Nézz szembe félelmeiddel! (1)

„Ne félj, mert én veled vagyok” (Ézsaiás 41:10)

A félelemnek különböző fajtái vannak. Van olyan, ami figyelmeztet, hogy vigyázz a tűzzel. Aztán van olyan is, amely az Istennek járó tisztelet megadására késztet (ld. Zsoltárok 2:11). Oswald Chambers mondta: „Ha féled Istent, nem kell félned semmi mástól.” Van olyan félelem is, ami miatt tehetetlennek érzed magad; ez néha szülői bírálatból vagy terrorizáló iskolatárs/munkatárs fenyegetéseiből ered, és bár megalapozatlan, mégis kísért. Van a kudarctól való félelem, amivel ha nem szállsz szembe, valóban elhozza a bukást. Jób azt mondta: „Mert amitől leginkább rettegtem, az jött rám” (Jób 3:25). Van az ismeretlentől való félelem, amikor képzeletünk ámokfutásba kezd. „Mi van, ha sosem találom meg a megfelelő társat, mi lesz, ha elveszítem az állásom, vagy ha a szövettani vizsgálat rosszindulatú daganatot mutat ki?” Isten újra és újra mondja Igéjében: „Ne félj, mert én veled vagyok!” Paul Turnier megjegyzi: „Az élet és a hit mindig azt akarja, hogy továbblépjek – de nem tudok továbblépni anélkül, hogy hátra ne hagynék valamit. A légtornásznak a megfelelő pillanatban el kell engednie a lengőtrapézt, és bele kell vetnie magát a semmibe, mielőtt elkapná a másik trapézt. A hit arra hív, hogy kilépjünk komfortzónánkból, hogy új készségeket tanuljunk, hogy különböző új módokon szolgáljunk.” Mi azonban feszültek vagyunk, aggodalmaskodunk. Azt gondoljuk: „Mi van, ha Isten olyasmire kér, amit nem tudok megtenni?” vagy: „Ehhez nincs kellő erőm, bölcsességem vagy hitem.” Nagy bajban lennél, ha saját forrásaidra kellene támaszkodnod. Valójában azonban Isten jól ismer, és ő választott ki (ld. 1Péter 1:1–2). Minden alkalommal, amikor új kihívással találkozol, ő megerősít, és nem csupán ellát a szükséges eszközökkel, de a végeredményért is ő felel.
www.maiige.hu

Élj Istenért az utolsó leheletedig!

„Megelégítem hosszú élettel” (Zsoltárok 91:16)

Amikor megkérdezték tőle, hogyan tudott méltósággal megöregedni, Alexandre Dumas így válaszolt: „Úgy, hogy minden időmet erre fordítottam.” Ha már elmúltál ötven, akkor korodat ne a naptárral mérd, hanem lelki növekedéseddel! Mit szólnál hozzá, ha ilyen szavakat vésnének sírodra? „Énók teljes életkora tehát háromszázhatvanöt év volt. Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten.” (1Mózes 5:23–24).

Képzeld el ezt: Énók elmegy sétálni Istennel, és amikor elérnek egy bizonyos helyre, Isten így szól: „Az én házam közelebb van ide, mint a tiéd, gyere velem!” Egy mélyen gyökerező öreg tölgyhöz hasonlóan az érett keresztyén is sok vihart átvészelt már élete során. De a megszerzett bölcsességet ne vidd magaddal a sírba, oszd meg azokkal, akik meghallgatnak! Akik bölcsek, azok figyelni fognak, mert felismerik, hogy ostobaság kétszer megfizetni az árat ugyanazért az információért. A nyugdíjaskor nem tespedést jelent – hanem lehetőséget új dolgokra összpontosítani. Victor Hugo jegyezte meg: „A negyvenéves öreg a fiataloknak, az ötvenéves fiatal az öregeknek.” Istennél nem az életkor számít, hanem az, hogy elérhető vagy-e számára, tud-e használni.
A Bibliában ezt olvassuk: „Volt ott egy prófétanő is, Anna… Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. Abban az órában ő is odaállt [Máriához és Józsefhez, akik a gyermek Jézussal voltak], hálát adott az Istennek, és beszélt róla [Jézusról] mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.” (Lukács 2:36–38).
A világ tiszteli a volt elnököket és a nyugdíjas tábornokokat, de a volt keresztyéneket nem. Egy nagy tiszteletnek örvendő színész mondta: „Ahogy öregszünk, meg kell tanulnunk fegyelmezni magunkat arra, hogy folytassuk a növekedést, tágítsuk látókörünket, tanuljunk, őrizzük meg elménk nyitottságát, ne hagyjuk eltunyulni.” Élj tehát te is utolsó leheletedig Istenért!
www.maiige.hu

