Lelki ébredés – egyháztörténet

Az alábbi cikket Bo Kyeung testvérnőnk: A koreai ébredés titkai című teológiai szakdolgozatából vettük át, a szerző engedélyével.

Pyangyongi (Phenjan) ébredés
A koreai egyház története során a legfontosabb esemény 1907-ben történt. A wonsani ébredés után 1906-ban Haward Agnew Johnson ellátogatott
Pyangyongba, és mesélt az ébredésről, ami Indiában és Walesben történt. Az emberek, akik ott voltak és hallották, mindenki vágyakozott utána.
A januári Bibliai konferencia előtt Kil Sun-Joo lelkész úgy érezte, hogy a pyangyongi hívők szíve kemény, és nincs bennük szeretet. Kil Sun-Joo lelkész és az egyik presbiter, kettesben kezdtek imádkozni az emberekért hajnali négykor. Eleinte nem akartak szólni a gyülekezet előtt, és két hónapig minden nap hajnalban összegyűltek imádkozni. A hír elterjedt az imaóráról, és többen is csatlakoztak hozzájuk. Kil lelkész az egyik istentiszteleten hirdette a hajnali imaórát: bárki jöhet ekkor imádkozni. A következő hajnalon kb. ötszázan jöttek az imaórára, más napon pedig kb. hétszázan.
Nagyon sokat imádkoztak. 1907. január 6-án elkezdődött a Biblia konferencia. A misszionárius W. N. Blair erről az alkalomról írja: „Pyangyong város Chang Tae-Hyun gyülekezetében január 6-án kezdődött a Biblia konferencia. Az első nap este 1500-an jöttek. A vezetők arról beszéltek, hogy a hívők a Szentlélek vezetésével éljenek igazságban és szeretetben. Január 12-én szombat este prédikáltam a 1Kor 12,27 alapján „Ti pedig Krisztus teste vagytok és egyenként annak tagjai”, és azon az éjszakán sokan bűnvallást tettek. Sokan kibékültek. Vasárnap is várták a Szentlélek jelenlétét, de nem történt semmi különös, inkább úgy érezték, hogy az alkalom halott, és Isten Lelke távol van tőlük. A következő hétfőn, január 14-én a misszionáriusok buzgón imádkoztak a Szentlélekért. Este bejöttek a hívők, és mind érezték Isten jelenlétét, ami az egész templomot betöltötte. A prédikáció után a vezető lelkész mondta az ott lévőknek, hogy ha akarnak imádkozni, akkor ezt tegyék együtt. Az emberek hozzáfogtak, de nem lett zűrzavar, inkább a hatalmas Lélek harmóniája összefonódott velük, és olyan volt, mint a vízesés zúgása, ami Isten trónját megmozdítja. Tömegben imádkoztak, de egy Lélektől jött az imádság. Az emberek sorban felálltak és bűnvallást tettek”.
A következő nap, január 15-én, az esti alkalmon mindenki vágyakozott arra, hogy a Szentlélek töltse be lelküket. Kil Sun-Joo lelkész prédikált, aki nagyon fontos vezetője volt az ébredési mozgalomnak. Azt mondta James S. Gale, hogy „azon az éjszakán teljesen más volt Kil Sun-Joo. Az arca tekintéllyel fénylett, tiszta és szent volt. (...)” Kil Sun-Joo bűnvallásra és megtérésre buzdította az embereket. A Szentlélek jelenléte csodálattal töltötte el a misszionáriusokat.
Az ébredés során kialakult egy különleges koreai hagyomány. A „hajnali imaórát” az ébredés óta az egész országban rendszeresen megtartják.
A pyangyongi konferencia után az emberek hazatérve beszéltek a Szentlélek munkájáról, és az ébredés tovább folytatódott. A megtérés a bűnvallással együtt a cselekedetek változását hozta el az embereknél. Pl. a hibát elkövető ember többszörösen megtérítette a kárt, és bocsánatot is kért. Az ébredés előkészítés volt a hívőknek a megpróbáltatás ideje előtt. A nemzet szenvedésének idején talpra tudtak állni és a hitüket megőrizni.
Az ébredés az egész városra terjedt. Az egyházi iskolákban, a presbiteriánus teológián is a Szentlélek betöltötte az embereket. 1907 februárjában az iskolakezdés idején a tanárok úgy döntöttek, hogy a tanítás kezdeteként, először néhány napot imádsággal, Bibliaolvasással töltenek. A Szentlélek munkálkodott rajtuk, és sokan bűnvallást tettek.
A pyangyongi presbiteriánus (református) teológián összesen hetvenöt tanuló készült az egész országban tevékenykedni Isten munkájában, és évente három hónapra elutaztak tanulni. Közülük heten voltak az utolsó évesek. A tanév első hetén Biblia konferenciát tartottak, melyen minden este összejöttek a tanárok és a diákok. Néhányan már megtapasztalták a Szentlélekkel való betöltekezést a januári Chang Tae-Hyun gyülekezetben. Imádkoztak másokért, és mindenki őszintén kérte a Szentlelket Istentől. Minden este megtapasztalták az isteni hatalmas erőt. Április hatodikán, a szombat esti alkalom éjfélig tartott. A bűnöket megvallották: kapzsiság, gőg, gyűlölet, irigység, paráznaság, hazugság. Ez a bűnbánat néhány napig folytatódott, és április 9-én, kedden, hálával, dicsérettel magasztalták az Urat és bizonyságot tettek. Isten elkészítette őket előre, hogy alkalmasak legyenek a koreai egyház vezetői szerepére. A diákok eddig elméletben tanultak teológiát, itt élőben megtapasztalhatták ezt a Szentlélek segítségével.
A Pyangyong városban levő gyülekezetek, iskolák, mind részesültek az ébredésben. Három hónap után se szűnt meg az ébredés. James. S. Gale írja a városról: „Egykor Pyangyong reménytelen, parázna város volt, mint Sodoma, de most bárhol hallani imádságot, dicsőítő dalokat.

