Magda, a modiktól ne rettegj. Biztosan tudhatod, a felesleges ismétléseket szívtelenül törlik. De az olvasást nem ellenőrzik.

”AZ ATYA VONJA AZT”

„Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt.” Jn 6, 44.

Amikor Maga felé von Isten, akaratom nyomban közbeszól: válaszoljak-e a kijelentésre, amelyet Isten ad nekem? Hozzá menjek-e, ha hív? A lelki dolgokban való vitázás vakmerőség. Sohase vitatkozz valakivel, amikor Isten beszél. A hit nem az értelem dolga: a hit erkölcsi cselekvés, ami által megfontoltan elkötelezem magam. Ráhagyom-e magam tökéletesen Istenre és azt cselekszem-e, amit Ő mond? Ha igen, akkor azt veszem észre, hogy olyan bizonyos valóságra építettem, mint amilyen Isten trónja.
Az evangélium prédikálásában igyekezz mindig döntés elé állítani az akaratot. A hit kell, hogy hitre való akarat legyen. Kell, hogy bekövetkezzék az akarat önátadása, nem valami rábeszélő hatalom előtt való meghódolása. Határozott nekiindulás ez, bízva Istenben és abban, amit Ő mond, míg lemondok minden olyan dologban való bizakodásról, amelyet én magam tettem és egyedül Istenben bízom. Az az akadály, hogy nem akarok bízni Istenben, hanem csak az észbeli képességemben. Ameddig az érzés vezet, mindent kockáztatnom kell vakon. Akarnom kell, hogy higyjek, és ez nem történhet meg anélkül, hogy erőszakosan el ne szakítsam magam a régi mód szerinti szemléletemtől, és helyes viszonyba ne állítsam magam Vele.
Minden ember úgy van alkotva, hogy túl érjen azon, amit meg tud fogni. Isten az, aki Maga felé von engem, és Hozzá való viszonyom elsősorban személyes, nem pedig értelmi viszony. Isten csodája juttatott el ebbe a viszonyba és a magam hinni-akarása, csak azután kezdem értelmesen felfogni és megérteni az egész dologban rejlő csodát.

HOGYAN VEHETEK RÉSZT SZEMÉLYESEN A VÁLTSÁGBAN?

„Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében.” Gal. 6. 14.

Jézus Krisztus evangéliuma mindig vitára kényszeríti az akaratot. Elfogadom-e Istennek Krisztus Keresztjén a bűnre kimondott ítéletét? Érdekel-e a legkevésbbé is Jézus halála? Akarom-e azonosítani magam az Ő halálával, hogy a bűn, világ és önmagam iránt való minden érdeklődésem kiirtassék belőlem és annyira azonosítsam magam Jézussal, hogy ne létezzem semmi más számára, egyedül az Ő számára? A tanítványoknak az a nagy kiváltságuk, hogy odaszánhatják magukat Neki a kereszt alatt, és ez a bűn halálát jelenti. Menj oda Jézushoz, és vagy azt mondd neki: nem akarod, hogy a bűn kihaljon belőled, vagy azt mondd: minden áron azonosítani akarod magad az Ő halálával. Mihelyt végrehajtod Benne bízó hittel mindazt, amit Ő elvégzett a Kereszten, azonnal megtörténik az Ő halálával való természetfölötti azonosíttatásod, és minden ismeretet meghaladó ismerettel tudni fogod, hogy a te ,ó-embered’ megfeszíttetett Krisztussal (Róm. 6, 6). Annak a bizonysága, hogy ,ó-embered’ Krisztussal együtt megfeszíttetett, az a könnyedség, amellyel Istennek benned lakozást vett élete képessé tesz arra, hogy Krisztus szavának engedelmeskedj.
Urunk minduntalan látnunk engedi, mivé lettünk volna, ha nem az Övéi volnánk. Annak az igazolása ez, amit így mondott: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Ján. 15, 5). Ezért van az, hogy a keresztyénség folyammedre személyes, szenvedélyes odaszentelődés az Úr Jézusnak. Összetévesztjük Isten országába való első belépésünk fölött való elragadtatásunkat Istennek azzal a céljával, hogy oda juttatott minket. Azzal, hogy odajuttatott minket, az a célja, hogy tudatára ébredjünk mindannak, amit Jézus Krisztussal való azonosíttatásunk jelent.

