"Istenfélő és Őt kutató emberek nem hoznak érték(elő)ítéletet emberekről. Azt meghagyják Istennek, Aki minden embert értékesnek tart, azért áldozta fel mindenkiért egyszülött Fiát. "
Kedves Fony, ezt jó lenne, ha nemcsak elméletben mondanánk ki, hanem a gyakorlatban is megvalósulna, pl. itt a fórumon. Ez ugye azt jelentené, hogy nemcsak református hitű embereknek lehet itt létjogosultságuk, vagy mégis?

Megint nem olvastad el sem a samariai asszony hitének alakulását, sem a 12 kém jelentését és következményét.
A gyermekvárás 9 hónapja alatt nem ugyan azt jelenti az áldott éllapot az édesanyának.
A hit is folyamatos fejlődés alatt van, ha statikus akkor halott hit.
Az Úr Jézus Krisztus azt mondta elküldöm a vigasztalót, aki megfedi ...
Olvasd el mit csinál és gondold meg hogy ez nem személy.
A földi egyházi tanokhoz nekem úgy nincs közöm, mint ahogy te gondolod, engem a Szent Szellem vezet el minden igazságra, és az Ő vezetése alatt állok.
Mert akiket Ő vezet (mengint neked nem tudom ki vezet) azok Isten fiai.

Kedves Tavasz!

Mindenkinek (örök)LÉT jogosultsága lesz, aki HISZ és megkeresztelkedik az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek Nevében.

A fórumot illetően pedig úgy látom, mindenki szabadon kifejtheti véleményét, pro és kontra.

Konkrétan mire gondolsz?

üdv
Imre

Személy e a Szent Lélek, vagy csupán erő Valakinek a kezében?

Jézus a Szent Lelket "Isten ujjának" nevezi. Nem pedig csupán Isten ujjában levő erőnek.(Luk. 11,20)

Nézzünk az eddigieken kívül néhány igehelyet, ahol egyértelműen külön van említve a kettő:

Zak. 4,6
„…És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura…..”

Mik. 3,8
Engem azonban betölt az ÚR lelke erővel, igazsággal és hatalommal, hogy megmondjam Jákóbnak a bűnét, Izráelnek a vétkét.

Vagyis az Úr Lelke tölt be erővel, IGAZSÁGGAL (Jézus Krisztusról szóló valóságos ismerettel, így válik eggyé az ember Jézus személye az IGAZSÁGGAL) és hatalommal, nem pedig az Úr ereje tölt be erővel igazsággal és hatalommal.

Az „erő” önmagában Lélek (Szellem) nélkül bármiféle kijelentésre képtelen, tehát bármilyen erő megnyilvánulás mögött valamilyen Szellem (személy) áll.

A kérdés az, hogy a Szellem Istentől van, vagy mástól.

Miről lehet megismerni?

Lenne néhány kérdésem Jehova tanúival kapcsolatban. Miért nincsenek ünnepnapok? Nem uncsi ez így? Pl. miért nem ünneplik a karácsonyt, húsvétot, de még a vasárnapot sem?
Igaz az, hogy a Jehova tanúi nem fogadják el a Biblia egyes részeit? Ha igen, miért "szelektálják" a könyveket aszerint, hogy tetszik-e nekik vagy sem?
Igaz az, hogy a Jehova tanúi nem olvashatják a Bibliát, nem imádkozhatnak, nem tanulhatnak bibliai történeteket. Ez nekem egy kicsit furcsának tűnt, amikor hallottam. Ha ez igaz, akkor mivel foglalkoznak összejöveteleken?
A válaszokat előre is köszönöm.

Jézus látott egy embert aki vámszedő volt Mat 9:9. Itt Jézus szólította meg. Hogy kövesse.
A gazdagembert is hívta, de az nem ment. (nem minden esetben volt az, hogy tömegek szaladgáltak utána. De, voltak olyan esetek ahol több ezren is hallgatták. Viszont olvasunk olyat, ahol Jézus, és akivel beszél. Tehát közvetlen személyes kontaktus. Ehhez pedig az kell, utca, tér, mező, adott hely. Megszólítás, vagy elhívás, házba bemenés, vagy behívás. A lényeg amúgy is azon van, hogy mit mondott neki, mit tett érte.)

De! ahogy mondtam is. NEM CÉLOM! (mondom nagybetűvel, és nem ordítás) hogy itt bárkit is eltérítsek hitétől. Ha egyet tudok érteni azzal, amit mond, akkor örülök, mert nem csak én vagyok azzal úgy. Ha más talál szavaimban olyat, ami szerinte értelmes, szintén örülök.

