„Azért idő előtt semmit se ítéljetek…” (1Korinthus 4:5 Károli)

Valaki egyszer megjegyezte: „Minden focicsapatban jól jönne az az ember, aki kiváló csatár, de hátvédnek vagy kapusnak is tökéletes, sosem hagy ki egyetlen helyzetet sem, és semmilyen szabálytalanságot nem követ el. Az egyetlen gond az, hogy nehéz rávenni, hogy letegye a szotyit, és lejöjjön a lelátóról a pályára!” Mindannyiunknak szüksége van mások visszajelzéseire és tanácsaira. A tanácsot vagy bírálatot azonban csak akkor kell figyelembe venned, ha: 1) Tudod, hogy értékel téged az a személy, aki a bírálatot mondta. 2) Mondandóját nem saját mögöttes érdekei vezérlik. 3) Az illető alapvetően nem ítélkező természetű, nem olyan, aki mindent és mindenkit kritizál. 4) Tudod róla, hogy a bírálata mellett kész tanácsot, sőt segítséget is adni. 5) Ismeri azt a témát, sőt már sikereket is ért el azon a területen, amiben most tanácsol vagy bírál. A legfájdalmasabban azoknak a bírálata érint, akik fontosak számunkra. Nagyon nehéz elviselni, ha olyan valaki kritizálja terveidet, akit szeretsz, tisztelsz és csodálsz, de ha szeretnéd megvalósítani álmodat, meg kell tanulnod megfizetni ezt az árat is. Stacy Allison, az első amerikai nő, aki elérte a Mount Everest csúcsát, rámutat arra is, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nem szabad arra hallgatni, amit más emberek mondanak: „Ha másokra hallgattam volna, sosem másztam volna meg a Mount Everestet.” Ha van Istentől kapott ígéreted és célod, és szívedben érzed, hogy, amit teszel, az helyes, akkor hagyd figyelmen kívül az alaptalan kritikákat, és csak erre az igére figyelj: „Egyáltalában ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet.” (1Korinthus 4:5)
www.maiige.hu

„Jézus… megérintette…” (Márk 1:41)

Viharvert volt, karcolásokkal tele. Az árverés kikiáltója azt gondolta, nem érdemes sok időt pazarolni erre az öreg hegedűre, ezért kissé szánakozó mosollyal emelte fel. „Mennyit ajánlanak ezért az öreg hegedűért? Ki kezdi? Egy font? Egy font, ki adna érte kettőt? Két font, esetleg három? Három font először, három font másodszor, valaki háromért?” Egy ősz hajú ember felállt a terem végében… Talán ő elviszi háromért? Előreballagott, felvette a vonót, leporolta az öreg hegedűt, behangolta a húrokat, és elkezdett játszani egy gyönyörű, tiszta dallamot, olyan édes csengésűt, amilyen az angyalok éneke. Amikor a zene elhallgatott, a kikiáltó halkan megkérdezte: „Mennyit ajánlanak az öreg hegedűért?” Felemelte a vonóval együtt, és így folytatta: „Ezer font, ki ad érte kétezret? Kétezer font, ajánl valaki háromezret? Háromezer először, háromezer másodszor…” és így tovább, és így tovább. Az emberek éljeneztek, de nem mindenki értette, mi történt. „Mi változtatott az értékén?” – kérdezte valaki. A válasz így hangzott: „A mester kezének érintése.” Sok olyan ember van, akinek az élete lehangolt, viharvertek, karcolásokkal teli, és a nemtörődöm tömeg haszontalan ócska vacaknak tartja őket, csakúgy, mint az öreg hegedűt. Eladják magukat fillérekért, egy tál lencséért, egy pohár borért, egy újabb körért… és így tovább, és így tovább, míg vége nem lesz. De ha a Mester jön, és megérinti őt, megtörténik a változás, mert előbukkan, amit a figyelmetlen tömeg sosem értett meg igazán: hogy milyen értékes egy ember lelke; de most a Mester keze érintése nyomán láthatóvá lesz finom művű kidolgozottsága.
www.maiige.hu

„Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem!” (Zsoltárok 143:10)

