Változásra várva (2)

„… életemen át is tudnék várni, míg csak be nem következik a fordulat.” (Jób 14:14)

Mielőtt csüggedten feladnád, gondold végig a hosszú és nehéz folyamatot, ami ahhoz kell, hogy a bábból előjöjjön a pillangó. Ha siettetni próbálod Isten terveit és munkáját az életedben, akkor azt éred csak el, hogy valami formátlan nyomorék születik, ami nem tud repülni. Talán arra gondolsz: „Alig várom már, hogy ez véget érjen.” Ez érthető. Jób is így volt vele. Azt mondta: „… egész küzdelmes életemen át is tudnék várni, míg csak be nem következik a fordulat.” Isten kegyelméből életben maradt és kétszer annyit kapott Istentől, mint amennyit elveszített. Tarts ki, a változás el fog jönni! Isten nem mondott le rólad, te se mondj le róla! Most is végzi munkáját benned. Valami, aminek meg kell halnia, haldoklik, hogy valami sokkal jobb világra jöhessen. Engedd megtörténni! Sadrak, Mésak és Abédnegó azt mondták a királynak: „… mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt…” (Dániel 3:18). Ne hajolj meg te sem a kísértés, manipuláció vagy istentelen érvelések előtt! Ne próbálj lépést tartani Kovácsékkal, ne hódolj a nagyravágyásnak, önös érdekeknek! Ne add meg magad az aggodalom és türelmetlenség lelkületének! Járj továbbra is hitben és nem látásban, tudva, hogy Isten „mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk…” (Efezus 3:20). Azt mondják, a jó dolgok azokhoz jönnek el, akik várni tudnak. A meghatározó tényező azonban az, hogy Kire várunk. Isten azt mondja: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt” (Prédikátor 3:1).
Várj csak, Isten majd összerakja a darabkákat! Ő nem fog csalódást okozni!
www.maiige.hu

Engedd, hogy Isten mutasson utat!

„Menj el… arra a földre, amelyet mutatok neked!” (1Mózes 12:1)

Számít az, hogy hol vagy. Alaszkában nem lehet banánt termeszteni, de Jamaicában lehet. Miért mondom ezt? Egyszerűen azért, mert néha változtatni kell a helyünkön ahhoz, hogy sikeresek legyünk abban, amire Isten elhívott. Nézd csak meg Illés életét! „Ezután így szólt hozzá az Úr igéje: Eredj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre! A patakból majd ihatsz, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad.” (1Királyok 17:2–4). A hollók általában nem szállítanak ételt, hanem megeszik azt. De ha megtesszük azt, amit Isten mond, és oda megyünk, ahová ő küld, akkor átlépünk a természetes világból a természetfelettibe. Istennek nem csupán terve van az életedre, de azt is eltervezte, hogy hol legyen a helyed. Igen, szükséged van a megfelelő stratégiára, de ugyanakkor a megfelelő helyen is kell lenned. „Én, az Úr, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell” (Ézsaiás 48:17). Ha valóban az szíved vágya, hogy minden dologban tiszteld Istent, akkor ő megmutatja azt a helyet, ahol sikert érhetsz el. Sőt, előtted fog menni, és javadra rendezi a körülményeket. Ezt tette Ábrahámért is. „Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy.” (Zsidók 11:8). Kérdezd Istent, és ő meg fogja mutatni, merre menj!
www.maiige.hu

A Tanító (1)

„A Pártfogó pedig, a Szentlélek… ő tanít majd meg titeket mindenre…” (János 14:26)

Jézus azt mondta, hogy a Szentlélek a legnagyszerűbb tanító. Miért?

1) Mert folyamatosan párbeszédben van veled. A tanulási folyamat akkor kezdődik el igazán, ha elég kíváncsi vagy ahhoz, hogy kérdéseket tegyél fel. Kérdéseid nem zavarják Istent, ha valóban kereső szívből jönnek. Jézus azt mondta: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok…” (Máté 7:7). Nincs semmi baj azzal, ha kérdezel. Isten nem azt akarja, hogy csak passzívan elfogadj mindent, amit az élet hoz. Azt akarja, hogy kérdezd őt, hiszen nála találhatsz tisztánlátásra és útmutatásra.

