Kegyelet és Emlékezet

Tisztelt Látogató! Ezen az oldalon az alábbi képen látható emlékparknak, a "Templomépítő Erőss Sándor Kegyeleti és Emlékező Hely"-nek a gondolati megszületését, és annak egy kollektíva által óhajtott évről-évre történő megvalósítását ismerheti meg. Az emlékpark Darányban, a Rákóczi utca 93. szám alatti műemlék Református Templomunk  udvarán található, a templom és a parókia közti területen. A hét minden napján megtekinthető, amennyiben előzetesen informálódni szeretne, a lelkipásztor és a gondnok elérhetősége megtalálható honlapunk bemutatkozó részében. Kellemes kikapcsolódást, jó lelki feltöltődést kívánunk!

A Kegyeleti és Emlékező Hely, a 2019. évi ünnepségen, amikor egy haranglábat avattunk. De az már egy másik történet...

Maradjunk csak a képen látható Kegyeleti és Emlékező Helynél. 2017-ben elkészült egy kis brosúra, amely végül sohasem jelent meg. A célja az emlékhely befejezéséhez szükségesnek vélt támogatók, mecénások megszólítása lett volna, de az idő rövidsége okán (nekem mindig az idővel van bajom, bizonyára nem jól osztom be :-)) már nem lett volna értelme kinyomtatni. Nos, ennek szöveges tartalmát emelem be, a helyenként esetleg szükséges korrigálásokkal...

"Szeretettel köszöntöm, kedves olvasó!
Ezen kis brosúra, melyet most a kezében tart, a Darányi Református Egyházközség életéből emeli ki az utolsó négy évet, azon belül is egy bizonyos törekvésnek az évenkénti megvalósulását, valamint megismerteti a kedves olvasóval az egyházközség 2017-re tervezett, a fentiek kiteljesedését célzó feladatokat. Miről is van hát szó?
Az egyházközségünk életét, múltját kutatva az 1686-os esztendőtől sikerült – a hiba lehetőségét persze nem kizárva! – a Darányban szolgáló prédikátorok, lelkipásztorok nevét, személyét felkutatni. Tudtam azt is, hogy mindenféle kutatási eredmény hiábavaló, ha az rejtve marad, ha az csupán a kutató lelki gyönyörűségére van. Ám a közzététel mikéntjét még nem is kerestem, csak rakosgattam az évszámokat és a neveket, egy jókora mátrixon elhelyezve azokat. Isten gondviselő szeretetéből világosodott meg bennem a megoldás – egy rövid párbeszéd eredményeként –, és egy szempillantás alatt meglett a válasz a hol-ra is és a hogyan-ra is. Hadd idézzek ide egy 2016-ban írt rövid összefoglalót, amelyet csak annyiban korrigáltam, amennyiben valamely adat időközben pontosításra illetve tényeken alapuló módosításra került. Íme, az idézet:

