„Ne indulj a sokaság után…” (2Mózes 23:2 Károli)

Mark D. Roberts írja: „A felső tagozatban egy Andrew nevű fiú… a született vesztesek mintapéldánya volt: túlsúlyos… vastag szemüveggel… a bőre olyan fehér volt, mintha sosem lett volna kint a szabadban. Egy napon a fiúk elkezdték cukkolni Andrew-t, gúnyolódva a megjelenésén… láttam a fájdalmat a szemében, és tudtam, hogy szólnom kellett volna a többi fiúnak, hogy hagyják abba. De lehetőséget láttam arra, hogy felsorakozzak a többség mellé. Csatlakoztam tehát hozzájuk… magam is elkezdtem csúfolódni, Andrew pedig sírni kezdett… A szívem mélyén tudtam, hogy szörnyű dolgot tettem… Néha annyira erős a kísértés arra, hogy a tömeggel tartsunk, hogy szinte lehetetlennek tűnik ellenállni. Annyira áhítozunk arra, hogy elfogadjanak, hogy megtesszük azt is, amiről tudjuk, hogy rossz, csak azért, hogy a többiek kedveljenek. Ez nemcsak a bizonytalan felső tagozatos fiúkra igaz, de szinte mindenkire. Nehéz szembeszállni a tömeggel.” Jézust nem irányította az emberek véleménye. Még bírálói is elismerték: „tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét” (Máté 22:16). Ha tudod, hogy ki vagy Krisztusban, ez felszabadít az alól a kényszer alól, hogy mindig jó benyomást akarj tenni másokra. Pál azt írja: „ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róma 12:2). Fájdalmas ugyan, ha bírálnak, de sokkal rosszabb mások elismeréséért feladni az utat, amit Isten szánt neked. Egy bizonyos ponton meg kell kérdezned magadtól: „Mennyit vagyok hajlandó veszíteni azért, hogy elfogadjanak?” El tudod viselni a nyomást? Tudsz olyan lenni, mint Nehémiás? Ő ezt mondta: „Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok elmenni. Félbemaradna a munka, ha abbahagynám, és hozzátok mennék. Négyszer is küldtek nekem ilyen üzenetet, de én ugyanúgy feleltem nekik.” (Nehémiás 6:3-4)

www.maiige.hu

„…később majd megérted”

Milyen csodálatos Krisztus szeretete, hogy nem csupán tudja és megbocsátja minden múltbéli bűnödet, de tudja és mégis úgy döntött, hogy megbocsátja a jövőbeli bűneidet is. Keresztre feszítése előtti este Jézus megmosta tanítványai lábát, és ezt mondta: „később, majd megértitek.” Tudta, hogy életük legrosszabb tetteit fogják elkövetni, el fogják hagyni őt. Reggelre szégyenteljesen le fogják sütni tekintetüket, és undorodva a lábukat fogják bámulni. Jézus azt akarta, hogy amikor ezt teszik, jusson eszükbe, hogy ő megmosta a lábukat. Rendkívüli! Kegyelmet gyakorolt, mielőtt még szükségük lett volna rá, és megbocsátotta bűneiket, mielőtt még elkövették volna. Krisztus szeretete olyan mélyen meghatotta őket, és olyan erős késztetés volt számukra, hogy egy kivételével mindannyian életüket adták az evangélium hirdetéséért. Pál azt írja: „Mert a Krisztus szeretete szorongat minket…” (2Korinthus 5:14). Krisztus irántad való szeretete a) az egyetlen állandó, ami sohasem változik a folyton változó világban; b) az, ami visszavonz hozzá, minden bukásod után; c) a hajtóerő, amely arra késztet, hogy egészen neki akard adni magad és mindened. „…Jézusnak, Isten Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1János 1:7 NCV). Jézus vére folyamatosan tisztít minket. A megtisztítás nem egy ígéret a jövőre, hanem valóság a jelenben. Ha egy szem por hull egy szent lelkére, Jézus megtisztítja. Ő ma is mossa tanítványai lábát. Ma is lemossa bűneinket. Ez a tudat semmi máshoz nem hasonlítható módon késztet arra, hogy érte élj.

www.maiige.hu

„megváltja életedet a sírtól…” (Zsoltárok 103:4)