Mester

„Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.” (Lukács 5:5)

A tanítványokra ránehezedett a kudarc érzése: „egész éjszaka fáradtunk, és semmit sem fogtunk” (Lukács 5:5 NKJV). Nézd csak meg őket, ahogy mossák a hálóikat; ez az utolsó feladat, amit egy halász elvégez, mielőtt összepakolna és hazamenne. És ekkor jelent meg Jézus! Ő vár, amíg saját erőid végéhez érsz, és akkor lép közbe. Miért? Mert amíg úgy gondolod, hogy egyedül is meg tudod oldani a problémát, addig nem kéred az ő segítségét. Ma úgy érzed, minden csupa kudarc az életedben? Azt mondod: „Uram, én tényleg megpróbáltam, de nézd csak meg a házasságomat, az anyagi helyzetemet, a pályafutásomat! Rosszul bántak velem, átnéztek rajtam. Lehet, hogy igazuk is van, lehet, hogy nem is érdemeltem, hogy áldott legyek.” Nincs igazuk. Jézus meg tudja fordítani a helyzetet, ha segítségét kéred, és azt mondod, amit Péter is: „Mester, ha te mondod, megteszem.” Az engedelmesség vezet az áldáshoz, még akkor is, amikor nem látod semmi értelmét annak, amit Isten kér.
Figyeld meg, mi történt Péterrel: „olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik” (Lukács 5:6). Az engedelmesség melletti döntés másik oldalán olyan nagy áldások várnak, melyek mások életére is hatással lesznek körülötted. „Mester” – ez az egyetlen szó mindent megváltoztat. Ez a hódolat kifejezése. Elismerése annak, hogy ő ura a körülményeidnek. Úr a gyengeség felett, a félelem felett, a hiány felett. Rajta, mondd ki: „Mester, vedd át az uralmat a dolgok felett! Sőt, vedd át az uralmat felettem!” Jézus nagyobb dolgokat tervezett tanítványai számára. Ezért olvassuk ez után a csoda után: „mindent otthagyva követték őt” (Lukács 5:11).
www.maiige.hu

Ismerd fel Isten akaratát, és járj aszerint! (1)

„Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Példabeszédek 3:6)

Semmi sem fontosabb, mint felismerni Isten akaratát és aszerint járni. Ha nem ismered Isten akaratát, az bizonytalanságérzetet okoz. De ha tudod, hogy az ő akaratát követve élsz, az képessé tesz arra, hogy felülemelkedj az élet kihívásain. A kérdés az, akarja-e Isten, hogy megismerjük az akaratát? Ha nem, akkor ugyan mi értelme keresni? Hadd válaszolja meg ezt a kérdést Isten Igéje egyszer s mindenkorra: „Minden dolgodban keresd Isten akaratát, és ő megmutatja, melyik úton járj” (Példabeszédek 3:6 NLT). Ez világos beszéd! „Az Úr irányítja az istenfélő lépteit. Örömét leli élete minden részletében.” (Zsoltárok 37:23 NLT). Isten mindenre figyel, még a legkisebb dologra is, ami foglalkoztat. Nos, akkor mit kell tenned ahhoz, hogy felismerd akaratát? Nézzünk meg néhány bibliai alapelvet: Két akarat számára nincs hely. Ha Istent akaratát keresed, fel kell készülnöd arra, hogy lemondasz a magadéról! Jézus azt mondta: „én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem” (János 5:30). Gyakran összeütközésbe kerülnek az akaratok, ezért döntést kell hoznod, és döntésed mellett ki kell tartanod, ha Isten iránti engedelmességben akarsz járni (ld. Máté 26:39). Ezért a keresést kezdd azzal, hogy lemondasz akaratodról, aztán fordítsd szívedet és értelmedet Istenre és az ő világosságot adó Igéjére. Ha egyszer elfogadod, hogy ő a vezető, és te a követő, akkor sokkal könnyebb lesz kimondani: „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van” (Zsoltárok 40:9).
www.maiige.hu

