Hitünk alapjai

 

KERESZTYÉN HITÜNK ALAPJAI

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János evangéliuma 3,16

„Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” Zsidók 11,6

A Biblia Istentől ihletett!

„ A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.”2Timóteus 3,16

Kicsoda Jézus Krisztus?

„Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: Ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.

Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.

Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”

János evangéliuma 1, 9-14

Hogyan tanított Jézus imádkozni?

„Ti tehát így imádkozzatok:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,

jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod,

amint a mennyben, úgy a földön is;

mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,

és bocsásd meg vétkeinket,

miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;

és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól;

mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.”

Máté evangéliuma 6, 9-14

Mit hisznek a Jézus követői?

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában,

mennynek és földnek Teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, mi Urunkban,

aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától,

szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra; harmadnapon feltámadt a halottak közül,

fölment a mennybe; ott ül a mindenható Atya Isten jobbján:

onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben.

Hiszem az egyetemes keresztyén anyaszentegyházat: a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását, és az örök életet.

 

 

Hogyan szól a Tízparancsolat?

1. Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!

2. Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak.

Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem.

De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.

3. Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!

4. Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt!

Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat!

De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény.

Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.

5.Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked!

6. Ne ölj!

7. Ne paráználkodj!

8. Ne lopj!

9. Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!

10. Ne kívánd felebarátod házát!

Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!

2 Mózes 20, 2-17

Melyik a nagy parancsolat a törvényben?

"Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat.

A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény, és a próféták."

Máté. 22.37-40

Heidelbergi Káté 1. kérdés

Micsoda tenéked életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod?

Az, hogy mind testestől-lelkestől, mind életemben, mind halálomban, nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett s engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított és úgy megőriz, hogy mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le fejemről, sőt inkább minden az én üdvösségemre kell, hogy szolgáljon.

Ezért Szentlelke által az örökélet felől engem is biztosít és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy ezentúl Őneki éljek.

 

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” 1János levél 1,9

„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” János evangéliuma 3,36

”Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” Márk evangéliuma 16,16

 

 

***

Református hitünk alapjai

Bevezetés

A Református Egyház születését nem lehet sem egy ember nevéhez, sem egy konkrét időponthoz kötni. A református keresztyén hit a lutheri reformáció idején a XVI. sz. elején Svájcból indult ki. Zürichben Zwingli, Strassburgban Bucer, Genfben Farel, Zürichben Bullinger készítgette a református reformáció útját. Az új irány szellemi irányítója azonban kétségtelenül Kálvin János volt, de a Református Egyház nem nevezi magát "Kálvinista Egyháznak"! Magyarországi terjesztői voltak: Szegedi Kis István, Méliusz Juhász Péter, Kálmáncsehi Sánta Márton stb.

Egyházunk külső jellegzetességei
A templomainkat a puritán egyszerűség, tisztaság jellemzi, a szobroktól és képektől mentes, általában fehérre meszelt falak dominálnak. Nincs oltár, gyertyák, térdepelés, keresztvetés! A templomainkban csak a legszükségesebbek találhatók: a padok, szószék, úrasztala. A liturgiában a prédikáció, Isten élő Igéje a meghatározó és nem a külsőség.
Régen a református hívők életét az egyszerűség, a szorgosság, a törekvés, a munka becsülete, a józan életvitel, kegyességüket a Bibliaolvasás, az imádkozás és a hálaadás jellemzi. Sajnos, ezek a tulajdonságok mára már kiveszőben vannak. Mert a reformáció késői örökösei kevéssé becsülik azt a kegyességet, amelyet atyáinktól örököltek.

Egyházunk belső jellegzetességei
A református embernek három hitvallása van: 1. az Apostoli Hitvallás, amely összeköt más keresztyén felekezetekkel, akik velünk együtt hisznek a Szentháromságban, és Jézus Krisztust Uruknak, Megváltójuknak vallják! 2. a Heidelbergi Káté, 129 kérdés-felelete. 3. a II Helvét Hitvallás 30 fejezete.

Egyházunk szentségei, régiesen sákramentumai
A Református Egyházunknak a Biblia alapján, Jézus Krisztus parancsa szerint két szentsége van: a keresztség és az úrvacsora. (A Katolikus Egyháznak hét szentsége van ) Hisszük, hogy az úrvacsorában a hívő a Szentlélek által Krisztussal egyesül, aki lelkiképpen van jelen, így Krisztus megváltó halálának és feltámadásának minden áldásában részesedik.