Dr. Ann Shorb írja: „A múlt feletti öröm titka nem abban található, hogy összeszámoljuk a jó dolgokat, amik történtek, hanem az, hogy visszaemlékszünk arra, hogy Isten emlékszik! Ő sosem felejti el tervét, és sosem szegi meg ígéreteit. Még ha az élet nehéz is, és úgy tűnik, hogy semminek nincs értelme, Ő akkor is kezében tartja a dolgokat, és terve végrehajtásán dolgozik.” A Biblia azt mondja: „Majd így szólt hozzám az Úr igéje: Mit látsz, Jeremiás? Ezt feleltem: Mandulavesszőt látok. Az Úr pedig ezt mondta nekem: Jól látod, mert gondom van rá, hogy igémet beteljesítsem.” (Jeremiás 1:11-12). Ha a mandulafa virágzik, tudjuk, hogy eljött a tavasz. Az évszakok váltakozása Isten hűségére emlékeztet. Ez ad reményt, hogy az a tél, amit most élsz át, hamarosan át fogja engedni a helyét a tavasznak és az új életnek. Honnan tudhatod biztosan? Onnan, hogy a Biblia azt mondja, Isten „Örökké emlékezik szövetségére...” (Zsoltárok 105:8). Az életben minden befektetés a veszteség kockázatával jár. Ám nagy különbség van a veszteség és a teljes csőd között. Az igazság az, hogy Isten már túl sokat fektetett beléd ahhoz, hogy most hagyja életedet romba dőlni. A mások által okozható kárnak korlátot szab Isten tervének pajzsa. Még ha nem is vagy tudatában, ő „megmenti életedet a pusztulástól” (Zsoltárok 103:4 NKJV). Állj meg, és gondolj vissza azokra az ajtókra, amelyeket Isten bezárt előtted, és akkor nem értetted, miért. Ugye most már tudod, hogy az Isten irányítása és védelme nélkül a valamelyik ajtó mögött rád váró ellenség bizonyára elpusztított volna?

www.maiige.hu

„…megtaláltam az elveszett juhomat.” (Lukács 15:6)

Lukács evangéliumának 15. része az „elveszett és megtaláltatott” fejezet a Bibliában. Ebben található az elveszett bárányról, az elveszett ezüstpénzről és az elveszett fiúról szóló példázat. Ma nézzük meg az elveszett juh történetét. Nem szándékosan tévedt el, mint ahogyan mi sem. Sőt, lehet, hogy egyáltalán nem is gondolta, hogy el van tévedve. Ez a példázat két csodálatos dolgot mutat meg Jézusról, a mi Pásztorunkról: 1) Hogy mekkora értéket tulajdonít neked Isten! Vannak, akik ezt mondanák: „Ez csak egy bárány a százból, nem nagy ügy, senkinek sem fog hiányozni.” Tévedés! A Jó Pásztornak hiányozni fog! Értsd meg ezt: Ha te lennél az egyetlen ember, aki valaha élt, Jézus akkor is vállalta volna a keresztet és meghalt volna egyedül érted. Ha legközelebb értéktelennek érzed magad, és azt hiszed, senki sem szeret, gondolj erre! 2) Hogy milyen messzire elmegy Isten azért, hogy megmentsen! Azért, hogy Kornéliuszt, egy pogányt megmentsen, Isten társadalmi és vallási korlátokat ledöntve elküldte Pétert, egy zsidót, Cézáreába, hogy hirdesse neki az evangéliumot. A menny nem fogja be a fülét egyetlen elveszett lélek kiáltása elől sem! Amikor Kornéliusz imádkozott, Isten válaszolt: „Imádságaid… emlékeztetőül feljutottak [elém]” (ApCsel 10:4 NKJV). Íme, egy gyöngyszem: „És ha [a pásztor] megtalálta, felveszi a vállára örömében” (Lukács 15:5). Jézus nem csupán megment, de vállára is vesz, és hordoz, amikor úgy érzed, hogy magadtól nem tudsz tovább menni. Az ő ígérete ez: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5). Egyszer egy vasárnap, amikor Charles Spurgeon prédikált, egy férfi felugrott a padból, és felkiáltott: „Elvesztem!” Spurgeon így felelt: „Hála Istennek, épp most találtatott meg!”

