Benne vagy Isten végrendeletében (1)

„Most pedig az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek a szentek között.” (ApCsel 20:32)

Linda Knox a nyolcvanas éveiben járt, amikor alultápláltság miatt meghalt chicagói lakásában. Idős korára elvesztette látását, és elméje is elborult. Holmija között több beváltatlan csekket találtak, mintegy 155 000 dollár értékben, festményeket és más műtárgyakat több mint 170 000 dollár értékben, ékszereket 366 000 dollár értékben és régiségeket közel 50 000 dollár értékben. A teljes vagyona átszámítva körülbelül 210 millió forintra volt tehető – mégis magányosan és szegénységben halt meg. Ráadásul írt ugyan végrendeletet mindezekről, de azt sosem hitelesíttette, így azt senki sem hajtotta végre, ezért a kedvezményezettek nem is tudtak róla, hogy örököltek volna. Mi a tanulság ebből számodra? Amikor Krisztus meghalt, majd felment a mennybe, végrendeletet hagyott hátra. És ebben a te neved is szerepel! Azt kérded, hol találhatod meg ezt a végrendeletet? Igéjében! Rád is vonatkozik, hogy örököse vagy Istennek és örököstársa Krisztusnak (ld. Róma 8:17).
Ha egyszer megérted ezt az igazságot a lelked mélyén, akkor forradalmian megváltozik a bibliaolvasáshoz való hozzáállásod. Ahelyett, hogy órákon át bambán bámulnád a tévét, vagy vég nélkül böngésznél az interneten, elkezdesz éjjel-nappal a Szentíráson elmélkedni. Az eredmény pedig az lesz, hogy életed minden területén fejlődést, gazdagodást tapasztalsz (ld. Józsué 1:8; Zsoltárok 1:2–3).
Most már megérted, miért mondta Dávid: „Gyönyörködöm parancsolataidban, mert szeretem őket… Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany és ezüst.” (Zsoltárok 119:47,72). Péter azt írta: „Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való… Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek…” (2Péter 1:3–4). Mi többet kérhetnél?
www.maiige.hu

Benne vagy Isten végrendeletében (2)

„Most pedig az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek a szentek között.” (ApCsel 20:32)

A végrendeletből – vagy régies szóhasználattal: testamentumból – tudják meg az örökösök, hogy az elhunyt mit hagyott rájuk. Az Isten és népe között fennálló régi szövetség (ó testamentum) sok nyereséget ígért, de ehhez szigorú feltételek társultak. Ezért Isten egy új szövetséget adott. Ez a szövetség nem a törvényekre alapult, amelyeket gyakorlatilag lehetetlen betartani, hanem a kegyelemre. A kegyelem olyan jóakarat, kedvezés, amelyet nem érdemlünk, nem tudunk kiérdemelni, és amelyért nem kell megdolgozni, mert ajándékba kapjuk. Amikor felfedezed, hogy a neved ott van ebben a „hivatalos iratban”, a bibliaolvasás valódi öröm forrásává válik számodra. Elkezded kérdezni: „Mit hagyott rám Isten? Mi a jogos örökségem?” Ekkor rájössz, hogy az üdvösséged, bár mégoly dicsőséges is, csak a kezdete a dolgoknak. A Szentírás tanulmányozása, az igékre támaszkodás és azokra hivatkozás minden élethelyzetben többé nem kötelesség már, hanem hirtelen örömmé, élvezetté válik. Ha a Szentírással összhangban állnak imakéréseid, az olyan, mintha a mennyei bankban ezt mondanád: „Ezt a csekket Krisztus számomra állította ki, és én szeretném beváltani.”

Két lehetőséged van: vagy anélkül éled a keresztyén életed és halsz meg végül, hogy valaha is levettél volna erről a számláról, mert sosem fedezted fel, mi az örökséged, hogy Isten rendelkezése szerint mi jár neked. Vagy imádkozhatsz így: „Atyám, Krisztus végakaratában ott szerepel a nevem. Az áll benne, hogy minden szükségem be lesz töltve, hogy útmutatást kapok minden lépésemre, hogy betegségeimből meggyógyulok, és nem kell félnem a sátántól, mert te hatalmat adtál nekem fölötte” (ld. Lukács 10:19). Most már érted, miért akarja annyira a sátán, hogy ne olvass Bibliát?
www.maiige.hu

Gyakorold a hitedet!

„Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni… Csodálkozott is hitetlenségükön.” (Márk 6:5–6)

Isten imádságainkra a hitünk mértékével egyenes arányban válaszol. „Legyen a ti hitetek szerint!” (Máté 9:29). Néha mégis megtörténik, hogy közbelép az érdekünkben kétségeink és emberi okoskodásunk ellenére is. A jeruzsálemi hívek imádkoztak Péter szabadulásáért, de amikor a börtönből kijutva hirtelen megjelent az ajtajukban, nem hittek a szemüknek (ld. ApCsel 12). Amikor Jézus hazatért Názáretbe, és tanítani kezdett a helyi zsinagógában, az emberek álmélkodtak bölcsességén. Az ő szemükben „csak egy ács” volt (ld. Márk 6:3), mivel nem járt elit iskolába és nem voltak bizonyítványai, ezért leírták őt. Mi lett ennek az eredménye? Hitetlenségük miatt „nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget – kezét rájuk téve – meggyógyított” (Márk 6:5).

Kérdés: Milyen gyakran köti meg hitetlenséged Isten kezét?
Az igazság az, hogy:
a) néha a hitünk olyan gyenge, hogy nem is számítunk arra, hogy Isten válaszol imáinkra;
b) nem merünk bizalommal, bátran imádkozni;
c) nem készülünk fel arra, hogy megtegyük, amit Isten vár tőlünk.

Nem lehet, hogy egyfelől kéred Isten bocsánatát, de közben továbbra is önmagadat kárhoztatva élsz egy olyan bűn miatt, amit Jézus vére már befedezett. Nem lehet, hogy imádkozol anyagi helyzeted miatt, de közben betegre aggódod magad azon, hogy fogja Isten betölteni szükségeidet. Választanod kell, hogy az érzéseid szerint élsz, vagy az Istenbe vetett teljes bizalomra alapozol. A Biblia azt mondja: „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsidók 11:6). Gyakorold tehát a hitet!
www.maiige.hu

Ideje továbblépni

„Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre.” (Jób 11:16)

Nem számít, milyen rossznak tűnnek a dolgok, ne feledd e szavakat: „el fog múlni”, nem marad minden így. Az élet szüntelen változás; mindig lesznek újabb kihívások. Ne hagyd, hogy lerombolják bátorságodat, használd inkább őket lehetőségként a növekedésre. Amint sikerül növekedned azon a területen, melyről Isten úgy gondolja, nagyobb érettségre van szükséged, el fog múlni az időszak, melyben éppen vagy. Semmi sem tart örökké. Bár az adott pillanatban ezt nehéz elhinni, idővel mégis „elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre” (Jób 11:16). A felejtés itt nem amnéziát jelent, hanem azt, hogy eljutunk odáig, ahol az emlékhez már nem társul gyötrelem. Olyan ez, mint amikor egy rovarcsípésből kiszívják a mérget, amint a méreganyag eltűnt, megkezdődik a gyógyulás. Az emlék olyanná lesz, mint amit már elvitt a víz. Soha többé nem látod viszont a folyó vizét, mely most a bokádat nyaldossa.
Kristin Armstrong mondta: „Az ószövetségi időkben a gyászolók hamut kentek arcukra. Egy bizonyos időt szántak a gyászra, utána megmosakodtak, és továbbléptek.
Mennyivel egészségesebb ez, mint amit a mi társadalmunk gyakorol! Mi kifestjük magunkat, felvesszük a boldogság vagy a közömbösség álarcát, nem engedjük, hogy az emberek kifejezzék együttérzésüket vagy tiszteljék, hogy most korlátozott helyzetben vagyunk. Annyira el akarunk bújni, hogy belülről temetjük magunkat hamu alá. Isten hívni fog: »Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod« (Ézsaiás 60:1). Kérd, hogy jelölje ki a határidőt, és légy kész arra, hogy megmosd az arcodat!” Aztán lépj tovább!
www.maiige.hu

