Ámen

MEGTÉRÉS

„Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez...” 2Kor 7, 10.

A bűntudatnak igen jó képét adják ezek a szavak:
,Bűneim, bűneim, milyen rettenetes,
Hogy REÁD zuhantak, én Megváltóm:’
A bűntudat egyike a legritkább dolgoknak, amelyek megérintik valaha az embert. Isten megértésének küszöbe ez. Jézus Krisztus mondta, hogy amikor a Szentlélek eljön, az megfedd minket a bűn miatt, és amikor a Szentlélek megmozgatja az ember lelkiismeretét és Isten színe elé viszi, nem az emberekhez való viszonya az többé, ami bántja, hanem az Istenhez való viszonya. „Egyedül Te ellened vétkeztem és cselekedtem azt, ami gonosz a te szemeid előtt” (Zsolt 51, 6). A bűnről, megbocsátásról és szentségről való meggyőződés csodái annyira egymásba szövődtek, hogy csak a bűnbocsánatot nyert ember az, aki szent ember lehet. Azzal bizonyítja be, hogy bocsánatot nyert, hogy Isten kegyelme folytán egészen ellentéte lesz annak, ami volt. A megtérés mindig eljuttatja az embert erre a pontra: ,Vétkeztem.’ Amikor ezt mondja az ember, és őszintén mondja, ez a legbiztosabb jele annak, hogy Isten munkálkodik benne. Mindaz, ami kevesebb ennél, csak lelkiismeretfurdalás az elkövetett vétkek miatt: az ember saját magától való megundorodásának vissz-mozgása.
Az Isten országába való bejutás a megtérés kínos fájdalmain át történik meg. Ezek nekirohannak az ember tiszteletreméltó jóságának. Ekkor azután a Szent Lélek, Aki a haláltusákat előidézi, megkezdi Isten Fiának kiábrázolását az emberi életben. Az új élet tudatos megtérésben és tudat alatti szentségben kezd megnyilvánulni, sohasem megfordítva. A kereszténység sziklaágya a megtérés. Szorosan véve a dolgot, az ember nem akkor térhet meg, amikor neki tetszik: a megtérés Isten ajándéka. A régi puritánok imádkozni szoktak a ,könnyek ajándékáért.’ Ha felhagysz valaha a megtérés erényének ismeretével, sötétségben maradsz. Vizsgáld meg magad és lásd meg, vajon nem felejtetted-e még el az Isten szerint való szomorúságot?

Vizsgálj meg Uram és segíts, hogy megértsem.
Ámen

„Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya” (Jn. 12:26)

A legmagasabb rendű szolgálat az Ő követése. Ha Krisztus szolgája akarok lenni, követőjévé kell lennem. Ha Jézus Krisztus nevének dicsőséget akarunk szerezni, akkor a legjobb, ha mindenben úgy igyekszünk cselekedni, ahogyan Ő cselekedett. Ez legyen a szemem előtt mindennap.
Ha követem az Úr Jézust, Ő társam lesz; ha olyanná leszek, mint Ő, akkor vele lehetek. Ha itt a földön igyekeztem a követője lenni, akkor, ha majd eljön az ideje, felvisz engem, hogy odafönt vele lakozzam mindörökké. Urunk a szenvedés után királyi trónusra ült; mi is, miután itt a földön egy ideig szenvedtünk vele együtt, megérkezünk majd a dicsőségbe. Ahogy az Úr Jézus élete a feltámadásban dicsőült meg, a mi életünknek is ez a reménysége. Ha követjük a megaláztatásban, vele leszünk a dicsőségben is. Jöjj én szívem, bátorodjál fel, és járj az Úr vérrel jelzett lábnyomában!
Ne feledjük azt sem, hogy az Atya megbecsüli azokat, akik követik Krisztust. Ha látja az Úr Jézushoz való hűségemet, megbecsülésének és szeretetének számtalan jelével halmoz el Fia érdeméért. Semmilyen más kitüntetés nem közelítheti ezt meg. Fejedelmek és királyok a megbecsülésnek csak az árnyékát adhatják, az igazi dicsőség csak az Atyától jöhet. Ezért én lelkem, ragaszkodjál az Úr Jézushoz még jobban, mint valaha!