1. Kil Sun-Joo(1869-1935), aki a koreai presbiteriánus egyház első lelkészei közül egy. 1907-ben a Pyangyong Biblia konferencia egyik vezetője volt. Az pyangyongi ébredés után az egész ország területén utazott és prédikált.
2. Kim Young-Jae, A History of Korean Church, Hapdong Theological Semminary Press, 2009. 147.
3. W. N. Blair, aki az Észak-Amerikai Presbiteriánus Egyház misszionáriusa, 40 évig szolgált Pyangyong északi részén, Anjuban.
4. Allen D. Clark, A History of the Church in Korea, The Christian Literature Society of Korea, Seoul, 1986. 160.
5. William Newton Blair and Bruce Hunt, The Korean Pentecost and the sufferings which followed, the Bannerof Truth Trast. 1977. 70.
6. U.o. 71.
7. Allen D. Clark, A History of the Church in Korea, The Christian Literature Society of Korea, Seoul, 1986. 161-162.
8. Chung Sung-Kuh, Koreai református igehirdetők, Kálvin Kiadó, Budapest. 2002. 29.
9. James Gale, Korea in Transition, New York. Board of Foreign Mission, Presbiterian
10. Church in the U.S.A. 1909. 205/ in Park Yong Kyu, History of the Korean Church I. The korean institute of church history 2004. 872.
11. Rhie Deok Joo, A study on the Formation of the indigenous church in Korea. 2001. 158.
U.o.164.
12. Park Yong Kyu, History of the Korean Church I. The Korean Institute of Church History 2004. 891.
13. James. S. Gale, Korea in Transition, 210. /In Park Yong Kyu, History of the Korean Church I. The Korean Institute of Church History 2004. 893.