Amikor kimerülés fenyeget (1)

„Itt van a nyugalom, adjatok nyugalmat a fáradtaknak!” (Ézsaiás 28:12)

Ruth Haley Barton honosította meg a „veszélyes fáradtság” fogalmát. A tünetei a következők:

1) Túlérzékenység, ingerlékenység. Olyan dolgoktól, melyek egyébként nem zavarnak – például egy eléd vágó autótól vagy egy barátod bosszantó szokásától –, most azonnal ideges leszel. 2) Nyugtalanság. Egy homályos érzés, hogy valami nincs rendben… legszívesebben elmenekülnél… fáradt vagy, mégsem tudsz elaludni. 3) Kényszeres munkamánia. Éjszaka is ellenőrzöd, nem jött-e új email… képtelen vagy kikapcsolni, vagy szabadságra menni… még a családoddal töltött időt is folyton félbeszakítja valami. 4) Érzelmi zsibbadtság. Nem „érzel” semmit, sem jót, sem rosszat. Félsz, hogy ha utat engednél érzelmeidnek, azok elborítanának. 5) Menekülő viselkedésforma. Kényszeres evés, ivás, költekezés, tévénézés, pornográfia, internetezés. Nincs kedved, sem akaraterőd a mozgáshoz, a barátokkal való kapcsolattartáshoz, még a kedvenc hobbidhoz vagy egy jó könyvhöz sem. Már a hivatásod sem érdekel. Robotszerűen teszed a dolgod, anélkül, hogy átéreznéd, ki vagy, és mire hívott el Isten. Ki vagy szolgáltatva mások elvárásainak és saját belső kényszereidnek, mert nincs benned egy mérce, amihez mérhetnéd ezeket a követeléseket. Elhanyagolod magad. Nincs időd rendesen enni, egy nagyot sétálni, eleget aludni, még a leghétköznapibb teendőkre sincs, mint például kitakarítani, vagy kivinni a szennyest. 6) Gyűjtögeted az erődet. Attól félsz, hogy az emberek az utolsó csepp energiádat is elszívják, ezért magadba zárkózol, és őrzöd, ami még maradt. Elhagyod a lelkedet építő szokásokat. Azokat a dolgokat, melyek máskor energiával töltöttek fel, és amelyekről tudod, hogy javadra vannak – imádság, olvasás, naplóvezetés, önvizsgálat –, most tehernek érzed. Ha ezek közül bármelyik ismerősen hangzik, akkor valószínű, hogy a kimerülés küszöbén vagy. Ideje odafigyelned erre! Beszélj Istennel, és állíts fel új fontossági sorrendet!
www.maiige.hu

Amikor kimerülés fenyeget (2)

„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11)

Amikor őrült rohanásban élsz, csak ne kelljen kárhoztatnod magad valamely kudarcod miatt a lelki életben, akkor ideje, ahogy Kristin Armstrong mondja: „érszorítót tenni az elfoglaltság sebére, különben elvérzünk lelkileg. Az, hogy többet teszünk, és gyorsabban tesszük, nem juttat el a nyugalomhoz. A kikapcsolódás csak pillanatnyi menekvés. Előbb vagy utóbb meg kell állnunk. A Zsoltárok 46:11 így szólít fel: »Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!« Amikor nyugton maradásra vagyunk kényszerítve, a teher, melyet cipelünk, óriásinak tűnik, a magányosság elviselhetetlennek. Azt hisszük, hogy a lendület majd mozgásban tart, és nem kell gondolkodnunk, éreznünk, nem kell tudomásul vennünk, hogy előbb vagy utóbb úgyis meg kell állnunk.”

