Kicsit elviszi a témát ez a hozzászólás, de kénytelen vagyok reagálni.
A napot igen, azt felhozza jókra és gonoszakra, de gondoskodásra csak az igazaknak van garanciája az Úrtól. Egyébként pedig átkozott a föld, tehát nem annyira gondoskodó éppen a bűn miatt.
A tékozló fiút nem az Atya gondoskodása tartotta el, hanem az örökségének az eltékozlása. Amint az kifújt, jött az éhség, nem pedig az atyai gondoskodás. Abba csak a megtérés után juthatott vissza.

Működhet, működik is. De itt azt szeretném kivesézni és megértetni, hogy Isten ajánlása ez ügyben az egyéni segítség. Isten ajánlásai szoktak működni, míg az ember elgondolásai nem annyira.
A tapasztalat is azt mutatja, hogy a kollektív segélyrendszerek inkább kiölik az emberekből a szolidaritást, illetve lelkiismeret elhárító álsegítségekre tereli, mint aprópénz dobás a koldusnak.
üdv
ex

Sziasztok!

Az ószövetségi Izraelben a gazdagság nem kiváltságot jelentett, hanem felelősséget mások iránt. Erre a legjobb és legtisztább példa Jób példája, aki az egész házanépéért mutatott be áldozatot.

Nyílván nem látták volna tisztán a gazdagok, hogy mi a felelősségük a környezetükkel szemben, ha Isten nem adott volna erre kinyilatkoztatásokat.

Ezekből úgy tűnik, hogy Isten a szegénység megoldását nem a társadalmat vezető papokra bízta, hanem minden egyénnek felelőssége volt ebben a kérdésben is.

Ezekből szemezgettem néhányat:

3.Mózes 19:9-10.
Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te meződnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd.
Szőlődet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szőlődnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

V. Mózes 24: 19-22.
Mikor learatod aratni valódat a te meződön, és kévét felejtesz a mezőn, ne térj vissza annak felvételére; a jövevényé, az árváé és az özvegyé legyen az, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened, kezeidnek minden munkájában.
Ha olajfád termését lerázod, ne szedd le, a mi még utánad marad; a jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az.
Ha szőlődet megszeded, ne mezgeréld le, a mi utánad marad; a jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az.
És emlékezzél vissza, hogy szolga voltál Égyiptomnak földén. Azért parancsolom néked, hogy így cselekedjél.


Természetesen egy ilyen urbánus közegben amiben az emberek többsége él nem lehet megvalósítani a természetbeni adakozást, de úgy tudom Izraelben 2 tizedet kellett elkülöníteni. Az elsőt az Istennek, a másodikat a szegényeknek. Sajnos ezt nem találtam meg, ha valaki megtalálja, szóljon.

A hab a tortán szerintem a következő idézet lesz!!!!

V.Mózes 15:1-11.
“A hetedik esztendő végén elengedést mívelj.
Ez pedig az elengedésnek módja: Minden kölcsönadó ember engedje el, a mit kölcsönadott az ő felebarátjának; ne hajtsa be az ő felebarátján és atyjafián; mert elengedés hirdettetett az Úrért.
Az idegenen hajtsd be; de a mid a te atyádfiánál lesz, engedje el néki a te kezed.
De nem is lesz közötted szegény, mert igen megáld téged az Úr azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, hogy bírjad azt.
De csak úgy lesz ez, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván és teljesítvén mind azt a parancsolatot, a melyet én ma parancsolok néked.
Mert az Úr, a te Istened megáld téged, a miképen megmondotta néked; és sok népnek adsz zálogos kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és sok népen fogsz uralkodni, és te rajtad nem uralkodnak.
Ha mégis szegénynyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közül a te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia előtt;
Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki, és örömest adj kölcsön néki, a mennyi elég az ő szükségére, a mi nélkül szűkölködik.
Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendő, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki; mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn lesz benned.
Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, a mire kezedet veted.
Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden.”

