Lk 7,1-10.
1 Miután befejezte minden beszédét, amelyet a nép füle hallatára mondott, bement Kapernaumba. 2 Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott. 3 Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte: jöjjön el, és mentse meg a szolgáját. 4 Amikor odaértek Jézushoz, sürgetve kérték: "Méltó arra, hogy megtedd ezt neki, 5 mert szereti népünket, ő építtette a zsinagógát is nekünk." 6 Jézus erre elindult velük. Amikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: "Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj. 7 De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. 8 Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi." 9 Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: "Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet." 10 Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.


HŰSÉGES IMA
Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. (Jak 5,16)

Teljes szívemből együtt éreztem a misszionárius feleségével, aki otthon maradt, hogy a gondozásra szoruló gyermekét ápolja, amíg a férje távol van. Meg kellene látogatnom! - gondoltam. De mikor? Már így is több dolgom van, mint amit el tudnék intézni. Egy másik államban élő közeli rokonom egy kórház hospice részlegén feküdt, és még látni akartam halála előtt. Lehetetlennek tűnt mindkettőjüket meglátogatnom. Nem tudtam mást tenni, csak imádkozni!
"Csak" imádkozni tudok? - gondolkoztam el azután. Komolyan veszem én az imádságot? Nem éppen Isten az, aki az imádság által be tudja tölteni a szükséget az én személyes jelenlétem és közreműködésem nélkül? Nem csoda, hogy túlságosan megterhelt mások baja. Azt a felelősséget vettem magamra, amely az Istené!
Kértem Isten segítségét, hogy bízzam imáim meghallgatásában, nem az én cselekedeteim révén, hanem az ő munkája által. Az imádság valóban sokkal hatalmasabb és fontosabb bárminél, amit én tehetek. Néha én is személyesen része lehetek az imádságokra érkező válaszoknak, de az imameghallgatás többnyire az én közreműködésem nélkül történik.
Imáinkra adott válaszként Isten közel van a magányos emberekhez és a haldoklókhoz. Nagy ereje van imáinknak.

Imádság: Gondviselő Istenünk, tégy bennünket hűségessé az imádkozásban, és segíts bíznunk a válaszodban. Ámen.

Ha nem lehetünk a szükségben lévőkkel, imádkozzunk értük.
Marion E. Gorman (Pennsylvania, USA)

Zsolt 16.
1 Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem!
2 Ezt mondom az ÚRnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem.
3 A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem.
4 Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra.
5 URam, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat.
6 Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.
7 Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.
8 Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.
9 Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.
10 Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.
11 Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.


ÖRÖMÖT TALÁLVA
Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon. (Zsolt 16,11)

Egy hideg téli estén kutyánkat, Pumpkint sétáltattam a parkban. A hó friss volt és a levegő hideg. Pumpkin, aki fajtáját tekintve részben husky, nagyon szereti a telet. Levettem a pórázt, és engedtem, hogy futkározzon. Tudtam, hogy féktelen örömöt lel a hóban játszadozva. Gyorsan rohant, belerúgott a fehér hópelyhek tömegébe. Hempergőzött, és a hátán dörgölőzött. Engem körbeugrált. Hazafelé peckesen lépdelt, miközben boldogan csóválta farkát. Felemelő volt látni a boldogságát.
Felséges Mesterünk az öröm helyére akar vezetni minket, ahogy én a kutyámat. Isten parancsai azért adattak, hogy valódi beteljesüléshez vezessenek minket. Tisztában vagyok kutyám sajátos igényeivel, és azzal, hogy mi teszi boldoggá. Mennyivel inkább tudja Isten, hogy mi az, ami számunkra maradandó érték. Urunk ígérete Jn 15,11 szerint nyilvánvalóvá teszi velünk kapcsolatos szándékát: "Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen." Amikor Isten tanácsa szerint élünk, hogy bocsássunk meg, legyünk nagylelkűek, adjunk hálát; örömünk megújul.

Imádság: Mennyei Istenünk, hálát adunk neked az örömért, amikor benned bízva, neked engedelmeskedve járunk veled. Ámen.

Isten útja az öröm útja.
Clifford B. Rawley (Missouri, USA)

Mit veszíthetek?

"Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek." (Mt 7,7)

Úgy nőttem fel, hogy jártam templomba, ismételgettem a kívülről megtanult imákat, és megpróbáltam helyesen cselekedni. De mikor elkezdtem tanulmányozni a Bibliát, rájöttem, hogy tulajdonképpen nincs hitem. Vágyódni kezdtem az Istenbe vetett őszinte bizalomra. Egy nap a bibliaórán valaki megkérdezte: "Hogyan juthatunk hitre?" Vezetőnk azt mondta, hogy kérjük ezt Istentől. Jézust idézte: "Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek."
Ez egyszerűnek tűnt, de vajon működik-e? Útban hazafelé eldöntöttem, hogy hitet fogok kérni. Mit veszíthetek? - gondoltam. Furcsán éreztem magam, hogy nem megtanult imát mondok, de erre az esetre nem ismertem egyet sem. Azon a napon imádkoztam életemben először saját szavaimmal. Csak egy kis, egyszerű ima volt: "Istenem, hinni akarok benned. Adj hitet!"

Isten szívesen meghallgatja imádságainkat. Nem igényel cirkalmas szavakat vagy művészi költeményeket. Nem határozza meg, minimum mennyi szót használjunk. Isten csak a vágyainkat és szükségeinket szeretné hallani. Egy kis, egyszerű ima Isten szemében óriási és jelentőségteljes, és szívesen felel rá. Tudom, hogy az én imámat meghallgatta. Próbáljuk ki! Ebből csak jó származhat!

Drága Istenünk, szükségünk van rád. Kérünk, adj nekünk hitet. Ámen.

Ha Istent kérjük, semmit sem veszíthetünk!

Deborah A. Potts (Michigan, USA)

x

SAUL ENGEDETLENSÉGE

"Most azért figyelj az Úr beszédének szavára." 1Sámuel 15,1b

Teljes szíveddel figyelj, mert valamit mond az Úr. Az amálekiták olyan nép volt, amely vétkezett Isten ellen, és beteljesedett rajta az ítélet. Mindent, ami belõle való volt, el kellett pusztítani. Erre szokták mondani az emberek, hogy kegyetlen az Isten. Ne felejtsük el, hogy a Bibliának mindig lelki mondanivalója van. Benned is vannak olyan dolgok, amik az óemberedbõl valók. Ne kedvezz nekik! Irtsd ki! Isten ellensége belül van, az óembered, a kívánságod, az önfejûséged. Állj szembe mindennel, ami belõled való. Ami belõlem való, bármilyen szépnek, jónak látszik, Isten szerint mind elpusztításra való. "Válaszd el a jót a hitványtól!" (Jer 15,19). Ami Istenbõl való, az a jó. Sámuel elmondta Saulnak az Úr parancsát. Saul pedig elment, és a maga akarata szerint cselekedett. Saul a népet kardélre hányatta, de Agágot - a királyt -, a juhokat és barmokat megkímélte. Ami szerinte "jó" volt, azt nem akarta elpusztítani. Isten akaratával szemben ott volt a saját akarata. Az Úr azt mondta Sámuelnek: "Megbántam, hogy Sault királlyá tettem... beszédeimet nem tartotta meg." Sámuel átimádkozta az éjszakát, hogy azután elmondja Saulnak, amit az Úr szerint meg kellett mondania. Szeretném, ha életed útjára visszanézve látnád most az emlékoszlopokat, amiket magadnak állítottál. Láthatod a gyermekeidet, akiket "én" neveltem. A ház, amit "én" építettem. Abban a kertben, amit "én" kapálok, bárki kereshet gazt. Egy férfi kiállt a boltja elé, és azt gondolta: ez az a bolt, amit "én" vezetek. Agág az "én"-királyt jelenti, a régi természetedet, aminek eddig mindig megkegyelmeztél.

Az Ige testté lett

1,1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.
1,2 Ő kezdetben az Istennél volt.
1,3 Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.
1,4 Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.
1,5 A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.
1,6 Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János.
1,7 Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa.
1,8 Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie.
1,9 Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.
1,10 A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt:
1,11 saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.
1,12 Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében,
1,13 akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
1,14 Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.
1,15 János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: "Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én."
1,16 Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.
1,17 Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg.
1,18 Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.