www.maiige.hu

„…megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem.” (Lukács 15:9)

Krisztus következő példázata egy elveszett ezüstpénzről szól: „Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem.” (Lukács 15:8-9). Figyeld meg, ez a kis ezüstpénz egy élettelen tárgy volt, nem tudta, hogy el van veszve, és nem is érdekelte. Jegyezz meg két dolgot ebből: 1) Az érmét éppen az vesztette el, akinek vigyáznia kellett volna rá. 2) Elveszett, pedig még a házban volt. Ez azoknak a képe, akik minden vasárnap a templomban ülnek, és azt hiszik, az igyekezetük, hogy jobbá legyenek, az egyházi hovatartozásuk, a családi kapcsolataik vagy a jó cselekedeteik majd megmentik őket. Mit tett ez az asszony? Lámpást gyújtott, kiseperte a házat, és mindenütt kereste az érmét, amíg meg nem találta. Ezt teszi a Biblián alapuló, Krisztus-központú prédikáció. Bármi is áll az emberek útjában, azt el kell söpörni, hogy Krisztushoz jöhessenek. Gyújtsuk meg Isten Igéjének lámpását! Hirdessük az egyetlen üzenetet, ami megmentheti az embereket bűneikből: „…az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére…” (Róma 1:16). Ennek az asszonynak bizonyára lett volna más dolga is, ruhákat kellett volna megvarrnia, állatokat kellett volna ellátni, és vizet kellett volna hoznia. De mindez háttérbe szorult. Az egyházban ma lámpásra van szükség, hogy világosságot gyújtson, seprűre, hogy kitakarítson, és elkötelezettségre, amely meg nem áll addig, amíg mindazok, akik elvesztek Isten házában, meg nem találtatnak, és üdvösséget nem nyernek.

www.maiige.hu

„…ez az én fiam… elveszett és megtaláltatott…” (Lukács 15:24)

Az elveszett juh és az elveszett drahma története után Jézus végül az elveszett fiú példázatát mondja el. Vele az az érdekes, hogy ő tudta, hogy elveszett, és tudta a hazafelé vezető utat. A pásztor kereste az elveszett bárányt, az asszony lámpást gyújtva kereste az elveszett drahmát, de senki nem indult az elveszett fiú keresésére. Csak miután eltékozolta örökségét, és a disznóvályúnál kötött ki, akkor olvassuk róla: „magába szállt és ezt mondta… Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened… Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt… ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek…” (Lukács 15:17-24) Visszaeső bűnös, lehet, bár elmentél Istentől, ő vár rád, hogy otthon üdvözölhessen. Asztalánál fenn van tartva a helyed. Ott vár a fiúság gyűrűje, amely igazolja, hogy az övé vagy, vár az igazság köntöse, hogy eltakarja szégyened. A tékozló fiú öröme nem tért vissza, amíg ő vissza nem tért atyja házába. Neked is döntened kell tehát. Bár csalódtál magadban, és szégyelled magad Isten előtt bukásod miatt, de hazatérhetsz. Már ma hazajöhetsz.

www.maiige.hu

„…kisgyermekeket vittek hozzá [Jézushoz]…” (Márk 10:13)

A Biblia azt mondja: „Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket” (Márk 10:16). Érdekes módon Jézus ezelőtt éppen a válásra vonatkozó tanítását mondta el. Talán azért jegyzi fel a Biblia ezt ilyen sorrendben, hogy érzékeltesse: az összetört otthonokban összetört gyermekek nőnek. A gyermekek túl gyakran kerülnek a szülők haragjának kereszttüzébe. Néha egyenesen fegyvernek használjuk őket egymás ellen. Erről azok az öbölháborús híradások jutnak eszembe, amelyek olyan fiatal férfiakról és nőkről tudósítottak, akiket véletlenül saját bajtársaik öltek meg a harcokban. A katonák ezt úgy hívják: „friendly fire” [„baráti tűz”]. Ugyan mi „baráti” van abban, ha valaki elvérzik egy idegen ország forró homokján? Mire akarok rámutatni? A válásnak csak a legutolsó lehetőségnek szabadna lennie, nem az első alternatívának. Úgy tudunk növekedni a kegyelemben, ha adunk és megbocsátunk, meghalunk az önérdek számára, és házastársunkat helyezzük az első helyre. A Biblia azt mondja, hogy az ilyen szeretet „…soha el nem múlik…” (1Korinthus 13:8). Jézus, aki a felnőttek problémáival foglalkozott, megszakította nagyon is zsúfolt napirendjét, hogy megáldja a gyermekeket. Nem ad nekik tanácsot, csak megérinti őket, mert az érintésben hatalmas erő van. Tisztelegjünk most mindazok előtt a csodálatos emberek előtt, akik gyermekekkel foglalkoznak, mert ez nagy hivatás. Ne feledkezzünk el arról sem, hogy megérintsük a kicsiny életeket reményteli szavakkal és barátságos mosollyal. Könnyen lehet, hogy sokuk számára ez az egyetlen, amit kapnak.
...
www.maiige.hu