Amikor Isten megígér valamit, de az nem teljesedik azonnal, könnyen türelmetlenek leszünk, kételkedni kezdünk benne, és azt hisszük, hogy nekünk kell kezünkbe venni és elintézni a dolgot. Ábrahám is így tett. Isten gyermeket ígért neki, sőt azt, hogy: „…úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai…” (1Mózes 22:17). Ő azonban belefáradt a várakozásba, és kezébe vette a dolgot: fiút nemzett Hágárnak, felesége szolgálójának. Itt kezdődtek csak igazán a bajok. Bár Isten szerette Izmaelt (Hágár fiát), és nagy tervei voltak vele, de Ábrahámnak el kellett őt engednie ahhoz, hogy beteljesedjen Isten akarata. Ez volt Ábrahám életének egyik legfájdalmasabb tapasztalata.
Tehát: 1) Ne engedd, hogy az ellenség bármi olyat behozzon az életedbe, ami aláaknázza azt, amire vártál, és amiért imádkoztál. 2) Vigyázz, kitől fogadsz el tanácsot! Izmael születése Ábrahám feleségének, Sárának a „jó ötlete” volt. 3) Az, hogy hajlandó vagy vállalni a felelősséget tetted következményeiért, nem jelenti azt, hogy nem lesznek következmények, méghozzá hosszútávon kiható következmények! Vigyázz, hová fekszel, felkelni talán nem lesz olyan könnyű, mint gondolod. 4) Vannak dolgok, amikről könnyű lemondani, más dolgok elengedéséhez azonban minden cseppnyi nagylelkűséged szükséges. Különösen nehéz lemondani valamiről, amihez kötődsz, amiben saját magad visszatükröződését látod, például egy olyan munkáról, amit szeretsz, egy házról, amelyben élsz, vagy egy kapcsolatról, amihez ragaszkodsz. De ha olyan messzire mentél „Izmaeleddel”, amennyire csak lehetett, el kell őt engedned, hogy készen állhass Isten ígéretének beteljesülésére életedben.
www.maiige.hu

„…Márk… hasznomra van a szolgálatban.” (2Timóteus 4:11)

Pál, aki százszázalékos elkötelezettséget követelt meg önmagától, és munkatársaitól is, haragudott Márkra, amikor szabadságot akart kivenni, hogy hazamenjen egy időre családjához. Később azonban, amikor újra átgondolta a dolgot, adott neki még egy esélyt, ezt mondva: „… hasznomra van a szolgálatban.” Isten meglátja a lehetőséget az emberekben hiányosságaik ellenére is – nekünk is meg kellene látnunk! Ha hiszünk bennük és bátorítjuk őket, akkor előre tudnak lépni a veszteség rovatból a nyereség rovatba. Sok évvel ezelőtt egy skóciai iparvárosban egy fiatal hölgy összeszedett egy csapat utcagyereket, hogy Isten Igéjét tanítsa nekik. A gyülekezet lelkésze, mindegyiküknek vett egy új öltözet ruhát, hogy ezzel is bátorítsa őket arra, hogy továbbra is járjanak a bibliaórákra. Néhány héttel később azonban Bob, a legkevésbé ígéretes fiú nem jött többé. Amikor a tanítónő elkezdte keresni, piszkos és tépett ruhában talált rá. A lelkész ismét új ruhákat vásárolt neki, és újra hívta a gyülekezetbe. Néhány héttel később a fiú ismét kimaradt a vasárnapi iskolából. A tanítónő megbotránkozva le akart mondani róla, de a lelkész azt mondta: „Veszek neki még egy rend ruhát, ha megígéri, hogy mostantól rendszeresen fog járni.” Bob megígérte. Be is tartotta ígéretét, hűségesen járt a vasárnapi iskolába, átadta életét Krisztusnak, és végül lelkésznek tanult. Az a kedvét vesztett, szánalmas megjelenésű, rongyos lógós utcagyerek Robert Morrison volt, Kína nagy misszionáriusa, aki a Bibliát kínaira fordította, megnyitva ezzel a mennyek országát az ott élő milliók számára.
Te kiről készülsz lemondani? Ne tedd! Adj neki és Istennek még egy esélyt!
www.maiige.hu

„…a ti megpróbált hitetek… sokkal értékesebb…” (1Péter 1:7)