A TERMÉSZETI ELEM FELAJÁNLÁSA

„..Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól és a másik a szabadostól.” Gal 4, 22.

Pál a Galatákhoz írt levelének ebben a fejezetében nem a bűnnel foglalkozik, hanem a természetinek a lelkihez való viszonyával. A természetinek lelkivé kell válnia áldozathozatal útján, másképp hasadás áll be a való életben. Miért rendelné Isten azt, hogy a természeti feláldoztassék? Isten nem rendelte. Ez nem Isten rendelése, hanem az Ő megengedő akarata. Isten rendelése az volt, hogy a természeti engedelmesség által lelkivé alakíttassék; csak a bűn miatt vált szükségessé, hogy a természeti feláldoztassék.
Ábrahámnak fel kellett előbb áldoznia Ismaelt, mielőtt feláldozta volna Izsákot. Némelyikőnk lelki áldozatot akar bemutatni Istennek, mielőtt feláldozta volna a természetit. Az egyetlen mód, ahogy bemutathatjuk lelki áldozatunkat Istennek, az, ha testünket élő áldozatként ajánljuk fel Neki. A megszentelődés többet jelent, mint bűntől való megszabadulást: azt jelenti, hogy én, akit Isten megváltott, határozottan rábízom magam Istenre és nem törődöm azzal, hogy milyen árat kell ezért fizetnem.
Ha nem áldozzuk fel a természetit a lelkinek, a természeti élet gúnyt fog űzni Isten Fiának bennünk való életéből és állandó tétovázást eredményez. A fegyelmezetlen lelki állapotnak mindig ez a következménye. Rossz úton járunk, mert megátalkodottan vonakodunk fegyelmezni magunkat testileg, értelmileg és erkölcsileg egyaránt. ,Akkor sem fegyelmezett engem senki, amikor gyermek voltam.’ De most fegyelmezned kell magad. Ha nem cselekszed, tönkre teszed egész személyes életed Isten számára.
Isten nem lesz addig a természeti életünkkel, míg dédelgetjük azt. De ha kitesszük a sivatagba, és iga alatt tartjuk, vele lesz Isten: forrásokat nyit és oázisokat támaszt a számára és betölti a természeti számára adott minden ígéretét.

EGYÉNISÉG

„Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét.” Mt. 16, 24.

Az egyéniség a személyes élet burka. Az egyéniség olyan, mint a könyök a testi életben: elválaszt és elszigetel. A gyermek jellemvonása ez és helyesen van ez így; de ha összetévesztjük az egyéniséget a személyes élettel, életünk elszigetelt marad. Az egyéniség mintegy Istentől teremtett, természetes burok a személyes élet védelmére, de az egyéniségnek el kell tűnnie, hogy a személyes élet előjöhessen, és Istennel közösségre juthasson. Az egyéniség meghamisítja a személyiséget, mint ahogy a vágy is meghamisítja a szeretetet. Isten az emberi természetet a Maga számára tervelte ki, az egyéniség pedig lealacsonyítja az emberi természetet a saját maga számára.
Az egyéniség jellemvonásai a függetlenség és az önállítás. Az egyéniség állandó önállítása sokkal jobban akadályozza lelki életünket, mint bármi más. Ha azt mondod: ,Nem tudok hinni,’ ez azért van, mert útadban áll az egyéniség; az egyéniség sohasem tud hinni. A személyiség nem segíthet a hitben. Figyeld meg magad, amikor Isten Lelke munkálkodik benned. Kiszorít egyéniséged határszélére, és vagy azt kell mondanod: ,Nem teszem,’ vagy megadnod magad, feltörni egyéniséged burkát és engedni, hogy a személyes élet kialakuljon. A Szentlélek mindig egy dologra szükíti le az ügyet (vö. Máté 5, 23-24.) Az a benned lévő dolog, ami nem engesztelődhet ki a felebarátoddal, az egyéniséged. Isten azt akarja, hogy egységre vonjon téged Önmagával, de ez nem lehetséges, hacsak hajlandó nem vagy feladni magadhoz való jogod. „Tagadja meg magát” -, tagadja meg a magához való önálló jogát,’ akkor az igazi életnek lehetősége van a növekedésre.