'Többünkben egész ifjú éveinkből élt és él ma is az emlék, amikor a ’70-es évek elején- derekán bekerült egy réges-régi síremlék a templom udvarára. Az akkori öregek - Pethes Jóska bácsi, id. Jakab József, Máté János és mások is, akik presbiteri-kurátori tisztséget töltöttek be hosszabb- rövidebb ideig - elmondása szerint, amint azt maguk is az Ő öregjeiktől hallották, hogy „ez a kő bizonyosan a templomépítő prédikátoré”. Az ó-temető területén „dobta ki a főd”, és akkor döntöttek elődeink, hogy a kő behozattassék. Nyilván azzal a szándékkal, hogy az utókornak is megmaradjon.
Majd’ 40 évig nem történt semmi az ügyben, lelkipásztorok váltották egymást, Nt. Komáromi Imre után egészen 2004-ig Nt. Máthé Csaba Istvándi lelkipásztor látta el helyettesítő lelkészként Darányban - továbbá Drávagárdonyban és Kastélyosdombón is - a szolgálatot, így arra gondolni sem lehetett, hogy a templomépítő lelkész emlékhelyének a dolgában is eljárni ideje legyen...
Majd’ 40 év elmúltával fogalmazódott meg az akkori presbitériumban az az igény, hogy végre méltó emléket állítsunk a templom- és gyülekezetépítő lelkipásztornak, Nt. Erőss Sándornak, akinek az idejében nem csak a mai templom épült fel 1833-ban, hanem a gyönyörű parókia is 1848- 49-ben, a kőkerítés 1843-ban (amit csak az egészen közeli múltban kellett elbontani a téglák porladása okán, és amelynek mintájára áll a mai kerítés). De harang is öntettetett 1845-ben, röviden szólva tehát az egyházközség Isten segítségével és hűséges szolgájának nagy buzgalmával szépen gyarapodott.
Erős ellenszélben értük csak el, hogy ne 2011-ben legyen az első hivatalos megemlékezés, „születésének 215-ik évfordulóján” - mint mondták, hanem 2013-ban, a templom felszentelésének 180.-ik évfordulóján. 2013-ban szövegeztük meg és készíttettük el az emléktáblát, abban az évben alakítottuk ki az eredeti síremlék – és egy, a református temető dombjáról a temető melletti útra legurult síremlék alapkő – felhasználásával a mostani helyét és avattuk is fel egy szép kis ünnepség keretében a Falunapon. Ezt megelőzően történt, hogy egyik képviselőtársamnak elmondtam; az emlékhely mögötti téglafal-kerítést úgy szerettük volna felújítani, hogy néhány helyen – foltokban – látszódjék ki a régi tégla, de ezt a kivitelező nem értette meg, és helyette négy kis „vakablakot” hagyott bevakolatlanul. Erre tette a megjegyzést képviselőtársam, mondván kár hogy nálunk reformátusoknál nem ’cicomázunk’, mert lehetne valamilyen ikon-szerű díszítést ezekben elhelyezni. Abban a pillanatban megvilágította előttem Isten, hogy mi a teendő. Már láttam is magam előtt a szépen sorakozó neveket és a táblánként változó református jelképeinket. Ezt azután presbitertársaimmal is megosztottam, és Ők kivétel nélkül támogatták is az elképzelést.' - eddig az idézet.

A Presbitérium a gondnok javaslatára 2013-ban határozta el, hogy a helyi és levéltári kutatások eredményeit felhasználva évről- évre elhelyez egy- egy lelkészi emléktáblát az itt szolgáló lelkészek neveivel és tízes csoportosításban (az akkor szolgáló lelkész (Nt. Heidfogel Pál) volt sorban a 37., így remélhettük, hogy a négy táblára elférnek a nevek), s így adta magát az is, hogy a negyedik emléktábla 2017-ben legyen elhelyezve, egy – az eddigieknél erőteljesebb és magasztosabb! – nagy visszaemlékező ünnepség kerek és egész hátterét megadva.
Ma már persze az sem lehet titok senki előtt, hogy az az „erőteljesebb és magasztosabb” emlékező ünnepség nem más, mint a Reformáció 500 éves évfordulójának helyi megünneplése úgy, hogy az méltóképpen illeszkedjen az országos és európai ünnepekhez.

Azt gondoljuk – azt merjük gondolni – hogy egy olyan lelkipásztori felsorolás, amely 1686-tól napjainkig 331 esztendőt ölel át, és amely felsorolás mindenki által hozzáférhető, szép, kellemes környezetben, sajátos módon elhelyezve található, talán méltónak mondható az országos ünnepségek közé sorolni. Különösképpen, ha mindezt tetőzi egy 1753-1760 között itt szolgált lelkipásztor hamisítatlan kézírásával lejegyezve, idézem; „Observatio. Az őreg Darányi Emberek bizonysági, a Darányi Prédikátoroknak successioji felől, ugymint Gobi Gergelynek, Bődőlőtz Istvánnak és tőbbeknek is úgymint (1. A Tőrők Világban is vólt Ekklésiájok mint Reformátusoknak; de ugyan azon Tőrők világban el is pusztúlt, a templomát a Tőrők Bassa elhordatta Szigetvárra, és a Fortalitiumba rakatta a kőveit. ki vólt a Prédikátor nem tudják.”. [Palotai Kis István prédikátortól való feljegyzés, amelyet a Kovácsiból magával hozott Matricula előlapjának belső oldalára jegyzett le.]