Ismerd fel Isten akaratát, és járj aszerint! (2)

„A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség.” (Róma 8:6)

Válaszd a Lélek szerinti, ne a testies gondolkodást! A testiesség ott van újjá nem született természetünk mélyén, és tovább él akkor is, amikor keresztyénné leszünk. Gravitációs ereje mindig Istentől el, az énközpontú élet felé vonz. A Biblia azt mondja: „a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni” (Róma 8:7). A testies gondolkodás gyanakvóvá, kétkedővé, önmagunkat előtérbe helyezővé tesz, és lelkileg vakká Istent akaratára. A lelki gondolkodásmód azt jelenti, hogy döntéseinket Isten Igéjéhez és Isten Lelkének késztetéseihez igazítjuk. A jó hír pedig ez: „Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek” (Róma 8:9). Nem kell megadnod magad a testnek. Van döntési jogod abban, hogy a test vagy a Lélek irányítson! Péter, amikor gondolkodása a Lélekre volt hangolva, kijelentést kapott Jézus istenségéről: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Máté 16:16). Jézus így válaszolt neki: „Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám” (Máté 16:17). Nem sokkal ezután Jézus elmondta tanítványainak, hogy meg kell halnia. Abban a pillanatban megszólalt Péterből a jó szándékú, de félrevezetett test: „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!” (Máté 16:22). A testies gondolkodásmód meghívás a sátánnak. Ezért mondta ekkor Jézus Péternek: „Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint” (Máté 16:23). Őrizd hát meg gondolataidat a Szentlélekre hangolva, és légy kész megcselekedni Isten akaratát!
www.maiige.hu

Ismerd fel Isten akaratát, és járj aszerint! (4)

„Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben” (Kolossé 3:15)

Ne hajts át a piros jelzésen! Az időzítés nagyon fontos, amikor Isten akaratát szeretnéd megismerni. Várj, amíg ő nyit ajtót, mert azt, „amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki” (Jelenések 3:7). Könnyen bajba juttat, ha türelmetlenek vagyunk, a saját fejünk után megyünk, ha meggondolatlanul belerohanunk dolgokba. Isten nem a véleményedet kéri, hanem az engedelmességedet. A piros jelzés tervének része. Istennél a zárt ajtó éppen olyan fontos, mint a nyitott ajtó. Ő bezárta az ajtót Pál előtt Ázsia és Bitínia felé, de megnyitotta Macedónia irányába (ld. ApCsel 16:6–10). Figyelj oda a játékvezető jelzéseire! A Szentlélek szerepe létfontosságú; egyedül ő ismeri Isten gondolatait, ezért, ha rá figyelsz, nem kell találgatásokra hagyatkoznod. Jézus azt mondta: „amikor… eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra… és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek” (János 16:13). Fejlessz ki magadban nagyobb érzékenységet a Szentlélek késztetésének felismerésére úgy, hogy tanácsot kérsz tőle a kisebb dolgokban. Ne feledd, nem kell teológiai professzornak lenned, alkalmas vagy most is! A Biblia azt mondja: „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai” (Róma 8:14). Isten mély békességet ad majd a szívedbe, ha ráállított a helyes ösvényre. „És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben” (Kolossé 3:15), ő irányítson minden döntést, megválaszolva minden kérdést, ami csak felmerül benned. Ha Isten békessége a döntőbíró minden helyzetedben, akkor soha nem fogsz tévedni.
www.maiige.hu

Kérdésedre a válasz Isten

„Bár tudnám, hogy hol találom Istent!” (Jób 23:3)