Reformátori alapelveink
A reformátorok - Luther, Kálvin, Zwingli, és a többiek - meggyőződéssel vallották, hogy két alapigazság áll reformátori erőfeszítések középpontjában. Ez a két alapigazság: a Sola Scriptura és a Sola Fide, azaz Egyedül a Szentírás és Egyedül hit által. Az azóta eltelt évszázadokban sem változott a helyzet. Az evangéliumi keresztyénség gondolkodásának középpontjában ma is ez a két igazság áll. Ahol pedig nem, ott nem lehet evangéliumi egyházról, és talán keresztyénségről sem beszélni.

1. Sola Scriptura (Egyedül a Szentírás)
A református hitünk szerint az Egyház nem tanít, és nem gyakorol semmi olyat, ami nincs összhangban a Szentírással. A Szentírás, és ezalatt a reformátorok a Biblia eredeti 66 könyvét értették, az egyetlen forrása, és irányelve a keresztyén ismeretnek. Velük együtt valljuk tehát azt, hogy csak a Szentírásban foglalt kijelentéseket fogadjuk el tekintélyként, életünk zsinór-mértékeként. Ezzel elhatároljuk magunkat minden olyan felfogástól, amely a hagyományokat, az egyházi tanítást vagy bármi mást a Szentírás mellé helyez. Mert valljuk, hogy: A Szentírás alapvetően szükséges. Mivel Isten szent, az emberiség pedig teljes mértékben bűnös. Az emberi szív és gondolkodás romlottsága az objektív kijelentés hiányában teljesen torzképet alkotna Istenről. Az emberiség képtelen megismerni Istent a Szentírásban adott kijelentés nélkül. A kegyelem, a megváltás tana emberi ésszel felfoghatatlan és minden elképzelést felülmúl. A Szentlélek csak az írott Igében jelenti ki ezeket számunkra." A Szentírás mérvadó, egyedüli, azaz abszolút tekintéllyel bír. Az Ige tekintélyét azért is meg kell őrizni, mert Jézus Krisztus csakis és egyedül az Ige által vezeti Egyházát. Az Ige és a Szentlélek egymástól elválaszthatatlan. Ezért volt a reformációban központi helye az igehirdetésnek, és azóta is minden ébredési mozgalomban. Ezért vannak komoly kétségeink a mai - többnyire karizmatikus - megújulásokkal, ahol az igehirdetés jelentőségét nagymértékben, vagy teljesen korlátozzák.
A Szentírás elegendő. Mivel a Szentlélek jelen van az Ige kijelentésében, minden olyan tanítás, amely túlmegy az Írás keretein, elutasítandó. Itt nincs megalkuvás! A reformáció idején is hasonló volt a helyzet, mint korunkban, de a reformátorok nem adták fel az Ige elégségességéről vallott álláspontjukat. Ez nem mondható el a ma Egyházáról. A karizmatikusok a kijelentés folyamatosságáról és új kijelentésekről beszélnek, a teológusok filozófiai irányzatokat követnek, a gyülekezetek pedig a pszichológiát segítségül hívva a humán potenciál erősítésén fáradoznak. Mindez a Szentírás elégségességének egyre nagyobb mérvű feladását jelenti.
A Szentírás könnyen érthető. Ez azt jelenti, hogy az Ige világos, egyszerű, nincsenek benne titkos jelentések, amelyek csak a beavatottak számára érthetőek. Nincs szükség egyházi szakértőkre, akik közvetítik az átlag-keresztyénnek Isten üzenetét. Ez nem jelenti a tudományos munka, vagy a lelkipásztorok teológusi képzettségének lebecsülését. Éppen ellenkezőleg! A reformátorok a pásztor-tanítói hivatalt nagy megtiszteltetésben részesítették, mivel a Szentírást is nagyra becsülték.
A Szentírás tökéletes. Isten Szava tévedhetetlen és hibátlan. Az élet minden területére vonatkozólag. 

2. Sola Fide (Egyedül hit által):
A hitvallásunk azt tanítja, hogy nem elég a jócselekedet, hanem csak Krisztus érdeméért és az ebben való hit által üdvözülhetünk, azaz juthatunk el Isten országába. Valljuk tehát, hogy az újjászületés egyedül Isten munkája, amelyet a bűnös ember Jézus Krisztus kegyelméből, hit által elfogadhat. Isten üdvözítő kegyelme egyszerűen azt jelenti, hogy az egyén semmit nem tehet érte, csak hittel elfogadhatja. A hangsúly Jézus Krisztus személyén, az Ő váltsághalálán van, nem azon, hogy mi megy végbe a bűnös szívében, vagy mit tesz a bűnös.