2) Mert arra akar megtanítani, hogyan élj. Ehhez persze minden nap meg kell jelenned az órán, nem csak nagy ritkán. Azt jelenti ez, hogy nagyon figyelsz, jegyzeteket készítesz, és elolvasod a kötelező olvasmányokat. Azt jelenti, hogy teljesen megbízol abban, hogy a Tanító tudja, miről beszél, és hogy a tudás, amit tőle nyersz, felkészít arra, hogy az életben sikeres legyél. Talán most még nem látod értékesnek tanárod szavait, vagy úgy érzed, ez téged nem érint. Talán csak arra törekszel, hogy átmenj a vizsgán, lediplomázz, és végre befejezhesd az iskolát. Tévedés! A sikeres tesztek csak azt jelentik, hogy jó az emlékezőtehetséged, nem azt, hogy valóban megtanultad a dolgokat!
A jó tanár célja, hogy kifejlessze benned:
a) a tudásszomjat;
b) képességet arra, hogy kutass és megérts dolgokat akkor is, ha ő maga már nincs a közeledben;
c) hajlandóságot arra, hogy a tanultakat gyakorlatba ültesd. Azt kérdezed, honnan tudhatod, hogy valamit valóban megtanultál? János így felel: „… éljetek a tanultak szerint, megmaradva Krisztusban” (1János 2:27 NCV).
www.maiige.hu

A Tanító (2)

„… az igazság Lelke… az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.” (János 16:13,15)

A Szentlélek, aki a Tanítód:

1) Azt akarja, hogy Isten Igéjében keress útmutatást és válaszokat. Nem akarja, hogy csak passzívan elfogadj mindent, amit az élet hoz. Azt akarja, hogy az Igéből tanulj a dolgok mélyére látni, hogy abban keress isteni megoldást az emberi problémákra, melyekkel napról napra szembetalálkozol. Azt akarja, hogy állj rá az Igére, ahelyett, hogy megadóan lefeküdnél, és ezt mondanád: „Azt hiszem, ez már csak így van.” A Biblia olyan térkép, mely sohasem fog tévútra vezetni. Fegyver a harchoz, mely mindig győzelemre segít. „… tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.” (Józsué 1:8).

2) Azt akarja, hogy növekedj Jézus lábnyomát követve. A „tanítvány” szó az eredeti görögben mathétész, ami azt jelenti: „tanuló, diák”. Jézus korában a tanítványok nem csupán a tanító előadásaiból tanultak, hanem megfigyelve és vele együtt átélve a tanító életének minden oldalát. Jézus így tanította tizenkét tanítványát. Végül pedig, amikor eljött az idő, ezt mondhatta nekik: „azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, ti szintén megteszitek” (János 14:12 KJV). Péter, Jakab és János, a „belső kör”, nekik még bensőségesebb kapcsolatuk volt Krisztussal. Nem azért, mintha őket jobban szerette volna, hanem mert velük különleges terve volt. Mi Isten terve a te életedre? A csata azért folyik! A sátán mindennel megpróbálkozik, hogy eltávolítson Istentől. Ne engedd neki!
www.maiige.hu

Jézus meg tud gyógyítani

„Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: »Asszony, megszabadultál betegségedből.«” (Lukács 13:12)

A Biblia azt mondja: „Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton. Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: »Asszony, megszabadultál betegségedből.« És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A zsinagógai elöljáró azonban megharagudott, hogy szombaton gyógyított Jézus…” (Lukács 13:10–14).

Három dologra érdemes felfigyelnünk ezzel az asszonnyal kapcsolatban:

1) Hosszan tartó problémája volt. Mindenki láthatta, mennyire beteg. Sok ember van azonban, akik belül szenvednek: évek óta küzdenek nehéz helyzetekkel, fájdalmas kérdésekkel, melyek végül kihatnak megjelenésükre, viselkedésükre is. Figyelmeseknek és együtt érzőknek kell lennünk velük.

2) Bármennyire próbált is, nem tudott felegyenesedni. Olyan terhet cipelt, melyet senki nem tudott róla levenni, csakis Jézus, nélküle sohasem vált volna szabaddá. Látsz hasonlóságot az ő élete és a magadé között? Fájdalmadat fáradhatatlan munkával, rossz kapcsolatokkal vagy hangulatmódosító szerekkel próbálod csillapítani? Annyira hozzászoktál már problémádhoz, hogy még akkor sem akarod elengedni, amikor lehetőséged lenne a szabadulásra, mert úgy érzed, ez ad biztonságot? Jézus megszabadít, ha hozzá fordulsz!