Amikor úgy érzed, lelki feltöltődésre van szükséged, ne a telefont kapd fel, hanem menj a trónhoz! Bármilyen jó barátaid vannak is, nem tudják betölteni a szükségeidet úgy, mint Isten! Jézus azt mondta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Máté 11:28). Tekintsd ezt úgy, mint személyes meghívást egy beszélgetésre, ahol nyugodtan elmondhatod, hogyan érzel. Keress magadnak egy erre elkülönített helyet, ahol egyedül lehetsz Istennel, és igyekezz gyakran felkeresni ezt a helyet! Ne csak azt mondd el neki, mire van szükséged, figyelj oda arra, amit ő szeretne neked elmondani! Ne kapkodj, ne akarj visszasietni az őrületes taposómalomba! Maradj Isten jelenlétében, ott megérted, ő nem akarja, hogy egyedül cipeld a terheidet! Ami a leglényegesebb: mi, emberek arra szoktunk időt szánni, amit fontosnak tartunk, ezért először is állíts fel helyes fontossági sorrendet: „keressétek először az ő országát és igazságát” (Máté 6:33). Ne feledd: „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:8)!
www.maiige.hu

Amikor kimerülés fenyeget (3)

„… így szóltak hozzá: »Mindenki téged keres.«” (Márk 1:37)

Brenda Jank szerint a kimerültség mögött sokszor a bűntudat rejlik. „Minden alkalommal, amikor lelkiismeret-furdalásból igent mondunk valamire, egyúttal nemet mondunk valami fontos dologra. Napunk huszonnégy órából áll, és ha képesek vagyunk is arra, hogy egyszerre több dolgot csináljunk, akkor is vannak bizonyos korlátai annak, hogy mennyi feladat végezhető el egy nap alatt. Gyakorlottak vagyunk abban, hogy elhanyagoljuk azokat a dolgokat, melyek pedig a legfontosabbak az életben. Ingerlékenyek és türelmetlenek vagyunk szeretteinkkel. Nem alszunk eleget. Napokon át eszünkbe sem jut Isten jelenléte.”

Felismered ezeket magadon? Amikor elterjedt a híre, hogy Jézus meggyógyította Péter anyósát, akkora tömeg gyűlt köré, hogy késő éjszakáig kellett szolgálnia feléjük. Amikor másnap reggel titokban elment egy nyugodt helyre imádkozni, tanítványai a keresésére indultak, „és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: »Mindenki téged keres«” (Márk 1:37). Figyeld csak meg Jézus válaszát: „Menjünk máshova…” Ő azt választotta, hogy a Szentlélek vezetését követi, és nem hagyja, hogy a hamis lelkiismeret-furdalás diktáljon neki. Ne feltételezd, hogy a világ összes gondját-baját neked kell megoldanod, inkább mondd ezt, ha kérnek tőled valamit: „Először hadd imádkozzak ezért, majd aztán válaszolok.” Aztán imádkozz, hallgass figyelmesen Isten válaszára, és mielőtt döntesz, tedd fel magadnak ezt a kérdést: „Ha igent mondok erre, az azt jelenti, hogy nemet kell mondanom valami fontos dologra?” Fel kell ismerned, hogy mire kaptál elhívást életed ezen időszakában. Őszinteség, alázat és bátorság kell ahhoz, hogy következetesek maradjunk. Ha olyan helyzettel szembesülsz, amiről tudod, hogy többletterhet ró rád, ha te hajlandó vagy is felvállalni, biztos, hogy vállalni akarod azt is, hogy veled együtt a családodnak is fizetnie kelljen az árát? Gondolkodj el ezen!
www.maiige.hu

Meríts Isten kreativitásából!

„… tudtára adja szándékát az embernek…” (Ámósz 4:13)