„…drágának tartalak, és becsesnek…” (Ézsaiás 43:4)

Ha értéktelenség érzésével küzdesz, akkor nem feltétlenül fog segíteni, ha többet imádkozol, keményebben dolgozol, és megfogadod, hogy ezentúl mindent jobban csinálsz. Olyan ez, mint átalakítani egy régi házat, aminek az alapjával van baj – átrendezhetsz minden szobát, de a padló és mennyezet tovább fog süllyedni, míg az egész ház összedől. Az alappal kell foglalkoznod! Ehhez úgy kell látnod magad, ahogyan Isten lát; csak ekkor tapasztalod meg azt a stabilitást és biztonságot, amit keresel. Van valami elképzelésed arról, hogyan érez Isten irántad? Ő ilyennek lát téged: 1) Szerethetőnek. „…drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek… Ne félj, mert én veled vagyok!” (Ézsaiás 43:4-5). Mekkora biztonságérzetet ad ez az ígéret! A Biblia azt mondja: „…Az Úr szerelmese ő, biztonságban lakik nála, oltalmazza őt mindenkor; ölelésében lakik” (5Mózes 33:12 NIV). Nincs ennél biztonságosabb hely! 2) Értékesnek. Ha úgy nőttél fel, mint akit nem akartak, akkor rossz üzenetet kaptál. Isten megalapozta értékességedet a kereszten. „…Krisztus… az Isten Fia… szeretett engem, és önmagát adta értem” (Galata 2:20 NIV). A Hallmark képeslapok reklámszlogenje ez: „Akivel igazán törődsz, annak a legjobbat küldöd.” Ezt tette Isten is érted a kereszten. 3) Alkalmasnak. Ha nem támogató környezetben nőttél fel, akkor előfordulhat, hogy alkalmatlannak érzed magad. Ezt próbáljuk túlteljesítéssel ellensúlyozni. Isten azonban tudja, hogy alkalmas vagy, mert ő adott mindannyiunknak különböző képességeket (ld. 1Péter 4:10). Sőt, ő „…a mennyeiek világába ültetett…” (Efezus 2:6). Maradj tehát a helyeden, és ne engedd, hogy bárki azt mondja neked, hogy az életed nem ér semmit. Igenis ér, mert Isten azt mondta!

www.maiige.hu

„Legyetek erősek és bátrak…” (5Mózes 31:6)

2001. szeptember 11-én reggel a United Flight 93-as, Newarkból San Franciscóba tartó járatát bombarobbantással fenyegető terroristák térítették el. Amikor az utasok megtudták, hogy más terroristák által megszállt gépek a World Trade Centre ikertornyaiba ütköztek, megértették, hogy mi a támadók szándéka. Todd Beamer, egy harminckét éves üzletember, az utastéri telefon segítségével elérte Lisa Jeffersont, a Verizon Airfone ügyeletesét. Elmondta neki, hogy néhányan arra készülnek, hogy megtámadják azt a gépeltérítőt, aki a gép hátsó részében lévő utasokat őrzi. Beamer megkérte a diszpécser hölgyet, hogy mondja el vele a Miatyánkot. Azt is megígértette vele, hogy felhívja a feleségét, Lisát, és elmondja neki, hogy szereti őt és két kisfiukat. Amikor letette a telefont, Beamer azt mondta: „Jézus, segíts!” Majd, miután elmondta a 23. zsoltárt, így szólt: „Készen álltok? Akkor rajta!” Ezek voltak Beamer felejthetetlen utolsó szavai, mielőtt ő és még néhányan ráugrottak a gépeltérítőkre. Sikoltozás hallatszott, aztán csend lett. Azon a napon bátor civilek, akik nem is ismerték egymást, támadásba lendültek, bár esélytelenül álltak szemben a fegyveres támadókkal, és megpróbálták megmenteni a repülőgépet. Ezzel meghozták a lehető legnagyobb áldozatot, az életüket áldozták. A United Flight 93-as járata a pennsylvaniai Shanksville közelében zuhant le egy mezőre, a fedélzeten lévő mind a 44 személy meghalt. Az aznap eltérített négy repülőgép közül egyedül ez nem érte el a terroristák tervezett célpontját. Ezek a hősök bátorságról adtak példát – a legmagasabb szinten. Bármivel is kell ma szembenézned, légy bátor, „…mert maga az Úr, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled.” (5Mózes 31:6)

