Idézet:
Magyar nyelvérzék
Előzmény a hetvenes évekből. Értelmiségi ismerősünk mesélte, a nyáron Nyugaton jártak. Kérdésemre, hogy közelebbről hol, azt válaszolta, "Görögben". Kocsival Románián keresztül. Szóval átmentetek Erdélyen – mondtam minden hátsó szándék nélkül, inkább kicsit irigykedve. Egy pillanatra elgondolkodott, talán rosszallón is nézett rám, mintha azt mondaná: hogy jön ez ide, nem mindegy? De azért válaszolt: szerintem igen. Keresztülmentünk például valami klujnapoca (így ejtette) nevű városon. Az Erdélyhez tartozik, nem?
Igen, az Erdélyhez tartozik.
Aztán egy ráhangoló a nyolcvanas évekből, ami nem saját történet; két helyen és két változatban is olvastam huszonvalahány évvel ezelőtt. A lényeg a következő. Tanárnő a Felvidékre utazik mindenre fogékony és mindent tudni akaró kisfiával. Nem rokoni látogatásról van szó, de mivel nem mennek messze a határtól, természetszerűleg csupa olyan helyen járnak, ahol rengeteg magyar szót hallani. Ezzel kapcsolatos az édesanya panasza, amikor hazatérvén beszámol a barátnőjének. Minden jól ment, de a gyerek időnként nagyon nyűgös volt, állandóan faggatózott valamiről. Például miről? Például arról: hogyan lehet az, hogy külföldön vagyunk, és mégis magyarul beszélnek az emberek? Mit mondtál neki? Hát természetesen azt, hogy megtanultak magyarul. De mit mondtál, miért tanultak meg magyarul? Mit mondtam, mit mondtam, hát az igazat. Megtanultak, hogy ha átjönnek hozzánk, tudjanak magyarul vásárolni.
És a legújabb történet. Amerikaiak forgattak egy felvidéki kisvárosban. Egy magyarországi tévécsatorna hírt adott a készülő filmről, a forgatás körülményeiről, a szép "szlovák tájról" és a "szép szlovák városkáról", a történet és a forgatás helyszínéről. Képeket nem mutattak, csak beszéltek a produkcióról. Amint hallgattam, már harmadszor hangzott el a "Levoka" név. Kicsit angolosan, az affektáló médiasztár a középső szótagra teszi a hangsúlyt, mint a nagyok, azaz mint az amerikai filmesek, akik nyilván így ejtették a szót. Éppen ez segített a megfejtésben. Ami egyébként is pofon egyszerű volt. Abban tudniillik majdnem biztos voltam, hogy Levoka a Felvidéken nem volt, és nincs is. Innen egyetlen könnyű gondolati lépés, hogy nyilván Levocáról van szó. De hogy lesz ebből Levoka? Simán. Az amerikaiak nyilván jobban bíznak a saját – ékezetek nélküli – komputereikben, mint hogy megkérdezzék a helyieket, vagy egyszerűen figyelnének rájuk, miként ejtik városuk, a forgatás helyszínének nevét. Így kerülhetett forgalomba – írásban – a Levoca változat (a "c" fölötti hacsek vagy hacsik nevű, cs hangot jelölő kis horog nélkül), amelynek az angol nyelvérzék szerint valóban Levoka a kiejtése.
Persze, ha valakinek mindez érdektelen, és furcsa módon mégis inkább Lőcse, esetleg egy Jókai- regény címe jut eszébe, az vessen magára. Mert a végén még őt vetik "a történelem szemétdombjára" (egy SZDSZ-es képviselő kedvenc fordulata Dunaszerdahely kapcsán.) Mármint, ha hagyja magát. És főként, ha hagyjuk mi is, valamennyien.
De akkor már legföljebb a levokai fehér asszonyt fogjuk olvasni, esetleg hallgatni CD-ről rövidített, modern szövegváltozatban…
Pordány László, tanár