Lehetetlen egy emberről ránézésre megállapítani, hogy mekkora hite van. Hasonlítsuk a hitet egy vödör vízhez: akkor derül ki, hogy mennyi is volt benne, ha valaki kiborítja. Hasonlóképp, ha az élet bukkanói kiborítanak, az ömlik ki belőled, ami benned volt. Mondjuk az utóbbi években egész jól álltál anyagilag, de hirtelen jön egy bukkanó. Mi ömlik ki belőled, félelem vagy hit? Talán rossz hírt kapsz az orvosnál, vagy valamelyik szeretteddel történik ez, és további kivizsgálásokra van szükség – újabb döccenés! Mi fröccsen ki? A legrosszabbtól való rettegés, vagy az Istenbe vetett bizalom? Ránézésből nem tudják megmondani rólad az emberek, hogy mennyi hit van benned, de könnyen megállapíthatják, ha meghallgatnak.
Az életben mindig jönnek bukkanók. Próbára leszel téve. A teszt célja pedig nem csupán az, hogy felfedezze hitedet, hanem, hogy finomítsa. Isten nem azért teszi próbára a hitünket, hogy meglássa, mennyi van, hiszen azt már tudja. Azért próbálja meg, hogy mi megtudjuk – és elkezdjük erősíteni. Állj meg, és gondold végig a legnehezebb dolgot, amin most keresztülmégy, és kérdezd meg magadtól: „Ez a helyzet gyengíti a hitemet, vagy erősíti?” A Biblia azt mondja: „Ezek a próbák mutatják meg, hogy hited valódi. Tűz próbálja meg, mint ahogy az aranyat is tűzben tisztítják – bár hited sokkal értékesebb még a színaranynál is. Tehát, ha hited sok megpróbáltatás közepette is erős marad, akkor Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyul majd a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.” (1Péter 1:7 NLT).
www.maiige.hu

„Áldott, aki…” (Zsoltárok 1:1 NKJV)

Íme, az áldott élet kulcsa a Szentírás szerint: „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” (Zsoltárok 1:1-3). A zsoltárok első versét – csakúgy, mint a Hegyi beszéd bologmondásait – egyaránt lehet boldognak és áldottnak is fordítani. Az áldott emberek általában kitűnnek a többiek közül, mert jellemük mélyebb, friss ötleteik vannak, lelkük finomabb, bátorságuk nagyobb, jobbak a vezetésben, érdeklődési körük szélesebb, együttérzésük őszintébb, meggyőződésük szilárdabb. Nehéz körülmények között is örömtelik, és korukat meghaladó bölcsességről tesznek tanúságot. Tele vannak meglepetéssel; próbálják őket beskatulyázni, de mindig előállnak valamivel, amire senki sem számított.
A környezetükben kissé bizonytalannak érzed magad, mert sohasem tudhatod, mi fog történni a következő pillanatban. Idővel aztán rájössz, hogy ötleteikben és tetteikben meg lehet bízni. Miért? Mert olyan lelki-szellemi gyökereik vannak, amelyek leérnek az élő víz folyójáig. Ezért igaz rájuk, hogy amihez csak hozzányúlnak, minden felvirágzik. Te is élhetsz így. Hogyan? Ha szilárd lelki értékrendet alakítasz ki. A lelki növekedés legnagyobb ellensége az örökös elfoglaltság, ami szorosan kapcsolódik ahhoz, amit a Biblia világiasságnak nevez. Azt jelenti ez, hogy csapdába ejtenek a társadalmi elvárások, és nem marad időd az Istennel járásra. Bármerről is nézed, a sikeres élet legfontosabb összetevője az idő. Nem a maradék idő, nem az odavetett pillanatok, hanem a minőségi idő. Idő az elmélkedésre, idő a beszélgetésre… zavaró körülményektől, félbeszakításoktól mentes, odaszánt idő Istennel.
www.maiige.hu

„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van…” (2Korinthus 4:7)