Az elképzeléseink szerint egy kellemes, nyugalmat adó és meditálásra, múltfürkészésre is nagyon alkalmas kis park lenne a végeredmény, a haszna pedig, ha úgy tetszik társadalmi hozadéka talán némelyeknél a Hit, az Isten-hit erősödése, némelyeknél a közösségbe vetett hit megszületése vagy megújulása, másoknál talán a múlt kutatására való inspiráció, megint másoknak pedig talán egyszerűen csak egy rövid pihenésre alkalmas kellemes lehetőség. Hogy melyikből mennyi lesz, azt ma még – mint annyi sok mást is! – az ismeretlen jövő titokzatos ködfátyla rejti, amely fátylat majd az idő szaggat lassan-lassan el…
Tisztelt olvasó! A következőkben röviden összegezném, hogy meddig jutottunk el napjainkra (2017 június), majd pedig felsorolnám, hogy melyek azok a dolgok/cselekvések, amelyekkel el kellene készülnünk 2017. július 29.-re (bár a Képviselőtestület még nem döntött, hogy egy- vagy kétnapos lesz a 2017. évi Falunap, de az egyházi szereplők miatt erre az ünnepségre a szombati napot kell preferálnunk, a lelkészek otthoni, gyülekezeti szolgálata miatt). Arra az esetre, ha maga a helyszín ismeretlen lenne a kedves olvasó előtt, elhelyeztem egy fotót - egy vázlatot -, amelyen jól látszik a teljes terület, amely magában foglalja a Kegyeleti és Emlékező Hely minden részletét...

A 2011-ben elképzelt, mára már megvalósított Kegyeleti és Emlékező Hely eligazító vázlata

A templom és a parókia által közrefogott terület Észak-Dél fekvésű, északra nézünk, ha a vázlat szerint szembe állunk az emlékhellyel. Kronológiai sorrendben egy összefoglaló:

