Jézustól tanult imádság (1)

„Uram, taníts minket imádkozni…” (Lukács 11:1)

A tanítványok hallották Jézust imádkozni, és ez arra indította őket, hogy ezt kérjék: „Uram, taníts minket imádkozni!” Nem valószínű, hogy Jézus egy gépiesen ismételt imádságra akarta volna őket tanítani, hiszen csak nemrég mondta nekik: „Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg” (Máté 6:7).

Válasza nem egy imádság-recept volt. Az imádság erőteljes és hatékony alapelveire tanította őket. Nézzük meg, mi hogyan hasznosíthatjuk ezeket. William Barkley mondta: „Az Úrtól tanult imádságnak két nagy része van: az első Istent tiszteli, a második a mi javunkra van. Ha az első részt tiszteletben tartjuk, a második rész garantált.” Az első rész így kezdődik: „Mi Atyánk”. Az imádság Isten családja minden tagjának adatott együtt és személyenként is. Jézus többes számot használt, hogy jelezze, az imádság együttműködést kíván, másokkal együtt és másokért imádkozunk, nem csak magunkért, és nem csak egyedül. Arra is tanít, hogy hatalmas erő van a közösen, egyetértésben mondott imádságban (ld. Máté 18:19).

Mielőtt bármit is kérnénk, el kell ismernünk Isten atyaságát, hiszen az imádság:
a) kapcsolat kérdése. Beszélgetés az Atya és gyermekei között. Kik az ő gyermekei? Akik megváltattak egyszülött Fia vére által, és ezt hittel el is fogadták. A megváltás nyitja meg az utat ahhoz, hogy bizalommal jöhessünk Isten elé imádságban. Az imádság ugyanakkor:
b) engedelmesség kérdése is. Jézus tanítványai megértették, hogy az Atya családfő, és ez hatalmat és tekintélyt jelent. Az imádság nem próbálkozás, hogy rávegyük Istent, értsen egyet a mi akaratunkkal, hanem önmagunk alárendelése az ő Igéjének és akaratának. Isten nem engedékeny szülő, aki elkényezteti gyermekeit – ígéreteit viszont mindig megtartja.
www.maiige.hu

Jézustól tanult imádság (4)

„A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként” (Lukács 11:3)

Az Úrtól tanult imádság második fele mindennapi gondjainkra vonatkozik: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként” (Lukács 11:3). Atyád kész betölteni fizikai és lelki szükségleteidet. Azok a szavak, melyeket itt Jézus használt, a szó szerinti ételt jelentik. Istent sokkal jobban foglalkoztatják mindennapi életünk szükségei, mint minket. Ő ötezer éhes ember számára sokasított meg ételt; „… minden beteget meggyógyított” (Máté 8:16). A te szükségeidet is be akarja tölteni. „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra?” (Máté 6:31). Isten a mi „kenyéradó gazdánk”, és ő minden nap friss kenyeret ad nekünk! Bízz hát benne a mai nap szükségeit illetően, holnap reggel pedig kelj fel, és tedd ugyanezt!

„Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” (Máté 6:12). Abban a pillanatban, amikor belépsz Isten jelenlétébe, ráébredsz bűnödre. A sátán pedig megpróbál majd kárhoztatni. Hogyan csinálja? Megpróbálja elérni, hogy kellemetlenül érezd magad Isten jelenlétében, mint akit nem fogadnak szívesen. De a sátán hazug. „Nincs… semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8:1). Isten Lelke nem azért világít rá bűneidre, hogy elítéljen, hanem azért, hogy bűnbánatra és bűnvallásra indítson, hogy elnyerhesd Isten bocsánatát. Isten Igéje a bűn sokféle fajtájára rámutat, melyeket fel kell ismernünk. Van, amikor nem tesszük meg, amit kellene; van, amikor szándékosan áthágunk valamilyen szabályt; vannak nem szándékos, gyakran érzelmektől vezérelt botlásaink; van szándékos engedetlenség és lázadás; van olyan, hogy nem adjuk meg tartozásainkat; és vannak a mulasztási bűnök. Bármi is a bűnöd, abban a pillanatban, hogy megvallod azt, és kéred Isten bocsánatát, ő helyreállít (ld. 1János 1:9).
www.maiige.hu