Isten talentumokat adott neked, és azt akarja, hogy használd is őket. Lehet, hogy korábbi kudarcok, félelem vagy alacsony önértékelés alatt szunnyadnak. Lehet, hogy tudsz róluk, de nem tudod, hogyan állíthatnád munkába őket. Lehet, hogy egyik kapcsolatból a másikba sodródsz, remélve, hogy találsz majd valakit, aki értékeli, ami benned van, és segít előhívni azt. Ha így van, olvasd el ezt: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak” (2Korinthus 4:7). Csak Isten, aki beléd helyezte talentumaidat, csak ő tudja, hol rejtőznek, és hogyan lehet előhozni őket. Az ördög örül annak, ha rendeltetésünk beteljesedése késik. Ha nem engeded, hogy Isten fejlessze talentumaidat, azzal az ördög kezére játszol, és közelébe sem érsz a benned rejlő lehetőségeknek. Az igazság az, hogy annyi kincs van elrejtve benned, hogy az ellenség folyton arra törekszik, hogy valahogy ellopja. Nem kérdés, hogy mi ösztönzi a sátánt. Jézus azt mondta: „…csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson” (János 10:10).
Nincs értelme kirabolni valakit, ha nincs semmi értéke, amit érdemes lenne megszerezni tőle, igaz? Talentumaid talán nyersek és kimunkálatlanok, talán önértékelési zavarok, be nem vallott bűnök, rossz szokások, lelkiismeret-furdalás vagy kétségbeesés alá vannak eltemetve. Isten azonban kezébe veszi azt, ami semmiségnek tűnik, és valami csodálatosat teremt belőle. Gondold csak végig: a világegyetemet a semmiből teremtette, képzeld el, mi mindenre képes, ha van is mihez nyúlnia! Ma térdelj le, és imádkozz: „Atyám, segíts, hogy felismerjem talentumaimat, melyeket te helyeztél belém, és a legtöbbet tudjam kihozni belőlük, a te dicsőségedre használva őket!” Az ilyen imádságra Isten válaszol!
www.maiige.hu

„Óvakodjatok… a képmutatástól.” (Lukács 12:1)

A képmutatást úgy is lehetne fordítani: reklámfogás, propaganda. A képmutatás, bármennyire vallásos köntösbe öltözik is, csupán alakoskodás. Jézus leleplezte ezt. Amikor kora vallási vezetőiről beszélt, ezt mondta: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól. Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. Ezért tehát amit a sötétségben mondtatok, azt a világosságban fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni.” (Lukács 12:1-3). Miért bánt Jézus ilyen keményen a képmutatókkal? Mert a képmutató elítéli másokban azt, amire magának mentséget talál, vizet prédikál és bort iszik, a népszerűséget többre tartja az elveknél, szereti, ha csodálják, de mindig megtalálja a kiskapukat és rövidebb utakat, amikor becsületesnek kellene maradni.
Vegyük például Pétert: arról prédikált, hogy Krisztusban minden ember egyenlő, de mégis személyválogatóan viselkedett. Pál apostol szembesítette ezzel: „Amikor pedig Péter Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem. Mielőtt ugyanis odajöttek néhányan Jakabtól, együtt evett a pogányokkal. Amikor pedig azok megérkeztek, visszahúzódott és elkülönült, mert félt a zsidó származású testvérektől. Képmutató módon viselkedett vele együtt a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba még Barnabás is belesodródott. De amikor láttam, hogy nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak, mindnyájuk előtt megmondtam Péternek…” (Galata 2:11-14 NIV). Isten megérti gyengeségeidet, és segít, hogy le tudd küzdeni őket, de soha nem fogja elnézni a képmutatást. Légy hát valódi!
www.maiige.hu

„…hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsidók 4:16)

A Biblia azt mondja: „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsidók 4:16). Úgy nőttünk fel, hogy azt mondták nekünk: „Ha el akarsz érni valamit, meg kell dolgoznod érte.” De az erős munkamorál elferdítheti gondolkodásunkat, ha azokról a dolgokról van szó, amit Isten ingyen akar nekünk adni. Isten mindig kész kiárasztani áldásait, és nekünk üres, szomjas edényekként meg kell tanulnunk kinyitni szívünket az előtt, amit kínál.
A „megszerezni” azt jelenti, hogy saját erőfeszítésünk által érünk el valamit. A „kapni” azt jelenti, hogy elfogadjuk, amit nagylelkűen ingyen ajándékoznak nekünk. Jézus azért jött, hogy megszabadítson minket a küszködéseinktől, nem pedig azért, hogy újfajta erőlködésre hívjon, immár a keresztyénség zászlaja alatt. Meg kell értenünk, hogy Isten ajándékait kegyelemből kínálja, és hit által tudjuk elfogadni őket. Egy bibliatanító így ír erről: „Mindig tenni próbáltam valamit, Istent pedig ki akartam hagyni a dologból. Megpróbáltam megváltoztatni magamat, a családomat, a körülményeimet, még a gyülekezetemet is. Isten azonban sosem engedte, hogy nélküle is sikert érjek el. Ha hagyná, akkor magunknak tulajdonítanánk a dicsőséget. Végül megtanultam imádkozni azért, amire szükségem volt, és hagyni, hogy Isten az ő módszereivel, az ő menetrendje szerint adja meg azt. Mikor végre eljutottam idáig, akkor beléptem az ő nyugalmába.” Ahhoz, hogy te is így tudj élni, meg kell értened, milyen fontos vagy Istennek, és meg kell tanulnod számítani kegyelmére. Az igazság az, hogy ő nagyon is szívesen segítene neked, ha végre felhagynál azzal, hogy mindent egyedül akarsz megoldani.
www.maiige.hu

