Nem.

Igen, van lelkük (már amelyiknek).

Ha csak lelke lenne, akkor igen, de Istem szellemt is lehelt bele. Attól lett ember, más mint egy közönséges állat.

A kapcsolat Istennel a szellemen keresztül lehetséges.
A por a test plusz lélek. Ez mind élve is maradt a bűnbeesés után. Az ember szelleme halt meg, és ez az ami újjászületik az újjászületéskor.
Ha valaki a dogmáktól felszabadultan keresi az igazságot, akkor ez nagyon világosan lejön az Írásból.
üdv
ex

Egy pici módosításal élnék félreértés elkerülése végett.
Én jelenleg az emberi hármasságot látom igazoltan a Bibliából.
Ezt próbáltam fejtegetni fentebb, noha lehet, hogy nem eléggé érthetően.

Ugyanakkor elzárkózok a szélsőséges felbontástól, mely éles határvonalat húz ezek közé
Az ember egység. A funkciókban van különbség, de itt is átfedésekkel és kölcsönhatásokkal. Időnként az Ige is cserefogalomként használja a lelket és a szellemet. Amivel nem értek egyet, hogy a szellem kifejezést törölni kell, hisz az Ige beszél róla.
A szélsőséges trichotómiát(hármas felosztást) elutasítom, a józan egységben gondolkodó hármas felosztást tartom helyénvalónak.
A dichotómiai(kettős) felosztás nem tragikus, hisz a lélek és a szellem élesen nem választható szét sokszor. Ez még önmagában senkit nem vet vissza a megszentelődésben, mert így látja.

Ugyanakkor azt is meg kell érteni, hogy csak a lelki(pszühikus) uralom hangsúlyozása az emberi ÉN hangsúlyozása, mely egészségtelen és nem képes megérteni az Isten dolgait. Ez a pszühikus-lelki érzéki Én központó ember, ellentétben a pneümatikus-szellemi, Istenre figyelő emberrel.
Mint a hitetlen embernél is ez van. A lélek(pszühé) aktív és hízik, önigazságba torkolva, míg az Isteni kapcsolatra rendelt alkotó rész(pneüma) elcsökevényesedik, elhal, és így nem képes a lélek(pszühé) helyes módon funkcionálni.
A megtéréskor mindez helyre kerülhet, de itt is megmarad az életünk végéig tartó harc és az Úr munkája bennünk.

Az ember:

1.Mózes 1.
27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.

1.Mózes 2.
7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.


Mk 12,30 Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.

1Kor 15,45 Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.

(leírtam ide is )
Nekem itt ez kettő igazából egy. Mind a kettőnek egyetlen célja van az emberben, az ÉLET!

Ha pedig ez a CÉL, akkor Isten van köztünk.

Drága BonyolultFelfogású Testvérem

({)

Köszönöm Net, igyekszem egyszerűsödni......
Szeretnék szimplán Ember lenni.

Kedves Ex!

Értem amit írsz és elfogadom, hogy az embert akár három részre is fel lehet bontani, úgy mint pneuma, pszüché és test.

(az ember érzelem, értelem és test ezzel akkor nem mosható össze, ha jól értem)

Áldott napot nektek, áldott várakozást!

Azon gondolkodtam, hogy az ember 5 részre is bontható:
E
M
B
E
R


Az Úr szerinti felbontásnak a célja, hogy közelebb vigyen az Atya imádásához, az ember társaim szeretetéhez.

Szív:
azt gondolom, hogy az ember énjének, jellemének, személyiségének helye (új szívre van szükségünk, Jézus példázata a borról és a tömlőről)
Lélek:
az ember személyisége, jelleme
Elme:
az ember gondolkodása (én az érzelmeket is ide tenném, mert a gondolatok és az érzelmek együtt mozognak, max. vannak gondolatok, amik nem tudatosulnak)
Test:
akaratnak és erőnek is lehet nevezni, itt "jön ki" minden, ami az előzőekben végbe ment, a szem előtt ez lesz nyilvánvaló

De én is vallom, hogy ahogyan nincs Lélek gyümölcsei, csak Lélek gyümölcse, úgy valóságosan az EMBER-ről beszélhetünk, mint egészről.

