Várady Zsolt radostyáni lelkész verseiből:

SOMOGYVÁR KÖVEINEK NÉMA TANÍTÁSA

Néma szótlanságban,
Füllel nem hallható
Titokzatossággal
Beszének kövei.

Suttognak szótlanul
Midőn szellő suhan
El nem nyíló, máig
Virító kővirágon.

Szótlanul szólnak
Bencés virágkorról,
László csodáiról,
Hajdan volt világról.

Hirdetik, harsogják
Némán és konokul,
Rendíthetetlenül
Míg világ a világ,

Magyarnak országa
Istentől Hazája
Eleve rendelve
Lészen e drága föld.

Somogyvár így üzen,
Bíztatva bátorít,
Szavak nélkül némán
Beszélnek kövei.

(Porecs-Parenzo, 2006. augusztus 23.)


KARÁCSONY SZENT TITKA

Isteni titok szent éjszakája,
Csillagfény s pásztorok hódolása.
Lélekben Bethlehembe eljöttünk,
Az örök Ige testté lett
s lakozék közöttünk.

Végtelen szeretet árad ma ránk,
A Megváltót küldte égi Atyánk,
Hogy dicsőségét vígan zenghessük,
Örök üdvösségünk egymást
szeretve megnyerjük.

Dicsőség légyen ezért Istennek,
Ki jóságos szent Ura mindennek.
Krisztus megszületett ma érettünk,
Az örök Ige eljött, hogy
lakozzék mibennünk.


IMÁDSÁG SZERETETÉRT, BÖLCSESSÉGÉRT

Uram!
Adj értelmet a gondolatnak!
Isten!
Adj igaz, tiszta szót a szájnak!
Atyánk!
Adj szeretetet, bölcsességet!
Amely hirdeti félelmedet
Múltban, mostban, minden időkben
Hozzád vágyó emberszívekben.
Áldassék örökké az Isten!


RÖVID VERS

Élj és küzdj!
De szeress!
Boldog lesz
Az út,
Veled lesz
Az Úr,
Ha Krisztus
Lesz az Út,
Győzni fogsz
Minden
Felett.


MULANDÓ ÉS MARADANDÓ (Zsid.13:14.)

Jerikó kőfalai leomlottak.
Nem dacol már idővel a híres Trója.
Hol a kolosszális örökváros, Róma?
Dicső Athén, ókor fényes városa?

Múlté már minden ragyogás és pompa.
Életek jönnek-mennek, születünk, vagyunk,
Küzdünk, szenvedünk, érezünk vagy vérezünk,
Fűszálba szánalmasan kapaszkodva.

De maradandó csak egy van, az ISTEN,
Ki volt, van... és lészen minden mindenekben.



VILÁG VILÁGOSSÁGA VEZESSEN!

Haragos, hideg hangok,
Fázós, fagyos fények,
Nappali éjszaka
Sűrű, síri sötétje
Ül szíveken,
Honol megingathatatlan,
Szívós rendületlen.
A nép, mely óhajt látni
Dicső fényt és Világ-Világosságot,
Kárhozatban tévelyg
Sűrű síri sötétben.
Hiába vergődik,
Hiába nyög,
Maga-magát megmenthetni
Nem tudja.
De Világ Világossága
Oszlat
Sűrű síri sötétet,
S hozza már
A várva-várt,
Bátorító, bíztató,
Félelmet oszlató
Feltámadás-hitet.
Világ Világossága vezessen!

Radostyán, 2002. november 11.


JÉZUS A TENGEREN

Háborgó had-hadak,
Veszett, vén, vad-vizek,
Őrült, ős-örvények
Fenyegetik léted
Törékeny emberélet.
Hajód hova hányja
Tova élet árja,

Míglen túlsó partra
Jutsz el végső martra?
Hallod-e? Szó zengi:
Ne rettentsen semmi.
Élet Ura én vagyok -
Szól ma: Bízzatok,
Ne féljetek!
Legyőztem a félelmeket!



KRISZTUS A VIZEKEN (Mt. 14:22-33.)

Veszett vizeken vergődő hajó,
Könny, gyász, félelmek ostromolják,
Világ gondjai majd megfojtják,
Emberi élet földön mulandó.

Olykor vizeken jár, máskor merül,
Hite által születnek csodák,
Vagy könnyű szél sodorja tovább.
Súlyos sorsától meg nem menekül.

Élet Ura habok felett ott áll.
Bízzatok, mert én vagyok! Ne féljetek!
Bizalom űz féltet messze mostmár.

Krisztus kivon habokból sűllyedőt,
Nem vesznek el kicsinyhitű Péterek.
Isten Fia Életed s Megmentőd!



A KŐ KIÁLT

Láttad-e már az ódon csodát?
A falu régi templomát.
Ott őrködik a hegy tetején,
Magasban, várhely szent helyén.

Zsoltáros kövek,
Imádságos szívek,
Fakult emlékek,
Régi nagy küzdelmek.
A kő megszólal.
Csak beszél, csak mesél,
Harsogón kiált,
Mit átélt, mit látott,
S hallott sok fohászt.
A kő kiált,
Ha nem teszi más.

Mondd te is, kiáltsd,
Nagy az Úristen!
Mert ha te elhallgatsz,
A kő kiált.


JÚNIUSI BÚCSÚ

Az életnek nagy órája a számadás.
A Gondviselés elhozta most nekünk is.
Búcsút szól a száj, s olykor tán sír lelkünk is,
Amikor viszontlátást int a jóbarát.

Nyár ült a városra, meleg fényáradás.
Minden halad, követi útját, s megyünk mi.
Nemcsak múlik, olykor telik életünk is.
Termek zord üressége súgja: Számadás.