Jób szenvedései majdnem egy éven át tartottak. Abban az évben elvesztette gyermekeit, vagyonát és egészségét is. Ekkor fohászkodott így: „Bár tudnám, hogy hol találom Istent!” Figyeld meg, Jób imája nem ez volt: „Bár tudnám, hogyan kaphatnám vissza gyermekeimet, vagyonomat és egészségemet!” Ő nem ezekre a dolgokra összpontosított. Felismerte, hogy ha Istennel rendezett a kapcsolata, akkor minden más is a helyére kerül életében. Íme, egy igazság, amit akkor tanulsz meg, ha elveszíted, amit szeretsz: amikor semmid nem marad, csak Isten, akkor rájössz, hogy Isten elég! Jób könyvének nagy része arról szól, hogy Jób vitába száll Istennel, és panaszkodik élete miatt. Te is így teszel? Ne aggódj, ha így van, Isten tudja kezelni. Amíg rá figyelsz, ő helyre tud igazítani, tud tanítani, segíteni, és így hited is erősödik. Jób nem volt beavatva abba, hogy mi zajlott a színfalak mögött. Nem tudott a párbeszédről Isten és a sátán között, melyben a sátán ezt mondta: „Vedd csak el mindenét, majd káromol még téged!” (ld. Jób 1:11). De Isten tudta, hogy ez nem így van, ezért engedte a sátánnak, hogy egy ideig támadhatja Jóbot. Amikor mindez véget ért, Isten nem gondolta meg magát Jóbbal kapcsolatban, sem Jób nem gondolta meg magát Istennel kapcsolatban. Az egyetlen, aki kénytelen volt belátni gondolatmenetének kudarcát, a sátán volt! Ha kíváncsi vagy a történet végére: „Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt” (Jób 42:12). Ha tehát ma bajban vagy, a megoldás Isten. Csak bízz benne továbbra is, és ő el fog juttatni a győzelemig!
www.maiige.hu

Amikor nem azt a választ kapod, amit vártál

„… tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön…” (2Korinthus 12:7)

Pál itt nem olyan kis tövisekről beszél, amilyeneket rózsabokrokon találni, hanem egy éles, szúrós tövisről, ami erős fájdalmat okoz. A „gyötörjön” szó azt jelenti: „újra, meg újra, meg újra belém szúr”. Következő állítását ez még csodálatosabbá teszi. „… tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: »Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.« Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.” (2Korinthus 12:7–10).

Pál erre a tövises helyzetre a következő módon reagált:
1) Elismerte, hogy Isten erejére van szüksége.
2) Kérte Isten segítségét, sőt, könyörgött érte.
3) Elfogadta, hogy Isten válasza: „Nem.”
4) Mindezt ajándéknak tekintette (ld. „adatott”).
5) Bátran folytatta szolgálatát.
6) Elismerte, hogy ez a probléma lehetővé tette Istennek, hogy használja őt.

Amikor a Pálban lévő hajtóerőt Isten jó irányba terelte, Pál ezt írta: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” (Galata 2:20). Pál a saját akaratát keresztre feszítette. Mostantól Isten akarata szerint élt, és többé nem kérdőjelezte meg az ösvényt, vagy az árat, melyet a szolgáló életért meg kellett fizetnie. Téged is ide akar eljuttatni Isten!
www.maiige.hu

Szabadulj meg a keserűségtől! (2)

„… a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.” (Zsidók 12:15)

Ahhoz, hogy el tudjuk engedni a keserűséget, először
1) El kell döntenünk, hogy megbocsátunk. „Bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efezus 4:32). Akár bocsánatot kért, aki megbántott, akár nem, akár él, akár meghalt, akár még mindig árt neked – az egyetlen lehetőséged a megbocsátás. A megbocsátással szabaddá válsz arra, hogy örülhess az életnek.
2) Fel kell adnunk minden elvárásunkat a nekünk ártó személlyel kapcsolatban. Ha változtatsz az elvárásaidon, azzal visszanyered lelki nyugalmad. Akár változtat a másik személy a viselkedésén, akár nem – te lépj tovább! Ha elvársz egy bizonyos reakciót a másiktól, azzal továbbra is hozzá kötöd magad. Pál azt mondja: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket… ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni” (Galata 5:1).
3) Rá kell bíznunk Istenre minden szükségünket. A Biblia azt mondja: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:19). Vedd észre a „minden” szót! Isten rendelkezésedre tudja bocsátani mindazokat az embereket, forrásokat és lehetőségeket, melyekre szükséged van az örömteli élethez.
4) Kérnünk kell Isten áldását arra, aki ártott nekünk. Igen, ez nehéz, de Jézus azt mondta: „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket” (Máté 5:44). Ha így tudsz imádkozni, akkor nem mások irányítják az életedet.
5) Tennünk kell valami jót azzal, aki megbántott. Kérdezd Istent, hogyan tudnál áldássá lenni a másik ember számára! „Ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére. Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” (Róma 12:20–21). Úgy tudod legyőzni a haragot és a keserűséget, ha hiszel Isten Szavának, és aszerint cselekszel.
www.maiige.hu

