A szavakról a következő jut eszembe. Valamikor, talán a 70-es években az őrbottyáni gyermekotthon vezetője írt egy könyvet. Már nem emlékszem pontosan a címére. Talán zöld mezőben, zöld füvecske vagy valami hasonló. Egy mondat töredék nagyon meg maradt bennem. Jó volna újra elolvasni, valahol a könyv vége-felé a bal oldalon a lap tetején volt, de már nincs meg a könyv. Az alábbira emlékszem:
"Kimondok valamit és a szó fölött nincs többé hatalmam. A szó megkezdi önálló életét, vissza nem vonhatom. Épít vagy összetör. Segíts Uram, hogy soha ne kelljen visszavonni szavam."
Tehát fontosak a szavak, mert pl.
"Ha a gyerekek megdicsérve élnek, megtanulják megbecsülve érezni magukat"
nemosinex írta:
Én az igeversek tanulását nem tartom olyan szükséges feladatnak, mert általános tapasztalatom, hogy azokat többnyire nem vigasztalásra, hanem inkább ítélkezésre, kioktatásra és a másik lebunkózására, a másik fölé kerekedésre használjuk mi keresztények.
Azért mert mások nem jól használják az elméjükben elraktározott Igét, az nem lehet ok arra, hogy a rossz szokások miatt lemondjak az Ige tanulmányozásáról. Gondolj csak arra, hogy különböző élet helyzetekben nincs más kapaszkodónk, mint egyedül csakis az Ige, a kijelentés.
Péld. 25.11
Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!
Gyakran adódnak az életben olyan helyzetek, hogy fontos dolgokban kell döntenünk és nem meggondolatlanul. Nem jut eszünkbe az adott szituációra vonatkozó Ige. A megoldást Isten véleményének az ismerete jelenthetné. Persze nem lehetünk két lábon járó lexikonok. Azonban ebben is segítségünkre siet az Úr:
Ján. 14.26
Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.
A kulcsszó az "eszetekbe juttatja"
Ezt csak akkor tudja megtenni, ha minimum egyszer figyelmesen elolvastuk.
Nehogy azt gondold, hogy ezeket az Igéket, melyeket be idézgetek csak úgy könnyedén kirázom a kisujjamból. Valami dereng az emlékezetemben és egy - egy szó előugrik. Most például arra gondolok, hogy olvastam valahol, hogy valakik nem tartották méltónak arra az Istent, hogy az ismeretükben megtartsák. Valami ilyesmi, de nem tudom pontosan, hogy kikről van szó és hol van megírva. Bemásolom a keresőbe az "ismeretükben", de nincs találat. Próbálkozom a "méltónak" szóval, de ez sem jön be. Végül aztán sikerül rábukkannom az alábbi Igére.
Róm. 1.28
És a miképen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretökben megtartsák, azonképen oda adták őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek;
Az Istenhez való viszonyomat határozza meg, hogy méltatom-e Őt arra, hogy az elmém egy kis darabkájára befogadom. Pedig Ő az egész testem odaszánását kéri.
Róm. 12.1
Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.
Nem szeretnék itt villogni Ige ismeretemmel, mert már "pauler" szóvá tette az "Igék bemásolását".
Moderátorok még nem szóltak ugyan és törlést sem tapasztaltam.
Szóljatok ha azt tapasztaljátok velem kapcsolatban, hogy:
nemosinex írta:
"ítélkezésre, kioktatásra és a másik lebunkózására, a másik fölé kerekedésre"
használom az Igéket.
Használjuk az Igét arra, amire való!
2 Tim. 3.16-17
A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.
Mert:
Péld. 19.21
Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.
nemosinex írta:
A Korinthusi-idézetből az érdekelt volna, hogy mit gondolsz arról, hogy Krisztus illatja a halál illatja lehet az elkárhozóknak. Én nem értek egyet azzal, amit Kálvin is vall, hogy Isten dicsősége a kárhozatban ugyanúgy megnyilvánul, mint az üdvösségben.
Nem olvastam még soha Kálvin írásait, éppen ezért nem tudok véleményt mondani arról, amit ő vall.
Amit én megértettem a "Korinthusi-idézetből" az az, hogy
ha valaki elutasítja az Isten által küldött üzenetet, mely megjelenhet egy átadott életű keresztyént körülvevő jó légkörön keresztül is, mint "jó illat", annak a valakinek az elutasító magatartása miatt válik a "Krisztus illatja a halál illatjává". Ugyan úgy mint, ahogy Jézus megfogalmazza az alábbi Igében:
Ján. 5.45
Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
Ide kívánkoznak még ezek az Igék is:
Zsid. 10.28-29
A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?
Pál apostol az athéniaknak beszél arról, hogy Isten a tudatlanság idejét elnézi.
"Nem baj, ha nem tudsz valamiről.
A kérdés az, hogy mennyire akarod megtudni."
"A mulasztás mindaddig nem válik hibává, míg el nem utasítod a kijavítását"
Látod még a végén is csak ujra és ujra idézek. Volt, hogy már megvádoltak plagizálással is. Pedig az egész életem is csak egy plágium. A mit Isten kegyelméből tudhatok, amit elraktározhattam, azokat is mind mind másoktól tanultam. Sokszor már nem is emlékszem a forrásra, annyival magával ragadott a a gondolat, a mondanivaló.