Kedves szavak
„Fogadd kedvesen számnak mondásait… Uram…” (Zsoltárok 19:15)

Mark Twain mondta: „Két évünkbe telik, míg megtanulunk beszélni, és egész életünkbe, míg megtanulunk hallgatni.” A zsoltáros így imádkozott: „Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram” (Zsoltárok 19:15). Az a bűn, amit leggyakrabban megtűrnek a gyülekezetben, amivel oly sokszor elnézőek: a pletyka bűne. Jézus elítéli a meggondolatlan szavakat, azt mondja róluk, hogy: „Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert” (Máté 15:18). Sokszor kimondunk valamit, anélkül, hogy végiggondolnánk, milyen hatással lehetnek szavaink másokra. Ha azt hiszed, hogy Isten majd szemet huny, nagyon tévedsz! Jézus azt mondta: „…minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján” (Máté 12:36). Szavaid építenek vagy rombolnak, elcsüggesztenek vagy lelkesítenek, gyógyítanak vagy megsebeznek – tehát válogasd meg őket gondosan! Meggondolatlan szavaink gyakran csupán semmitmondó fecsegések, amikbe olyankor elegyedünk, amikor semmi érdemlegessel nem tudunk hozzájárulni a társalgáshoz. Minél több ilyet mondunk ki, annál valószínűbb, hogy szavaink pletykává fajulnak, és bántani fognak embereket. Salamon azt írja: „Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat…” (Példabeszédek 17:28). Te megbíznál valakiben, akinek mindenhez van valami haszontalan megjegyzése? Nem? Akkor állj meg, és gondold végig te is, hogy mi jön ki a szádon! Nem lehet, hogy több tiszteletet kapnál, és kevesebb zűrzavart okoznál, ha csendben maradnál? Vagy ha jobban odafigyelnél arra, hogy milyen történeteket mesélsz el? Vagy ha kétszer végiggondolnád, mielőtt „csípőből tüzelsz”? A Biblia azt mondja: „Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni” (Kolossé 4:6).

Forrás: www.maiige.hu

Az Ige szakadatlan kutatása

A bereabeliek nemesebb lelkűek voltak ... az Igét teljes készséggel fogadták, naponta tudakozva az írásokat, hogy úgy vannak-e ezek.
(Cselekedetek 17, 11)

Ritkán találunk biliaolvasó keresztyénekre, és nem máról holnapra lesz azzá az ember. Olvass, kutass, elmélkedj az Igén, végy ehhez időt magadnak. Üres mentség, hogy nincs idő! Használd ki jobban az időt! Aki zsebbibliáját mindenhová magával viszi, mindig talál rá alkalmat, hogy belenézzen. A világ embere világi gondolataival törődik, Isten gyermekeinek az Ő gondolataival kell foglalkozniok. Jézus már 12 éves korában Atyja dolgaiban foglalatoskodott.

Az autók és repülőgépek világában élünk, minden nagyon gyorsan megy végbe. A csendes érlelődésre, formálódásra, növekedésre kevesen szánják oda magukat. Sokan alighogy megtérnek, máris munkába kezdenek az Úrért. Isten Igéjéről mernek beszélni, mielőtt elmélyedtek volna abban. Az Úr Jézus 30 éves koráig csak csendben kutatta és magába fogadta az Igét. Elmélyedt az Ószövetségbe. Aki olyan vállalkozásba kezd, amit nem tanult meg alaposan, az kontár. És aki Isten Igéjéről beszél anélkül, hogy elmerült volna az Ige lényegébe, az fecseg. „Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra." A halláshoz ebben az esetben az olvasás is odatartozik. A Biblián élő keresztyének nem lesznek egyoldalú, felszínes, érzelmi emberek. Az érzelmek olyanok, mint a szikrák, de amit a Szentlélek az Igéből ajándékoz nekünk, az állandóan világító fény.