S ha elhalkult a nóta, elhullt a virág,
Remény, szív-titok, meleg mosoly, régi vágy,
A találkozás bús, ködös mezejére

Az emlékezés öreg hintaja repít.
Búcsú, számadás, lásd meg hát, miben segít!
... Korlátunk tükre..., s ember teremtettsége...

Strassburg-Strasbourg, 1991. június 15.


NEKROPOLISZ 1996.
Ésaiás 65:2-4

Hálátlan nép! Istentelenség s pogányság!
Ez vált szent érzést elnyelő ős mocsárrá.
Isten félelem?! Hová tűnt szívetekbôl,
Apáitoktól örökölt kincsetekből?
Ugyan mi lett, mikor hit, remény, szeretet
Talán örökre feledve el-kiveszett.
Sírokban ültök ti, s barlangokban háltok,
Tisztátalant esztek és mocskos ruhátok.
Meddig, meddig tűri ezt az Isten?,
Kinek törvénye belétek oltva nincsen?

Sajószentpéter, 1996. november 3.


MAGVETŐ

Jézushoz mennek a népek,
Tudják, beszéde örök élet.
Titkát Atyja országának
Zengi örök ige a mának.

Jézus szava példázatban:
A magvetô kezében mag van.
Hinti magját reménységgel,
Hogy majd arat nagy, víg bőséggel.

De a világ gonosz léte
Irt és pusztít a magvetésbe’,
Útfél, kő, bogáncs és kóró,
Gyötrelem, mely hiábavaló.

Verejték, lázas küzdelem.
Mag remélt módon mégsem terem.
Valamit mégis megterem,
Az az isteni örök kegyelem.

1997. október 11.


BOCSÁSD MEG VÉTKEINKET

Vannak
Vétkeink,
Másoknak
Vétkeik.
Isten előtt
Mind
Vétkezők
Vagyunk.
Ha meg nem
Bocsátunk,
Meghalunk.
De ha
Megbocsátunk
Magunk is
Bocsánatot
Kapunk.

2000. január 17.


ÉLŐ REMÉNYSÉG

Örök élet
Szép ígéret.
Isten mondta,
Krisztus hozta,
Hívő lélek
Emberé lett.

2000. január 17.


VÉGES ÉS ÖRÖK

Ember tervez,
Isten végez.
Földi élet,
Mindig véges.
Isten örök
Lénye fénye
Ragyog be a
Múló létbe.

2000. január 17.


TÉRDHAJTÁS KRISZTUS ELŐTT

Féligazságok, részigazságok és vélt igazságok,
Önigazságok és önámítások,
Farizeusok és írástudók igaza
Krisztus nélküli zűrzavar.
Igazságunk Krisztusban van!
Szava igaz, szent ígéret:
"Én vagyok az út, az igazság és az élet.-

2000. június 18.


LUKÁCS EVANGÉLIUMA 18. RÉSZ

Kis gyermekek nagy hite,
Felnőtt nagyok kételye.
Ember, ki bízik, remél,
Üdvösséget megnyer s él.

Vagy hitetlenül elvész
Nem fogadva gyermekként
Bízva Isten országát,
Örök nagy boldogságát.

Radostyán, 2004. augusztus 12.


A VAK LÁTÓVÁ LESZ
(János ev. 9:1-11.)

Szép volt az ősz.
Csodás színeivel,
Aranyló, bronz, vörös
Fényeivel
Adott ízelítőt
Az örök szépségből.
Boldog az, ki
Láthatta a pompát,
Az ős-harmóniát.
Áldja Urát!

Mily veszteség,
Kinek nappala éjszaka,
Mert színvilágból szürkeség
Súlyos sorsa.
Valaha vakon született,
S milyen az őszi szín-csoda?
Nem látta - soha.

De Jézus egyszer arra jött.
"Mosódjál meg Siloámban!-
S vak lát - mily csoda!
Világ Világosságában
Dicsőíttessék az Isten!

Radostyán 2004. november 6.


ÚT, IGAZSÁG, ÉLET

Ember útja
Kicsiny ösvény,
Régi csapás,
Nagy útpálya,
Alkotása
Modern kornak,
Mi országot,
S földrészt ível át.
Mind út, s jó az út,
Ha célba jut.
Út az élet,
Mit járni kell.
Meg nem állhatsz,
A kimért időt
Futni, futni
Kell.
Krisztus az Út,
Az egyetlen
Az Atyához,
S járva rajta
Célba jutsz.
Ő Igazság,
Boldog élet
Szent forrása,
Célba embert
Elvezet.
Jézus az Út,
Az Igazság,
Örök Élet.
Kicsiny ösvény,
Régi csapás,
Nagy útpálya
E világnak
Útai.
Örök létbe
Krisztus az, ki
Hazavisz.

Radostyán 2004. november 9.


NÁTÁNÁEL

Ki csendesen és némán
Ülsz fügefád alatt,
Meleg miatt megpihensz,
Súlyos terhed leteszed
Vagy nézed, a világ hogy halad.

Vársz örömhegyekre, nagy csodákra
Kétkedőn kérded:
Názáretből származhat-e jó
A megváltásra vágyó világra?

Láss csodát! Aprót s parányt.
Ezernyi törtszilánkból áll össze nagy egész.
Názáretből eljött Krisztust,
Kiben életed megnyered,
Jer és lásd ma meg!

Radostyán 2005. január 9.


KŐSZIKLA

Erős lélekkel állj rendületlen,
Ha vihar ostromolja szüntelen
Törékeny életed sátorházát,
Istenben lásd annak kőszikláját!

Ha ömlik eső, jön árvíz s szél fú,
Bolond életet a vihar szétdúl,
Te állj meg, bölcs! Hited legyen erős
Istenedben, ki élted s megmentőd!

Radostyán, 2005. február 4.