Rom 12:18 Ha lehetséges, amennyire tőletek függ, minden emberrel békében legyetek.
Túl kevés itt az emciós jelzés (így nem tudom visszaadni szövegben azt, amikor beszélek. Viszont vigyorogni is ciki, mert az hihetné valakik a sok mosolyra, hogy kinevetem, vagy nem vagyok eszemnél. ) (Péld 17:27)
(Mellékesen jegyeztem meg.)


De, Jézus így tanácsolta apostoloknak; amikor beléptek a házba, üdvözöljétek a háznépet [„Köszöntsétek azt, mondván: Békesség e háznak!” , (székely ford.)]
Máté 10:14-ben ismét találok egy formát, „És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket….
Márpedig ha valaki, akkor a több esetből valaki.
Itt a meghallgatni, (vagy végig?) Egyértelmű számomra; hogy kopog, kijön, elmond, az meghallgat, vagy nem, oszt mehetnek tova. Vagy maradhatnak stb.

Nem keverem a missziót a házról-házra.
De mi is az a misszió? Hogyan történik?
Beülnek a templomba és várják, hogy valaki bemegy? (Tényleg érdekel)
Egy rövid kérdés; Hogyan terjed a hit? (Mert nekem itt van három templom is, kevéske sétával, de jó ha csak egyikbe mentem be.) Mert szerintem itt van a gond a megközelítéseink

Csel 10:18
Igen, ebben van a válasz: „ …itt keresik meg…”)
Igen, itt keresik meg.

Márk 6:11-ben felkészíti őket egy lehetőségre, és elmondja hogy cselekedjenek
„Akik pedig nem fogadnak titeket,..” Itt egy eshetőséget, lehetőséget vet fel. Akik nem fogadnak. Vagyis ebből következtetek ismét arra, hogy kiküldésük tartalmazta a házról-házra járást is.
Luk 9:6 „ Kimenvén annakokáért, bejárák a falukat, hirdetvén az evangyéliomot…”
Ismét olyan cselekmény ami folyamatos bejárták a környéket.
(elképzelhető, hogy sehova nem kopogtak be? Igen, elképzelhető. Elképzelhető, hogy piactereken, hirdettek? Igen, elképzelhető. Elképzelhető, hogy zsinatokban? Igen az is.)
Akkor, ma napjainkban hogyan terjed a hit? Csel 17:17.

Olvasom Csel 5:
A kérdés még mindig az, hogyan terjed a hit?
28, 29, igen érdekes dologra mutat rá.

A korai prófétáknál nem mindig volt kijelölve, hogy xy-hoz kell menniük. Hanem egy városnak, vagy népnek prófétáltak. Ebben az esetben folyamatosan mozgásban kellet lenniük.
Aztán a zsidó szokások hagyományok szerint, vagy a városkapuban, vagy a piactereken szóltak. Ami nem zárja ki, hogy a város elöljáróságát ne keresték volna fel elsőként a hírrel, ami rájuk bízatott.
Így hoztam én szóba ezt. Isten szelleme vezette őket.

Említed, hogy nem látod az írásokban, hogy erre lenne utasítás.
A Háromságra sincs hivatkozás, mégis hiszel benne. ( Pár utalásból, következtetsz, a háromságra. Ismét pár utalásból, pedig nem látod, hogy házról-házra is bennfoglaltatik.)
Nos, ha nem látod, akkor nem látod.
(különböző gondolkodásunk van, más dolgokra figyelünk, az életünk folyamán eltérő személyiségek vagyunk. Tehát nincs is azzal semmi, hogy Másként látjuk
A dolog akkor van rendben, ha kölcsönösen tisztelni tudjuk egymás hitnézetét, elgondolását.
Szerintem, ezen van a lényeg.

Furcsa, amit mondasz. Tehát az edény a lényeg, nem az, ami benne van?
Mindegy, mit hirdetünk, csak azzal a módszerrel tegyük, ahogy a Bibliában tették?
Nem, nem furcsa. Nem mondtam sehol, hogy bármit lehet hirdetni, a módszer alapján.
Azt mondtam, ezzel a módszerrel. A közvetlen kontaktussal tették.
A kérdés, hogy mit hirdetnek, vagy helyesen-e? Ezek felkérdések (költői, nem vár választ)

Azt mondod, hogy egyetlen Jehova Tanútól sem hallottad a Krisztus Evangéliumát.
Mi az Evangélium?
És mit hallottál eddig J.T-tól?
(ez talán megérne pár sort, hogy lássuk egymás nézetét.)

