Hamar munka ritkán jó
Alig vártam az indulás napját. Azonban annyi munka összetorlódott addig, estére nagyon elfáradtam, már legszívesebben nem is mentem volna sehová. Ha nem az unokákhoz készültünk volna! Igy némi mélyrepülés után bedobáltam valamit a táskába-rövid időre megyünk, nyár van...egy-kettőre készen lettem.
Az útravaló leegyszerűsített változata a spájzban várta a reggelt-akarom mondani a zöldhajnalt, ugyanis családi jószokásunkhoz híven legkésőbb négykor indulót fúj a férjem.
Haladtunk is az autópályán viharos sebességgel, amikor először jutott eszembe, hogy hoppá, most nem abból az irányból érkezünk, mint a múltkor-...dehát itt a GPS, majd odavezet....
Azért valamelyik benzinkútnál a térképekre tévedt a tekintetem-ha engedelmes lettem volna ennek a szelíd figyelemfelkeltésnek- de nem voltam..minek nekünk térkép, amikor ott a GPS, sec-pec, beírom, hová megyünk, s indulás!
Késő délután már kezdtünk izegni-mozogni-hány kilométerre is vagyunk? nem kellene már ott lennünk?..
Szerencsére a lányunk is felhívott, na hol jártok? ahogy leolvastam a táblát, némi szégyenkezés elöntött-nyilvánvaló volt, hogy nem ott, ahol lennünk kellene.
Kiderült, hogy van hasonló nevű város kettő is, s természetesen a GPS hibájából/meg főleg az enyémből/
nem a megfelelő felé tartunk.
Akkor már lassan bepötyögtettem, hová is akarunk menni,nehogy hiba csússzon a számításba-s bár már mindegy volt, de "a hibákból tanulunk"- emlékeztem vissza egyik öreg tanárom gyakori mondására, az első benzinkútnál vettünk egy térképet, hogy azon melegében fülöncsípjem, hol is tértünk rossz irányba.