Jézustól tanult imádság (5)

„… el fogja készíteni a szabadulás útját…” (1Korinthus 10:13)

„… miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” (Máté 6:12). A megbocsátás nem egy lehetőség, hanem kötelezettség. Csak akkor kaphatjuk meg Isten bocsánatát, ha mi is megbocsátunk másoknak. Robert Louis Stevenson skót regényíró vallásos családban nőtt fel, akik rendszeresen imádkozták a Miatyánkot vacsora előtt. Egy este Stevenson felkelt az asztaltól, mielőtt még odaértek volna az imádságban ahhoz a részhez: „miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Amikor megkérdezték, miért ment el, így felelt: „ma nem vagyok felkészülve arra, hogy ezt az imát elmondjam.” Elismerte, hogy nem tud megbocsátani, és tudta, hogy így nem kaphatja meg Isten bocsánatát sem. „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Máté 6:14–15). Nem számít, mekkora a vétek, melyet elkövettek ellened, Isten elvárja, hogy megbocsáss.

„… ne vigy minket kísértésbe” (Máté 6:13). Ez furcsának tűnik egy másik ige fényében: „Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal” (Jakab 1:13). William Barclay azt mondja, hogy a görög szó, amit mi kísértésnek fordítunk, inkább „próba”, mint az élet nehézségei, próbatételei. A szorongató helyzetekre utal. Egy sportoló mondhatja például edzőjének: „Kérlek, ne kényszeríts arra, ami már tűrőképességem határán túl van!”

Ezzel a mondattal három dolgot ismerünk el:
1) Emberek vagyunk, ezért határaink vannak, és sebezhetőek vagyunk.
2) A megpróbáltatásainkat Isten felügyeli.
3) Ő azt akarja, hogy ne próbálkozzunk egyedül, hanem kérjünk tőle segítséget.

„Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Korinthus 10:13). Ez nem csupán azt jelenti, hogy közbe fog avatkozni, hanem azt is, hogy a tapasztalatot felhasználja arra, hogy lélekben erősödj általa.
www.maiige.hu

Mire nézel?

„… hitben járunk, nem látásban.” (2Korinthus 5:7)

A szemünk félrevezethet! Józsefet testvérei eladták rabszolgának, ruháját kecske vérébe mártották, és azt mondták apjuknak, hogy a fiút vadállatok tépték szét. Erre az idős pátriárka ezt mondta: „Gyászolva megyek el fiamhoz a halottak hazájába” (1Mózes 37:35). Valójában viszont József nem csupán életben volt, hanem nemsokára Egyiptom kormányzójává is lett, és megmentette családját az éhínség idején. Apja azonban ezeket az éveket gyászolva töltötte amiatt, amit látott: egy véres ruhát.

Néha különbség van a tények és az igazság között. A tények alátámaszthatják, hogy rossz a gazdasági helyzet, az igazság azonban az, hogy Isten „… be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel…” (Filippi 4:19). Egy napon Elizeus és szolgája Dótánban arra ébredt, hogy a várost körülvette az ellenséges hadsereg. A szolga ezt látva pánikba esett. Elizeus azonban ezt mondta: „Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! Majd Elizeus így imádkozott: Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És az Úr megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal.” (2Királyok 6:16–17). Isten azt akarja, hogy őrá nézz, és tudd, hogy legsötétebb pillanatodban sem kell félned. Ami érted történik, sokkal nagyobb, mint bármi, ami ellened támad. Kelj hát fel hittel, és mondd a zsoltárossal: „Segítségem az Úrtól jön” (Zsoltárok 121:2). Majd cselekedj úgy, hogy hiszed is ezt!
www.maiige.hu

Erőt adó béke

„… bízzatok: én legyőztem a világot.” (János 16:33)