Engedd, hogy Isten megvilágosítsa értelmedet!

„Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.” (Zsoltárok 19:9)

A zsoltáros azt írta: „Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.” Isten adhat egy ötletet, ami megváltoztatja életed irányát. Marconinak támadt egy ötlete, és abból lett a rádió. Bellnek volt egy ötlete, és megszületett a telefon. Isten a Teremtő, ezért szokott teremtő ötleteket adni az embereknek. A mi dolgunk az, hogy meg is valósítsuk, különben másnak fogja adni. Nem lenne itt az ideje kérni őt, hogy ötleteiből neked is adjon? Csodálatos, hogy hiszel Istenben, de van valami, ami ugyanennyire csodálatos: hogy Isten hisz benned! Ahelyett, hogy a jelenlegi helyzetedre nézve ezt mondanád: „azt hiszem, ez a legtöbb, amit az élet adhat”, kezdd el ezt kérdezni: „Uram, mit tervezel számomra?” Ha hagyod, az élet padlóra tud küldeni, ahol elveszettnek, alacsonyrendűnek, nélkülözőnek érzed magad, akinek korlátozottak a képességei és lehetőségei.

Ha ezekre az érzésekre és gondolatokra hallgatsz ahelyett, amit Isten mond rólad Igéjében, akkor soha nem fogsz előre haladni, nem fogod betölteni azt, amiért Isten erre a földre helyezett. „Isten még soha nem adott nekem semmilyen nagy ötletet” – mondod. Talán azért, mert még soha nem is kértél tőle ilyet! Ötleteit a kereső szívűeknek, a felkészült szívűeknek, a hittel teli szívűeknek és az engedelmes szívűeknek adja. Íme, egy meghatározás, hogy milyen embereknek ad Isten nagyszerű ötleteket: „… az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal… Minden sikerül, amit tesz.” (Zsoltárok 1:2–3).
www.maiige.hu

Gyümölcsöző vagy?

„… kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált.” (Lukács 13:6)

Jézus mondta: „Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki.” (Lukács 13:6–9). Mióta szolgálod az Urat? Milyen kézzelfogható gyümölcsei vannak szolgálatodnak? Nem vagyunk egyformán termékenyek. Jézus azt tanította, hogy van, aki harmincszoros, van, aki hatvanszoros, és van, aki százszoros terméshozamra képes (ld. Máté 13:8). Termékenységed mértékét hited és Istentől kapott ajándékod határozza meg. Isten nem vár a „harmincszoros” embertől hatvanszoros aratást. Ő nem olyan gazda, akinek ésszerűtlen elvárásai vannak. De a fügefa példázata arra tanít, hogy Isten nem fogja hagyni, hogy ölbe tett kézzel üldögéljünk, semmit sem csinálva. „Vágd ki!” – ezek a szavak kijózanító emlékeztetők. Isten türelmes. Éveken át dolgozik rajtad, hogy eljuttasson a lelki érettségre, hogy betölthesd azt a célt, melyet országában neked szánt. De ha te minden erőfeszítése ellenére sem teremsz gyümölcsöt, akkor majd másban találja meg, amit keres.
A lényeg, hogy végül Isten mindig véghezviszi szándékait!
www.maiige.hu

Légy „pap” a munkahelyeden! (1)

„Szaporodjatok, sokasodjatok… Uralkodjatok…” (1Mózes 1:28)

Ha tudni akarod, mi volt Isten eredeti terve az emberrel, nézd meg Ádámot: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen!” (1Mózes 1:27–28).