3) Jézus érintésére volt szüksége. A gyülekezet, ahová járt, nem tudott segíteni rajta. A zsinagóga vezetője még el is ítélte Jézust, amiért szombatnapon gyógyította meg az asszonyt. Félre a tehetetlen vallásossággal, amely nem ad válaszokat! Ma fordulj Jézushoz, aki a testi és a lelki sebeket egyaránt meggyógyítja.
www.maiige.hu

Milyen tükörbe nézel?

„Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek… hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével…” (1Péter 3:3–4)

A világ legjobb divattervezői nagyon odafigyelnek arra, hogy a kifutón végigsétáló modellek tetőtől talpig megfelelően nézzenek ki. Nemcsak a ruha számít, hanem a hozzá illő kiegészítők, a tökéletes frizura és smink stb. Ugyanígy van Istennél is. Ő teljes egésznek teremtett téged, meghatározott sajátosságokkal, személyiségjegyekkel és érzelmi vonásokkal. Élő, gondolkodó, érző, teljes egészként működő emberi lénynek tervezett, akinek egyedül csak rá jellemző, vonzó tulajdonságai vannak. Nem csupán külső tulajdonságokkal ruházott fel. Talentumokat és lelki ajándékokat is adott – belső tulajdonságokat, amiket szeretne, hogy fejlessz és felhasználj az ő céljaira. Azt, hogy kívülről milyennek látod magadat, annak kellene meghatároznia, hogy milyen vagy belül. Ha a külsőd szabja meg az értékedet, néhány plusz kiló máris elcsüggeszt, csakúgy, ahogy a címlapok harsogó szépségei, akik belül üresek. Az a gond, hogy nem a megfelelő tükörbe nézel! A Biblia azt mondja: „Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt” (1Péter 3:3–4).
Ha önértékelésed Isten véleményén alapul, nem pedig az emberekén, akkor nyugodtan hordhatsz olcsó turkálós ruhát vagy méregdrága divatbutikból valót, egyformán jól érzed magad, mert tudod, hogy nem a külső megjelenés határozza meg, ki vagy, vagy mennyit érsz Isten szemében. Belső szépséget nem lehet vásárolni, levenni a polcról, felvenni, mint egy új öltönyt, vagy felkenni, mint a sminket. Ez belső munka.

Ma tehát nézd meg magad Isten tükrében, és próbáld azt meglátni, amit ő leginkább értékel: a belső szépséget!
www.maiige.hu

„Jack”

„Erre megnyílt a szemük, és felismerték őt…” (Lukács 24:31 NKJV)

Jack harcos ateista volt, világnézetét össze lehetett foglalni Lucretius egyetlen mondatával: „Ha Isten tervezte volna a világot, nem lenne ilyen gyarló és tökéletlen, amilyennek látjuk.” Jack minden figyelmét tanulmányainak szentelte, minden területen kiválóságra törekedett. Nemsokára meghívták tanítani Oxfordba, a nagy tekintélyű professzorok társaságukba fogadták, ő pedig tanítani és írni kezdett. Mélyen a felszín alatt azonban kétségei felőrölték. A „nyomorúságos reménytelenség” szavakkal írta le akkori állapotát. Azt mondta: „Továbbra is fenntartottam, hogy Isten nem létezik. Közben pedig haragudtam rá azért, hogy nem létezik.” Aztán két barátja, J. R. R. Tolkien és H. V. V. Dyson, szintén jeles oxfordi professzorok és mindketten odaszánt Krisztus-követők, arra biztatták, hogy tegyen meg valamit, amit meglepő módon addig még sohasem tett: olvassa a Bibliát! Így hát megtette. Próbált megbirkózni azzal, amiket Krisztus állított magáról, és azt a következtetést vonta le, hogy Jézus vagy szélhámos csaló volt, vagy az, akinek mondta magát: Isten Fia. 1931. szeptember 19-én este Jack és két barátja hosszú sétát tettek Oxford egyetemvárosában. Az egész éjszakát átbeszélgették. Jack, C. S. „Jack” Lewis visszaemlékezve azt mondta, hogy akkor egy hirtelen szélroham rázta meg a fákat, és lehullott az első őszi falevél – egy hirtelen szélroham, ami számára a Szentlelket jelképezte.