„…most állj meg, hogy elmondjam neked az Isten beszédét.” (1Sámuel 9:27)

Íme, egy ősi Ige modern üzenettel: „És amikor leértek a város végére, ezt mondta Sámuel Saulnak… most állj meg, hogy elmondjam neked az Isten beszédét.” (1Sámuel 9:27) Manapság az emberek úgy gondolkodnak, hogy ahhoz, hogy sikert érjenek el, teljes sebességgel kell rohanniuk, amíg be nem esnek este az ágyba. Mi ennek a hátulütője? Kevesebbet, vagy egyáltalán nem foglalkozunk az Úrral. Az állandó elfoglaltság lelki kiszáradáshoz vezet. Lehet, hogy a hajszában való részvétel izgalmas vagy jutalmat ígérő, de nem hagy időt az Úrra, vagy csak nagyon keveset. Nem kell ehhez elfoglalt üzletembernek lenni. Nézd csak meg a kisgyermekes anyákat: minden percüket lekötik a cseppnyi teremtmények, akik húzgálják őket, összefirkálják a falat, sáros cipővel jönnek be, és még arra is képesek, hogy felébresszenek az éjszaka közepén. Ha veled is ez történik, neked is időt kell kérned, mint egy edzőnek a meccsen. Mondd ki: „Nem hagyom, hogy robotpilótára kapcsoljon a lelki életem, nem fogok semmitmondó imákat mormolni, és nem fogom csak úgy lapozgatni a Bibliámat anélkül, hogy valóban tanulmányoznám, vagy szerinte élnék. Kész vagyok megfizetni bármilyen árat azért, hogy Istennel tudjak járni.” Nem lesz könnyű. Azzal kell kezdened, hogy nemet mondasz bizonyos dolgokra, és vállalod annak kockázatát, hogy egyeseknek nem fog tetszeni, amit teszel. De ez az egyetlen mód arra, hogy békességben élj Istennel, és lehetőséged legyen meghallani, ha szól hozzád. Soha senki nem mondta, hogy a keresztyén élet könnyű, de van-e bármi a világon, ami hosszútávon fontosabb vagy kifizetődőbb?
www.maiige.hu

„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Timóteus 1:7)

A Biblia azt mondja: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Timóteus 1:7). Ahhoz, hogy az életed javuljon, két dolgon változtatnod kell. 1) A gondolkodásmódodon. Gordon MacDonald mondja: „Azok az emberek, akiknek gondolkodása nincs jó formában, könnyen áldozatául esnek olyan eszméknek és rendszereknek, melyek az emberi lelket rombolják. Nem tanították meg őket gondolkodni, nem tűzték ki maguknak életcélul, hogy elméjüket fejlesszék, ezért megszokták, hogy mások gondolataitól és véleményétől függjenek. Nem akarnak eszmékkel vagy nagy kérdésekkel foglalkozni, inkább telerakják életüket szabályokkal, előírásokkal és programokkal.” Abban a pillanatban, amikor azt gondolod, hogy te már mindent tudsz, valójában felhagytál a gondolkodással.
2) A várakozásaidon. Egyszer egy ember elment egy jövendőmondóhoz. A jósnő azt mondta neki: „Szegény és nyomorúságos élete lesz ötven éves koráig.” „És aztán?” – kérdezte az ember. „Aztán megszokja” – vont vállat a jósnő. Valld be őszintén: hány olyan sikeres embert ismersz, aki egykedvű, unott és negatív beállítottságú? Egyet sem, igaz? A hit lelkesedést, elkötelezettséget, energiát szül – olyan dolgokat, amik segítenek eljutni a sikerhez. Ha szeretnél ilyen tulajdonságokat, magasabb szintre kell emelned várakozásaidat, összhangba hozva őket Isten ígéreteivel. „…higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek” (Márk 11:24). Szeretnél sikert elérni azon a területen, ahol korábban kudarcot vallottál? Akarsz olyan emberré válni, aki mindig is szerettél volna lenni? Ne a tetteiden kezdj változtatni, hanem a gondolkodásodon! Újítsd meg naponta Isten Igéjével! Semminek nincs ennél nagyobb hatása!
www.maiige.hu