www.maiige.hu

„Jézus… kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra…” (Máté 14:22)

Amikor valamilyen gondunk támad vagy bajba kerülünk, néha azt gondoljuk: „Biztosan valamit rosszul csináltam; lehet, hogy nem teljesítettem Isten akaratát, és most ezért büntet.” Ez nem így van. A bajoknak sokféle forrása lehet, és gyakran semmi közük sincs ahhoz, hogy valami rosszat tettünk volna, vagy, hogy Isten büntetne. A tanítványok nem azért kerültek viharba, mert engedetlenek voltak, hanem azért, mert engedelmeskedtek Jézusnak; nem azért, mert szembeszálltak Isten akaratával, hanem azért, mert aszerint cselekedtek. A Biblia azt mondja: „Jézus… kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra…”, ők pedig engedelmeskedtek. Néha azért találod viharos vizeken magad, mert ahelyett, ami népszerű, könnyű vagy önző célú, azt tetted, ami helyes. Ha ilyen helyzetben vagy, íme, néhány hasznos lecke, amit megtanulhatunk a tanítványok által átélt viharból: 1) Az engedelmesség nem garantálja, hogy nem lesznek viharok. A tanítványok épp most látták, hogy Jézus ötezer embernek adott enni öt kenyérből és két halból, és végül több ételük maradt, mint amennyi az elején volt. Nem kellett volna emiatt erősödnie a hitüknek? Mégis teljesen elfelejtették, amikor a félelem támadott. Jézus megmondta nekik, hogy majd találkoznak a túlsó parton, de ők elfeledkeztek csodatévő erejéről és ígéretéről, és megadták magukat az aggodalomnak. Értsd meg ezt: ha Isten nem oldja meg a problémáidat, akkor fel fog bukkanni a problémáid közepén, és úgy intézi, hogy végül megerősödve jöhess ki belőlük. 2) A félelem nem azt jelenti, hogy teljes csőd vagy. Csak arra emlékeztet, hogy ember vagy, és mint ahogy a tanítványok is, elfeledkeztél arról, hogy Kinek van hatalma, és Ki tartja kezében a dolgokat. Ezek a leckék formálják át megpróbáltatásodat győzelemmé.

www.maiige.hu

„A hajó… a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt.” (Máté 14:24)

Jegyezd meg: 1) A bajok és gondok nem azt jelentik, hogy Isten elhagyott. A tanítványok megtanulták, hogy talán nem láthatják Jézust, de ő mégis mindig elérhető közelben van. A „…hitben járunk, nem látásban” (2Korinthus 5:7) azt jelenti, hogy néha sötétben kell járnunk mindenféle látható iránymutatás nélkül. Valaki így fogalmazta ezt meg: „Amikor nem látod keze munkáját, akkor is bízhatsz a szívében.” Amikor a tanítványok parafa dugóként hányódtak a hullámok hátán, Jézus a hegyen értük imádkozott! Tudta, hogy bajban vannak, és a megoldáson dolgozott. Közbenjárt értük, és ő volt az is, aki a megoldást elhozta. Csakúgy, mint ahogy egyik kezével a te szükségedet tartja kézben, a másikkal pedig a megoldását. „…ő mindenkor él, hogy esedezzék értük” (Zsidók 7:25). El tudod képzelni Jézust, amint az Atyához imádkozott félelemmel teli tanítványaiért? És el tudod képzelni, hogy az Atya elutasította volna kérését? Soha! „…maga a Lélek esedezik értünk…” (Róma 8:26). Mivel Jézus és a Szentlélek közbenjár érdekedben az Atyánál, a győzelmed garantált. 2) Az „Indulj!” parancs és a biztonságos célba érkezés között gyakran krízis vár ránk. Jézus megparancsolta tanítványainak, hogy keljenek át a túlsó partra, de mielőtt átértek volna, világuk teljesen felborult. Mi miatt hányódik most életed? Veszteség, bűntudat, magány, anyagi nehézségek, betegség, függőség, elutasítottság hullámai dobálják? Amikor hitünk kicsi és félelmünk nagy, így kiáltunk fel: „Bárcsak megtettem volna! (vagy Bárcsak ne tettem volna meg!)… Bárcsak képes lennék…” Tanulj meg bízni Istenben! Semminek nincs vége, amíg ő ki nem mondja a végszót – és még nem mondta ki!

