Ki lesz a kormányfő (és a bálanya)?
SMS járja körbe kis hazánkat, nemrég kaptam meg. „Tisztelt hölgyem/uram! Szeretném felkérni a Magyar Köztársaság miniszterelnökének. Ha nem vállalja a megtiszteltetést, kérem, továbbítsa az üzenetem. Gyurcsány Ferenc.” Némi megfontolás után úgy döntöttem, nem válaszolok. Bálanya se lennék, hiába kérlelnének. Többnyire nem teszek eleget a hasonló kérésnek. Legutóbb sem másoltam le a Fatimai Szent Szűzhöz intézett ima szövegét kézzel, huszonnégy példában, nem törődve a fenyegető következményekkel.
Továbbá: kinek küldjem tovább a miniszterelnökségre buzdító SMS-t? Talán, ha Gyurcsány Ferenc személyes mobilján landolnának, felfogná: Magyarország szánalmas és nevetséges helyzetbe került azáltal, hogy ő az MSZP szombati, tisztújító kongresszuson bejelentette a lemondását a kormány vezetéséről Megmaradna pártelnöknek, és e minőségében ragaszkodna ahhoz, hogy ő válassza meg az utódját. De nem állapodott róla még a saját pártjának politikusaival sem, nemhogy a szövetséges pártokéval. Ehhez képes apró malőr, hogy a tavaly ősszel átadott Megyeri híd nevének kiválasztására hirdetett SMS-es szavazást egy Colbert nevű amerikai komikus nyerte meg, pedig már azon is jót derült a nagyvilág.
Össze-vissza keringenek a nevek a levegőben, jeles személyiségeké, akiket a szocialista képviselők - feltéve, hogy úgy hallgatnak Gyurcsányra, ahogy egykor Hammeln városában a rágcsálók egy vándorlegény fuvolaszavára – a konstruktív bizalmatlansági indítvány eszközével élve engedelmesen megszavaznának. Az első három emberről az MSZP Ésszerűség és felelősség nevű platformja népszavazást is rendezett az internetet használó szocialisták között. Az eredmény: 1. Surányi György (72%) 2. Vértes András (17%) 3. Glatz Ferenc (11%). Időközben Surányi György visszalépett, amit egyes dühödt pártkorifeusok Sólyom László köztársasági elnök nyilatkozatával hoztak összefüggésbe. Holott kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke nem hajlandó a „szociális mészáros” szerepére. A pártok támogatása nélkül nem hajtja végre azokat a valóban drasztikus megszorító intézkedéseket a magyar gazdaságban, melyeket Gyurcsány Ferenc és közvetlen munkatársai már maguk is szükségesnek látnak, de nyíltan nem mernek vállalni.
Patai Mihály, a Budapesti Értéktőzsde elnöke, Unicredit Bank Hungary vezérigazgatója. Vagy Balázs Péter uniós diplomata, Felcsuti Péter Raiffeisen-vezér, és Pongrácz Antal, az OTP igazgatósági tagja. A jelenlegi pénzügyi válságban egyik bankár jobban vonzza a szocialistákat, mint a másik, bár önálló programja egyiknek sincs. És persze az sem biztos, hogy az illető urak elvállalnák a Gyurcsány Ferenc által kidolgozott és hátrahagyott program véghajtását, ő és pártja szigorú ellenőrzése alatt. Lassan ott tartunk, hogy az MSZP, mely a közeljövőben rendkívüli kongresszus elé néz, nyíltan kimondja: engedelmes, önálló akarat és koncepció nélküli strómanra van szüksége, akit azért el lehet adni kül- és belföldön.
Van egy személyi javaslatom. Az illető eddig fényesen bevált, kormányfőnek is ideális lenne. Igaz, a PR-eseknek lenne némi teendője imázsa kifényesítésével, tekintettel néhány folyó ügyére: az illetőt Kulcsár Attilának hívják, és elévülhetetlen érdemeket szerzett a K and H bank vezetésében és kormányzati kapcsolatainak ápolásában.