Nem sokkal ezután Lewis hitre jutott. A változás forradalmasította életét, s ennek következtében aztán olvasók millióinak életét is. Ilyen egyszerű lenne? Ilyen könnyen át lehet hidalni a hit és a kétség közti szakadékot a Szentírással és keresztyén emberek társaságával? Próbáld ki! Gyere Krisztushoz, és fedezd fel te magad!
www.maiige.hu

Életelvek

„Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek…” (Kolossé 3:17)

Figyeld meg a következő nagy igazságokat:
1) Szert tehetsz többre, ha nem akarod mindet megtartani saját magadnak. Manapság, amikor az emberek mottója az: „nekem mindenből a legjobb jár”, emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy „Krisztus sem magának kedvezett” (Róma 15:3). Nem azért élt, hogy meggazdagodjon, hanem hogy másokat gazdaggá tegyen. Szemernyi önzést sem találhatunk benne. Méltán nevezhetjük Úrnak, mert először is önmagán tudott uralkodni, önmagát megtagadva másokért élt.

2) Csaknem bármit véghez tudsz vinni, ha nem az számít, hogy a végén kié lesz az érdem. „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek…” (Kolossé 3:17). A sátánt a büszkeség buktatta el, téged is az fog letaszítani. Ivan O. Miller mondta: „Az alázat olyan törékeny és kényes dolog, hogy aki azt meri gondolni magáról, hogy ő alázatos, már ezzel a gondolattal bebizonyította, hogy nem az.” Ha sikert érsz el, és elismeréseket kapsz, csak rövid ideig élvezd őket! Aztán add tovább minden siker igazi forrásának – Istennek!

3) Hamarabb találsz megoldást, ha nem veted meg azt, ahonnan érkezik. A leprás Naámán is rájött, hogy megkaphatja, amit Isten adni akar, de csakis Isten feltételei, nem a saját elképzelései szerint (ld. 2Királyok 5:1–14). Isten feltételei pedig a „hit” és az „engedelmesség”. A hit olyan, mint az elektromosság. Nem kell kielemezni vagy megérteni ahhoz, hogy hasznosítani tudd. Egyszerűen csak rá kell csatlakoznod! Mit mondott neked Isten? Tedd meg! Ne habozz, ne halogass, ne vitatkozz vele – tedd meg, mit mond! Tetszeni fog az eredmény.
www.maiige.hu

Köszönöm, anya!

„Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél.” (Példabeszédek 31:10)

Erma Bombeck írta: „Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon. Egy angyal arra járt, és megkérdezte: »Miért töltesz annyi időt ezzel a teremtménnyel?«

Az Úr azt felelte: »Látod mennyi mindennek kell megfelelnie? 18 000 mozgó alkatrésze van. Működnie kell csupán maradék ételeken és kávén is. Csókjával bármilyen betegséget gyógyítania kell a törött lábtól az összetört szívig… és hat pár karja lesz.« »Hat pár karja? – döbbent meg az angyal – De hisz az lehetetlen!« »Az igazán nagy kihívás, hogy az anyáknak három pár szem is kell – mondta Isten. – Két szeme átlát az ajtókon, kettő hátrafelé néz, hogy azt is meglássa, amit mások nem látnának, másik kettővel pedig azt a gyermekét nézi, aki elszúrt valamit, és szavak nélkül is azt mondja neki: megértelek és szeretlek.« »Uram, szerintem tarts egy kis szünetet… majd holnap folytatod.« »Nem lehet – mondta Isten –, már egészen közel vagyok ahhoz, hogy hozzám hasonlóvá formáljam. Már képes arra, hogy meggyógyítsa magát, ha beteg, jól tud lakatni egy egész családot mindössze fél kiló vagdalt húsból, és el tudja érni, hogy egy kilencéves gyerek nyugton maradjon a zuhany alatt.« Az angyal megérintette a teremtményt: »De Uram, ez a lény olyan puha!« »Igen, de ugyanakkor erős is – mondta Isten –, el sem tudod képzelni, mi mindent kibír egy anya!« »Gondolkodni tud?« – kérdezte az angyal. »Nemcsak gondolkodni, de érvelni és egyezkedni is« – válaszolta az Úr. Az angyal megérintette a nő arcát: »Uram, úgy tűnik, a teremtényed ereszt!« »Nem ereszt – javította ki Isten az angyalt –, ezek a könnyek.« »Mik azok a könnyek? És mire valók?« – kérdezte az angyal. »A könnyek fejezik ki örömét, bánatát, fájdalmát, csalódottságát, magányosságát és a büszkeségét.« »Uram, zseniális vagy!« – jelentette ki az angyal.”