• 2013. Elkészül az emléktábla (vázlaton at 1-es számozás), felújításra kerül az addig már-már romos fal, a kivitelező kőművesének hála! nem rendszertelen ’foltokban’, hanem négy szabályos ’vakablak’-ként maradtak fedetlenül az ósdi téglák; elkészül a síremlék alapja (amelynek később, 2016-ban kicsit korrigálni kellett a közép-helyzetén). Röviddel a Falunap előtt hangzik el az ötletet adó beszélgetés Fodor László képviselőtársammal. Július 27.-én, a Falunap keretében, az ökumenikus Istentisztelet után szép áldás-mondással és koszorúzással felavatásra kerül Nt. Erőss Sándor lelkipásztor, a Templomépítő prédikátor és házastársa síremléke. Az ünnepségen jelen volt a lelkész ükunokája, Bóna László és szépunokája, Nt. Bóna Zoltán urak. Még ebben az évben határoz a Presbitérium arról, hogy évente elhelyez egy-egy - tíz nevet tartalmazó - lelkész-névtáblát a falkerítésen, és azt minden évben a falunapi ökumenikus Istentisztelet keretében, illetve azt követően fel is avatja.
• 2014. Többszöri kereszt-ellenőrzések után összeállt az első emléktábla (vázlaton a 2-es számozás), amely az 1686 – 1727 közötti időt örökíti meg, a tíz lelkipásztor nevével és kiválasztásra került az ezen táblán megjelenítendő református jelkép, a Kehely. Kiválasztásra és megvásárlásra került a négy emléktábla márvány anyaga. Az emléktábla felavatására július 26.-án, szombaton, a Falunapi ökumenikus Istentiszteletet követően, 11:45-kor került sor Nt. Szászfalvi László lelkipásztor/parlamenti képviselő Úr szép szerepvállalásával.
• 2015. Az aktuális, azaz második emléktábla lelkész-nevei is összeálltak, és ezúttal a Református Csillag (a nyolcágú csillag) lett a hozzájuk választott szimbólum. Ebben az esztendőben két naposra tervezte a Képviselőtestület a Falunapot (július 25-26), és a július 26.-i, vasárnapi programok között kapott helyet a második emléktábla avatása, egy – a Hősi Emlékmű közelében elhelyezett, és a 25 éves önkormányzatiságra emlékeztető – kopjafa avatását követően. Örömmel vettük, hogy Szászfalvi László országgyűlési képviselő újra eleget tudott tenni (önkormányzati) meghívásunknak, így ez az emléktábla is egy szép, Tőle elhangzó méltatás után kerülhetett felavatásra. Villányi László polgármester/presbiter úrral együtt Ő lett felkérve az emléktábla leleplezésére is. Az ünneplők között örömmel láttuk viszont a Templomépítő ük- és szépunokáját, Bóna László és Nt. Bóna Zoltán urakat.
• 2016. A falkerítés javítása és lemeszelése, valamint átcserepezése vált szükségessé, a fal tövében pedig virágágyás lett kialakítva. Korrigálni kellett az emlékmű helyén, mint kiderült, nem sikerült elsőre a tér (templom – parókia irányban) közepére helyezni… A harmadik emléktáblán a tíz lelkipásztor neve mellett az ún. „Nyitott Biblia Alfa és Omega jellel” jelkép lett elhelyezve. Július 30.-án, a bevett szokásunk szerint ökumenikus Istentisztelettel fordultunk Istenhez a Falunapon megjelent vendégeinkkel egyetemben, hogy megköszönjük az elmúlt esztendő ránk kiosztott gondviselését és azt az ingyen való szeretetet, amellyel Urunk segít, erősít és napról-napra, évről-évre megtart bennünket. Istentiszteleti szolgálatot tett a ’háziasszony’ Nt. Csabai Ágnes lelkipásztor, Torma László, a Magyar Pünkösdi Egyház Pécsi Reménység Gyülekezetének lelkésze, igét hirdetett Nt. Nagy Csaba, a Somogyi Református Egyházmegye esperese, a záró imádságot és az Úri imádságot Nt. Kutasiné Molnár Boglárka Kaposmérői református lelkipásztor végezte. A harmadik lelkipásztori emléktábla avatásakor Nt. Szászfalvi László lelkész, országgyűlési képviselő a lelkipásztorokat, mint evangéliumhirdető prédikátorokat, mint templom- és közösségépítő példaképeket állította a ma élő nemzedék elé. Amint mondta; „Rájuk emlékezve, hittel és munkával méltók lehetünk Hozzájuk!”. Az emléktábla leleplezésére ezévben is Szászfalvi László ogy. képviselő és Villányi László polgármester urak lettek felkérve, a koszorúzást pedig Potonyi Sándor képviselő- és presbitertársam, valamint egy kedves elszármazottunk, a Barcsi Járási Földhivatal vezetője, Kertai János végezte el. Zárásképpen lelkipásztorunk áldását vehette az ünneplő gyülekezet: „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal. Ámen”.

Most pedig következzék, hogy a 2017. januártól számított közel hat hónap alatt mi készült el, és még minek kell elkészülnie, megtörténnie, hogy a megálmodott cél valósággá legyen. Íme:

• A negyedik lelkész-névtábla elkészíttetése és a szimbólum kiválasztása (ami már meg is történt, de hadd legyen meglepetés mindenkinek). Ezen az emléktáblán ’csak’ nyolc név lesz (és adja Isten, hogy csak annyi kelljen!), ezért mintegy zárás képen egy szép gondolat is oda fog férni… Mivel ez a legközelebbi múltba tekint vissza, lehetőségünk lesz a rajta szereplőket és/vagy családtagjaikat is meghívni erre az ünnepségre, ezért már folyamatában van a címek, telefonszámok beszerzése. Már most (január) tájékoztatni kell Főtiszteletű Steinbach József püspök Urat, a Dunántúli Református Egyházkerület fejét és Nagytiszteletű Nagy Csaba esperes Urat, a Somogyi Református Egyházmegye vezetőjét a tervezett ünnepségről, mint meghívandó vendégeinket. Mivel az időpont adott, azaz július 29.-én, szombaton lesz az ünnepség, így csak remélni merjük, hogy arra a napra még nincs püspök úrnak más elfoglaltsága… Természetesen a többi meghívottról is kell majd döntenie a Presbitériumnak, ebben Tiszteletes Asszony segítségét és tanácsát fogjuk kérni. tervezzük meghívni a barcsi, a kálmáncsai, a homokszentgyörgyi és az istvándi gyülekezetek presbitereit is;