Úgy lettünk teremtve, hogy termékenyek legyünk, sokasodjunk és kormányozzuk a ránk bízott világot. Ezzel a három szóval össze lehet foglalni minden foglalkozást. Pap az, aki Istent képviseli az emberek előtt, és az embereket Isten előtt. Valójában eredetileg ez volt mindannyiunk „munkaköri leírása”. Isten képére lettünk teremtve, hogy folytassuk munkáját, virágoztassuk fel a földet, és ezzel adjunk lehetőséget arra, hogy az egész világ dicsőítse Istent. Isten minden munkát arra tervezett, hogy az papi munka legyen. Ez nem csak azokra vonatkozik, akik a lelkészkedésért kapnak fizetést, vagy azokra, akiket misszionáriusoknak hívott el; akik ilyen szolgálatban vannak, nem kedvesebbek vagy fontosabbak számára másoknál. N. T. Wright bibliatudós csodálatos képet fest erről. Képzeld el, hogy az emberi lények tükrök, melyek 45 fokos szögben vannak felállítva a menny és a föld között. Arra lettünk teremtve, hogy Isten szeretetét és uralmát tükrözzük a földön, és visszatükrözzük Isten felé a teremtett világ dicsőítését és háláját. Ezt kell tennünk, amikor dolgozunk. Neked is elhívásod van. Te is kaptál ajándékokat. Te is pap vagy. Ez nem csak a gyülekezetben végzett önkéntes munkára vonatkozik. Ennek elsődleges tere a munkahelyed – sőt, talán ez az a hely, ahol igazán megélheted hivatásodat. Ha elkezdesz úgy tekinteni magadra, mint akit erre a feladatra Isten „rendelt és felszentelt”, ez mosolygóssá teszi arcodat, ruganyossá lépteidet, és méltóságot ad munkádnak.
www.maiige.hu

Légy „pap” a munkahelyeden! (2)

„… választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok…” (1Péter 2:9)

Robert N. Bellah szociológus Habits of Heart [A szív szokásai] című könyvében az emberek háromféle munkához való hozzáállását írja le.

Az első csoport a munkát csak foglalkozásnak tekinti, csupán a pénzkereset lehetőségét látja benne, hogy fizetni tudja a számláit. Mint ahogy az autós matrica hirdeti: „Egy csomó hitelt kell törlesztenem, ezért járok dolgozni.” De ha a munkád csak annyit jelent számodra, amennyit kaphatsz érte, akkor nagy valószínűséggel neheztelni fogsz rá.

A másik csoport a munkára karrierként tekint. Itt már nemcsak a pénz a motiváció, hanem az előrejutás, a tekintély növekedése is. Ez azonban azt is jelenti, hogy ha valakinek nem alakul jól a karrierje, akkor úgy érzi, hogy önbecsülése forog kockán.

A harmadik csoport a munkát hivatásnak tekinti. Ha logikusan gondolkodunk, akkor fel kell tételeznünk, hogy ha létezik hivatás, akkor kell lennie valakinek, aki erre hívott, igaz? Ez a valaki Isten. Ezért nem értelmetlen fáradság, hanem hivatás az a munka, ami áldássá lehet mások számára, és megvalósítja Isten céljait.

Egy orvos vagy egy lelkész is beleeshet abba, hogy munkáját csupán jó bevételszerzési lehetőségnek, csak foglalkozásnak tekinti. Másik oldalról pedig egy utcaseprő tekintheti hivatásának, amit csinál: tisztábbá teszi a világot. Nem akarjuk leértékelni a szószékekről igét hirdetők munkájának a fontosságát, de fel akarjuk értékelni azokét, akik a negyvenórás munkahéten más feladatokban szolgálják Istent.
A lényeg ez: ha jól végzik munkájukat, mind ezt a dicséretet fogják hallani: „Jól van, jó és hű szolgám” (Máté 25:23).
www.maiige.hu

