ISTEN, FÉLELEM

Azt mondtad, Uram, hogy ne féljek.
Attól félek, hogy félni fogok
s a Neked való engedelmességet
feledtetik velem a gondok.

A TÉKOZLÓ FIÚ IS

kereste saját identitását.
Más akart lenni, mint az apja.
Rossz szemmel nézte jófiú bátyját;
majd ő a gesztenyét kikaparja.

Vállalkozása körmére égett,
kopogott szemén az éhhalál.
Ötlete támadt: mégis, megtérhet,
otthon talán munkát meg bért talál.

Amire ő sem számított:
apja még fiaként kezelte.
Bár csak egy állásra áhított,
ölelés várta helyette.

TÉKOZLÓ FIÚ

Hosszú volt az út hazáig,
messzire mentem, úgy látszik.
Széles mosollyal távoztam;
vissza már sokat bánkódtam.

Nem szégyen sírni afelett:
elrontottam életemet.
Vigasztaló sem maradt más:
Apám és a megbocsátás.

...................................

AMIKOR MEGHALT

Amikor meghalt a Megváltó,
megláttam bűneimet.
Jézusért minden tékozló
Apjához hazamehet.

TETŐSZEDŐK

Jézus éppen prédikált,
hoztak négyen egy bénát.
Zsúfolásig a terem,
négy ember tetőn terem,
és a bátor rendbontók
fent a tetőt megbontók:
béna onnan érkezik;
ő többet nem vétkezik,
megbocsátva rossz múltja,
hazasétál gyógyulva.
Leesik a tömeg álla,
látva beteget felállva,
ilyet nem mindennap lát;
dicsérik az ég Urát.

...............................

URAM!

Nem Tőled félek, hanem nélküled;
nyugtat a Benned lévő lelkület;
féltesz engem, hisz esendő vagyok;
el ne engedj soha, Veled maradok.

Veled maradok, alkalmazkodom,
Nálad ruhámat fehérre mosom.
Tiszta szív több Neked, mint áldozat;
engedelmesség lelke ha támogat.

BOTRÁNY

Zsúfolt teremben mondta az Igéket:
"Zörgessetek és megnyittatik néktek..."
Ekkor mindenki fölfelé nézett:
bontják a födémet...

Ez már mindennek a teteje!...
Ám Jézus rossz néven nem vette,
sőt mosolyogva intett nekik:
"Megbocsáttattak bűneid!"

..................................

TÉKOZLÓ-TÁVIRAT

nem bírom tovább
megyek haza
vissza tehozzád
Édesapa

..................................

ŐSZINTESÉGI ROHAM

Legerősebb ellenségem
be nem ismert gyengeségem.
Játszani a jófiút
fárasztó. De van kiút.

FÜGGŐSÉG

Isten országában
minden másképp van.
Kiskorú hívőként
nem tűrök korlátot,
játszom a függetlent.
Nagykorúvá érés után
identitást és boldogságot
az Úrtól való függőség jelent.

...........................................

HITHŐSÖK A HÁZTETŐN

Minden hely elkelt; tűt leejteni sem lehet.
Hogyha szárnyuk volna, repítenék a bénát
Jézushoz közelebb. Tanakodást tett
követi: támasztják a tetőhöz a létrát...

..........................................

BARTIMEUS, A KOLDUS

Ücsörgöt egy fának árnyékában
csöndes reménnyel: sok ember, több esély.
De mikor megtudta, nagy tömeg Kit kísér,
kiabálni kezdett torka szakadtában...

BOLDOGOK

"Boldogok a hívő szegények..."
Mennyei kincsük temérdek.

"Boldogok, kik szomorúak, sírnak..."
Mert a keresztyének könnye is mag.

"Boldogok a szelídek, alázatosak..."
Maguknál különbnek látnak másokat.

"Boldogok, akik megigazulni vágynak..."
Az atyai házban őrájuk várnak.

Boldogok, akiknek más baja fáj;
irgalmas ember irgalmat talál.

Boldogok az átlátszó szívűek;
Istenhez így közelebb kerülnek.

Boldogok, akik békére vágynak;
fogják kezét a mennyei Atyának.

Boldogok és áldottak,
akiket igaz voltukért bántottak.

"Mert a keresztyének vére mag."

...................................

BARTIMEUS

Kiáltozom, míg meg nem áll;
nem hagyhat itt, mert az halál.
Kérek, keresek, zörgetek;
vak szemem hullajt könnyeket.