1943. május 3-án légiriadó szirénái szólaltak meg szerte Londonban. Az emberek az óvóhelyekre rohantak, többek között a Bethnal Green metróállomásra, ahol már több mint 500 ember gyűlt össze menedéket keresve. Tíz percen belül még 1500 fővel szaporodott a tömeg. Egy asszony, aki kisgyermekét vitte a karján, megbotlott a lefelé vezető lépcsőn. Az emberek, mint a dominó, zuhantak egymásra. Végül 173 ember halt meg. Nem a bombázás ölte meg őket, hanem a félelem! Ma is pánikszerű tülekedés folyik mindenhol körülöttünk, és ha nem vigyázol, téged is magával sodor. Igen, fel kell ismernünk a veszélyt, de Isten nem akarja, hogy elborítson miatta a rettegés. Ezért vigyáznod kell arra, mire figyelsz, mit gondolsz, és mit mondasz. A tanítványoknak sziklaszilárd talajra volt szükségük, hogy biztosan állhassanak az eljövendő viharban. Jézus elmondta nekik, hogy rossz dolgok fognak történni a világban, méghozzá olyan mértékben, hogy ők is szenvedni fognak. Azt is kijelentette, hogy ő el fog távozni, és elküldi majd a Szentlelket, hogy velük legyen.

János evangéliumának 16. fejezete ezekkel a szavakkal zárul: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (János 16:33). Bármilyen helyzetben vagy is, Jézus a helyzet magaslatán áll. Bármilyen megpróbáltatással nézel szembe, Jézus át fog vinni rajta. Bár félelemmel és rettegő emberekkel vagy körülvéve, tiéd lehet az ő békessége. Ez a békesség fog erőt adni neked, ez fog megszilárdítani, sőt, emiatt mások is nálad fognak választ keresni.
www.maiige.hu

A mulasztás bűne

„Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” (Jakab 4:17)

Hajlamosak vagyunk csak az elkövetett bűnökkel foglalkozni: ha valami rosszat tettünk. No, de mi van a mulasztás bűnével – ha valami jót nem tettünk meg? Krisztus példázataiban gyakran találkozunk olyanokkal, akiket a mulasztás bűne miatt ér kárhoztatás. Az ember, akit kizavartak a menyegzőről, mert nem volt ünneplő ruhában (ld. Máté 22:12–13). Az öt szűz, aki nem mehetett be a menyegzőre, mert nem volt olaj a lámpásukban (ld. Máté 25:1–12). A szolga, akitől elvették talentumát, mert elásta ahelyett, hogy felhasználta volna (ld. Máté 25:25–28). A gazdag ember, aki azért került kárhozatra, mert nem akart törődni szegény szomszédjával (ld. Lukács 16:19–24). A terméketlen fügefa, mely nem hozott gyümölcsöt, ezért Jézus megátkozta és az elpusztult (ld. Márk 11:20–24).

Azt mondod, téged jobban foglalkoztat a mélyebb lelki élet? Nos, a mélyebb lelki élet az, amit azzal töltünk, hogy másokkal jót teszünk! Sőt, ez alapján leszünk majd megítélve és kapjuk jutalmunkat. „A király… akkor szól a bal keze felől állókhoz is… éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.” (Máté 25:40–45). Tehát ha lehetőséged adódik jót tenni – tedd meg!
www.maiige.hu

Milyen a munkaerkölcsöd? (1)

„Uram… adj eredményt még ma” (1Mózes 24:12)

Ritkán tudjuk előre teljes mértékben a jelentőségét annak, amit teszünk vagy nem teszünk munkánk során. A Biblia egyszerűen azt mondja: „Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van” (Prédikátor 9:10). A júdaizmus, a keresztyénség és az iszlám gyökerei is mind Ábrahámhoz vezetnek, aki állattartásból élt. Azt olvassuk róla: „Ábrahám élemedett korú, öreg ember lett” (1Mózes 24:1). Felismerte, hogy itt az ideje feleséget találni fiának, Izsáknak. Mivel akkoriban még nem voltak internetes ismerkedő oldalak, a feladatot legmegbízhatóbb szolgájára, Eliézerre bízta. A szolga útnak indult tíz tevényi karavánnal arra a vidékre, ahová Ábrahám küldte. A főnök fiának feleséget keresni fontos megbízatás volt, ami nagy megfontoltságot igényelt. Nyilvánvaló, hogy ilyen feladatban senki sem szeretne kudarcot vallani. Ezért aztán a szolga munkáját imádsággal kezdte: „Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Adj eredményt még ma!”