Egy ismert igehirdető írta: „Egyszer vásároltam egy érdekes zseblámpát. Mielőtt eldöntöttem, hogy megveszem, megkérdeztem az eladó hölgyet, hogy meddig bírják az elemek? »Ameddig ön bírja« – válaszolt az eladó. »Ezt meg hogy érti?« – érdeklődtem. »Nincsenek benne elemek – magyarázta ő. – A lámpát ön működteti. Ezt a kis kart kell nyomkodnia, mint egy pumpát, és a lámpa világítani fog.« Kipróbáltam, és valóban sikerült annyi energiát termelnem, hogy a lámpa fényt adjon! Ám ahogy abbahagytam a pumpálást, a fény kialudt. Ha elkötelezed magad egy jó ötlet mellett, még ha az lehetetlennek tűnik is… imádkozz… és ne hagyd abba a pumpálást! Okos ötletek bármikor eszedbe juthatnak – olyan ötletek, melyek Istentől jönnek (ld. Ézsaiás 48:17).”
Albert Einstein mondta, hogy az a fontos, hogy sose hagyjuk abba a kérdezést, ne veszítsük el szent kíváncsiságunkat. Isten Igéje azt mondja, hogy ő, „aki hegyeket formál, és szelet teremt… tudtára adja szándékát az embernek.” Képzeld el, hogy rácsatlakozhatsz Isten forrásaira, aki ismer, és aki tud adni a fejedbe találékony, ihletett, ötletes gondolatokat. Jézus ismeri Isten gondolatait, Isten terveit, Isten akaratát és Isten célját, mert ő maga Isten. Márpedig Pál azt mondja: „bennünk pedig Krisztus értelme van” (1Korinthus 2:16). Ahogy Ted Engstrom megjegyezte: „A kreativitás mindannyiunkba bele van építve. Ha nem engedjük működni ezt a bennünk lévő ötletgazdag alkotó erőt, akkor nem éljük meg teljes mértékben azt az életet, melyet Isten számunkra tervezett.” Ha Isten kreativitásából merítesz, ő segít meglátni a dolgokat – nem úgy, ahogy vannak, hanem úgy, amivé lehetnek. Ez meg tudja változtatni az életedet!
www.maiige.hu

Egység, nem egyformaság (1)

„… hogy tökéletesen eggyé legyenek…” (János 17:23)

Jézus keresztre feszítése előtti utolsó imádságában azért könyörgött, hogy követői egységben lehessenek. Ez nem kis dolog! Mi, keresztyének rengetegfélék vagyunk, különböző felekezetekből, különböző tanításokkal, különböző politikai irányultsággal, különböző érzelmekkel, intellektussal, különböző a társadalmi és anyagi helyzetünk – olyannyira, hogy néha ezek a különbségek egészen az ellenségeskedésig fajulnak és megosztottsághoz vezetnek. Akkor hogyan válhat valósággá, amit Krisztus imádságában kért, hogy követői eggyé legyenek? Kezdhetjük azzal, hogy elismerjük, az egység Isten akarata, ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy munkálkodunk az eléréséért. Következő lépésként tanulhatunk abból, ahogy Pál tanítja az egység alapelveit a megosztott római gyülekezetnek. 1) Az egységhez az kell, hogy ne ítélkezzünk egymás felett. „Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik.” (Róma 14:4). Egyedül Istennek áll jogában ítéletet mondani. Még ha igazad is van, vagy nagyobb tudással is rendelkezel, akkor sincs jogod ítélkezni. A te dolgod az, hogy „igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével” (Efezus 4:3). Beszéld meg Istennel, aztán bízz az ő bölcsességében!
2) Az egységhez tiszteletben kell tartanunk egymás meggyőződését. „… mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében” (Róma 14:5). Itt Pál személyes meggyőződésről beszél, nem másokra erőltetett véleményről. A bálványimádás és a büszkeség egyik megnyilvánulása az, ha másokat saját képünkre akarunk formálni, ez lerombolja az egység lehetőségét is. Isten fenntartja magának a jogot, hogy saját gyermekeit ő nevelje – méghozzá a te közbeavatkozásod nélkül! Ő formálja és vezeti őket, ahová, és amikor akarja, mert ő ismeri szükségeiket és teljesítőképességüket. Ezért bízd rá ezt a munkát, te pedig tedd, ami a te dolgod: szeresd és tiszteld a másikat!
www.maiige.hu

Egység, nem egyformaság (2)

„Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek…” (1Péter 4:8)