„… irgalma minden reggel megújul…” (Jeremiás siralmai 3:22-23)

Nehéz időkön mégy keresztül mostanában? Nem vagy egyedül! Izráel népének olyan nehéz sorsa volt, amikor Jeremiás a Biblia egyik könyvét írta, hogy a Siralmak címet adta neki. A pozitív gondolkodást, érezd jól magad életstílust hangsúlyozó világban ezzel a címmel nem igazán számíthatna arra, hogy az eladási listák élére kerül. Jeremiás Isten népét az „özvegy” és „rabszolga” jelzőkkel illette, és azt mondta róla: „…barátai mind hűtlenné lettek, ellenségeivé váltak” (Jeremiás siralmai 1:2). Tovább olvasva a könyvet, a dolgok csak még rosszabbra fordulnak, ahogy Isten népe learatja, amit vetett. Aztán egyszer csak a jajok és panaszok közepén, amikor azt hiszed, ennél rosszabb már nem jöhet, Jeremiás ezt írja:
„Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3:22-23). Hát nem csodálatos? Isten szeretetének, irgalmának és hűségének kifogyhatatlan számlája sohasem lett befagyasztva, semmit nem kell hozzátenned, és kitart, míg csak élsz. Jó tudni ezt mai világunkban, amikor úgy tűnik, senki sem törődik senkivel, és csak a legjobb formában lévő élhet túl. Legközelebb, ha valaki megkérdi tőled: „Mi újság?”, mondd neki: „Isten szeretete, irgalma és hűsége.” Mi az irgalom? A szív gyengédsége, ami arra készteti az embert, hogy figyelmen kívül hagyja a sérelmeket, és a sértő féllel ne úgy bánjon, ahogy az megérdemli, hanem jobban. Tehát minden nap, amikor felébredsz, imádkozz úgy, ahogy egyszer egy hölgy tette: „Uram, örülök, hogy irgalmad minden nap megújul, mert biztos vagyok benne, hogy a tegnapi adagot már mind elhasználtam.”
www.maiige.hu

„Ne legyetek pénzsóvárak…” (Zsidók 13:5)

A mohóság a sóvárgással kezdődik, aztán hozzá társul, hogy összejátszol másokkal is annak érdekében, hogy megszerezd, amit annyira akarsz. Ákán, Aháb, Anániás és Szafira képesek voltak lopni, hazudni és még ölni is, hogy megszerezzék, amire annyira vágytak. „Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: »Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.«” (Zsidók 13:5). Ez az ige azt jelenti, hogy amivel Krisztusban rendelkezünk, sokkal nagyszerűbb bárminél, amink nincs! A mohóság azt jelenti:
1) Pozíciót szeretnénk, de szolgálni nem akarunk; irányítani szeretnénk, hogy mi lehessünk a középpontban; gazdagságot szeretnénk, de csak magunknak akarjuk megtartani; arra vágyunk, hogy mások dicsőítsenek. 2) Jó dolgokat szeretnénk, de rosszak az indítékaink. „…ha valaki püspökségre törekszik, jó munkát kíván” (1Timóteus 3:1). Jó dolog az, ha hatással szeretnénk lenni másokra, de csak akkor, ha helyesek az indítékaink. Ha elismerésre vagy mások feletti hatalomra vágysz, akkor bizony ez mohóság. 3) Jó dolgot kívánunk, de rossz időpontban. Egy fiatal pár azt mondja: „Szeretjük egymást. Néhány hónap múlva össze fogunk házasodni. De most szeretnénk lefeküdni egymással.” Jó dolgot szeretnének, jó okkal, de rossz az időzítésük. Ez mohóság. 4) Jó dolgot kívánunk, de nem egészséges mennyiségben. A mohóság többet kíván, mint amennyi szükségeink kielégítésére és Istentől való rendeltetésünk betöltésére kellene. Értsd meg: bármennyit is szerzel valamiből, ami nem Isten akarata szerint való, az sosem fogja meghozni azt az elégedettséget, ami iránti vágyakozol. Csak akkor találsz igazi és tartós boldogságot, ha ezt elismered.
www.maiige.hu