www.maiige.hu

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” (Zsoltárok 46:2)

Figyeljünk meg végül még két dolgot: 1) A félelem és pusztulás között keresd a Szabadítót! Képzeld el a hullámok korbácsolta csónakot, és a rémült tanítványokat, akik azt hitték, elsüllyednek. Elfeledkeztek az ígéretről: „Isten… mindig jelen lévő segítség a bajban. Ezért nem félünk…” (Zsoltárok 46:2-3 NKJV). Nem keresték Jézust, nem fordultak hozzá segítségért. Mégis, ahogy az éjszaka előrehaladt, és a dolgok reménytelennek tűntek, „…odament hozzájuk Jézus a tengeren járva” (Máté 14:25). Örültek neki? Nem, félelmük még jobban felerősödött, és „…azt mondták, hogy kísértet” (Máté 14:26). Vigyázz! Félelmed úgy eltorzíthatja látásodat, hogy a megoldást is csak újabb problémának látod! Gyakran előfordul, hogy ami fenyegetésnek tűnik, igazából kibontakozni készülő áldás. Például elveszted az állásod, és Isten egy jobbat nyit meg számodra, de félelmed és alkalmatlanságérzeted miatt nem mersz elmenni az állásinterjúra. Nézz Jézusra, ha félsz; azért vesz el valami kis dolgot, hogy valami nagyszerűbbet adjon. 2) Ahhoz, hogy megkaphassuk az Istentől nekünk szánt legjobbat, előbb szembe kell néznünk azzal, amitől félünk. Jézus azt mondta Péternek, hogy menjen oda hozzá. Péter úgy döntött, hogy biztonságosabb a viharban Jézussal lenni, mint a hajóban Jézus nélkül, ezért elindult mestere felé. Mindig van azonban egy pillanat, ha hittel elindulunk, amikor ezt halljuk: „Mi van, ha nem fog menni?” Péter is hallotta, és a hullámok kezdték elnyelni. Kétségbeesetten Jézushoz kiáltott, ő pedig azonnal megmentette őt. Péter nem süllyedt el – tanult, és növekedett! Ha hitben jársz, még a kudarcaid is sikerekhez fognak vezetni. Indulj el tehát Jézussal, ő nem fogja hagyni, hogy elsüllyedj.

www.maiige.hu

„…a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben…” (Kolossé 3:15)

Ha valamiben nincs békességed, ne indulj el arra! Gyakran egyedül a békesség az, ami által Isten tudtul adja, hogy akarata szerint cselekszel-e. Hogyan tudsz a békesség szabálya szerint működni? „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6-7). Jól figyelj oda ezekre a szavakra: „ne aggódjatok… hanem imádkozzatok!” Az imádság áthelyezi a problémát tőled Jézushoz. „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan…” (1Péter 5:7-9). Ne adj az ördögnek egy napot sem arra, hogy ellened dolgozzon! Minél tovább vársz az ellenállással, annál erősebb lesz a szorítása rajtad. Abban a pillanatban, amikor azon veszed észre magad, hogy aggódsz, állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Mit próbál most elérni az ellenség? Mi lesz az eredménye, ha megadom magam ezeknek a gondolatoknak?” „Ne adjatok helyet az ördögnek, ahol megvetheti a lábát!” (Efezus 4:27 NIV). Ismerd az ellenségedet, és minden alkalommal, amikor támad, futamítsd meg azzal, hogy azt mondod, amit Jézus is mondott a pusztában: „Meg van írva…” (Máté 4:4)! Amikor Jézus harmadszor mondta: „meg van írva”, „elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki” (Máté 4:11). Most adódik egy kérdés: milyen jól ismered Isten Igéjét?