Tehát mi is a Ti írásotok szerint való Evangélium?
Hogyan tudnád röviden összefoglalni?
http://www.watchtower.org/languages/h/index.html
Minden lényeges, és alapvető tantétel itt megtalálható. (Ez a legrövidebb)
Azért hoztam a hivatkozást, mert ez az övék, hivatalos weboldaluk. Tehát rögtön „első kézből” olvashatod. Én meg spóroltam a gépeléssel

Ha jól értem, becsöngetett hozzád egy Jehova tanú, és ezért hagytad ott a Református egyházat? (Nem kötekedés akar lenni, csak kérdés)
Igen. Jól érted. Ha sűrűre akarjuk fogalmazni, akkor így volt.
(a háttér már annál bonyolultabb)

Helyedben nem mondanám hogy leírtak, mert nem tudhatod.
15 évig ezen gondolkodni kicsit hosszúnak tűnik.
Miért nem személyesen mondtad el a gyülekezetednek, hogy miért akarod ott hagyni őket, és miért levélben?
Hmm. Sok dolog van ami esetleg korlátozza az embert, a börtöntől a tolószékig, egyéb szabad-mozgást gátló tényezők. Egyszerűen ezt tartottam helyesnek, ha rögtön a központba küldöm, hogy biztos célba érjen.
De, szerintem ezt a részt hagyjuk (mert amúgy mellékes megjegyzésnek szántam.)
Nincs nekem azzal bajom, ha jöttek volna, és azzal sem, hogy nem. Pusztán tényt hoztam fel.
( Indokban leírtam, hogy több dolgot nem tanítanak, és nem támogatnak stb. Röviden; eltérnek. [De, félek ezt így leírva, személyes megbántásnak veszitek] ilyesmiket közöltem.)

Istenfélő és Őt kutató emberek nem hoznak érték(elő)ítéletet emberekről. Azt meghagyják Istennek, Aki minden embert értékesnek tart, azért áldozta fel mindenkiért egyszülött Fiát.
Én itt különbséget teszek. (Egyrészét, mondandódnak osztom is; Isten akié az ítélet joga. Igen, valóban így van.)
Egy emberről, vagy két emberről, akik valamiben közösek. És amiben közösek, az számomra elfogadhatatlan. Akkor amikor azt a dolgot megítélem, akkor nem az embert ítélem meg, hanem a cselekményt. A cselekmény lehet fizikai, szellemi. A biblia nem tiltja, Maga Jézus, tesz többször is a hamis hitekre elitélő megjegyzést. Nem az embert itélte meg, hanem a hitet.
De, tisztelettel bánt a máshitükkel.


Tudja a lelked nagyon jól, hogy mit keres itt.
Áldást, békességet.
Honvágya van.
És amikor a Buddhistával beszélgetek? Mert nem csak erre a fórumra járok be, vagy levelezési listákon vagyok. Akkor pedig Buddhához vágyik a lelkem?

Honvágya van a lelkemnek. Jól mondod. Az ember úgy lett teremtve, hogy örökéletű legyen, és éljen a földön. (Paradicsom) Ezt a belén teremtett vágyat örököljük, és vágykozunk utána. Ezért keressük Istent. Ezért tudakozzuk szándékát, és cselekszünk hitünk szerint. Mert a honvágy az eredetiség, tökéletesség felé, erősen dolgozik bennünk. (Legalább is rám ez igaz.)

lehet ünnepi hangulatban eltölteni a napokat. A jókedv egy emberi tulajdonság. Az asszony ne csak évfordulóra kapjon valamit, hanem amikor tehetem és kedves akarok lenni. A gyerek ne a szüli napján várja (napjaink követelje) az ajándék. Hanem ahogy pénzem engedi szeretetből annyit kap amennyi kifér. ha az nincs, akkor megajándékozom pár órácskával, amit játékban töltünk el. stb. naponta sok-sok alkalom.
De, ami az Ünneplést illeti, annak tárgya van, vagy célja. A karácsony egy felvett szokás. Nincs benne az írásokban, hogy ünnepelni kéne. a húsévt pedig már egy kevert ünnep. Valamint annak dátuma, eltérő Gergely miatt. szemben a Héber 12 holdnónapos naptári éven. Ami úgyanúgy képes egy adott nap meghatározására akár itt ebben a században is, csak számolgatni kell. És nem igazitják a szombathoz. Hanem magához a naphoz. ezért el is tér attól, ahogy az egyházak ünneplik. (a bevett nyuszi, tojás, és locsolás és más hasonló szokásoktól eltérően.)