Csak egy újságíró kitalált története, mégis érdemes megfontolni. Köszönet az édesanyáknak!
www.maiige.hu

Add bele a szívedet! (1)

„Áldom az Urat mindenkor.” (Zsoltárok 34:2)

Ha egy szombati meccsen képes vagy kiordítani a tüdődet, de csendes és visszafogott vagy, amikor vasárnap Istent kellene dicsőítened, akkor talán jobban érdekel a sport, mint a lelki élet. Ajjaj! Isten dicsőítése azt jelenti, hogy elismerjük nagyságát, fenségét. Te mennyire értékeled Istent és a vele való kapcsolatodat? Azt mondod: „Néha nincs kedvem dicsőíteni Istent.” A kedvnek ehhez nem sok köze van! A jó kapcsolat nem érzelmeken, hanem elkötelezettségen alapul. A Biblia azt mondja: „… vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét” (Zsidók 13:15).

Figyeld meg az „áldozat” és „mindenkor” szavakat! Istennél az a dicsőítés számít igazán, aminek ára van! Képzelj el valakit, akinek jó állása, szerető családja és jó egészsége van, hogy Istent dicséri a gyülekezetben. Most képzelj el egy magányos embert, akit betegség sújt, mégis felemeli lankadt karját és hangját, és Istent magasztalja. Szerinted melyikük kap magasabb érdemjegyet? A zsoltáros azt mondja: „Napkelettől napnyugtáig dicsérjétek az Úr nevét!” (Zsoltárok 113:3). Ugyanez az ember a napjába beütemezett olyan szüneteket, melyeket imádkozásra és Isten dicsőítésére fordított: „Naponta hétszer dicsérlek téged” (Zsoltárok 119:164). Nekünk vannak kávészüneteink, teaszüneteink – neki dicsőítésszünetei voltak! Ha változást szeretnél elérni környezetedben és saját hozzáállásodban, kezdd el magasztalni Istent napod folyamán! Ez nem csak annyit jelent, hogy te áldod az Urat, hanem ő is meg fog áldani téged százegy különböző módon. Ne hidd el csak azért, mert mi mondjuk – próbáld ki, és fedezd fel te magad!
www.maiige.hu

Add bele a szívedet! (2)

„Minden lélek dicsérje az Urat!” (Zsoltárok 150:6)

Salamon azt mondja, hogy „megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek” (Prédikátor 3:7). Az istentiszteletet valóban nem szakíthatod félbe, hogy magadra hívd fel a figyelmet, de amikor a dicsőítés rész következik, 100%-ot kellene beleadnod: „Dicsérlek, Uram teljes szívemmel” (Zsoltárok 9:2 Károli). Volt egyszer egy Joe nevű öregember, aki egész életében részeges és hanyag volt, alig tudta fenntartani magát. Egy vasárnapi istentiszteleten átadta életét Krisztusnak. Az átalakulás annyira gyökeres volt, hogy a gyülekezetben mindenki felfigyelt rá. Joe-val azért volt még egy kis probléma: annyira lelkesedett Jézusért, hogy hangosabban énekelt, mint bárki más. Amikor pedig a lelkész valami olyat mondott, ami megérintette a szívét, olyankor felugrott, és hangosan kiáltotta: „Halleluja!” A gyülekezet méltóságáért és illő rendjéért aggódva, a lelkipásztor azt mondta neki: „Joe, csendben kell maradnod. Ha a jövő vasárnapi istentiszteletet végigülöd szép csendben és nem szólsz közbe, veszek neked egy pár új bakancsot.” Joe-nak szüksége volt a lábbelire, ezért azt mondta, megpróbálja. De miután az igehirdetés több fontos pontján is visszafogta magát, eljött egy pont, amikor már nem tudott nyugton maradni. Felugrott, és hangosan kiáltotta: „Bakancs ide vagy oda, én dicsőíteni fogom az Urat!” Azt mondod, te inkább csendes és visszafogott típus vagy? Sajnálom, a személyiségtípusok nem adnak felmentést. „Minden élő lélek dicsérje az Urat!” (Zsoltárok 150:6 NKJV). Más szavakkal: hacsak nem vagy halott, dicsőítened kell Istent!
www.maiige.hu