- Közötted van az ÚR! Sof 3,15

- Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. Ézs 41,10
- Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket; mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek és bosszút áll, jön Isten és megfizet, megszabadít benneteket! Ézs 35,3-4
- Veled van Istened, az ÚR, Ő erős és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked. Sof 3,17
- Várjad az URat! Légy erős és bátor szívű és várjad az URat! Zsolt 27,14
- Hallottam, hogy egy hatalmas hang szólt a királyi szék felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van és Ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. Jel 21,3-4

SZEMÉLYISÉG

„Hogy egyek legyenek, a miképpen mi egy vagyunk:” Ján. 17, 22.

A személyiség az a sajátságos, kiszámíthatatlan dolog, amit akkor emlegetünk, amikor úgy beszélünk magunkról, mint mindenki mástól különállóról. Személyiségünk mindig túlságosan nagy arra, hogy önmagunk megragadhassuk. Lehetséges, hogy egy sziget a tengerben csupán egy hegynek a csúcsa. A személyiség olyan, mint egy sziget: nem tudunk semmit az alant lévő nagy mélységekről, következésképpen fel sem tudjuk becsülni magunkat. Kezdetben azt hisszük, hogy képesek vagyunk erre, de lassan rájövünk, hogy csak egyetlenegy Lény van, Aki megért minket és ez a Teremtőnk.
A személyiség a lelki ember jellemvonása, mint ahogy az egyéniség a természeti ember jellemvonása. Urunkat sohasem lehet az egyéniség és a függetlenség kifejezéseivel meghatározni, hanem csak a személyiség kifejezésével. „Én és az Atya egy vagyunk.” A személyiség feloldódhat egy másik személyiségben, és te is csak akkor éred el igazi mivoltodat, ha elmerülsz egy másik személyiségben. Mikor a szeretet, vagy Isten Lelke megérint egy embert, átalakul, és nem ragaszkodik többé külön egyéniségéhez. Urunk sohasem beszélt az egyéniség kifejezéseivel, az ember ’könyökléséről’, vagy elszigeteltségéről, hanem a személyiség szavaival: „hogy egyek legyenek, a miképpen mi egy vagyunk.” Ha a magadhoz való jogaid feladod Istennek, személyiséged való, igaz természete egyenesen és azonnal válaszol Istennek. Jézus Krisztus felszabadítja a személyiséget, és a személyiség átalakul; az átalakító erő a szeretet és a Jézus Krisztusnak való személyes odaszentelődés. A szeretet az egyik személyiség kicsordulása egy másik személyiséggel való közösségben.

- Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelem által Krisztus Jézusban. 2Tim 2,1
- Amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az URat, úgy járjatok Őbenne, meggyökerezve és tovább épülve Őbenne és megerősödve a hitben, amint tanultátok, bővölködve abban hálaadással. Kol 2,6-7
- Harcold meg a hit szép harcát. 1Tim 6,12
- Az igazság fáinak nevezzék őket, az ÚR plántáinak, az Ő dicsőségére! Ézs 61,3

Ámen és Ámen

MIÉRT IMÁDKOZZUNK?

„Mindig imádkozni kell és meg nem restülni.” Lk 18, 1.