Amikor az egységen munkálkodsz:
1) Vizsgáld meg a motivációidat! Egyedül Isten ismeri, milyen indítóokok rejlenek az ember szívében, ezért egyedül ő hivatott azok megítélésére. „Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik.” (1Korinthus 2:11). Mi, emberek a külsőt nézzük, és az alapján ítélünk; „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sámuel 16:7). Ítéletünk alapja nem feltétlenül az, amit az emberek tesznek, hanem az, hogy mi a mi véleményünk tetteikről. Könnyen feltételezünk negatív motivációkat: „Azért tette, hogy bántson.” „Milyen egy önző nőszemély.” „Sosem törődik másokkal.” A római gyülekezet saját maga rombolta egységét külsőségek miatt, ezért emlékeztette őket Pál arra, hogy még ha viselkedésük ellentmond is egymásnak, az indítékaik egyformák. „Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad az Istennek.” (Róma 14:6). Az egység nem a külső egyformaságon múlik, hanem az egymást megértő szíveken!
2) Vedd fontolóra, hogy milyen hatással vagy másokra! Szoktuk azt mondani: „Nem tartozik senkire, csak rám, mindaddig, míg nem teszek olyat, amit a Szentírás tilt.” Nagy tévedés! Lehet, hogy az Írás betűjét betartod, de a Lélek ellen vétesz. Pál azt mondta: „Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.” (1Korinthus 10:23). Igen, megteheted, de lehet, hogy ezzel valaki másnak ártasz. Isten törvénye nagyobb, mint a „jogom van hozzá”, és ez a szeretet törvénye! Neki számít „nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést ne váltson ki az erőtlenek között” (1Korinthus 8:9). Mit kell tehát tennünk? „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Filippi 2:3).
www.maiige.hu

Hiába van a helyén, ha nincs összeköttetésben

„Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.” (János 15:4)

Tommy Tenney írja: „A mobiltelefonok életet menthetnek… de az akkumulátorok élettartama korlátozott, és időnként fel is kell tölteni őket. Egy fárasztó hétvégén úgy lemerültem, mint a telefonom akkumulátora. Este, lefekvés előtt kötelességtudóan csatlakoztattam a telefonomat a töltőre – csakhogy a töltőt elfelejtettem bedugni a konnektorba. Másnap felfrissülve ébredtem, de a telefonom semmivel sem volt jobb állapotban, mint előző este. Jó helyen volt… de nem volt csatlakoztatva az áramforrásra! Előfordul, hogy sokkal komolyabb következményei is vannak annak, ha nem vagyunk csatlakoztatva. Sokan kötelességtudóan menetelnek minden héten a templomba, de ugyanolyan lemerülten távoznak, ahogy érkeztek. Jó helyen vannak ugyan, de nem csatlakoztak rá Isten hatalmára… anélkül pedig mindegy, hogy a templomi padban ülünk-e vagy akár egy bárpultnál. Lehet órákig tanulmányozni a Szentírást úgy, hogy a végeredmény mégis az: »ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg« (2Timóteus 3:7). Még az is lehetséges, hogy nagy dolgokat viszel véghez Istenért, de az életedből hiányzik az ő ereje. Az sem segített volna, ha egy éjszaka helyett napokra vagy hetekre hagytam volna a töltőn a telefonomat. A nagyobb erőfeszítés nem pótolja a valódi erőt. Őrizkedj azoktól a dolgoktól, melyek elválasztanak az erőforrástól! Nyilvánvaló, hogy a bűn ilyen dolog, de éppígy a fáradtság is. Nem tudunk kapcsolatban maradni, ha mindenféle ügyeink leterhelnek. Előfordulhat, hogy sok időt töltünk Istenért végzett munkával, de elhanyagoljuk a vele való kapcsolatot.” Jézus azt mondta: „ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem” (János 15:4). A benne maradás azt jelenti, hogy Bibliát olvasunk, imádkozunk és megpihenünk jelenlétében.
www.maiige.hu

Fejlődési visszamaradottság

„… azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10:10)