• Mivel a templomhoz – egy esetleges pályázat során felmerülő problémák (mi a már megkezdett munka, miért kezdték el, ha pályáztak stb.) elkerülése okán, és annak költsége miatt – nem nyúlunk, a parókia-épületnek legalább a nyugati (emlékhelyre néző) oldalának, homlokzatának a lefestése a lelkipásztorunkkal egyeztetett színnel (ami szinte biztos, hogy fehér, legfeljebb egy nagyon halvány sárga lesz); ugyanitt a padlástérből nyíló két szellőzőablak elkészíttetése;

• Térköves járda elkészítése, vagy a templom délkeleti sarkától nagyjából a mostani nyomvonalán, kis korrigálással, hogy az emlékműre merőleges járda középpontja az emlékmű középpontjára tartson, vagy ’csak’ a templom és a parókia déli falainak síkjától, részleteiben úgy, mint az első lehetőségnél. Magam ez utóbbit tartanám jónak, a már említett pályázati lehetőség okán, abban az esetben jobb, ha a megépült új közmű minél messzebb van a tatarozás helyétől, az esetleges rongálódás elkerülése végett;

• A sétány... Az emlékhely ún. pihenőrésze, elmélkedésre, ábrándozásra, hálaadásra, imádságra, ismeretterjesztésre, nyári hittanozásra. A térkövezett sétány úgy lesz kialakítva, hogy azon szépen megközelíthető legyen a négy lelkészi emléktábla és a kicsiny tér ékessége, a Temlomépítő és hitvesének emlékköve. Az elképzelések szerint négy pad lenne a sétány mentén elhelyezve, rögzítetten vagy mozgathatóan, ez a mai napig nincs eldöntve a presbitérium részéről.. A fekvő nyolcasként (vagy a végtelen jeleként) definiálható sétány a középpontjánál csatlakozik ahhoz a járdához, amely összeköti a templom, illetve a parókia felé tartó hosszú, egyenes járdával;

• Díszvilágítás, egyrészt a teljes tér, másrészt pedig az emlékmű, illetve a lelkész- névtáblák külön- külön megvilágítása, elképzelés szerint a térkőbe süllyesztett kivitelezésben.

Tisztelt olvasó! Megismertettük Önt egy ötéves folyamattal. Mint a brossúra címe is mondja; 5 esztendő az 5 évszázadból. Abból az 5 évszázadból, amelyet tény, hogy átalakított, jobbított, formált, erősen átformált a Reformáció. És 5 esztendő itt, a darányi református gyülekezetben, szép egyházunk kicsinyke végvárában, hol ha bár fogyunk lassan, de a Hitünk töretlen az Istenben! Mi, a darányi reformátusok, Isten segedelmével, a Tőle kapott erővel és kitartással, és azzal a hittel, amely képes hegyeket is megindítani, azzal a hittel, amely kettéválaszt tengereket és amely vizet fakaszt a kövekből, vagy éppen a vizet változtatja borrá – ezzel a hittel és imígyen készültünk öt esztendőn át a Reformáció 500 éves megünneplésére. Az Istentől kapott hitünkkel voltunk és vagyunk ma is képesek munkálkodni azon, hogy az egykori gondolat valósággá váljék. Szerény tudás- és képességbéli, szűk anyagi kereteink között eddig tudtunk eljutni, és hogy meddig érünk el, hogy elérünk-e az Isten Dicsőségére megálmodott célunkig, csak a jövő árulja majd el. Tisztelettel és alázattal megköszönöm, hogy kicsiny ismertetőnket végig olvasta! Amennyiben úgy érzi, hogy szép és becsülendő, és akár támogatandó is ez a részben már megvalósult program, ezt nagy örömmel vesszük! Támogatását eljuttathatja személyesen a lelkipásztoron vagy a Presbitérium bármely tagján keresztül, vagy a Takarékbanknál vezetett, céladományokat fogadó folyószámlánkra utalva. Támogatása lehet nevesített és anonim is, amennyiben közli tisztelt nevét és levelezési vagy telefonos elérhetőségét, a támogatást személyre szólóan nyugtázzuk és megköszönjük..."

Eddig a brosúra szövege, amit annyival egészítenék ki, hogy - Istennek hála! - 2017-ben kis hiányosságokkal, de átadásra került az emlékpark, egy - az előző évekhez hasonlatos - szép ünnepség keretében. :