nemosineX írta:
Kedves Loisz!
Örülök, hogy valami beszélgetésféle kezd kialakulni közöttünk.
A véletlenekben én sem hiszek.
A "Vajon véletlen-e...?" csak egy ironikus kérdés volt.
Áldott szép napot kívánok!
Szeretettel,
n.
- Kedves nX !
-Én is örülök: - az első mondatodnak, de a másodiknak is !!!
-Igen, én is szeretem ezt a fordulatot,- amikor az állitást "kérdésbe" bur-
kolva tesszük fel.- Vagyis én nem hiszek a véletlenben !,- de a velem
esetleg ellentétes nézeten levőt rögtön egy "bizonyitó" kérdés példájával
gondolom meggyőzni...
-Ha van kedved és időd,- egy kicsit el is időzhetnénk a "véletlen" témánál,
mert bizony sokan hisznek benne,- és sok-sokféleképen ! - Van, aki
úgy véli, -ha számára kedvező szitu adódik belőle,- ez a pozitiv esetleges-
ségek jó találkozása.... Filozófiai fejtegetésnek nem rossz,- persze,
van számtalan más változata is... Sikerek élvezői sokszor hozzáteszik,---
hogy azért a véletlenek is "hozzásegitettek" stb....
-És ha a "véletlenekből" negativum származik ? -- Akkor az: pech ! és kész... Általában, - nem én vagyok a hibás !!! --- De ha sorozatban ér
valakit és nem tudja feldolgozni,- mert nem tud a dolgok mögé, vagy köré
nézi,-- akkor az pszichikai esetté is válhat, és az elég veszélyes is lehet.-
--- Emberi magyarázatok,- dehát végül is valahogy tényleg meg kell
magyarázni... És én nem is vonom ki magam ez alól,- mert kb. én is igy
gondolkodtam hitrejutásom előtt.-- De igazából ezek a válaszok soha
nem elégitettek ki,- csakhát sokáig nem volt jobb a számomra sem...
-És Te hogy jutottál el oda, hogy már nem hiszel benne ? - Talán szak-
mailag is foglalkoztál vele,- korábbi kedves "önéletrajzi" soraid alapján...
-Hátha segit ez is, itt is valakinek ... ?
Szia, üdv.
L.