Üdv: Fiore

A jeruzsálemi gyülekezet ügye csak érintőlegesen jön ide, mivel az végül is egy kollektív segítségnyújtás volt, igaz nem egyéneknek hanem egy gyülekezetnek. A jeruzsálemi gyülekezetben nem semmi dolgok történtek, tulajdonképpen a mai napig példaértékű sokmindenben. Egy fura dolog azért mégis csak történt velük, ami nem magától értetődő.
Tulajdonképpen minden előzetes parancs nélkül, de a számukra magától értetődő módon beadják a közösbe mindenüket és gyakorlatilag egy kommunában élnek és felélik a beadakozott vagyont. Egyébként pedig úgy élik az életüket mint akik egy generáción belül várják a véget. A preteristák éppen erre hivatkoznak a "már minden megtörtént" tanaik hirdetésekor.
Szóval néhány év múlva Pálnak kell segélyakciót gründolni az egyéb gyülekezet között, hogy a jeruzsálami példaképek éhen ne haljanak.
Mi van? Kapásból nem érthető.
Biztos, hogy az egész dolgot nem a Szentszellem ellenében találták ki, hiszen a beadakozás csalásán kapott Ananiás és Zafira szörnyethalnak. Olyan erős volt Isten jelenléte. Az Ő dicsősége viszont emésztő tűz is, tehát bűnnek szennyezve nem lehet elé járulni.(megjegyzem Isten ilyen erős jelenléte mai komoly pusztítást végezne a gyülekezetekben is)
Ráadásul nem akárki apostolok vezetik a jeruzsálemi gyülekezetet. Akkor az Egyház oszlopainak nem volt elég látásuk?
Mert más gyülekezeteknek, meg úgy általánosan nem ajánja a biblia a vagyonközösséget, na meg ha a többiek is ezt követték volna, akkor nemcak, hogy nem segíthettek volna a jeruzsálemieknek, hanem ők maguk is segélyre szorultak volna.
Ezeken gondolkodtam és nem gondolom, hogy a Szentszellem vagy az apostolok tévedtek volna. Akkor viszont mi a megoldás? Szerintetek?
üdv
ex

Igen Fiore!
Amiket idéztél az mind az egyéni felelősségről szól.
(és még nem is említetted az adós rabszolgaság intézményét, mint szociális hálót)
üdv
ex

Kicsit ehhez is (vagy legalábbis ahhoz, amit ki akarsz kerekíteni ebből a témából) kapcsolódik Michael Moore új filmje, a Capitalism: A Love Story. Különösen a Jézust "idéző" részek érdekesek a topik szempontjából.
üdv:
nX

Ex, szerintem gáz szembe állítani a személyes segítséget a szociális rendszerekkel.
A törvény nem csak az egyénnek adatott, hanem a népnek is.

Persze, hogy az embernek a környezetében élőkön kell segíteni, a személyes segítség nyújtást nem helyettesíti, ha pl. tizedet fizetek, vagy kifizetem a nyugdíj járulékot, de ez viszont is igaz!

Az Úr MINDENKIRŐL gondoskodik! Ő nem a hívők Istene!
A tékozló fiút is az Úr táplálta még akkor is, amikor olyan messze volt tőle. A zsidó népet a fogságban ki táplálta? Amikor az Úr büntetése alatt voltak, amikor olyan messzire szakadtak testben és lélekben Ábrahám, Jákob és Izsák Istenétől?

Van egy jó rendszer, amiről mind az Ószövetség, mind az Újszövetség beszél. Ez az Úrtól van, ami a rászorultság és a "termés" alapján osztja szét a javakat.
Ezt próbálta megvalósítani a szocializmus, de nem működött!

Miért?

A BŰN MIATT! A bűnös ember miatt!
Emiatt nem működnek a házasságok is, de ez nem azt jelenti, hogy a házasság valami rossz dolog lenne, sőt!
És mit talál ki az ember, hogy ne legyenek rosszak a házasságok? Ami a végidőket is jellemzi.
Nem házasodnak!

Más, nektek mit jelent az, hogy valaki nem TUD dolgozni?
Tudtok erre példát írni?

Szerintem az a megoldás, amit az Ige mond.

Korinthusbeliekhez írt II. levél 8. rész

1. Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, a melyet Macedónia gyülekezeteivel közlött.
2. Hogy a nyomorúság sok próbái közt is bőséges az ő örömük és igen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett.
3. Mert, bizonyság vagyok rá, erejük szerint, sőt erejük felett is adakoznak,
4. Sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be őket.
5. És nem a miképen reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak, és nekünk is az Isten akaratjából.
6. Hogy kérnünk kellett Titust, hogy a miképen elkezdette, azonképen végezze is be nálatok ezt a jótéteményt is.
7. Azért, miképen mindenben bővölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bővölködjetek.
8. Nem parancsképen mondom, hanem hogy a mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam.
9. Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.
10. Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az néktek, a kik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta.
11. Most hát a cselekvést is vigyétek végbe; hogy a miképen az akarás készsége, azonképen a végrehajtás is ahhoz képest legyen, a mitek van.
12. Mert ha a készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, és nem a szerint, a mije nincs.
13. Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségtek pótolja amazoknak fogyatkozását;
14. Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy így egyenlőség legyen;
15. A mint megvan írva: a ki sokat szedett, nem volt többje; és a ki keveset, nem volt kevesebbje.

Szerintem ez a megoldás.

A Jeruzsálemi gyülekezet nem gondolom, hogy azért lett szegény, mert közös vagyonuk volt. Láttátok a Misszió című filmet? Ott a termőföldet közössen művelték.
A kibucok is valami hasonló módon működnek.