Imádkoztál valaha azért, hogy Isten sikert adjon munkádban? Vannak, akik azon tűnődnek, egyáltalán szabad-e sikerért imádkozni. Persze hogy szabad! Ám ha a siker válik isteneddé, akkor meg kell találnod a módját a trónfosztásának! Általánosságban pedig igaz, hogy ha nem tudsz imádságban sikert kérni arra, amit csinálsz, akkor jobb, ha valami másba fogsz! Minden jó szülő azt szeretné, hogy gyermeke sikeres legyen. Minden bölcs munkaadó azt akarja, hogy dolgozói sikeresek legyenek, mert ha a dolgozók sikeresek, akkor a vállalat is sikeres. Hallgasd csak, mit mondott Isten az ő népének: „Tartsátok meg azért ennek a szövetségnek az igéit, és teljesítsétek azokat, hogy boldoguljatok minden dolgotokban” (5Mózes 29:8).
www.maiige.hu

Milyen a munkaerkölcsöd? (2)

„Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom.” (1Mózes 24:46)

Amikor Ábrahám szolgája megérkezett abba a városba, ahol Náhór élt, egy Rebeka nevű fiatal nő inni adott neki. Miután a férfi ivott, Rebeka azt mondta: „a tevéidet is megitatom.” A történetben úgy olvassuk, hogy „sietve beleöntötte a korsó vizet a vályúba, azután ismét odafutott meríteni a forráshoz” (1Mózes 24:20). Ez így nem tűnik nagy ügynek, de most próbálj meg a sorok között is olvasni: egy liter víz tömege körülbelül egy kilogramm. Egy szomjas teve viszont képes egyszerre akár 100 liter vizet is meginni, ott pedig tíz teve volt! Számold csak ki! Rebeka 1000 liter vizet merített egy idegennek. Jóval többet tett, mint amennyi ésszerűen elvárható lett volna tőle. Ez volt életének sorsfordító pillanata. Szolgálatkészségének köszönhetően lett Izsák felesége, így lehetett kalandokban bővelkedő élete, mely a szent történelem részévé vált. Nevére mind a mai napig emlékeznek, és tisztelik őt a hit emberei.

Rebeka nem tudta, mi a tétje annak a napnak. Nem azért ajánlotta fel, hogy egy köbméternyi vizet merít, mert tudta, mekkora jutalom jár majd érte. Ez csupán jószívűségének megnyilvánulása volt. Rebeka bizonyította az Írás igazságát: „Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik” (Példabeszédek 13:4). Honnan vettük, hogy nem jár viszonzás azért, amit adunk, és a szolgálatért nem jár jutalom? Biztosan nem a Bibliából! Vannak, akik még földi életük során megkapják a jutalmat, vannak, akik az örökkévalóságban. Egy biztos: „ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól” (Efezus 6:8).
www.maiige.hu

Állj fel újra, Isten veled van!

„… felkelt, és visszament a városba.” (Apostolok cselekedetei 14:20)

Ha épp nehéz időkön mégy keresztül, olvasd el a következőket: „Antiókhiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. De amikor körülvették a tanítványok, felkelt, és visszament a városba.” (ApCsel 14:19–20). Figyeld meg ez a két kifejezést: „halottnak hitték” és „felkelt”. Pált megkövezték ugyan, de nem tudták elhallgattatni; megverték, de nem győzték le. „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk” (2Korinthus 4:8–9).

