A Nyírturai Ref. Egyház HÁBORÚS KRÓNIKÁJA (1944-1945)

A Nyírturai Református Egyház HÁBORÚS KRÓNIKÁJA (1944-1945)

1944. szeptember hónapja tele van aggódással, ijedelemmel, nyugtalansággal. Rémítőhírek jönnek-mennek. Mindjárt az első napokban a közeli Nyíregyházát nagyon súlyos légitámadás éri. Nincs oly nap, hogy riadó ne lenne, ki ne gyúlnának a „Sztálin-gyertyák".

Szombatosaink (adventisták) a közeli világbékét vélik látni. A falu tele van átvonuló német csapatokkal. Iskolánk látogatottsága napról-napra csökken.

Október 8.-án a már régebben itt pihenő németek hirtelen odébbállnak s helyükre, még az iskolánkba is, Hajdúnánásról, -Szoboszlótól menekülők jönnek. A falu tele van rémhírekkel és menekülni készülnek. Az október 15.-i események megdöbbentik a falut, Horthy mellé állnak, de a nagy német katonai többség általános zavarba ejti őket.

16.-án a német katonaság váratlanul elmegy. Mennek-mennek az emberek, jönnek a rossz hírek, de azért csak hét családunk menekül el. Tanítónőnk betegszabadságot kér, kap és azonnal megy. 20.-án már közel hallik az ágyúzás, 22.-én vasárnap hajnalban már itt is vannak a doni kozákok. Általában jól viselkedtek. Lovat, bort, ennivalót követeltek. 26.-án hajnalban erős harcizaj közeledvén, a falut elhagyták, harcolva visszavonultak.

Magyar gyalog zászlóalj jött a faluba. A torony ekkor kapott akna találatot. Magyar tábori lelkész halottakat temet. Egy honvédet a helybeli lelkipásztor. 28.-án újra orosz kézre kerül a falu. 31.-én, a reformáció emléknapján a lelkészi irodát lefoglalják és tökéletesen átforgatják értéktárgyak után.

November 5.-én tiszaberceli, gávai, paszabi menekülők vonulnak a falun át. Egy töredékük itt telepszik meg. November 9.-én orosz tábori kórház helyezkedik el a faluban.

A parancsnok, orvos ezredes és felesége a paróchián szállnak meg. Az irodában az őrség lakik. Iskolánk, otthonunk lefoglalják és berendezik. Az egyik kórház, a másik mozi,

színház, tábori posta. A falu minden házát tele nyomják sebesülttel. Aki házaknál nem fér, annak sátrat építenek. Nehéz napok jönnek gyülekezetünkre. Az asszonyok szüntelen mosnak, főznek, a férfiak fát vágnak, megmaradt jószágukkal a Tiszára járnak fát hordani, hidat építeni. November 19.-én tartjuk az első istentiszteletet a megszállás óta. Oroszok is sokan jönnek. Példásan viselkednek. Lelkipásztor minden alkalommal oroszul is olvassa a „Mi Atyánk"-ot. Egy alkalommal két orosz a templomi harmóniumon játszott.

A községparancsnok ezredes ezt hallván becsukatta őket és megparancsolta, hogy ezután a templomot zárva kell tartani. November vége felé hazamentek a gávai, paszabi, berceli menekültek. (November 29.-én meglátogattam a nyírturai lelkészt, családját, a turai rokonokat. Híreket, üzeneteket hoztam Debrecenből, Hajdúhadházról, Orosról, Pazonyból, Nyíregyházáról.)

December 4.-én megpróbáltuk megkezdeni a gyermekek tanítását a templomban. Az ablakok hiánya miatt olyan hideg volt, hogy fel kellett hagyni vele. December 9.-én a nyíribronyi lelkész itt aludt. December 16-17.-én a kórház lassan költözködni kezdett és karácsonyra teljesen elment. A postaforgalom is megindul. Sikerül összeköttetést kapni Esperessel, és a környező lelkészekkel. December 23.-án Dombrádra hazaviszik szülei Berencsi Gyula honvéd holttestét. Ugyancsak 23.-án temeti helybeli lelkész két hősi halott civil családapánkat.

A karácsony csendben békében telik el. Az első nyugodt ünnep, mikor számot vethetünk: „Mi történt az ősz óta?" Az esztendőt nagyon megszomorodva, de mégis reménykedve búcsúztatja a könnyező gyülekezet.

1945. januárjában megindul a munka, az újjáépítés munkája. Nehezen ébrednek az emberek. Már 4.-én az iskola megnyílik a II. számú tanítói lakásban. Itthon maradt tanítónk buzgó fáradozik a megjelent néhány gyermekkel. A szomszédos Sényőn is helybeli lelkész és tanítója látja el a szolgálatot, mivel lelkipásztora Kiss József családostól elmenekült. Január 8.-án itt aludt Ari Antal laskodi lelkész és tanítója.

Január 24.-én G.P.U. kiszállott a faluba.

(G.P.U.  = Állami Politikai Igazgatóság)

https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81llami_Politikai_Igazgat%C3%B3s%C3%A1g

Németeket, német-származásúakat keresvén.

23 falubelit vittek magukkal. Köztük 13 református hittestvérünket.

3 szép hajadon leányunk is odalett.

Név szerint:

HAJZER Antal, - István, - István, - János, - Erzsébet,

LEFFELHOLCZ Gábor, - Judit,

MESTER János, - József,

NAGY Gábor, - István, - Sándor, - Juliánna.

Az Úr Isten legyen kegyelmes hozzájuk.

Helybeli lelkészt, VERESS KÁROLYT letartóztatták, mivel menteni szándékoztak őket. Többször megverték, becsukták és csak másnap engedték szabadon. Fia is véle együtt volt. Szolgálni sem tudott a következő úrnapján.

Február 17.-én a református otthont az előljáróság lefoglalta és abban műkedvelő előadást és bált rendezett. Március 3.-án a templomkertben, malom udvaron és a község határában ideiglenesen eltemetteket felszedték, koporsóba tették és a lelkipásztor másnap 4.-én eltemette a temetőben. 6 magyar-, 7 orosz katona, egy civil és 4 zsidó. Március 9.-én Mikó Miklós theológus itt járt.

Március 10.-én felszólították az egyház vezetőségét a háborús kár bejelentésére. 26.000 Pengőben állapították meg. Régi emlékeinkből csak a pirosbársony úrasztali terítő hiányzik.  A többi elásva megmaradt. Iskolánk szenvedett nagy kárt bútorzatában és felszerelésében.

Már-már helyreigazodott minden, megindult az egyházi élet midőn lelkipásztorunk hosszas szenvedés után magához vette az Isten. A január 24.-i események nagyon siettették halálát.

Alig ment el a jó pásztor, ki hű volt mindhalálig, megjött a hír, hirdette a dob, a harang, hogy vége a háborúnak.

Néhai Veress Károly nagytiszteletű úr és fia Veress László jegyzeteiből összeállította:
Mikó Miklós
református theológus segédlelkész lelkész

***

A Tiszántúli Református Gyülekezetek háborús krónikája (1944-1945)

https://rkk.reformatus.hu/data/attachments/2018/05/30/193918/Krisztusban_nyert_ero_II_PDF.pdf

***