Ne hozz szégyent Jézusra!

„A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust.” (János 18:19)

Ha Jézust meg tudják érinteni erőtlenségeink (ld. Zsidók 4:15), akkor előfordulhat az is, hogy tetteink és magatartásunk miatt szégyenkezik? Milyen kellemetlen helyzet lehetett, amikor tizenkét éves korában Mária és József félbeszakították a templom legnagyobb tudósaival folytatott beszélgetését. Amikor elvitték, ezt mondták neki: „Azt hittük elvesztettünk! Halálra aggódtuk magunkat érted!” (ld. Lukács 2:48). Milyen megalázó lehetett, amikor ott állt faluja zsinagógájában, kijelentette, hogy ő a Messiás, azok az emberek pedig, akikkel együtt nőtt fel, nekitámadva le akarták lökni egy szakadékba (ld. Lukács 4:29). Milyen kínos lehetett, hogy amikor azt mondta Jairus leányára, hogy nem halt meg, csak alszik, a jelenlévők mind „kinevették őt” (Máté 9:24).
Gondold végig, amikor a főpap a tanításáról kérdezte őt, Jézus így felelt: „Miért kérdezel engem? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem…” (János 18:21). Erre az ott álló szolgák közül az egyik arcul ütötte őt. Micsoda megaláztatás! Sokkal megalázóbb lehetett azonban a főpap következő kérdése, amikor nem a tanításáról, hanem a tanítványairól kérdezte Jézust. Hol voltak a tanítványai? Júdás elárulta, Péter megtagadta őt, a többiek pedig elmenekültek és elrejtőztek. Mit is mondhatott volna? Ma az a kérdés, a te jellemed, a te viselkedésed, a te elkötelezettséged Krisztus számára öröm vagy szégyen forrása? Gandhi azt mondta: „Ha a keresztyének valóban Krisztus tanítása szerint élnének, már egész India keresztyén lenne.” Ha a doktrínákról van szó, lehet, hogy kihúzhatod magad, de ha a tanítványság a kérdés, mi a helyzet veled?
http://www.maige.hu

Mit mond a lelkiismereted?

„… lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben helyesen akarunk eljárni.” (Zsidók 13:18)

A tűzjelző készülékekben van egy belső kapcsoló, amit egy fényérzékelő indít be. Amíg a fény nem törik meg, addig az érzékelő hallgat, de amint füst, pára vagy egy rovar elzárja a fény útját akár csak egy töredékmásodpercre is, a tűzjelző megszólal. Élet és halál között dönthet, ha odafigyelünk erre a jelzésre. Lelkiismeretünk is hasonló módon működik. Amikor a bűn akadályt képez közted és Isten között, a lelkiismereted jelez, hogy valami baj van. Abban a pillanatban hálát kellene adnod Istennek, mert azzal, hogy most rosszul érzed magad, arra segít, hogy jól legyél. Csak egy ostoba kapcsolná ki a riasztót, vagy próbálná kifejleszteni magában azt a képességet, hogy a vészjelzést át tudja aludni. Bár vannak dolgok, melyek önmagukban nem „rosszak”, mégis rosszak lehetnek számodra, ha nem illenek bele abba a jövőbe, amit Isten számodra tervezett. Ez azt jelenti, hogy míg bizonyos dolgokat mások megtehetnek, te nem teheted meg őket. Ahelyett, hogy makacskodnál emiatt, inkább örülj annak, hogy tudod, Isten valami nagyszerűt tartogat számodra. Egy francia közmondás szerint: „Nincs puhább párna a tiszta lelkiismeretnél.”