A pszichológusok szerint manapság az egyik legnagyobb mentálhigiénés probléma a lelki fejlődésben való visszamaradottság. Ez a betegség rohamosan terjed. Aki ebben szenved, az fizikailag ugyan működőképes, de valójában csak vegetál, reménytelenül és életcél nélkül. A lelki fejlődésben való visszamaradottság nem elmebetegség vagy személyiségzavar; csak az értelmi, érzelmi és spirituális életerő hiánya. A halálos bűnöket felsoroló régi listákban volt erre egy külön szó, az acedia, ami azt jelenti: „lelki megfáradás, az életöröm elvesztése”. Ezért tekintett Jézus szánalommal a tömegre, melyben olyan emberek voltak, akik tönkrement házasságok, elveszített munkahelyek vagy bármi más miatt magukat belül kihűltnek, halottnak érezték. Nekik mondta: „én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek” (János 10:10). Ezékiel egy látomásában egy kiszáradt csontokkal teli völgyet látott, a lelki fejlődésben való visszamaradottság végeredményét. Isten megkérdezte tőle, hogy életre kelhetnek-e ezek a csontok? A próféta így válaszolt: „Ó, Uram, Uram, te tudod!” (Ezékiel 37:3). Isten tudta – és életre keltette őket.

Téged is életre tud kelteni, sőt bővölködő életet tud adni. A Talmud szerint minden fűszál mellett van egy angyal, aki lehajol hozzá, és ezt suttogja: „Nőj, növekedj!” Pál azt mondta, hogy Krisztusban a megváltottak együtt növekednek szeretetben (ld. Efezus 4:16). Tehát nem csak rólad van szó. Isten azt akarja, hogy életed felvirágozzon, hogy ez által másokat is biztatni tudj, hogy kerteket ültess tele, zenét szerezz, betegeken segíts, vagy éppen vállalatokat lendíts fel. Most álljunk meg, hadd mondjak pohárköszöntőt: „Arra az emberre, akinek Isten téged tervezett; akivé szeretné, hogy válj; akivé eltökélten formál!”
www.maiige.hu

Imádság (1)

„Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek.” (Márk 11:24)

Amikor imádkozol:
1) Tedd azt hittel! William Ward mondta: „Megcímezzük a borítékot, bélyeget teszünk rá, és elküldjük útjára, teljes bizalommal abban, hogy el fog érni rendeltetési helyére. Ám csodálkozunk azon, sőt, néha kételkedünk benne, hogy imánk elér a mindig jelenlévő, örökké szerető Istenhez.” Csomagold imáidat reménykedő várakozásba! Isten nem igényeidre, hanem hitedre válaszol.
2) Ne aggódj amiatt, hogy nem találod a megfelelő szavakat! Jézus azt mondta a farizeusokról: „azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg” (Máté 6:7). Hallottad már valaha a „mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma” (Máté 6:11) kérést jogász nyelven? „Tiszteletteljes előterjesztésünkben kérelmezzük és kérjük a szükséges és elégséges mennyiségű ellátmányt a mai, a keltezésben megadott napra, a kérelmezők táplálék iránti igényének kielégítésére; továbbá kérelmezzük a forráselosztás szükséges és helyénvaló szervezettségét és módját, mely által a fent nevezett kérelmezők hozzájuthatnak a gabonatermékből készült élelmiszerhez (továbbiakban »kenyér«); kérelmezzük továbbá, hogy az ítélet kötelező érvényűen tartalmazza a nevezett kérelmezők számára elegendő mennyiséget.” Ez 60 szó! Jézus csak hatot használt! Néha a rövid, lényegre törő ima a leghatékonyabb.
3) Fogalmazz konkrétan! Jézus azt mondta: „amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek” (János 16:23). A világosan és egyenesen elmondott kérésekben az a nagyszerű, hogy egyértelműen fogod tudni, amikor Isten válaszol. Az a szeretted, akiért imádkoztál, megtér. A betegség elmúlik. Minél határozottabban fogalmazol, annál jobban oda fogsz figyelni a válaszra – ami azt is jelenti, hogy akkor sem kell majd homályos általánosságokat használnod, amikor hálát adsz Istennek.
www.maiige.hu

Imádság (2)

„Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz…” (Máté 6:6)