AZ ELREJTETT ÉLET

„A ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.” Kol. 3, 3.

Isten Lelke bizonyságot tesz a Krisztussal Istenben elrejtett élet egyszerű, de mindenható biztonságáról. Ez minduntalan kifejezésre jut az apostoli levelekben. Úgy szoktunk beszélni, mintha a legbizonytalanabb dolog volna megszentelt életet élni; pedig ez a legbiztosabb dolog, mert a Mindenható Isten van benne és mögötte. A legbizonytalanabb dolog Isten nélkül próbálkozni élni. Ha újjászülettünk, a lehető legkönnyebb dolog helyes viszonyban élni Istennel és a lehető legnehezehb dolog rossz utra térni, ha csak figyeljük Isten útmutatásait, és a világosságban járunk.
Amikor a bűntől való megszabadulásról, a Szentlélekkel való megteljesedésről és a világosságban járásról gondolkozunk, nagy, igen magas és csodálatos hegy csúcsát képzeljük magunk elé, és azt mondjuk: ,Óh, hisz én sohasem tudnék ott fönt élni!’ De amikor Isten kegyelme által mégis odajutunk, észrevesszük, hogy az nem is hegycsúcs, hanem fennsík, ahol bőségesen van hely lakásra és növekedésre. „Kiszélesítetted lépésemet alattam” (Zsolt 18, 37).
Amikor valóban látod Jézust, nem tudsz kételkedni Benne. Amikor azt mondja: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek” (Jn 14, 1.) és te meglátod Őt, nem tudsz aggodalmaskodni, erkölcsi lehetetlenség kételkedni akkor, amikor Ő jelen van. Mindenkor, amikor személyes érintkezésbe jutsz Jézussal, szavai valósággá válnak. „Az én békességemet adom néktek” (Jn 14, 27.), azt a békességet, amely tetőtől-talpig, egészen áthat, mint elfojthatatlan bizalom. „A ti életetek el van rejtve a Krisztussal az Istenben”, és részesültök Jézus Krisztus megzavarhatatlan békességében.

- A test cselekedetei pedig nyilvánvalóak, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, viszálykodás, féltékenység, harag, részegeskedés... Ezekről már előre megmondom nektek, amint korábban is mondtam: akik ilyeneket cselekszenek, nem fogják örökölni Isten országát. A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. .. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk. Gal 5, 19-25
- Mert megjelent Isten kegyelme minden ember üdvösségére és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józnul, igazságosan és kegyesen éljünk a világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőséges megjelenését, Aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól. Tit 2,11-14

AZ Ő SZÜLETÉSE ÉS A MI ÚJJÁSZÜLETÉSÜNK

„Imé, a szűz fogan méhében és szűl fiat, és nevezi azt Immánuelnek.” Ésaiás 7, 14.