Képzeld el, hogy a sátán ott áll a földön fekvő Pál fölött, mint a bíró egy bokszmérkőzésen. Amikor a kiszámolásban már kilencnél tart, Pál feláll, és ezt mondja: „Lehet, hogy padlón vagyok, de nem győztek le!” Az apostol makacsul optimista volt, tudta biztatni önmagát és tudta azt is, hogyan emelje fel a körülötte lévőket is a csüggedésből. Egy tengeri csatában az ellenség azt jelezte Lord Nelsonnak, hogy adja meg magát. A tengernagy távcsövével körülnézve ezt mondta: „Sehol sem látom jelét megadásnak!” A második világháború során Churchill a franciák tudomására hozta, hogy ha szükséges, Nagy-Britannia akár egyedül is folytatja a harcot. A francia tábornoki kar táviratot küldött neki a következőkkel: „Három héten belül kitekerik Anglia nyakát, mint a csirkéét.” Churchillt azonban ez nem rendítette meg, fogta a mikrofont, és bemondta a rádióba: „Soha, soha nem adjuk meg magunkat!” Kitartott és küzdött. A háború után a kanadai parlamentben szólalt fel. Arcán a jellegzetes bulldogvonásokkal meglobogtatta azt a bizonyos táviratot, és ezt mondta: „Hah! Ez ám a csirke, ez ám a nyak!” A mai ige számodra ez: állj talpra újra, Isten veled van!
www.maiige.hu

Az úrvacsora

„… ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” (1Korinthus 11:24)

Íme, három ok, amiért szükségünk van arra, hogy részesüljünk az úrvacsorából:

1) Gondolatainkat a kegyelemre irányítja. A mennyben senki sem állhat meg ezt mondva: „Nézd, mit vittünk végbe Jézus és én közösen.” Ha bűnadósságodból egyetlen fillért is neked kellett volna kifizetned, akkor társ-megváltó lennél Krisztus mellett. Ez az elképzelés sértés a keresztáldozattal szemben! (ld. Efezus 2:8–9). Horatio Spafford énekszerző írta: „A bűnöm – ó, micsoda csodálatos tudat – bűnöm oda van szegezve a keresztfára, nem csak részben, hanem teljesen. Nekem többé már nem kell viselnem. Áldd az Urat, áldd az Urat, lelkem!”

2) Fenntartja a bűnnel szembeni érzékenységünket. „Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának.” (1Korinthus 11:28–29). Azt kérdezed: „Ha vétkeztem és mégis úrvacsorát veszek, ez azt jelenti, hogy folyékony kárhoztatást iszok?” Nem, a hozzáállás számít, amivel Isten elé járulsz. Nem kell kerülnöd az úrvacsorai kelyhet, csak meg kell vallanod bűnödet, aztán már hálával ihatsz belőle.

3) Figyelmünket Krisztus visszajövetelére fordítja. „Bizony, mondom néktek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat iszom az Isten országában” (Márk 14:25). Minden úrvacsorai istentisztelet egy lépéssel közelebb visz a legnagyszerűbb úrvacsorához, a Bárány menyegzőjéhez a mennyben (ld. Jelenések 19:7). Tervezel ott lenni?
www.maiige.hu

Isten ujja (1)

„Ha látom az eget, kezed alkotását…” (Zsoltárok 8:4)

Nézzük meg, hol olvashatunk Isten ujjáról a Szentírásban: először is ott van Isten ujja a teremtésben. Dávid, a zsoltáríró ezt mondta: „Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?” (Zsoltárok 8:4–5). A Biblia első szavai ezek: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet” (1Mózes 1:1). Manapság, amikor oly sokan megkérdőjelezik a Biblia ihletettségét és tévedhetetlenségét, meg kell tanítanunk gyermekeinknek, hogy ki teremtette a világmindenséget, ki irányítja azt, és kinek tartozunk mindannyian végső elszámolással. 1961-ben Jurij Gagarin szovjet űrhajós, a világ első űrutazója állítólag így dicsekedett: „Csak néztem és néztem, de sehol nem láttam Istent.”