Próbáltál már valaha elbeszélgetni egy-két éves kisgyermekkel? Amikor a mondat közepén jársz, neki eszébe jut, hogy épp ideje előszedni valamelyik játékát, vagy jó ötlet lenne körbekergetni a kutyát a ház körül. Néha pont így viselkedünk Istennel. Néhány elsietett percet, szétszórt gondolatot adunk csak neki, de nem szánunk rá időt, nem különítünk el egy nyugodt helyet arra, hogy teljes figyelmünket neki szenteljük. Elfeledkezünk arról, hogy az imádság helye egyben az imameghallgatás helye is! A nagy gondunk az „elkalandozó gondolatok harca”. Olyan dolgok, melyekről megfeledkeztünk, most hirtelen felszínre jönnek, és figyelmünket követelik. Márpedig ha, ahogy Jakab mondja, „kétlelkűek” vagyunk, akkor nem fogunk választ kapni imáinkra (ld. Jakab 1:8).

Mi segíthet?
1) Imádkozz hangosan! Ez megnehezíti a gondolatok elkalandozását. Először talán furcsának, kellemetlennek tűnhet, de hamar hozzászoksz majd.
2) Írd le a figyelemelterelő gondolatokat címszavakban! Amikor elkezd kattogni agyadban a távíró, írd le, ami eszedbe jut, aztán nyugodtan feledkezz meg róluk! Ha még később is eszedbe jutnak, vidd őket Isten elé imádságban!
3) Vezess imanaplót! Néha nem igazán tudjuk, mit is akarunk, vagy hogy mit gondolunk valamiről, amíg ki nem írjuk magunkból. Akkor egyszer csak meglátjuk, mint egy tükörben: ott vannak előttünk legmélyebb szükségeink és vágyaink – előttünk, és Isten előtt. Mondd el neki bátran, mire vágysz, és engedd, hogy megtisztítsa vágyaidat! Mondd el neki kísértéseidet, és engedd, hogy erőt adjon! Mondd el neki, ha neheztelsz valakire, kérd, hogy bocsásson meg, és adjon erőt neked is a megbocsátáshoz! Nincs nagyobb kiváltság az imádság lehetőségénél, hát ne hanyagold el, használd ki!
www.maiige.hu

Imádság (3)

„… bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.” (János 15:7)

Jézus azt mondta: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.”
Ahhoz, hogy imádságaidra választ kapj:
1) Krisztusnak kell lennie életed középpontjának. „Ha bennem maradtok…” János elég közel volt hozzá ahhoz, hogy fejét Jézus mellkasára hajtsa, míg Péter „távolról követte” (Lukács 22:54). Milyen közel akarsz lenni Istenhez? Rajtad múlik.
2) Töltsd meg gondolataidat a Szentírással! Ha a Biblia szavaival imádkozol, hited aktiválódik, az ördög pedig elmenekül, ahogy Krisztus elől is elment a pusztában; Isten pedig válaszol, mert kéréseid összhangban vannak akaratával. Kérdezd meg tehát magadtól: „Kérésem egyezik azzal, amit a Szentírásban olvasok? Összeegyeztethető ajándékaimmal? Közelebb fog vinni Istenhez? Mi az én szerepem abban, hogy válaszra találjon? Engedelmeskedtem az Úrnak?” Például, amikor így imádkozol: „mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma” (Máté 6:11), Isten valószínűleg nem fog esőként lezúdítani mindenféle élelmiszert az égből! Lehetőségeket fog adni, melyeket meg kell ragadnod, ki kell használnod. A „szüntelen imádkozzatok” (1Thesszalonika 5:17) felszólítás azt jelenti, hogy ott kell maradnunk Isten jelenlétében egészen addig, míg megkapjuk a választ, vagy míg megváltoztatjuk kérésünket.
3) Mielőtt kérnél, vizsgáld meg a szívedet! „Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr” (Zsoltárok 66:18). Ákánnak meg kellett bűnhődnie tettéért, mert amíg titkolta, akadályozta Izráel honfoglalását (ld. Józsué 7:10–26). Ugyanez igaz rád is! Amint felismered bűnödet, valld meg, aztán kérd, és fogadd el Isten bocsánatát, és bátran lépj tovább!
www.maiige.hu