Jó ideje István járt a fejembe.
Istennek mi volt a célja az ő bizonyságtételével?(Saulin kívül)
Az Ige azt írja hogy minden rendben volt vele.
Csel 6,8
István pedig teljes lévén hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között.
Akkor bizonyság tétele kudarc lett volna, nem hinném.
Sokan a bűnöst úgy szeretik hogy bűneikről még említést sem mernek tenni, azt hiszik ezzel szeretetüket fejezik ki.
Ez igaz is, de egyben becsapás hamis bizonyosságot is adhatunk neki, közben elfeledkezünk az engedelmességről ami Urunk felé kellene hogy legyen.
István nem magára nézet Urának engedelmeskedett.
Mégis az eredmény meglepő: megkövezték.
Talán rosszul csinálta?
Nem hinném, sokan a bizonyságtételt igazolását eredményhez kötik és ha az nincs, nem Istentől valónak tarják.
István nem tett mást csak Isten igazságát, és szeretetét akarta átadni. (ami Urunkban van)
Ezt viszont nem fogadták el, annyira nem hogy megkövezték.
Apcsel 7.
51.
Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképen.
52. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek;
53. Kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg.
54. Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek és fogaikat csikorgatják vala ő ellene.
55. Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől,
56. És monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani.
57. Felkiáltván pedig nagy fenszóval, füleiket bédugák, és egyakarattal reá rohanának;
58. És kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le.
59. Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!
60.Térdre esvén pedig, nagy fenszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék.
--
Nagyon tanulságos számomra hogy nem az embereknek akarjunk megfelelni és mondjunk le ahogy az Ige mondja.
2Kor 4,2
Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.
Ne akarjunk embereknek tetsző eredményeket gyártani, nem az a feladatunk csak az evangélium hirdetése.
Urunk ezt mondat.
Lk 4,18
Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,
Nem ok nélkül. A többire nem fog hatni, vagy egyenesen ellenséges lesz.
De hát ez a másik feladata az evangéliumnak a szét választás volt.
Nem volt várakozási idő sem türelmi idő semmi, csak mentek és elmondták.
Luk 10
8.
És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, a mit előtökbe adnak:
9. És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa.
10. Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utczáira kimenvén, ezt mondjátok:
11.Még a port is, a mely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok.
--
Ez bizony Pálnál is nagyon jól látható.
2Kor 2
15.
Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között;
16. Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos?
17.Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.
--
A szét választás folytatódik még ma is.
Mint ahogy Nikodémusnál is.
Ján 3
El ismeri az Úr Jézust : „
Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
És cselekedetei sem lehetnek Nikodémusnak rosszak, de mégis szinte elutasító vele Urunk.
Olyat mond neki amit Nikodémus nem tud teljesíteni még fel sincs készülve.
De még érteni sem érti.
3.Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4.Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
Ezek kőkemény tények aminek Nikodémus nem tud megfelelni és még értelmezni sem.
De milyen válasz kap a továbbiakban.
Talán megenyhül Urunk felé? Nem.
Újabb akadályt tesz elé.
5.
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8.A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
--
Nikodémus számára újabb lehetetlent és saját erejéből elérhetetlent mond Urunk.
Nikodémus nagyon jó indulatú ember lehetett. A helyet hogy megsértődne még kíváncsibb lesz.
9.
Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
A válasz újabb elutasítás.
10. Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
Érdekes de érthető, hiszen akadály hogy tanító. Azt hiheti hogy ő valaki, azt hihető hogy ő jó helyen van, jót tesz és bízhat benne hogy Isten értékelni fogja hogy Izrael tanítója.
--
És jön a lesújtó vélemény Urunktól.
11.
Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
Nem azt mondja Urunk hogy van esélyed elfogadni hisze látszik igyekezeted, hanem egyszerűen: „el nem fogadjátok”.
És csak ezután mondja el a lehetőséget az utat és Isten tervét.
Amit ha elfogad Nikodémus megmenekülhet. Mindezt úgy hogy tudja hogy magára ebben nem számíthat.
Isten viszont megteheti. Csak bízni kell benne.
12.
Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
13. És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
14. És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
15. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21. A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
--
Nagyon komoly és fontos Igék, ami megmutatja mi miért van.
Egyben azt is hogy a magunk erejére nem számíthatunk a megváltásban, bármit gondolhatunk magunkról vagy mondhatnak rólunk Isten előtt nem tehetünk magunkért semmit.
Ha rá ébredünk erre van egy lehetőség amit választhatunk.
Ehhez viszont mindent lekel tennünk, legfőbb ként az a hitet hogy tehetünk magunkért valamit.
Nikodémus eddigi élete jó tettei, tudása (Izrael tanítója)magáról vagy mások róla alkotót képe semmit sem ér.
Viszont van egy óriási lehetősége hiszen az Úr előtt áll csak elkel fogadni a.
8. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
Bár Nikudémusban úgy látszik nem adott választ de mégis látszik (a későbbiekben) hogy elindult benne valami fel mer szólalni mellette, amiért gyorsan rá is aggatnak egy bélyeget.
Ján 7
50.
Monda nékik Nikodémus, a ki éjjel ment vala ő hozzá, a ki egy vala azok közül:
51. Vajjon a mi törvényünk kárhoztatja-é az embert, ha előbb ki nem hallgatja és nem tudja, hogy mit cselekszik?
52.Felelének és mondának néki: Vajjon te is Galileus vagy-é? Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából nem támadt próféta.
--
Jn 19,39.
Eljöve pedig Nikodémus is (a ki éjszaka ment vala először Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot.
Itt már nyilván való Nikodémus hellye az Úr mellet van.
Pedig úgy nézet ki mintha elutasította volna.
Érdekes hogy mondják neki: „Galileából nem támadt próféta” ,de úgy néz ki hogy Jézus személye fontosabb lett számára tudásánál is.
Egy felszólalására ez volt a válasz : „Vajjon te is Galileus vagy-é?”
A cselekedetére mi is lett volna a válasz?
Adja Urunk hogy ne magunkba bízunk hanem benne.
Elfogadva mindenkor az Ő kegyelmét és vezetését és át adjuk életünket neki hogy ezentúl mindet az Ő kezéből vehessünk el így az új életet is.
Jn 1
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