3. Sola Gratia (Egyedül kegyelemből)
Valljuk, hogy az üdvösség nem emberi teljesítménytől, hanem Isten kegyelmétől függ. Valljuk, hogy Isten minket egyedül Krisztus kereszthaláláért mentett fel a halálos ítélet alól, ezt semmivel sem tudjuk kiérdemelni, mert ezt kegyelemből kapjuk ajándékként. Semmit sem tehetek, semmit sem mutathatok fel, semmit sem fizethetek, ami érdemessé tenne az üdvösségre. Semmivel nem járulhatok hozzá Isten kegyelméhez, abszolút semmivel!

4. Solus Christus (Egyedül Jézus Krisztus által)
A reformált hit vallja, hogy a szentek tisztelete nem a Biblia szerint való, és egyedüli közbenjáró csak Krisztus lehet.

5. Soli Deo Gloria (Egyedül Istené a dicsőség)
Ez a jelmondat, amely leginkább a református reformáció sajátja, azt hangsúlyozza, hogy az emberi élet célja a földön egyedül Isten dicsőségének szolgálata.

6. Predestináció (Az eleve elrendelés tana)
A református ember hiszi a Biblia alapján a kiválasztás tanát, miszerint Isten öröktől fogva gondoskodott arról, hogy a tőle elszakadt ember hozzá visszatérhessen, és ez Jézus által lehetővé vált, mert Ő eleve így rendelkezett! Aki hitben él, az biztos lehet üdvössége felől ! "Előre elhatározta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint." (Efezus 1,5)

7. Az anyaszentegyház
Valljuk, hogy az anyaszentegyháznak egyedül Krisztus a feje és egyetlen pásztora, ezért nem szorul földi helytartóra (pápa), mert Krisztus, Szentlelke által jelen van minden napon a világ végezetéig.

8. Egyetemes papság elve
A Szentírás alapján valljuk, hogy minden hívő ember pap. Joga és kötelessége a Szentírás tanulmányozása és az evangélium hirdetése. "Ti azonban választott nemzetség, királyi papság szent nemzet vagytok..." 1Péter 2,9

9. A halál utáni életről
Nem hisszük a purgatóriumról, a tisztítótűzről szóló tanítást, mert a Biblia arról ír, hogy akit hitetlen állapotban ér a halál, az Isten nélkül marad mindörökre, tehát elkárhozik. Aki pedig hitt, az azonnal az Istennel való közösségbe az üdvösségre jut.

10. Zsinatpresbiteri elv
Az egyház vezetését a helyi gyülekezetektől a legmagasabb testületekig szemben az un. (püspöki rendszerrel ), választott testületek gyakorolják. Egyházközségi szinten a presbitériumok által, magasabb szinten pedig zsinatok által kormányozza magát és alkotja törvényeit. Az egyházi vezetésben a nem lelkész jellegű un. (laikusok) is kiemelkedő szerepet játszanak, a paritás elve szerint, amely alapján egy-egy lelkészi szavazatra, egy-egy világi szavazat esik. A Szentírás alapján tiszteletben tartjuk a világi hatalmat és annak törvényeit, amennyiben az nem gyakorol zsarnoki uralmat!

Záró gondolatok

A reformátusság lélekszámát tekintve mintegy 5o millióra tehető. Svájcon kívül Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Skóciában, Angliában terjedt el. Európa egyik legnépesebb református egyháza a magyar kb. 2 millióra tehető. A református hit nem jelent elzárkózást, sőt minden ember iránt őszinte szeretetet és mindazokkal való testvéri egységet jelent, akiknek a hite egyedül és igazán Isten kijelentésére épül! 
Luther Márton 1546. február 15-én, Vízkereszt utáni 6. vasárnapon négy nappal halála előtt az eisleben-i András templomban mondta el utolsó prédikációját. Ennek befejező mondatai közül idézek: 
„... ne akarjuk magunkat bölcsnek tartani, hanem fordítsuk el tekintetünket minden magas méltóságtól és szemünket egyszerűen becsukva Krisztus igéjéhez tartsuk magunkat, hozzá menjünk, ahogyan Ő olyan barátságosan hívogat. És mondjuk: EGYEDÜL TE VAGY AZ ÉN URAM ÉS MESTEREM! A TE TANÍTVÁNYOD VAGYOK." 
Ez a mondat dióhéjban foglalja össze reformátori hitvallását. 
Ott rejlik mögötte hitének harca, melyet mindig először önmagával vívott, s aztán azokkal, akiket megkísértett a gondolat, hogy önmaguk bölcsességére hagyatkozva akarjanak Istenhez találni.

Készült: 
Trencsényi László lelkipásztor írása 
és Szabó J. Róbert előadása alapján