Azokat a részeket, és itt ne könyvekre gondolj. hanem inkább versekre, vagy szavakra. Amik nem része a Bibliának. pl. Minap szóbakerült 1.Ján 5:7,8. ezek tartalmaznak olyan szavakat a háromságtételhez, amik eredetileg nem része a biblia szövegének. És igy modósítják annak értelmét. (habár sok biblia kiadó tudja ezt, mégsem javítják. Csak lábjegyzeteket tesznek.) Szóval az ilyen és hasonló, a világ által is jól ismert részeket, amik bizonyíthatóan nem része az írásoknak valóban nem fogadják el.

A könyveket pedig nem szelektálják.
A héberiratok már kész volt amikor jézus megszületett. és mint egységes kánont kezelték. Maga jézus idézet azokból. A görög iratok, pedig jézus halálának évszázadában befejeződőtt. és mire kanonizálták, addigra gyakorlatilag azt hagyták jóvá ami már első században is elfogadott volt.
2Tim 4.13 "... hozd a könyveket, is (ezek a korai görög iratok) kiváltképen a hártyákat (ezek pedig a héber iratok.)
Vagyis a Biblia belső kánonja határozza meg, hogy mi tartozik oda, és mi nem. J.T. azt a bibliai összeállítást fogadják el amit a Reformátusok is. 66 könyv.
De, ha a katolikus Bibliához viszonyitunk, akkor igen, vannak amiket nem fogadnak el. Mert az tartalmaz olyat ami nem ihletett forrású. Ami nem zárja ki esetleg annak hitelességét. Hanem inkább azt, hogy Nem Istentől ihletett.

Naponta olvassák, egyedül, és csoportosan a Bibliát.
Teszik ezt mindig imateljes kéréssel. Vagyis előtte, és utána imádkoznak.
Tanulnak bibliai történeteket. Annyira, hogy készitettek könyvet "az én könyvem bibliai történetekről" cimmel. Olyan összeállításban, hogy akár gyermekek kezébe is adható, mert rövid célírányos megfogalmazása a történéseknek.

Az összejöveteleken, mint máshol is. A fő cél Istenbe vetett hitük kinyilvánitása. A királyságteremben egy-egy részt részek különböző felszólalóktól felolvasva, és nézetükből kifejtve. majd akár hozzá is tehetnek, a halgatók, vagy másként is kifejezhetik. (Elég parlamentálisan müködik, ha már itt a 'Nagy házban' nem megy
ott egész jól funkcionál.) Közös ima, éneklés, felolvasás, értelmezés. Buzdítás....
Ezekkel foglalkoznak. Mint bármely más gyülekezet.
Szigorúan a Biblia irányadó mértékeit betartva. (Ők így teszik, gondolják helyesnek.)

ŐK?

tavasz mondja:

""Istenfélő és Őt kutató emberek nem hoznak érték(elő)ítéletet emberekről. Azt meghagyják Istennek, Aki minden embert értékesnek tart, azért áldozta fel mindenkiért egyszülött Fiát. "
Kedves Fony, ezt jó lenne, ha nemcsak elméletben mondanánk ki, hanem a gyakorlatban is megvalósulna, pl. itt a fórumon. Ez ugye azt jelentené, hogy nemcsak református hitű embereknek lehet itt létjogosultságuk, vagy mégis? "

Az Ige mondja:

"Alig találunk még egy Igét az Újszövetségben, amelyet ennyire félreértenének és rosszul alkalmaznak, mint a Máté 7, 1-et. 'Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.' Ugyanebben a fejezetben olvassuk lentebb: 'Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól ' .gyümölcseikről ismeritek meg őket.' Mármost hogyan 'őrizkedjünk', ha nem gyakorolunk ítéletet? Az 1Kor 5-ben újra ezt olvassuk: 'Mert mi közöm ahhoz, hogy a kivülvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek-e ítéletet? A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.' Itt pontosan kivehetően azt tanuljuk, hogy a 'belüllévők' alatt a gyülekezet ítéletének közvetlen körén belül lévőket kell érteni; mégis, a Máté 7,1 általános értelmezése szerint senkit sem szabad megítélni, ez az értelmezés tehát szükségszerűen téves. Ha egyes emberek azt vallják, hogy 'belül' vannak, akkor parancsunk van rá, hogy megítéljük őket. 'Avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek ítéletet? ' Ami a 'kivülvallókat ' illeti, velük semmi dolgunk, kivéve azt, hogy megjeletnsük nekik a tiszta, tökéletes, gazdag, határtalan és kifürkészhetetlen kegyelmet, amely felhőtlen fényességgel sugárzik Isten Fiának halálában és feltámadásában.