Tudod mit? Egy napon meg fogja látni Istent, ott fog állni előtte, és hallani fogja, hogyan ítélt életéről Isten (ld. Róma 14:11–12). Mindannyiunkkal így lesz! A hit és az értelem nem feltétlenül ellentétesek. Ám amikor az értelem már nem hajlandó megtenni még egy lépést, a hit tovább megy, mert a hit köt össze Istennel. A csillagok meggyőzték Dávidot Isten létéről. Azt mondják, hogy ha a csillagokat számlálva 125-öt tudunk megszámolni egy perc alatt, akkor 2000 évbe telne, hogy csupán a Tejútrendszer csillagait összeszámláljuk. Ha pedig át akarnánk fogni egy átlagos csillag átmérőjét, tízmilliárd embernek kellene körbeállnia. Félelmetesen csodálatos! Pál azt mondja: „Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva [az embereknek] nincs mentségük” (Róma 1:20). Ha figyeled, megláthatod Isten munkáját mindenben – beleértve a saját életedet is!
www.maiige.hu

Isten ujja (2)

„Ekkor azt mondták a mágusok a fáraónak: Isten ujja ez!” (2Mózes 8:15)

Isten ujja a sorscsapásokban. Amikor Isten olyan csapásokat küldött, melyeket a fáraó varázslói már nem tudtak leutánozni, félelmükben így kiáltottak fel: „Isten ujja ez” (2Mózes 8:15). Végül a fáraó felfogta az üzenetet: „Talán Isten akar mondani valamit ezzel.” Az Egyiptomot érő csapások egyenes következményei voltak annak, hogy a fáraó szembeszegült Istennel. Mózes tízszer állt oda elé, és mondta neki Isten üzenetét: „Engedd el népemet!”

Észrevetted, hogy Isten csak azt kérte, ami jogosan az övé volt? A kérdés az: tőled mit kér? Csak akkor fognak jóra fordulni számodra a dolgok, ha igent mondasz Istennek! Ha meglátod az ő célját a sorsfordulatokban és nehézségekben, amelyek érnek, akkor tudod azokat az áldásokhoz vezető lépcsőfokokká fordítani. A zsoltáros ezt írta: „Szent a te utad, Istenem!” (Zsoltárok 77:14). Aztán hozzátette: „Utad a tengeren át vezetett, ösvényeid a nagy vizeken…” (Zsoltárok 77:20). Szentély vagy vihar! Isten vihet könnyű úton vagy nehéz úton is. Ha nem akarsz hallgatni hangjára a szentélyben, akkor majd az élet viharaiban fog hozzád szólni. A fáraó fellázadt Isten műve ellen, ez a királyságába és az életébe került. Vedd észre a tanulságot! Isten azt kéri, ami az övé, amit megvásárolt, amiért megfizetett a Golgotán: Jogos helyét kéri az életedben – ez pedig az első hely. Neked két lehetőséged van: vagy fellázadsz ellene, vagy válaszolsz szeretetére. Ha úgy érzed, Isten vonzza a szívedet ma, ez azért van, mert szeretne megmenteni, használni és megáldani. Ha bölcs vagy, igent mondasz neki.
www.maiige.hu

Isten ujja (3)

„Amikor befejezte Isten Mózessel való beszédét a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.” (2Mózes 31:18)

Az Isten ujjával írt kőtáblák. Mit gondolsz, miért véste kőbe Isten a Tízparancsolatot? Azért, mert az ő alapelvei örökkévalók és változhatatlanok. Azt kérded, mi van azokkal az emberekkel, akik soha nem hallották Isten Igéjét? Hogyan fogja megítélni őket? Pál erre így válaszol: „Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd,” (Róma 2:14–15). A lelkiismeretünk olyan, mint egy iránytű. Ha engedjük, akkor a jó irányba vezet. De ha ellenállunk figyelmeztetéseinek, a hangja egyre halkabb és halkabb lesz, míg többé már nem is halljuk. Ez nagyon veszélyes állapot.

Pál azt írja: „Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek” (1Timóteus 1:19). Képzeld el, hogy egy hídon állsz, és kavicsokat dobálsz a vízbe, figyeled, ahogy a körkörös hullámok elérik a partot. Csak egy apró kavics – de látod, mekkora hatása van! Télen azonban, amikor a tó befagy, akár egy teherautót is átvezethetsz rajta. A lelkiismeret is ilyen. Ha folyamatosan engedetlen vagy Istennel szemben, a szíved megkeményedik, és többé már nem fogod hallani, ha szól hozzád. Pál azt mondta: „… arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt” (ApCsel 24:16). Ez számodra is jó mérce, élj hát eszerint!
www.maiige.hu