Jézus születése a történelemben. „Azért, ami születik is, szentnek hívatik, Isten Fiának” (Lk 1, 35.). Jézus Krisztus ebbe a világba született, nem pedig ebből a világból. Nem úgy fejlődött ki a történelemből, hanem kívülről lépett bele a történelembe. Jézus Krisztus nem a legjobb emberi lény, hanem olyan Valaki, aki nem írható egyáltalán az emberiség számlájára. Jézus Krisztus nem Istenné lett ember, hanem testet öltött Isten, emberi testbe leszállt Isten, Aki kívülről költözött belé. Élete a Legnagyobbnak és a Legszentebbnek a belépése ebbe a világba a legalacsonyabb ajtón. Urunk születése valóban advent volt.
Jézus születése bennem. „Akiket ismét fájdalommal szülök, míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus” (Gal 4, 19). Éppen úgy, ahogy az emberiség történelmébe kívülről érkezett Jézus, az én életembe is kívülről kell belépnie. Engedtem-e, hogy az én személyes emberi életem ,Betlehemmé’ váljék Isten Fia számára? Nem léphetek be Isten országába anélkül, hogy újjá ne születném felülről, a természetes születéstől egészen különböző születéssel. „Szükség néktek újonnan születnetek” (Jn 3, 7). Ez nem parancsolat, hanem alapvető tény. Az újjászületés jellemző vonása az, hogy annyira tökéletesen átengedem magam Istennek, hogy Krisztus kiábrázolódik bennem. Mihelyt kiábrázolódik bennem Krisztus, az Ő természete azonnal munkába kezd általam.
Isten megjelent testben - ez az, ami mélységesen lehetővé vált számodra és számomra a Váltság révén.

A VILÁGOSSÁGBAN

„Ha pedig a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van:... Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” I. Jn l, 7.

Nagy tévedés a bűntől való tudatos szabadságot összetéveszteni a bűntől a Váltság útján való megszabadíttatással. Senki sem tudja, mi a bűn, míg újjá nem született. A bűn az, amivel Jézus Krisztus a Kálvárián találkozott. A bűntől való megszabadulásom bizonysága az, hogy ismerem a bennem lévő bűn természetét. Csak Jézus Krisztus váltságának legvégső eredményéből, azaz az Ő föltétlen tökéletességében való részesülésből tanulja meg az ember igazán, hogy mi a bűn.
A Szentlélek éppen úgy alkalmazza a Váltságot tudatalatti területünkön, mint azon a területen, amelyről tudunk, és csak akkor értjük meg az I. Ján 1, 7-et: „Jézus Krisztusnak . . vére megtisztít minket minden bűntől , amikor megragad minket a Lélek páratlan hatalma. Ez nemcsak a tudatos bűnre vonatkozik, hanem a bűnnek arra a félelmetesen mély megértésére is, amelyet csak a Szent Lélek képes bennem felismerni.
Ha a világosságban járok, amint Isten a világosságban van, nem lelkiismeretem világosságában, hanem Isten világosságában, vagyis ha úgy járok, hogy semmit sem rejtegetek, akkor jön a csodálatos kijelentés: Jézus Krisztus vére megtisztít engem minden bűntől, úgy, hogy a Mindenható Isten sem találhat bennem semmi megróni valót. Ez a kijelentés a bűnnek igen erős és átható felismerését eredményezi a tudatomban. Istennek bennem munkálkodó szeretete a Szentlélek gyűlőletével meggyűlölteti velem mindazt, ami nem fér össze Isten szentségével. A világosságban járni azt jelenti, hogy minden, ami a sötétségben van, közelebb kényszerít engem a világosság központjához.

- Legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az ÚR munkájában. 1Kor 15,58
- Tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az ÚRban. 1Kor 15,58
- Amiképpen vettétek Krisztus Jézust, az URat, úgy járjatok Őbenne, meggyökerezve és tovább épülve Őbenne és megerősödve a hitben, amint tanultátok, bővölködve abban hálaadással. Kol 2,6-7
- De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. Mt 24,13
- Akiknél pedig jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az Igét, meg is tartják és termést hoznak állhatatossággal. Lk 8,15
- Szilárdan álltok a hitben. 2Kor 1,24
- Nekem annak a cselekedeteit kell végeznem, aki elküldött engem, amíg nappal van. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem tud munkálkodni. Jn 9,4
- Aki a testének vet, az a testéből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből arat majd örök életet. A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk meg, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben. Gal 6,8-10

„Ekkor Péter így szólt hozzá: Ha mindenki megbotránkozik benned, én soha meg nem botránkozom” (Máté 26:33)