Nem tudsz imádkozni másokért, ha nem hiszel a Megváltás valóságában; enélkül csak irántuk való értéktelen rokonszenvvé teszed a másokért való imádkozást, és csak növeled vele alázatoskodó megelégedettségüket, mellyel Istentől való távollétükre tekintenek. A közbenjárásban a sziveden fekvő személyt vagy körülményt Isten elé viszed, míg el nem tölt az iránt a személy vagy körülmény iránt való magatartásával. A közbenjárás azt jelenti, hogy betöltjük „ami híja van a Krisztus szenvedéseinek” (Kol. 1, 24.) és éppen ez az oka annak, hogy olyan kevesen vállalják a közbenjárást. A közbenjárást ebben az értelemben szokták venni: ,Tedd magad az illető helyére.’ Soha! Próbáld magad Isten helyére tenni.
Mint munkás, vigyázz arra, hogy lépést tarts azokkal a kinyilatkoztatásokkal, amelyeket Isten ad a valóságáról, különben összetörsz. Ha túlságosan sokat tudsz, többet, mint amit Isten kiszabott számodra, nem tudsz imádkozni; azoknak a helyzete, akikért imádkozol, olyan lesújtónak látszik, hogy nem tudsz áthatolni a valósághoz.
Feladatunk abban áll, hogy határozott érintkezésben legyünk minden dolgunk tekintetében Istennel, és mi elmulasztjuk ezt azzal, hogy tevékeny munkások leszünk. Megcselekesszük azokat a dolgokat, amikről kimutatást lehet készíteni, de nem gyakoroljuk a közbenjárást. A közbenjárás az egyetlen dolog, amiben nincsenek cselvetések, mert tökéletesen nyitva tartja Istenhez való viszonyunkat.
Arra kell vigyázni, hogy a közbenjárás nem a lélek sebeinek a bekötözésére való: a léleknek kapcsolatba kell kerülnie Isten életével. Gondolj azokra a lelkekre, akiket utunkba hozott Isten, és akiket veszni hagytunk! Amikor a Váltság alapján imádkozunk, Isten olyan valamit teremt, amit nem tud megteremteni más módon, csak közbenjáró imádsággal.

Igen a hőmérő ha nem jelzi a hőmérsékletet semmit sem ér, de ha mást csinál akkor sem ér semmit.
Csak azért vagyok itt, hogy Istennek jelezzek, jajj Uram, és annak akinek kell szóljon a visszajelzés.
Hát ez a legnehezebb
De vígasz, ami nehéz nektek adjátok nekem: mondja az Úr.

Erika !

Köszönöm az O.C. idézetet.- Korábban hosszu évekig olvastam, mert
minden alkalommal "adott" valami olyan ujat, ami sokat jelentett nekem.-

Most megint ez történt:
"Amikor a Váltság alapján imádkozunk, Isten
olyan valamit teremt, amit nem tud megteremteni más módon, csak
közbenjáró imádsággal."

Egészen a szivemig hatol,- és mégis valahogy "magas". Nem tudom
kellőképen szavakkal kifejezni, mit jelent nekem... Azonfelül, hogy,- ha
egyszerüen hittel elfogadom és gyakorlom... Mi lehet az, amire utal, hogy
"amit nem tud megteremteni más módon". - Ez óriási dolog, ahogy Isten
munkatársává tesz ezen az uton is...

Te hogy érted ?
Sok üdv:
mamoka

Kedves Mamóka!


Igen, magasan szárnyal Chambers, talán ezért is lehet évek során újra és újra olvasni,h. még mindig marad valami , amit később ért meg az ember.

"Amikor a Váltság alapján imádkozunk, Isten
olyan valamit teremt, amit nem tud megteremteni más módon, csak
közbenjáró imádsággal."

Ez is egy titok,hiszen Isten Mindenható Isten, ha akarná, biztosan meg tudná tenni más módon is.


Inkább úgy értem, mint mikor a kisgyermek odaáll a szülő elé, h. szeretne segíteni, s a szülő alkalmat ad erre. Ad lehetőséget a bizonyításra, beiktat olyan elemeket a véghezvitelbe, amihez szükséges az odaszánás, az önkéntes vállalása a feladatoknak.

Kedves Erika és Mamó?
nekem erre a kérdésemre Isten a Péter levélben található igét adta válaszul.
Ne legyen senki gyilkos, gonosztevő, vagy más dolgába avatkozó.......
Amit tőlem kíván Isten azt Ő maga is cselekszi.
Amikor én valakiért közbenjárok akkor értem a gyermekéért az ATYA megcselekszi a kérésem, és akkor az nem beavatkozás.