Ez elég egyszerű. Isten népe fel van szólítva, hogy megítélje mindazokat, akik azt vallják, hogy 'belül' vannak; őrizkedniük kell a hamis prófétáktól ; utasítva vannak, hogy 'vizsgálják meg a lelkeket', hogyan tehetik meg mindezt,ha egyáltalán nem is ítélhetnek? Akkor hát mit ért Urunk azon,hogy 'Ne ítéljetek? Úgy hiszem, pontosan azt érti, amit Pál mond a Szent Lélek által, amikor azt az utasítást adja, hogy idő előtt ne ítéljünk, míg el nem jő az Úr, aki egyrész világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait: és akkor mindeninek az Istentől lesz a dicsérete.( 1Kor.4,) Semmi dolgunk az indítékok megítélésével, de meg kell ítélnünk mindazok viselkedését és elveit, akik azt vallják, hogy 'belül ' vannak. Amit tehát a keresztyén olvasó szívére helyeznék, az az, hogy ítélje meg azokat, akikkel evangéliumi ügyekben közös igát vesz fel.

Az idő sürget. Nemsokára itt lesz maga az Úr. Akkor sok felemás iga egy pillanat alatt kettétörik majd, sok bárány és kecske örökre szétválik egymástól. Bár képesek lennénk megtisztítani magunkat minden tisztátalan szövetkezéstől és istentelen befolyástól, hogy mikor az Úr Jézus visszatér, ne szégyenülünk meg, hanem örvendező szívvel és tiszta lelkiismerettel mehessünk elébe" C.H. Mackintosh: Hogyan találunk rá Isten útjára? ( Evangéliumi Kiadó )

hmmm....


ezt hogyan értelmezed egy FÓRUM esetében?

-

Elolvastam. (Nem volt egyértelmű, de ne aggódj a hiba nem a te készülékedben, van. Hanem az én értelmezési, jelfelfogó rendszeremben. Mert azt gondoltam; hogy saját szavaidra gondolva mondod: olvad el [mintegy felkérsz, hogy gondolkodjam el azon] így futottam hát neki annak, amit korábban mondtál.)

De! itt utóbbi szólásodban mondasz valami nagyon érdekeset, amire felfigyeltem;
A hit is folyamatos fejlődés alatt van, ha statikus akkor halott hit.
Igen. Én is így gondolom.


Nem célom ellentmondani neked, De ha már ismét szóbahoztad Szamária asszonyt. Hitre jutott?

Ha tőled megkérdezem, ki a Krisztus?
Azt mondod Jézus a Krisztus.
Jól teszed, mondod. Kijelentő formában beszélsz róla.

Ezekután nézzük meg az asszony hitét.
Ján 4:29 A beszélgetés Jézussal felkavarta, hiszen otthagyta, félbehagyta, amiért ment. És szaladt a városba. De, nem kijelentő módban beszélt, hanem feltételes módban. „Nem ez-é a Krisztus?” 5Móz 18:15 (nyelvészetileg; matekból ismerjük - * - = + Nem ez a Krisztus? Tagadás, kérdés = kijelentés? Vagy feltételes mód?)
Persze egy kérdés lehet felhívó jellegű is. De, nem egyértelmű a leírás. És célja sem az, hogy kifejezze a nő megtérését.
Nem kételkedem abban, hogy az a nő valóban hitre jutott, mert érdekelte az esemény, és maga a személy is. Így talán később elkezdte a korai írások mellett (Szamáriaiak csak a Mózes 5 könyvét fogadták el.) a többi írást is olvasni, vagy fogadta a későbbi apostolokat, azok utódait stb… az írás nem tesz említést a hitéről se pro, se kontra. Nincs megerősítő formula. (De, tagadó leírást sem találtam erre a nőre.)
Feltételezéseink lehetnek. És igyekszünk a számunkra legelőnyösebbet, logikust feltételezni. Krisztus földi megjelenése olyan hatással volt az emberekre, hogy nagyrészük megtért.
(De, ez nem így volt. Nagyon kevesen fogadták, amit mondott. Csak halála után indult erős gyarapodásnak a korai gyülekezet.)
Én azt látom, ahogy az asszonynak kétségei merültek fel, és nem dobtal el ’kapásból’ a lehetőséget, hogy az akivel beszélt az valóban a Krisztus volt.
De, ami számomra nagyobb jelentőségű, azaz életvizének prédikálása.