A bibliai alapokon gondolkodó hívők ismeretük és bölcsességük kincseiből másoknak is tudnak adni, mivel megtanulták, hogy a maguk részére vegyenek. Milyen nagy szükség van napjainkban a bibliai igazságban szilárdan megalapozott hívő keresztyénekre, akiket nem vakít el és nem ragad magával akármilyen új, feltűnő jelenség, hanem akik meg is vizsgálják azokat és csak azt tartják meg, ami az egész Biblia tanításának megfelel. Sok gyorsan kész emberünk van, akik többnek látszanak, mint amit érnek. - Egy cipészlegény megtérése után mindjárt arra kérte Istent, adjon neki elmélyülő lelkületet. Isten meghallgatta kérését. Mélyen magába fogadta az Igét, így másoknak is tudott adni. Amikor hitmélyítő órán beszélt, többnyire visszamaradtak egy páran, akik még négy szem között is akartak vele az Igéről beszélni. Carl Eichhorn

ÁLDÁS ÉS ÁTOK

"Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni!" Jakab 3,10

A nyelv adóállomás. Háborúban az adóállomásért folyik a harc. Akinek kezében van a rádió, az veszi át az uralmat. Az a kérdés, hogy kinek a hatalmában van a nyelved? Mert lehet tűz a Sátán kezében is. Egyetlen mondat úgy megsebez, nem tudod, hogyan gyógyulok meg. Méreg, amelyik felszívódik a szervezetbe. Ha már érezted, mennyire fáj, akkor tudhatod, hogy a másik embernek is fáj. Lehet, haragodban azt mondod ki, amiről tudod, hogy a másiknak pontosan ez fáj. De van, amikor alattomosan, a háta mögött mondod. Nyíltan nem merted megvágni. De arra volt bátorságod, hogy a háta mögött megszóld. A nyelv is lehet kettős. Kettős nyelv, kettős szív. Erre mondja az Ige: "Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket." A természetben nincs olyan, hogy egy forrás sóst és édeset ad. Csak az embereknél van kettős élet, kettős szív és kettős nyelv. Állapítsd meg, hogy milyen hadiállapot van nálad?! Bár evangéliumként hallanád most: "Nem kellene ezeknek így lenni!" Csak Isten tud zabolát tenni a szádra. A zsoltáros így imádkozik: "Tégy závárt az én szájamra; őriztessed ajkaim nyílását" (Zsolt 141,3). Egy helyen mondja a zsoltár: Ha gondoltam is, nem jött ki a számon. A gondolatot még odaviheted Jézus vére alá, és nem megy tovább, nem fertőz senkit a keserűség gyökere. Ha kimondod a szót, felnő, és hihetetlen károkat okozhat. Vedd komolyan, hogy Isten üzenete áradhat a szádon keresztül. Orvosság az idejében mondott szó. Az Úr Jézus ma kéri tőled nem csak a bejárati, hanem a kijárati nyílást! Liza néni

„Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával.” (Hóseás 2:21)

Lehet, hogy sokan szeretnek, mégis mélyen legbelül mindaddig bizonytalannak és szegénynek fogod érezni magad, amíg meg nem érted, hogyan érez Isten irántad. A Biblia azt mondja: 1) Isten azt akarja, hogy boldog légy. „…Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. Fölépítelek még, és fölépülsz, Izráel szüze. Fölékesíted még magad, és kézi dobokkal lejtesz táncot a vigadozók közt.” (Jeremiás 31:3-4). 2) Isten soha nem hagy cserben. „…mert ő mondta: »Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged«” (Zsidók 13:5). Azt kérdezed, hogy: „De mi van a kudarcaimmal és a gyengeségeimmel?” Isten semmin sem lepődik meg, és semmi miatt nem gondolja meg magát veled kapcsolatban. Ő teljesen elkötelezte magát feléd. „Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja” (2Timóteus 2:13). 3) Isten értékesnek tart. „…Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened… drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek… Ne félj, mert én veled vagyok!...” (Ézsaiás 43:1-5). 4) Isten sosem téveszt szem elől. „Nincs olyan, mint a Jesurun Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében a felhőkön. Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elűzi előled az ellenséget…” (5Mózes 33:26-27 Károli). Élj hát Isten szeretetében! Ez a világon a legbiztonságosabb hely!