Légy „pap” a munkahelyeden! (3)

„Így szoktatta őt rendre, erre tanította Istene.” (Ézsaiás 28:26)

A lottónyertesek sokszor állítják: „Nem fog változtatni életemen, hogy megnyertem ezt a sok pénzt.” De ez csak igen ritkán igaz. Hat hónapon belül otthagyják állásukat és új házat vásárolnak. Egy lottónyertesek között végzett felmérés a következő két tényt erősítette meg:

1) Nagy többségük boldogtalanabb lett a nyereményt követően, mint azelőtt volt. Miért? Mert ha nem teljesíti a család és a barátok felől érkező elvárásokat és követeléseket, az csalódottsághoz és nehezteléshez vezet.

2) Egyikük sem mondana le nyereményéről. Ha valaki sok pénzhez jut, utána hajlamos nyomorultul érezni magát, ha kevesebbel kell beérnie.

De pusztán az, hogy sok pénzed van, nem ad nagyobb önértékelést. Ézsaiás azt írta: „Mindig csak szánt a szántóvető, ha vetni akar? Csak barázdálja és boronálja földjét? Nem úgy van-e, hogy ha elegyengette felszínét, kaprot hint vagy köményt szór, vagy vet sorban búzát vagy árpát a kijelölt földbe és tönkölyt a szélére? Így szoktatta őt rendre, erre tanította Istene… Ez is a Seregek Urától származik.” (Ézsaiás 28:24–29).
Ez azt jelenti, hogy akár földműves vagy, akár tűzoltó – állásodat Istentől kaptad! Ez a hivatásod. Munkád többre rendeltetett, mint hogy csupán anyagi biztonságot adjon. Isten szerint a munka arra való, hogy méltóságot és önbecsülést adjon, és betöltse az ő céljait itt a földön. Miroslav Volf teológus mondta: „Bármilyen emberi munkát, legyen bár bonyolult vagy egyszerű, csak úgy lehet elvégezni, ha a dolgozó emberben Isten Lelke munkálkodik. Minden munka, melynek természete és eredménye az új teremtés értékrendjét tükrözi, Isten Lelkének sugallatára és útmutatására figyelve lett végrehajtva.” Ezért „amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek” (Kolossé 3:23).
www.maiige.hu

Ragadd meg az alkalmat!

„Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz” (Jónás 3:1)

Életünk túl nagy részét töltjük a múlt miatti bánkódás szemétdombján. Azon töprengünk, ami lehetett volna, vagy aminek lennie kellett volna. Talán azt gondoljuk, hogy ha elégszer lejátsszuk az eseményeket elménkben, akkor más lesz a végkifejlet. De ez nem így működik. Az egyetlen, ami irányításunk alatt van: az, amit a jelenben teszünk. Minél tovább merengsz el a múltban, annál távolabb kerülsz a ma lehetőségeitől; és minél távolabb kerülsz a ma lehetőségeitől, annál nehezebb lesz a visszaút. A lehetőségek sosem tűnnek olyan jónak, amikor érkeznek, mint amikor már távolodnak. Márpedig nem várnak senkire, ezért ébernek kell lenned, és meg kell ragadnod őket. Sokféle formában érkezhetnek, és bármilyen irányból, de egy dolog biztos: csak a jelenben lehet meglátni és megragadni őket. Bármi is történt az életedben, az már megtörtént. Mivel bármennyire próbálod is, nem tudod meg nem történtté tenni, kezdj új lapot, és lépj tovább! Mindannyian hibázunk. Jónás tévútja vihart okozott, veszélyeztette a körülötte lévők életét, ő maga pedig a mélységbe jutott.

De nem ez a történet vége: „Jónás imádkozott Istenéhez, az Úrhoz a hal gyomrában… Az Úr pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre. Aztán az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz…” (Jónás 2:2,11–3:1 NIV). Isten a második esélyek Istene – sőt a harmadik, negyedik, ötödik esélyeké is! Irgalma „minden reggel megújul” (Jeremiás siralmai 3:23). A mai nap ajándék. Tehát bánd meg a múltat, ragadd meg a jelent, és kezdj újra élni!
www.maiige.hu