Az ötvenedik év mindig az elengedés éve volt Isten népe számára. A zálogba jutottak felszabadultak, az eladósodottak tehermentesültek. Az ötvenedik év a szabadságot jelentette Isten rendelése szerint. Az 56-os magyar forradalom ötvenedik éve itt játszódott le a szemünk előtt. Azt hiszem szomorú döbbenettel néztük végig a televízióban a történteket. Nem volt felszabadulás, nem volt tehermentesülés, nem volt elengedés. Ez az ötvenedik év nem volt semmilyen kapcsolatban Isten rendelésével. Napok és hetek óta mindenki a felelősöket keresi és kérdez, értelmez: hogyan történhetett, hogyan lőhettek gumilövedékkel a rendőrök, hogyan lehetett így randalírozni, hogyan lehetett így szégyenbe hozni egy népet a szabadság ünnepén?

Sejtem a keserű választ. Így, ahogy láttuk! Így ezt meg lehet tenni. Nem a fantázia szülte játékfilm pergett előttünk a televízió képernyőjén, hanem a valóság. Ezt így meg lehetett tenni, mert a történtek irányítása és végbemenetele teljesen távol volt az Isten rendelésétől! Szomorúan írom le a következő szavakat: ilyenné válik az Istenről elfeledkező, a Jézus Krisztusba vetett hittől eltántorodott nép. Szomorú vagyok, hogy ezt a magam magyar népéről kell leírnom! Október 23-án, az ünnepségek során legalább hétszer játszották és énekelték el a Himnuszt. Amikor e hittel mondható nemzeti imádságunkat negyedik, vagy ötödik alkalommal hallottam a közvetítések során, akkor hasított belém a kérdés: nem veszi-e fel ajkára Isten nevét hiába ez a nép, amikor hitetlenül kéri az Úr áldását? Megáldja-e az Isten a hazugságra építő vezetők terveit? Eltitkolható-e, menthető-e a miniszterelnök felelőssége a történtekben? És azt látom, hogy Isten tanít: augusztus 20-án Budapestre szakadt az ég, október 23-án Magyarországra borult a szégyen felhője. Ez az istentelenség, a hitetlenség, az emberi magabiztosság és az ateista hálószövögetés következménye. Nevén kell nevezni a dolgokat: ma Magyarországnak egy hazugságra építő, istentagadó, kommunista gondolkodású, és kapitalista munkamódszerű komolytalan és hiteltelen, elvtelen kormányfője van. A hatalomért még az ördöggel is szövetkezne. S ő lett a példakép, emblematikus figura, a sikerember. Vele szemben áll a konzervatív értékrendet elfogadó, hitét felvállaló, de ugyanakkor a politikai eszközökben és stratégiákban bízó ellenzéki vezér. Két külön világ. Itt egyik sem fogja meggyőzni a másikat, legfeljebb csak legyőzni. Gondoljuk végig: van-e a képernyőn látható vezetőkben valami krisztusi?
Az ötvenedik év az elengedés éve volt Izráel népe számára. Nekünk, magyaroknak hány évet kell még várnunk, mire a vezetőink rádöbbennek, hogy nem eszmékben, vagy tömegekben kell bizakodnunk, hanem az élő Istenben? Keressük az emlékezés méltóságát? Keressük a megbékélés útját? Keressük az ország gazdasági felemelkedését? Keressük a nemzet egységének visszaállítását? Keressük a szégyenérzetünk orvosságát? Keressük azt, hogy miként lesz ismét szép a magyar név? Keressük a szociális igazságosságot? Keressük a békességet? Keressük a megoldásokat? Jézusnál mindenre van válasz: "keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.- (Mt 6,33).

Somogyi Alfréd, apácaszakállasi református lelkipásztor

Apácaszakállas; 2006. október 26.