Hiszen ez nem isteni ígéret – mondhatja valaki, és igaza van. Nem Isten, hanem egy ember ígérete, és ezért nem is vált valóra. Péter komolyan hitte, hogy meg tudja tenni, amit mondott. De az olyan ígéret, amelynek nincs jobb alapja, mint egy ember elhatározása, az eleve kudarcra van ítélve. Alighogy jött a kísértés, Péter megtagadta mesterét, sőt tagadását esküvel is megerősítette.
Ennyit ér az ember szava. Az első ütésre eltörik, mint a cserépedény. Mit érnek a nagy elhatározások? Annyit, mint a gyümölcsfa virága, amely Isten gondozásával gyümölccsé érhet, de magára hagyatva lesodorja az ágról az első szél.
Valakinek a becsületszavára csak annyit adjál, amennyit az ér. Saját elhatározásaidban azonban egyáltalán ne bízzál. Isten ígéreteiben bízzál egyedül. Azokra építsd a jelenedet és jövődet, itteni életedet és az eljövendőt és mindent, ami csak rád és szeretteidre vonatkozik.
Ezen kis könyv minden lapja egy beváltandó ígéretet, „csekket” tartalmaz a hívők számára. A mai lap figyelmeztetni akar arra, hogy nem mindegy, hogy hol váltjuk be a csekket és kinek az aláírása van azon. Csak Isten „csekkjeiben” bízzál, de azokban határtalan bizalommal. Ne bízz magadban vagy bárki másban a kelleténél jobban, hanem teljesen és kizárólag az Úrra építs!

AHOL A CSATA ELDŐL

„Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Úr...” Jeremiás 4, 1.

A csatavesztés, vagy győzelem nem a külső világban dől el, hanem az akarat rejtett világában, Isten előtt. Isten Lelke megragad engem és kényszerülök Istennel egyedül lenni és megvívni Őelőtte a csatát. Amíg ezt meg nem teszem, eltékozolok minden időt. A csata lehet, hogy csak egy percbe kerül, lehet, hogy egy évig is eltart: ez rajtam áll, nem Istentől függ. Ámde kizárólag Isten előtt lehet megharcolni, és bátran át kell mennem a lemondás poklán, Isten előtt. Semmi hatalom sem bír többé azzal az emberrel, aki megharcolta Isten előtt a maga harcát és győzött abban.
Ha azt mondom: ,Várok addig, míg megfelelö körülmények közé jutok, és akkor próbára teszem Istent’ nem megyek semmire. El kell intéznem az ügyet magam és Isten között lelkem titkos kamrájában, ahol semmiféle idegen nem tud beavatkozni, és akkor azzal a bizonyossággal mehetek tovább, hogy megnyertem a csatát. Ha vesztesz ott, oly biztos a szerencsétlenség, pusztulás és fölfordulás, mint Isten elhatározása. Ha nem nyerem meg a csatát, ez azért van, mert előbb a külső világban próbálom megnyerni. Intézd el az ügyet Istennel, harcolj Őelőtte és intézd el az ügyet egyszer és mindenkorra.
A más emberekkel szemben alkalmazandó bánásmód is az, hogy akaratukat döntés elé állítjuk. Ezen az úton kezdődik a lemondás. Időről-
időre, nem mindig, csak ritkán, Isten, döntés elé állít minket. Ez az életünk nagy fordulópontja: vagy egy mindig jobban és jobban halogató és hasznavehetetlen keresztyén élet felé haladunk, vagy pedig egyre jobban és jobban lángolunk Isten dicsőségéért: „Minden tőlem telhetőt az Ő uralmáért”.

„Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békét adó szövetségem nem inog meg – mondja könyörülő Urad” (Ézs. 54:10)

Isten szeretetének legtündöklőbb vonása az állandóság. A föld tartóoszlopai is kimozdulhatnak helyükből, de irgalmas Urunk szeretete és szövetsége soha nem hagyja cserben népét. Erős hittel megkapaszkodott ebben az ihletett kijelentésben, és ez örvendezővé teszi a lelkemet. Az évnek szinte vége van már, életem esztendei is fogyatkoznak, de az idő múlása nem változtatja meg az én Uramat. A világban újabb és újabb dolgok foglalják el a régiek helyét, szüntelenül változik minden, a mi Urunk azonban mindig ugyanaz marad. Hatalmas természeti erők hegyeket mozgatnak meg, de olyan erő nincsen, amely megváltoztathatná az örökkévaló Istent. Semmilyen múltbeli, jelen vagy eljövendő esemény nem fordíthatja el tőlem az Úr hozzám való hűségét.
Én lelkem, nyugodj az Úr örök szeretetében, hiszen Ő úgy bánik veled, mint kedves, közeli hozzátartozójával. Emlékezz örök szövetségére is. Isten soha nem feledkezik meg szövetségéről – gondolj arra te is szüntelenül! Krisztus Jézusban Isten elkötelezte magát melletted, Isteneddé lett és megtart téged, mint népéhez tartozó gyermekét. Szeretetére és szövetségére – erre a kettőre úgy gondolj, mint biztos és maradandó dolgokra, amelyekben még az örökkévalóságban is részed lesz.

„Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged!” (Zsid. 13:5)

Ezt az ígéretet jó néhányszor elmondja az Úr az Írásban. Azért ismétli olyan gyakran, hogy hűségéről kétség nélküli bizonyosságot adjon nekünk. Ne kételkedjünk ebben az ígéretben egy pillanatig sem! Annál kevésbé, mert különösen erős ígéret ez. A görög szöveg ugyanis ötszörös tagadásban fejezi ki ezt a gondolatot, mintegy teljesen kizárva még a lehetőségét is annak, hogy Isten valaha is elhagyja népe egyetlen tagját, és így az joggal érezhetné Istentől elhagyottnak magát. Ez a drága igevers nem ígér mentességet a bajoktól, de biztosít bennünket az elhagyatottság ellen. Lehet, hogy rögös és nehéz utakon kell járnunk, de az Úr segítségére és gondviselésére mindig számíthatunk. Nem kell a pénz után futnunk, mert Isten mindig lesz, és Ő többet ér, mint az arany. Az Ő pártfogása, szeretete nagyobb kincs, mint a gazdagság vagy a szerencse.
Elégedjünk meg azzal, amink van, mert aki az élő Istenben hisz, az gazdagabb, mint a világ. Mi egyebet kívánhatnánk még, mint az örökkévaló Isten szeretetét.
Jöjj, én lelkem! Ha Isten azt mondja, hogy soha nem hagy el téged, sem tőled el nem távozik, akkor ne tegyél mást, csak azért a kegyelemért könyörögj, hogy te se marad el Uradtól, és egy pillanatra se hagyd el útjait.

ÁLLANDÓ MEGTÉRÉS

„Ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek...” Máté 18, 3.

Urunknak ezek a szavai megtérésünk kezdetére vonatkoznak, de a megtérésnek állandónak kell lennie életünk egész folyamán; állandóan Istenhez kell térnünk, mint az Ő gyermekeinek. Ha Isten helyett a magunk ötleteiben bízunk, ennek olyan következményei lesznek, amelyekért minket tesz felelőssé Isten. Amikor testi életünk Isten gondviselése folytán új körülmények közé kerül, azonnal gondoskodnunk kell arról, hogy természeti életünk engedelmeskedjék Isten Lelke parancsainak. Hogy megtettünk egyszer valamit, ez még nem bizonysága annak, hogy újra meg fogjuk tenni. A természetinek és a lelkinek egymáshoz való viszonya az állandó megtérés viszonya, és éppen ez az egy dolog az, amivel szembeszállunk. Akármilyen helyzetbe kerülünk, Isten Lelke és az Ő váltsága változatlan marad, de nekünk „fel kell öltöznünk új emberünket’’. Isten mindannyiszor felelősségre von minket, valahányszor vonakodunk megtérni: okunk erre a vonakodásra az akaratos makacsságunk. Nem természeti életünknek kell uralkodnia, hanem Istennek kell uralkodnia bennünk.
Lelki életünk akadálya az, hogy nem akarunk állandóan megtérni; makacsságunknak vannak olyan időpontjai, amikor büszkeségünk fennhéjázva viselkedik Isten trónja előtt, és azt mondja: ,Nem akarom’. Istenítjük a függetlenséget meg az akaratosságot, és nem nevezzük Őket igazi nevükön. Amit Isten makacs gyöngeségnek lát, mi erőnek hívjuk. Életünknek egész nagy területei vannak még, amelyek nincsenek Isten igája alatt, és csak állandó megtéréssel lehet ezen segíteni. Lassan, de biztosan Isten Lelke számára igényelhetjük az egész területet.