forráss:www.maiige.hu

„Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót…” (Ézsaiás 30:21)

Isten Szava el tudja hozni a megoldást, amire szükséged van. Isten egyetlen szavával megteremtette a világot; gondolj bele, mit érhet el egyetlen szava a te helyzetedben! A Biblia azt mondja: „Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!” (Ézsaiás 30:21). Figyeld, mit mond: „Saját füleddel hallhatod…” Ám, ha lelki füleid nincsenek nyitva, nincsenek ráhangolva Istenre, akkor nem fogod hallani, amit mond neked. Ha pedig elkezded megszűrni a hallottakat emberi eszeddel, azért, hogy összhangba hozd a saját véleményeddel, akkor sehová sem fogsz jutni. Istennek azokhoz van szava, akiknek van hozzá nyitott fülük – és nyitott szívük. Mit keresel, amikor imádkozol? Lelki magasságot vagy Istennel töltött bensőséges időt, amikor Ő beszél, és te hallgatsz? Amikor a Bibliát olvasod, saját gondolataid megerősítését keresed, vagy Isten akaratát kutatod? Képzeld el, mit tehetne életeddel Isten egyik ötlete! „…az Istenét ismerő nép felbátorodik és cselekszik” (Dániel 11:32 Károli). Ha arról álmodsz, hogy nagyszerű tetteket viszel végbe az életben, akkor ismerd meg Istent! Ő Igéjén keresztül nyilatkoztatja ki magát. Egy nap sokféle ötletet hallhatunk, néhány hasznunkra válik, mások nem. De az Istentől kapott szó olyan, mint a mag, benne rejlik a lehetőség, hogy fává nőjön; sőt még több is: egy egész gyümölcsöskertté!

forrás:www.maiige.hu

„…Az előkelők azonban nem hajtották a nyakukat uruk szolgálatába.” (Nehémiás 3:5)

Egyszer egy focicsapat csúnyán vesztésre állt. Az edző az oldalvonalról kiáltozott a csapatkapitánynak: „Add át a labdát Calhounnak! Add át a labdát Calhounnak!” A játékosnak már elege volt mindenből, és keserűségében végül visszakiáltott: „Mester, Calhoun nem kéri a labdát!” Tegnap azokról beszéltünk, akik szívesebben lesznek nézők, mint játékosok. Ma beszéljünk azokról, akik benne vannak ugyan a csapatban, de nem adják bele a szívüket. Jeruzsálem falainak újjáépítése idején Nehémiás azt írta: „A következő szakaszon a Tekóa-beliek javítgattak. Előkelőik azonban nem tették oda vállukat a munkába.” (Nehémiás 3:5 NIV). Ezek az emberek két általánosan elterjedt betegségben szenvedtek, amit így ismerünk: „kényelmes elkötelezettség” és „korlátozott részvétel”. Minden olyan emberre, aki beteljesíti álmát, jut száz másik, aki csupán beszél róla. Azt mondod: „Most a változatosság kedvéért adakozzon valaki más!” Ha valaki más fog vetni, akkor valaki más fogja aratni is azt a termést, ami a te aratásod lehetett volna. Megfelel ez neked így? A Biblia azt mondja: „Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre” (2Korinthus 9:8). Ha Isten áldásai nem áradnak át rajtad, akkor nem fognak hozzád áramlani sem. Gondolkozz hosszú távon! A mennyben csak azok a kincsek gyűlnek, amikről itt lemondtunk. Pál ezt mondja: „…Krisztus… az Isten Fia… szeretett engem, és önmagát adta értem” (Galata 2:20). Minden alkalommal, amikor Isten az idődet, a pénzedet vagy a tehetségedet kéri, emlékezz rá, hogy Krisztus mit adott fel érted!


forrás:www.maiige.hu

„… igyekezzetek a városnak jólétén… mert annak jóléte lesz a ti jólétetek.” (Jeremiás 29:7 Károli)

