Szeretném megtuddni mit gondoltok erről általában?
És konkrétan ti ezt megvalósítjátok, vagy inkább azt várjátok, hogy ők segítsenek benneteket, bennünket?
Mit jelent a gondoskodás az idősekről szerintetek?
Csak a hozzátok tartozó idős emberek iránt van felelősség, vagy akivel találkoztok mindenkivel?

Hát lehet, hogy ez senkinek nem téma, majd meglátjuk

Szia Magda!

Gondoltad volna,h. csupa fiatal fórumozik itt, akinek ez még nem téma?


Csak röviden annyit,h. természetesen kell gondoskodni, mindig olyan mértékben, ahogyan igénylik.
Most éppen megyünk egy idős házaspárt látogatni, már üzentek,h. mi van, elfelejtkeztünk róluk?Pedig nem, olyan élmény a velük való találkozás.

Gondoltam, hogy a fiataloknak téma

Anyuról gondoskodtunk (édesapám 9 éve halott), lett 4 unokája.
Nem unatkozik nyugdíj alatt, a két pici most is ott lóg nála....

Akkor nem ő gondoskodik rólatok?

Mit jelent a gondoskodás szerinted?

Betölteni az Úrtól kapott szerepemet....
Ezzel tudok leginkább gondoskodni mindenkiről a környezetemben.

pl.
- ha az Úr házasságra hív, akkor szeretnem kell a feleségemet, mint magamat és ha kell az életemet adni érte.
- a gyermekek olyanok számomra, mint a hős tegezében a nyílvesszők

Ennek előnyét aztán mindenki élvezi:
az oviban a dadus, a feleségem környezete, édesanyám, aki boldog a kicsik mellett és nem unatkozik.

Ha szükség lesz rá, akkor édesanyámat ápolnom kell, főzni rá, ápolni, de ennek még nem jött el az ideje, most még ő ápolja nagymamámat.

Gondoskodás?

Jézus úgy gondoskodott rólunk, hogy cselekedte az Atya akaratát.
A többi már az Ő dolga

Tudod mi a szó jelentése
kupec?

kereskedő?

Ha nem, javítok és bocsi...

Ló kereskedő ha jól tudom!
meg sertés, de van rosszabb jelentése is.
Értelmező sz. most néztem meg.

Szóval a gondoskodás a felada adást jelenti

Bocsássatok meg, ha feszegetem a kérdést, mert úgy gondolom fontos.
Az embernek továbbítania kell a másik ember felé azt amit kap Istentől.
Gondolom ehhez nem fér kétség.
Mert az élő víz a folyó viz, és ami áll az már pangó víz és nem élő.
Továbbitani, pedig a másikról való gondoskodásban lehet.
Amikor nálad Erika megjelenik a kapudban, akkor a gyermeked már tudja ....
miért tudja?
Azért mert van erről tapasztalata.
Tudjuk mi mit jelent a gondoskodás?
Van nekem erről tapasztalatom?
Ha neked van akkor kérlek írd le?

van 1-2 "nehéz ügy" ebben a témában...

pl: rendkívül elterjedt az a vélekedés, hogy "tiszteld atyádat és anyádat" = FELTÉTLEN ENGEDELMESSÉG

ebből fakad az alábbi MEGTÖRTÉNT történet is:
felszólal a falugyűlésben a HETVEN ÉVES bácsika... azaz felszólalNA! mert feláll 90 éves apja, és letorkolja: "elhallgass, te TAKNYOS KÖLYÖK!"


házassági-párkapcsolati tanácsadásban ISZONYAT gyakori probléma, hogy a fiatalok valamelyikének VÁLASZTANIA kell, hogy a kedves szülővel vagy a párjával akar-e "együtt élni"


aztán itt van ez:
2Kor 12,14. Ímé harmadízben is kész vagyok hozzátok menni, és nem leszek terhetekre; mert nem azt keresem, a mi a tiétek, hanem titeket magatokat. Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek.

van megbeszélni való bőven...

Szia Kavics!