Szívemmel látom, hogy megáll:
int felém, jönnek értem már.
Ó, most az örömtől könnyezem:
látni fogok; és követem.

....,,.....,....,,....,,,,

BOLDOGMONDÁSOK

Boldogok a hívő szegények,
boldogok a könnyet hullatók;
boldogok az alázatos szelídek,
boldogok az éhezők és szomjazók,
az igazságosságra szomjazók.

Boldogok az irgalmasok,
boldogok a tiszta szívűek;
boldogok a békét munkálók,
boldogok az üldözöttek,
az igazságosságukért üldözöttek.

Mert Isten szereti őket.

MOSS MEG

Uram, nemcsak a lábamat,
hanem szívemet, lelkemet
is mosd meg, hogy lássak!
Magamat lássam kicsinek,
Téged nagynak, csodásnak.

.....................................

KARÁCSONY

József:
Augusztusz császár rendelete,
el kell utazzunk Betlehembe.
Gyermeket vár menyasszonyom,
itthon egyedül nem hagyhatom.

Bölcs:
Nem bírok aludni, csillag ragyog,
régi jóslatnak rabja vagyok:
Júdában nagy király születik.
Nem is maradok ülve itt.

Pásztor:
Felhőtlen éjszaka; most a csöndet
újszülött bárány hangja töri meg.
Ámulva tündöklő csillagon,
angyalok énekét hallgatom.

..................................................

KARÁCSONYI GYERMEKVERS

Nagy ünnep van, nem vitás:
érkezett a Messiás.
Mennyből zengte száz torok:
örvendjetek pásztorok!

Bandukoltak boldog bölcsek,
nem is üres kézzel jöttek:
tele zsákkal, tele szívvel.
Fogadóban viszont nincs hely,

kint tanyáztak csillag alatt.
Néhány pásztor arra szaladt,
mutogatva föl az égre...

Megtalálták Őt is végre,
jászolbölcsőben ráleltek.
Fent angyalok énekeltek.

TETŐN ÁT

Elkéstek; minden hely elkelt,
zsúfolásig telve a ház.
Már csak repülni lehetne
Jézus elé a tetőn át.

Gondolatot követi tett:
négyen húzzák-vonják
kötelekkel a beteget,
fönt a tetőt bontják.

Elakad Jézus szava
azoknak hitét látva.
Béna gyalog megy haza,
bűnei megbocsájtva.

.................................

BARTIMEUS
1.
Nem hagyom abba, kiabálok, sőt
hangosan, ahogy torkomon kifér.
Látni szeretnék! Bámulni Őt,
mielőtt meghal a bűneimért.
2.
Nem hagyom abba, kiabálok;
meghallja-e, mindjárt eldől.
Hívnak is Hozzá már, felállok,
folyik a könny vak szememből.
3.
Jézusnak addig kiabáltam:
meggyógyított és végre láttam.
Látni! Azóta újra élem át
minden reggel e nagy csodát.

...................................

MIATTAM

Énmiattam halt meg Jézus,
én vagyok az ok.
Sebeiben, kezeiben
meggyógyulok.

...............................

LÁTNI

Csak egy vak tudja, mit jelent látni:
az egy csoda. Nem tudnánk kitalálni,
hogyha nem lenne benne részünk.
Ilyen a hit is, mikor megtérünk.

MEGVÁLTÁS

Kereszthalált szenvedett
énmiattam, énértem.
Hogyha ésszel nem értem,
akkor is; elvégeztetett.

......................................

MINDEN HAT SZÓBAN

A Kereszt
nem ereszt.
Sirattam:
miattam.

.............................................

KARÁCSONYI CSENDÉLET

Nem sejtett senki semmi jót;
kerestek kenyérre valót,
ünnepeltek vagy gyászoltak,
fillért, napokat számoltak.

Utasok utaztak messze,
számítva szállásra este;
pásztorok kint tanyáztak,
tanúi éjszakának.

Távol, keleten izgatott
bölcsek lestek egy csillagot;
nem bírtak aludni aznap:
indulni kell nyugatnak.

Fent a mennyben is készültek;
világraszóló nagy ünnep.
Térdelnek pásztorok, bölcsek:
rég várt Messiás jött meg.