Ha lelkiismeretedre hallgatsz, az megóv attól, hogy rossz útra tévedj. Ha mégis szánt szándékkal arra mész, lelkiismereted nem hagy majd nyugodni rossz döntésed miatt. Ha jó döntést akarsz hozni, mindig kérdezd meg magadtól: „Hogyan fog ez hatni Istennel való kapcsolatomra? Meg tudok majd állni előtte nyugodt lelkiismerettel?” A Biblia azt mondja: „Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt; és amit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte” (1János 3:21–22).
www.maiige.hu

Pletyka – ne engedd meg magadnak!

„Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat…” (Zsoltárok 34:14)

Hallottad már a három asszony esetét, akik elhatározták, hogy megvallják egymásnak gyengeségeiket? Az első beismerte, hogy túl sokat iszik. A második bevallotta, hogy irigykedik mások jó külsejére. A harmadik nem mondott semmit, a másik kettő hát faggatni kezdte arról, mi az ő gyengesége. Végül kibökte: „A pletyka. Már alig várom, hogy elmehessek innen, és rólatok beszéljek!”
Fordítsuk most komolyra a szót! A Biblia nagyon kemény szavakat használ a pletyka vonatkozásában: „Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra romlás vár” (Példabeszédek 13:3). „Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló” (Jakab 1:26). „Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól” (1Péter 3:10). A pletyka olyan, mintha sarat dobálnánk egy falra – lehet, hogy nem ragad oda, de piszkos nyomát rajtahagyja. Egy ilyen nyom pedig egy életen át ottmaradhat! Mielőtt tehát sárdobálásba kezdesz, ellenőrizd, hogy mi a célod! Kérdezd meg magadtól, mekkora kárt fogsz okozni, és hogyan érzed majd magad aztán? Salamon az mondta: „Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi” (Példabeszédek 18:21). Felfogtad? Saját szavaid gyümölcsét fogod enni. Azt aratod majd, amit vetettél, akár jót, akár rosszat. A lényeg: ha hibákat akarsz keresni valakiben, nézz a tükörbe! Ha elkezdesz dolgozni azon, hogy saját gyengeségeiden javíts, nem marad időd mások gyengeségeinek kipletykálására.
www.maiige.hu

Isten befektetése
„… milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között” (Efezus 1:18)

Pál imádkozott az efezusi hívőkért, hogy felismerjék, mire hívta el őket Isten, és megértsék, milyen nagy „gazdagságot” fektetett életükbe. Gondolkodj el ezen:

1) Isten tudja, mennyit fektetett beléd. Nem úgy van, hogy egyik nap megváltott, következő nap pedig a mennybe visz. Ő arra hív, és arra készít fel, hogy egy bizonyos célt beteljesíts ezen a világon. Krisztus tanított arról, hogy vannak öt talentumos emberek, vannak, akiknek két talentum adatott, és vannak egy talentumosak is (ld. Máté 25:15). Ezért nagy hiba, ha párhuzamokat vonunk. Nem az határozza meg a jutalmadat, hogy mennyid van, hanem, hogy mihez kezdesz vele. Akkor leszel bajban Istennél, ha elásod a talentumodat, mert félsz kockáztatni, nehogy kudarcot vallj.
2) Isten védelmezi azt, amit beléd fektetett. Előfordul, hogy néha nem engedelmeskedünk Istennek? Igen. Fegyelmez minket ilyenkor? Igen. Az, hogy erre a fegyelmezésre hogyan reagálunk, vagy meghosszabbítja, vagy megrövidíti a büntetés idejét. A fegyelmezés azonban nem jelenti azt, hogy Isten elhagyna minket. Ő nem hagy el soha! „… az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok” (Róma 11:29).
3) Isten elvárja, hogy megtérüljön az, amit beléd fektetett. Amikor életed végéhez érsz, mit fogsz tudni felmutatni? Isten adott neked időt, talentumot, kincseket. Önző módon használod ezeket, vagy az ő szolgálatára és mások javára? „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (2Korinthus 5:10). Ahogyan egy régi ének írója fogalmaz: „Fűszálként az emberek is elhullnak / Egy megmarad, mit Jézusért tettél.”
www.maiige.hu