„Ne kívánd…!” (2Mózes 20:17)

Miért adjuk meg magunkat újra és újra a bűnös vágyaknak? Két okból. 1) Mert az újjászületés nem törli el azonnal automatikusan a régi természetünket. Olyan ez, mint mikor két autó különböző irányból egyszerre érkezik egy kereszteződésbe, mindig fennáll az ütközés veszélye. 2) Mert ha elég sokáig időzünk egy vágynál, akkor csupán idő kérdése, és megadjuk magunkat neki. Előfordult már veled, hogy odamentél a hűtőhöz, pedig nem is voltál igazán éhes, de valahogy nem is voltál jóllakott, és keresgéltél valami harapnivalót. Ez sem túl hasznos, de sokkal rosszabb, ha az életet is így éled. Olyan ez, mint a viselkedési lehetőségek között válogatni, valami olyat keresve, ami boldogabbá tenne, mint amilyen az adott pillanatban éppen vagy. Amikor megkívánsz valamit, akkor kiszínezed, megszépíted, ezzel a kívánság tárgya még vonzóbbá lesz, és könnyen hozzáférhetőnek tűnik. Egyéjszakás kaland? Te azt mondod rá: „Senki sem fogja megtudni.” A Biblia viszont azt mondja: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galata 6:7). Ahogyan az elvetett magból aratás lesz, ugyanígy döntéseid is következményekkel járnak. A mohóság megnöveli a vágyat és minimálisnak láttatja a veszélyt. Ha elég sokáig időzünk egy vágynál, előbb-utóbb találunk valamilyen megmagyarázhatónak tűnő utat az eléréséhez. Olyan ez, mint amikor elkezdik a visszaszámlálást egy űrsikló kilövésénél, az indulás csupán idő kérdése. Ha tehát elidőzöl egy vágynál, elkerülhetetlenül meg fogod adni magad neki. Mi a megoldás? Fordítsd a figyelmedet másra! „Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival” (Róma 8:5).
www.maiige.hu

„Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük.” (Zsoltárok 106:15)

Figyeld meg, hogyan ismétlődött mindig ugyanaz Izráel népe életében! Amikor rabszolgák voltak Egyiptomban, azért imádkoztak, hogy Isten szabadítsa meg őket. Ő pedig megtette. Aztán az Ígéret földje felé tartó vándorlásuk idején a pusztában azt mondták: „Meg fogunk itt halni. Jobb volt nekünk Egyiptomban! Ott legalább volt élelmünk, amennyit csak akartunk.” Isten erre kenyeret küldött nekik a mennyből. Még azt is megtette, hogy a lábuk elé hullott. Olyan tökéletes étrend volt, hogy „… nemzetségeikben nem volt beteges” (Zsoltárok 105:37 Károli). Most végre boldogok voltak? Nem. Azt mondták: „Elegünk van ebből az izéből, húst akarunk.” Isten erre azt mondta: „Jól van, adok én nektek húst, és ehettek… míg csak ki nem hányjátok, és míg meg nem undorodtok tőle” (ld. 4Mózes 11:18-20). A mohóságra haragszik Isten, mert az a büszkeségben gyökerezik, ami ezt mondja: „Én jobbat érdemlek”, és a hálátlanságban, ami ezt mondja: „Mást akarok, mint amivel eddig megáldottál.” Van egy mondás: „Vigyázz, mit kívánsz, mert a végén még megkapod!” Izráel népe azt hitte, hogy valami más majd megelégedést ad nekik, úgy, ahogyan Isten nem tud, ezért Isten „Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük.” Istennel nagyon kevés is megelégít. Nélküle bármit szerzel is meg és bármit érsz is el, belül üres maradsz. Mi után vágyakozol? Mi miatt olyan az életed, mintha örökös várólistán lenne? Mi az, amiért folyton könyörögsz Istenhez? Semmi sem elengedhetetlen az életben, csupán Isten. Az anyagi dolgok sosem fogják tudni betölteni az ő helyét. Mi kell ahhoz, hogy eljuss erre a megelégedett állapotra, amikor életed központi vágya ez lesz: „Istenem, csak téged akarlak még jobban!”
www.maiige.hu