Csak igazolni tudom soraidat,

de sajnos ebben is meg kellett tapaszatalnom az állam aparátus egyoldalúságát. A törvény nincs tekintettel a szülő-gyermek családi kapcsolatára, és egy mércéja van, a pénz.
De jó tudni, hogy az Úr törvénye nem ilyen kegyetlen.

A 90'-es évek elejétől, mint Erdélyországból áttelepült kettősállampolgár élek Magyarorzságon. Hogy miért, hogyan kerültem ide, az hosszú lenne elmesélni, egyelőre erről csak annyit, hogy:
"Az ember tervez, az Úr végez."
Miután a testvérem is kijött, nyugdíjas korukra egyedül maradtak otthon. Az így eltelt hosszú évek alatt feleségemmel közben az Úr előtt megtusakodtuk a kérdést, és készen álltunk az ő befogadásukra, de vártuk az ő döntésüket, ami a tavaly magtörtént
Most jelenleg itt vannak, de tartozkódási engedély nélkül, mert nem adták meg a hatóságok, arra hivatkozva, hogy - három gyekemek édasapjaként- nem látják biztosítanítva az megélhetésüket.
Természetesen rosszúl esett ez a visszautasítás, mert olyan körülményeket -külön lakás, nyugdí kiegészítés, stb.- tudunk nekik biztosítani, hogy sok itt élő magyar állampolgár nem rendelkezik ezekkel a feltételekkel. Akinek volt dolga az idegenrendészeten, tudja miről beszélek.

Bocsánat, ha már így is túl hosszú voltam a kelleténél, csak azt szerettem volna megírni, hogy misszió ez a mi részünkről, és nem adjuk fel.

Kedves Zoli (írhatom így )?
Ezekre a problémákra nem gondoltam, de jó, hogy ide került.
Inkább arra gondoltam, hogy egymásnak a megbecsülése a gondoskodás adásával és annak elfogadásával is történik.
Nekem az elfogadás oldaláról indult el a gondolat, hogy a kérdést felvessem.
Például utazásnál megkérdezem akinek olyan csomagja van amiben én segíthetek, hogy segítsek e.

Illetve ha olyan nehéz a csomagom, megkérek fiatal embert segítsen.
Ezt még nem olyan régen gyakorlom tudatosan, de gondolom másnak is kellene ezt gyakorolni, akkor több megértés indulna el ember és ember között.
Például azt is eltudnám képzelni, hogy kocsival közlekedő megállna a busz megállóban és egy- egy idősebb embernek felajánlaná az elvitelét.
Erről mit gondoltok?

Kedves FM!

Természetesen szólíthatsz a keresztnevemen. Ezek szerint ismerjük egymást?
Nem titkolózni szerettem volna, csak azért használom a „dezi” nevet, mert a régi fórumlistán akkoriban ezt használtam. Majd utánaérdeklődöm, hogy lehet ezt átírni.

Köszönöm észrevételed és a tapintatod.
Értem, és már a tegnap éreztem, hogy nem ezzel kellett volna bekapcsolódnom a ebbe a topikban , csak még annyira friss bennem az élmény, és hamarabb voltam kész az írásra, mint késedelmes az átgondolásra.

odafigyelés:
Minden alkalmat megragadva igyekszem gyakorolni ezt, de be kell vallanom, hogy volt, amikor győzött a fáradtságom, lustaságom.
Hazamenet a munkából egy fáradt nap után előfordult már, hogy leültem. Ilyenkor azonnal jött a kísértés. No, nem az idős nénire, bácsira gondoltam, aki helyet keresett, hanem a bennem dúló lelki folyamatokra. Megszólal a belső hang, de gondoltam előbb megvárom, hogy a körülöttem lévők oldják meg a helyzetet, és ha nem állt fel senki, akkor végül megtettem.
Pl. éppen ezért, a kísértésnek teret nem adva, nem is szoktam mostanában helyet foglalni a tömegközlekedésben, csak ha sok üres hely van.
Ti hogy vagytok ezzel, volt vagy van ilyen az életetekben?
Krisztus szeretete vagy a lelkiismeret megnyugtatásából cselekedtek?