Megjegyzés: Fony-nak
Itt egy eset amikor Jézus és tanítványairól nem tudott senki, (tehát nem mindig tudták előre az emberek, hogy hol jár, így nem mindig fogadta őt tömeg. Hiszen a közeli városba is a nő vitte el a hírt.) az ottaniak közül. Galileába indul, és fáradtan pihen meg Sikárban, Jákob kútjánál. És ismét egy eset, amikor Jézus példát ad a prédikálásból. Megszólít egy asszonyt, függetlenül, hogy tudja, nem Izraelita.
Értelmezésemben ismét egy bizonyságtétel, hogyan is lehet azt tenni. Úton, útfélen, vagy akár házanként…

5Móz 1:23-tól.
1:27, nem csak 10-en próbálták meg a kapott információkat feldolgozni a saját értelmük szerint.
Nem mondtam, hogy nem kell a hit, hanem azt, hogy a hithez kell ismeret. Ez az ismeret a Biblia Szava. És ha jól tudom pont azért íratatott le, hogy a hitet feltámassza, megerősítse, és fenntartsa.
Mondok példát. Amikor Mózes könyvét olvastam és abban 2Móz 5:7 a régészek találtak olyan téglákat amiben nem volt szalma. V. Jerikó falain leereszkedő kémek megmenekülése. A régészek bizonyították, hogy Jerikó falai egy dupla építésű fal párhuzamosan. És azok teteire építkeztek is. Tehát valós dolgokat közöl. Hogy jön ez a hithez? Amikor ilyeneket találok amik egyébként nem okvetlenül lényegesek mégis pontosak. Akkor elhiszem a párbeszédek, kijelentések valóságát is. Közvetve bizonyítható. Olvasom a kijelentéseket, ígéreteket. És épül a hitem.
Nálam a kettő nem zárja ki egymást. Kutathatok, és a kapott eredmények a jelenlegi tudomány által is megerősítik a Biblia szavait. Tehát duplán van okom elhinni azt.

És azt sem mondom, hogy nem a Szent Szellem vezeti az embert. 1kor 2:10-ben azt olvasom, hogy, „… a szellem mindent kutat, még az Isten mélységes dolgait is.”
Így jutunk el a Szent Szellem által kinyilatkoztatott dolgokhoz. Ami támogatja, felszítja hitünk, és fenntartja.
És igen, arra támaszkodok amit Isten feltár, de feltárni is akkor ha kérem. Kérésem megvizsgálja, és annak megfelelően ad, vagy sem.
De, a kapott dolgoknak arra, kell indítania, hogy további érdeklődésem legyen iránta, teljes őszinteséggel. (ahogy a gyermekek kérdeznek kétségek nélkül nyíltan, várva a válaszra úgy kérdezem én is Istent. És tudom, hogy kapok, válaszokat.)

(szerintem hit dolgában egy dologról beszélünk, csak a megközelítésünk más-más.)

Ők.
Ti.

Amikor pedig egyetértek, azt mondom Mi.

Mondtam; nem vagyok Jehova Tanúja. (nem mintha nem foglalkoztatna azon gondolat, hogy általuk megkeresztelkedjem.) De jelenleg hivatalosan nem sorolható vagyok. Sok tantételüket osztom. Ezt nem is titkoltam.

Kedves Lucius!
Na akkor nézzük az én gondolat menetemet, de csak az elején:
Az asszony olyankor megy a kútra vízért amikor mindenki behúzódik a hűvös szobába, mert nem szívesen találkozik azokkal akik mindent tudnak róla.
Várakozása ellenére találkozik egy idegennel akiről már messziről látszik, hogy zsidó ember.
Ez megnyugtatja, mert a zsidók nem beszélgetnek idegen nőkkel, és főleg nem szamaria beliekkel.
Nem ez történt.
Olyan beszélgetésbe bonyolódik, ami az egész gondolkodását felborítja.
Gondolom nem kell folytatni a gondolatsort, mert festő vagy tehát sokkal szemléletesebben látod a történést, és a változást amin az asszony keresztül ment.

3 nappal később pedig a város lakók azt mondják most már nem neked hiszünk.
Tehát ők tudták, hogy az asszony hitre jutott.
Vagy tévedek?

Nem tévedsz.