- Jézust szeretnénk látni. Jn 12,21
- Benned reméltünk URunk. Neved és emlékezeted után vágyódott a lelkünk. Ézs 26,8
- Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja Őt, mindenkihez, aki igazán hívja. Zsolt 145,18
- Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük. Mt 18,20
- Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Jn 14,18
- Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Mt 28,20
- Állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére. Zsid 12,1-2
- Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre. 1Kor 13,12
- Vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél. Fil 1,23
- Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogyha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá, mert meg fogjuk Őt látni, amint van. És akiben megvan ez a reménység Őiránta, az mind megtisztítja magát, amiképpen Ő tiszta. 1Jn 3,2-3

SZÖKEVÉNY, VAGY TANÍTVÁNY?

„Ettől fogva sokan visszavonulának az Ő tanítványai közül és nem járnak vala többé Ővele.” Ján. 6, 66.

Amikor Isten látomást ad Lelke által az Igén keresztül arról, hogy mit akar, és lelked megremeg tőle, ha nem jársz annak a látomásnak a világosságában, olyan szempontnak a szolgaságába sülyedsz, amilyen sohasem volt Urunknak. A léleknek a mennyei látomással szemben való engedetlensége olyan szempontok szolgájává tesz, amelyek teljesen idegenek Jézus Krisztus számára. Ne tekints másra, és ne mondd: ,Ha annak lehetnek ilyen szempontjai, és mégis boldogul, miért ne boldogulhatnék én is?’ Neked a neked adott látomás világosságában kell járnod, és nem összehasonlítanod magad másokkal, vagy megítélned másokat; ennek Isten és ő közöttük kell elintéződnie. Amikor észreveszed, hogy olyan szempont, amelyben neked kedved telt, összeütközik a mennyei látomással, és vitába szállsz, akkor elkezdenek kifejlődni benned bizonyos dolgok: a vagyonnak és a személyes jognak az érzése. Olyan dolgok ezek, amelyekkel Jézus Krisztusnak semmi dolga sem volt. Ő mindig ellene volt ezeknek, mint amelyek minden Tőle idegen dolognak gyökerei. „Nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete”. (Lk 12, 15.) Ha nem ismerjük ezt föl, azért van ez, mert nem veszünk tudomást Urunk tanításának alapjáról.
Megvan bennünk a hajlandóság arra, hogy hanyatt feküdjünk és elábrándozzunk régebbi, csodálatos élményeink emlékein. Ha van mérték az Új-Testamentumban, mely Isten világossága által kijelentetett, és mégsem tartod magad ahhoz és nincs is benned hajlandóság arra, hogy igyekezz azt elérni, ez már az elpártolás kezdete, mert azt jelenti, hogy lelkiismereted nem válaszol az igazságra. Nem maradhatsz többé ugyanaz, ha az igazság feltárult egyszer előtted. Az a pillanat jegyez el téged vagy továbbmenetelre, mint Jézus Krisztus hű tanítványát, vagy a szökevényként való hátramaradásra.