Nem tudom tudtok-e követni, remélem nem bonyolítottam a dolgot, nem ez volt a célom, nekem jó volt ezt felfedeznem, ezért is írtam le.

az ember 5 részre bontható, ami a következő NÉGY

Fej, tor, potroh.

ammen

(és a te LELKEDdel)

vicc vót, gondolom értettétek
azért köszönöm

vicc vót az 5, gondolom értettétek
azért köszönöm

Azon gondolkodtam, hogy a cél határozza meg mindig Isten szavát.

példa:
Ha azt mondja, hogy megteremti AZ embert (1 rész), akkor arról beszél, hogy Őt képviselje, mint EGY igaz Istent.

A sok vita szerintem abból van, hogy nem látjuk Isten célját az Ő kijelentése/kijelentései mögött.
Pedig az Igeversek mögött álltalában ez kijelentetett, csak odáig már nehéz eljutni, ha az ember saját/közösségének igazságának az igazolását keresi csupán az Igében.

Így is kapunk az Ő gazdagságából, de mennyivel több jutna....

Azért fontos, hogy az ember ki ne essen a saját erősségéből, a gyülekezetének erősségeiből, de néha ilyen "nyitások" meggazdagíthatják a hívő ember életét.

Olvasgattam a témát, és egy-két gondolatot felvetnék én is:

1) A Jn 4:24 (EF, Csia) szerint Isten Szellem/szellem, és az őt imádóknak szellemmel és igazsággal kell imádniuk. Azonban a Biblia beszél Isten Lelkéről/lelkéről is (héb. nefes, gr. pszükhé): Ézs 42:1, Jer 32:41, JSir 3:17, 20, Zsid 10:38. Másrészt nem csak a szellemünkkel, hanem a lelkünkkel is imádhatjuk Istent: Zsolt 103:1, 42:2-3.

2) A hagyományos trichotomista felfogás szerint a lélek az értelem, érzelem és akarat helye, a szellem pedig az Istennel való közösségé. A Biblia azonban arról beszél, hogy a szellem is rendelkezik a lélekre jellemző vonásokkal: értelemmel (Mk 2:8, ApCsel 19:21, Róm 8:16, 27, 1Kor 2:11), érzelmekkel (2Kor 7:13, Péld 17:22, Lk 1:47, Jn 11:33, 1321, ApCsel 17:16, jak 4:5) és akarattal (Gal 5:17, Ézs 29:24). A lélek pedig alkalmas az Istennel való kapcsolatteremtésre: Zsolt 42:2-3, 103:1.

3) A fizikai test halála után tovább él az ember lelke (Jel 6:9) vagy szelleme (Ézs 26:19, Zsid 12:22-24), de sosem lelke és szelleme.

4) Amikor Jézus nyugtalanságáról olvasunk, a görög azt írja, hogy nyugtalan a lelke (Jn 12:27), máskor pedig azt, hogy a szelleme (Jn 13:21).

5) Az emberről a Biblia úgy beszél, mint aki test és lélek, vagy pedig test és szellem egysége, esetenként kettős egység: Mt 10:28, Róm 7:22-23, 2Kor 7:1, 4:16, 3Jn 2.

6) A Biblia beszél arról, hogy az állatok lelkek (pl. 1Móz 1:20-21, Jób 41:21, Ez 47:9), de említi az állatok szellemét is (Préd 3:21).

Ezek az előfordulások számomra azt jelzik, hogy a lélek és a szellem sok esetben szinonim fogalmakként jelennek meg. Mindazonáltal ott vannak azok a versek is, amelyek együttesen is említik a kettőt (1Thessz 5:23, Zsid 4:12), ezért nem lehet őket egyszerűen összemosni. Részemről nagyon sokat mondó volt a korábban - azt hiszem net2rist által - idézett gondolat Pálhegyi Ferenctől: "Az ember két részből áll, de háromféleképpen működhet, szubsztanciálisan dichotom, funkcionálisan trichotom lény."

credo, ergo: jófelé cogito