Olyan helyen tart az életed, ahol nem szívesen vagy? Nos, Istennek van szava hozzád, de lehet, hogy nem az, amit hallani akarsz. Szava ugyanaz, amit Jeremiás által is küldött népének a babiloni rabszolgaságba, amikor távol voltak mindentől, ami a szívüknek kedves volt. „Nem fogtok egyhamar hazajutni, tehát változtassatok a hozzáállásotokon! Lássatok munkához, és igyekezzetek kihozni mindenből a legjobbat! Vegyetek házakat, ültessetek kerteket, házasítsátok ki gyermekeiteket… sőt, imádkozzatok annak a városnak békességéért és jólétéért, ahol éltek, mert, ha az virágzik, ti is jól fogtok élni.” (Jeremiás 29:5-7 parafrázis). Az izraeliták azért kerültek a babiloni fogságba, mert Isten megengedte, hogy foglyul ejtsék őket. Lehet, hogy te is azért vagy ott, ahol most vagy, mert Isten helyezett oda, hogy általad megáldhassa a körülötted élőket? Ne várd hát tétlenül, hogy a körülmények megváltozzanak, kezdj el vetni mások életébe olyat, aminek szeretnéd aratását látni a saját életedben is! Miért? Mert, ha ők áldást nyernek, te is áldást nyersz! Honnan tudom? Mert Jézus azt mondta: „Adjatok, és adatik nektek… Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek” (Lukács 6:38). Martha Washington mondta: „Eltökéltem, hogy vidám és derűs leszek minden körülmények között. Megtanultam, hogy a boldogság vagy gyötrelem sokkal nagyobb részben múlik a hozzáállásunkon, mint a körülményeinken.” Ez egészen úgy hangzik, mint amit Pál is mondott: „…én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek” (Filippi 4:11). Ha a puszta túlélés helyett jólétet szeretnél, hozd ki a legtöbbet abból, ahová Isten helyezett!

forrás:www.maiige.hu

Elsodródtál?
„Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem…” (Zsoltárok 40:9)

John Blumberg barátaival vízitúrán volt, amelyről a következőket írta: „Nehezen tudtuk elhagyni a partot… mintha valami hatalmas erő tartott volna ott. Lassan aztán felengedtünk, minden egyre könnyebbnek tűnt. Ekkor történt, hogy figyelmünk néhány percre alábbhagyott, és mire észbe kaptunk, azzal kellett szembesülnünk, hogy szép lassan kisodródtunk a nyílt tengerre. Azonnal… megragadtuk egyik kezünkkel a csónakot, a másikkal minden erőnket beleadva úsztunk. Húsz perc telt el, de alig haladtunk valamit. Megjelent kajakján egy vízi mentő, mi pedig a jelenlététől felbátorodva könnyed megjegyzéseket tettünk a parttól való távolságunkra. Ő azonban nem nevetett! Narancssárga bóják jelezték, hogy meddig lehet eltávolodni, mi azonban nem figyeltünk oda rájuk, és ötször olyan messzire kisodródtunk. A vízi mentő nem mozdult a közelünkből, de nem is segített. Háromnegyed óra múlva partra léptem… remegve a kimerültségtől.” Értékeinktől nem elfutunk, hanem elsodródunk, míg arra ébredünk, hogy olyan helyre kerültünk, ahová soha nem akartunk jutni. A bűn nagyon ravasz; úgy elaltatja figyelmedet, hogy azt gondolod, mindent kézben tartasz, míg egy napon arra ébredsz, hogy nyakig benne vagy. Isten Igéje a mi jelzőbójánk. Dávid azt mondta: „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van” (Zsoltárok 40:9). Az a szó, amit itt szívnek fordítunk, az eredeti héberben azt jelenti „zsigereimben”. Ezt a szót használták hasonlóan ahhoz, ahogy mi a szívre mint érzelmeink központjára utalunk. Dávid gondolkodását és érzelmeit annyira kiélezte a Szentírás, hogy az életének részévé vált. Ha hívő vagy, Isten Igéjének annyira bele kell ivódnia szívedbe, hogy azt akard tenni, ami helyes, hogy „kedved teljen” abban, ha Isten akaratát teszed.

www.maiige.hu