www.maiige.hu

„Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem.” (Lukács 9:23)

Egyszer egy hadnagy így szólt a csapatához: „Önkénteseket keresek. A küldetés valószínűleg nem lesz sikeres, és sokan közületek nem fognak visszatérni. Akit érdekel a dolog, lépjen egy lépést előre!” A katonák körülnéztek, majd mind tettek egy lépést hátra, csak egy gyanútlan „önkéntes” állt egyedül. Isten nem „kényszerű önkénteseket” keres. Jézus azt mondta: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem.” Olyan embereket keres, akik hajlandók elhagyni kényelmi zónájukat; nem várják el, hogy az élet az ő feltételeik szerint menjen; készek feláldozni mindent olyan emberekért, akik talán sosem szereznek tudomást áldozatukról; és hajlandók megfizetni az árat azért, hogy Isten terve végbemenjen. Sőt, ami még több, ezt „naponként” elvárja. Amikor Jézus azt mondta: „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét… az nem lehet az én tanítványom” (Lukács 14:27), nem olyat kért, amit ő maga nem tett meg. Oswald Chambers mondta: „Ha elkötelezzük magunkat az emberiség szolgálatára, az porrá zúz minket, és összetöri a szívünket, mert gyakran fogunk hálátlansággal találkozni… Ha azonban Isten iránti szeretetünk a hajtóerőnk, akkor semmilyen hálátlanság nem fog gátolni abban, hogy embertársainkat szolgáljuk.” János azt mondja: „Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért” (1János 3:16). Nos, hajlandó vagy naponta meghalni? (ld. 1Korinthus 15:31) Ha jól belegondolsz, ez nehezebb, mint a fizikai halál, mert azt jelenti, hogy megtagadod magad, és engedelmeskedsz Istennek akkor is, ha valami szokatlant vagy nehezet kér – mert erre hívott el!

www.maiige.hu

„…a fiúság Lelkét kaptátok…” (Róma 8:15)

A Biblia azt mondja: „… a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!” Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak…” (Róma 8:15-17). Az örökbefogadó szülők jól tudják, milyen űrt érezni a szívünkben, keresni, küldetésbe indulni, felelősséget vállalni egy fájdalmas múltú és bizonytalan jövőjű gyermekért. Pontosan ezt tette érted Isten. Jól tudta, hogy problémás gyerek vagy, tudta, hogy mibe fog neki mindez kerülni, mégis keresett és megtalált, kifizette érted az árat, hazavitt, neked adta a nevét, és a jogot, hogy így szólítsd: „Abba”, ami egy szeretetteljes kifejezés, azt jelenti: „Apa”. Az örökbefogadás nem olyan valami, amit ki lehet érdemelni, csak ajándékba lehet kapni. Sosem lehet ilyet hallani egy örökbefogadásra készülő szülőtől: „Szeretnénk a kis Marcsit örökbe fogadni, de először szeretnénk tudni, hogy van-e háza, van-e továbbtanulásra félretett pénze, van-e autója az iskolába járáshoz és van-e elegendő ruhája minden napra?” Az örökbefogadási ügynökség bizonyára ezt mondaná: „Álljunk meg egy pillanatra, nem azért fogadják őt örökbe, amije van, hanem amire szüksége van! Szeretetre, reményre, otthonra és jövőre van szüksége!” A fiúság Lelkét nem lehet megérdemelni, csak hittel elfogadni lehet. Ez azért fontos, mert ha nem szerezhető meg szuper-erőfeszítéssel, akkor nem is veszíthető el gyenge teljesítménnyel. Micsoda biztonságérzetet ad ez a tudat! Sőt, ami még több: örökösévé is leszel mindannak, amit Atyád birtokol. Ez azt jelenti, hogy sosem lesz olyan szükséged, amit ő ne tudna betölteni. Hát nem nagyszerű ez?
www.maiige.hu