Tudjuk, a keserűség a szatíra kiapadhatatlan forrása, de most ne merítsünk belőle tovább. Megdöbbentő, hogy az MSZP-n, mely formailag nem tartja magát a Kádár János féle MSZMP, még kevésbé a Rákosi Mátyás által gründolt MDP örökösének és jogutódjának, miként ütköznek ki azok a az "utódlási betegségek", melyek mind a mai napig gyötrik egykori "testvérpártjaikat" Észak-Koreában és Kubában. Öt éve úgy tűnt, a magyar szocialistáknak Gyurcsány személyében végre sikerült megtalálni azt a politikust, aki "felteszi az i-re a pontot”. A saját szempontjukból bravúrosan bonyolították le az 1989-90-es rendszerváltást. Ennek során lemondtak a hatalomról, majd a következő választáson, döntő többséget szerezve, visszaszerezték azt. De akkor még nem találták meg a vezetőt, aki ismeri a "tömegek nyelvét", személyiségével el képes bűvölni a közvéleményt.
Végre sikerült "felépíteni" a népszerű és korszerűen gondolkodó, nyugaton is szalonképes államférfit, aki legyőzte gőzerővel démonizált jobboldali “ellenpólusát”, Orbán Viktort is. Erre most Gyurcsány bedobja a törülközőt, nem akar tovább miniszterelnök lenni. Gondoljuk csak meg, micsoda veszteség ez azoknak, akik fanatikusan hittek benne, rajongtak érte, újra és újra teljhatalmat szavaztak neki az egymást követő vezetőségi üléseken és kongresszusokon! Az MSZP vezetői nem úgy vannak szocializálva, hogy egyszerűen szembeforduljanak egy népszerű és befolyásos vezetővel, különösen akkor nem, ha továbbra is "ő osztja a lapokat". A hatalommegosztás receptje nem működött 1953 után Rákosi Mátyás és Nagy Imre között sem. Annak a kötélhúzásnak, az akkori gazdasági csődnek és elhúzódó tehetetlenségnek forradalom lett a vége, ami most remélhetőleg nem ismétlődik meg. Mindazonáltal eszünkbe jut, hogy Gyurcsány Ferenc egyszer már megkérdezett a kivégzett miniszterelnök sírjánál: "Imre bácsi, te mit tennél az én helyemben?"
Gyurcsány elképesztő felelőtlenséggel nem gondoskodott az utódjáról, ugyanakkor azzal az igénnyel lép fel, hogy minden lépését, legalábbis a kormányzati ciklusából hátra lévő idő alatt, ellenőrizze és előre megszabja. (A hajdani kommunista pártok első titkárainak eszükbe sem jutott ilyesmi – igaz, az sem, hogy előre, nyilvánosan bejelentsék távozási szándékukat.) Közben a Fidesz, és személy szerint Orbán Viktor kivár, élvezi növekvő előnyét. Példátlanul népszerűtlenné vált ellenfele lépéskényszerbe került, és egyre rosszabbak a húzásai. A Fidesz programját nehéz hiányolni, ezzel a nyilvánosság előtt érvelni, tekintettel arra, hogy az MSZP-nek sincs programja, illetve ha van is, nem meri vállalni. Lassan, fokozatosan oda jutunk, hogy tényleg nem marad más hátra, mint az előrehozott választások. Ha a képviselők kétharmados többséggel módosítják az alkotmányt, és lerövidítik az indokolatlanul hosszú kampányidőszakot, még április közepén sem késő előkészíteni az országgyűlési választások első fordulóját. Az EU-s választásokkal és a képviselők költségtérítéséről rendezett népszavazással együtt meg is lehetne tartani.
Wiener György MSZP-s képviselő, amikor felmerült az alkotmánymódosítás lehetősége, egyből kizárta a kampányidőszak törvényes lerövidítését. Látható, hogy a parlament legnagyobb frakciója még a gazdasági és politikai válság legmélyebb bugyraiban is időhúzásra játszik, csodában reménykedik. Mégis bízom benne, hogy ha Gyurcsány Ferenc nem is, a legnagyobb parlamenti párt képviselői megkapták a kör-SMS-t. Talán levonják a logikus következtetést abból, hogy senkinek nem kell a csődtömeg, és nem tudják kivel felváltani levitézlett miniszterelnöküket.
|