ÁLOM

Van egy nagy álmom: kudarcos kísértés
meghal a bűn mind-mind ami elkísért és
teljesen tiszta, hófehér
lesz a ruhám mert megmos a Vér.

...............................

TEHER

Ó, az én terhem én vagyok!
Hibám az sok van, és nagyok.
Így menekülök Hozzád,
Jézus; véreddel moss át.

...............................

ELRAGADTATÁS

Nincs szükség táskára, valutára,
egyedül tiszta, fehér ruhára;
nem számít semmit saját érdem,
csakis amit Jézus végzett értem.

...............................

HISZEM, HA LÁTOM

Hangya se látott még embert,
egy-két centit, ha lát;
de élvezi vagy szenvedi
keze és lába nyomát.

DECEMBER
(téli mese)

Fenyőfákat feldíszíteni
zúzmarát, havat hoz a tél.
Alatta ajándékot keresni
eljött az őz; lábnyoma mesél.

............. ...............

TÉKOZLÓ FIÚ

Mi ütött belé? Hazarohan;
koldusként sír a kapuban;
nem érdemli ő az ünnepet...
Álmodik talán. Vagy újjászületett.

.......................

ISTEN IGÉJE
nem igazolni,
hanem igazítani
akar engem.
Ha engedem.

HETTITA ÚRIÁS

Sajnos belekerültem a történetbe.
Hogyha rajtam múlik, elkerültem volna.
Ilyen a világ: a kicsit eltapossa.
Szent föld takar. Befogadott Jahve.

...................................

AGG SIMEON
1.
Meghalhatok, mert megszületett;
megjött a Krisztus, elmehetek.
Néki növekedni kell, én porrá leszek;
Róla álmodom; Nála ébredek.
2.
A keresztyén ünnepek közül
csak az elsőnek örvendezhetett,
a többi már nélküle zajlott,
szem- és fültanújuk nem lehetett.
Nem panaszkodott.

TÉKOZLÓ FIÚ

Szabadság hogyha
éhség és magány,
lemondok róla.
Vár Édesapám.

..............................

JÖN

Jézus jön.
Előtte siralom, gyász,
utána üdvrivalgás,
öröm.

..............................

LEHET HOGY

Lehet, hogy leszólnak:
Itt tartasz még csak?!
Örvendezz az Úrnak,
s olvad a jégcsap.

............ .............

MEGLEPŐDÜNK

A Mennybe nem jótettek visznek,
azok csupán követnek minket.
Meglepődünk mi is, mikor kiderül:
angyalokat láttunk vendégül.

.............................

JÓFIÚ

Ebből az egészből semmit sem értek.
Én, aki itthon szolgálok,
munkából jövet mit látok:
ünneplik tékozló öcsémet.

Ettöl féltem: egyszer visszajön.
Pedig mióta elment,
rend volt itthon és csend.
Most meg botrányos öröm.

Ó, Apám, ezt magyarázd meg! Sőt,
engem vigasztalj; mert aki valamit
letett az asztalra, az én voltam itt.
Nálad utolsókból lesznek az elsők?

Látod, régi keserűség bennem feljött;
sajnálom, de kihagyom ezt az ünnepet.
Öcsém mikor elment, nem sírtam Veled;
nem tudok most együtt örülni, hogy megjött.

Látni se akarom, köszönöm szépen,
szégyellje magát a tékozló öcs;
"előre bolond, ki utólag bölcs";
rossz példát mutatni mért volna érdem?

Ja, hogy megbánta? Mondanám én is.
Tőlem bocsánatot ne kérjen, hiába.
Míg ő szórakozott kint a világba',
itthon savanyodtam. S ki a kedvenc mégis?! -

(Nem tudok szeretni, nem tudok örülni,
nem tudom mi a bocsánat.
Sok-sok év után meg kéne térnem,
megismernem végre Apánkat?...)

KARÁCSONY

1.
Amikor a Messiás megérkezett,
csend volt és hideg. Széna zizegett
alatta, Anyja könnyezett.
József fogadta a vendégeket.

2.
Mikor Messiásunk megérkezett végre,
új csillag ragyogott Betlehem felett.
Angyalkórus zengte: Dicsőség, béke!...
Angyal súg Józsefnek: Meneküljetek!

....................................

JÉZUSRÓL

Jézusról kell írni újra meg újra.
Nem tudok jobbat; non plus ultra.
Damaszkuszi eset tanítja nekem:
napra lehet nézni, Őreá nem.