Isten ujja (4)

„Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre.” (János 8:6)

Isten megtisztító keze. Egy napon a farizeusok egy asszonyt hoztak Krisztus elé. Rajtakapták őt házasságtörésen, és elvárták Jézustól, hogy ítélje el. Ehelyett azonban ő „… lehajolt, és ujjával írt a földre” (János 8:6), mintha nem is hallaná, mi történik. Jézus itt is a legjobbat adta önmagából! Lehajolt, hogy szolidaritást vállaljon az áldozattal szégyenében, és nem volt hajlandó a vádlók szavaira figyelni. Azután pedig egyetlen mondatával elérte, hogy mind eloldalogjanak: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ” (János 8:7). Áúú – ez fájt! Aztán ő, aki nem azért jött, hogy elpusztítson minket, hanem azért, hogy felépítsen, ezt mondta az asszonynak: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (János 8:11). A kérdés az, hol találhatott az asszony erőt ahhoz, hogy azután valóban így éljen? Krisztusban!

Az ő parancsolataiban és a tőle kapott erőben. Jézus következő mondata ez volt: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (János 8:12). Jézus minden gazban ott látja egy rózsa lehetőségét, minden kétkedőben egy hívőét, minden bűnösben egy szentét. Ne hallgass azokra a szavakra, melyek kárhoztatnak! Ne ostorozd magad tovább kudarcaidért! Gyere még ma Jézushoz, ő meg fog tisztítani, meggyógyít, és neked adja azt az életet, melyre mindig is vágytál. Nem kell többé a sátán uralma alatt élned. Jézus azt mondta: „Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa” (Lukács 11:20).
www.maiige.hu

Légy rugalmas!

„Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben.” (Jakab 5:11)

Híres expedíciójukon a két amerikai felfedező, Lewis és Clark hihetetlen nehézségekkel találkoztak. Amikor elérték a Missouri folyót, úgy gondolták, hogy a nehezén már túl vannak – aztán meglátták a Sziklás-hegységet! Nem haladhattak a könnyebb úton a folyás irányába, szembe kellett nézniük a legnagyobb kihívással: meghátrálnak, vagy mászni kezdenek! Visszatekintve felismerték, hogy a Sziklás-hegység meghódítása adta meg nekik azt az önbizalmat, amire útjuk további részében szükségük volt. Scott Peck a The Road Less Travelled [A járatlan út] című könyv szerzője írta: „A problémákkal való találkozás és azok megoldása eredményezi értelmi és lelki növekedésünket. A bölcs emberek megtanulják, hogy ne riadjanak meg a fájdalmaktól és problémáktól, hanem fogadják őket üdvözlettel.” Szociológusok, akik a rugalmasságot – a talpra állás képességét – tanulmányozzák, azt mondják, hogy az emberek kétféle módon kezelik a megrázkódtatásokat. Vagy félelmükben feladják, vagy növekednek azáltal, hogy kifejlesztik magukban a problémakezelési képességet. Mi különbözteti meg a két csoportot?
A rugalmas emberek nem áldozatként viselkednek, hanem:
1) felvállalják a felelősséget életükért;
2) nem mondanak le értékrendjükről;
3) tekintetüket újra a célra összpontosítják.

Nola Evans mondja: „A kihívás egy sárkány, mely ajándékot tart a szájában. Szelídítsd meg a sárkányt, és tiéd az ajándék!” Feladni mindig könnyebb, mint kitartani. Csakhogy a feladás egy olyan mintát eredményez, amit később nehéz megtörni, amit aztán egész életedben bánni fogsz. Tehát, ha azon gondolkodsz: „Ez a kapcsolat nagyon keserves, ki akarok szállni”; vagy: „Ez a munkahely nem olyan, mint amilyenre számítottam, inkább felmondok”, ne feledd, rugalmasságot úgy lehet kifejleszteni, ha hűségesek maradunk olyan helyzetekben, amelyeket nem kedvelünk, és amelyeken nem tudunk változtatni. Ezért írja a Biblia azt, hogy „boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat” (Jakab 5:11 Károli).
www.maiige.hu