Azt gondolom, hogy a keresztyének nem vonulhatnak ki a világból, a munkahelyüknek is a világban kell lenniük, ahogyan a családi életüknek, a tanulásuknak, stb.
Az Úr az elején megengedte, hogy közös otthonuk legyen, amíg erre nagy szükség volt, hiszen a Krisztust követők nagyon kevesen voltak, pici magként éltek.
De ezt az Úr maga oszlatta szét, akár a keresztyén üldözés által.

Te mit gondolsz?

---------------------------------------------------------------------

Végre Isten Igéje körül forog a politika témakör, reméljük így is marad.
Annyira merevek azért ne legyünk egy egy topik témáját illetően, mégsem a krisnásokról van már szó, hanem Isten Igéjéről, Jézus Krisztusban pedig egységre lehet jutni.



A probléma nem is Isten ajánlásaiban van, hanem az emberben.
Pl. a törvény jó volt, Izrael mégsem tartotta be.
Nézzünk néhány Ószövetségi példát:
Egyéni „szociális” (segélyezési?) rendszerként indult pl. a levita papságról, a jövevényekről, az árvákról és özvegyekről történő gondoskodás (Bár már ez sem önkéntes felajánlás, mint pl, Ábrahám, vagy Jákób-Izrael esetében, hanem törvénybe foglalt parancsolat, kötelezettség), de Isten – joggal – elvárhatja, hogy Izrael fiai hálából, önként tegyék mindezt.

......
"5Móz. 26,7
Akkor az ÚRhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk segítségért, az ÚR pedig meghallotta szavunkat, és meglátta nyomorúságunkat, gyötrelmünket és sanyarú sorsunkat.
5Móz. 26,8
És kihozott bennünket az ÚR Egyiptomból erős kézzel és kinyújtott karral, nagy félelmet keltő jelek és csodák között.
5Móz. 26,9
Azután behozott bennünket erre a helyre, és nekünk adta ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.
5Móz. 26,10
Azért hoztam most ide a föld termésének a legjavát, amelyet te adtál nekem, URam! Így tedd azt oda Istenednek, az ÚRnak színe elé, és borulj le Istenednek, az ÚRnak színe előtt.
5Móz. 26,11
Azután örvendezz mindannak a jónak, amit Istened, az ÚR ad neked és házad népének, örvendezz a lévitával és a nálad lakó jövevénnyel együtt!

5Móz. 26,12
Amikor a harmadik esztendőben, a tizedadás évében hiánytalanul megadod egész termésednek a tizedét, (csak egy tizedrészről van szó!) és odaadod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek és lakjanak jól lakóhelyeiden,
5Móz. 26,13
akkor ezt mondd Istenednek, az ÚRnak színe előtt: kivittem házamból a szent tizedet, oda is adtam a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, egészen a tőled kapott parancs szerint.
Nem szegtem meg, és nem felejtettem el egyetlen parancsodat sem."

Úgy tűnik, ez az egyéni, lelkiismeretre épülő szociális gondoskodó rendszer nem jött be.

Jeremiás így szól róluk:

"Jer. 5,28
Meghíztak, kövérek, gonosz beszédükben nem ismernek határt, nem hoznak ítéletet az árvák ügyében, hogy boldogulhassanak, a szegények igazát nem védik meg.

Jer. 7,5
Mert csak ha igazán megjobbítjátok útjaitokat és tetteiteket, ha igazságosan ítéltek ember és embertársa között,
Jer. 7,6
ha a jövevényt, árvát és özvegyet nem nyomjátok el, és ártatlan vért sem ontotok ezen a helyen, nem követtek más isteneket a magatok romlására:
Jer. 7,7
akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok, azon a földön, amelyet őseiteknek adtam, öröktől fogva mindörökké."
---------------------

Figyelemre méltó azonban, mi történik, ha Istenfélő, törvényességre törekvő vezető irányítása alá kerülnek a dolgok
(Mégiscsak működött a központilag szervezett, kollektív gondoskodás?)

"2Krón. 31,2
Ezékiás megállapította a papok és a léviták beosztását, beosztotta őket szolgálatuk rendje szerint. A papokat és a lévitákat beosztotta az égőáldozathoz és a békeáldozathoz, szent szolgálatra, magasztalásra és dicsőítésre az ÚR lakóhelyének a kapuiban.
2Krón. 31,3
A király jövedelmének egy részét az égőáldozatokra adta: a reggeli és az esti égőáldozatokra, a szombatonként, újholdanként és a megszabott ünnepeken bemutatandó égőáldozatokra, ahogyan meg van írva az ÚR törvényében.
2Krón. 31,4
A Jeruzsálemben lakó népnek pedig meghagyta, hogy adják meg a papok és a léviták részét, és ragaszkodjanak az ÚR törvényéhez.
2Krón. 31,5
Amint ennek híre ment, Izráel fiai bőségesen hoztak a gabona, must, olaj, méz és minden mezei termény legjavából, és bőségesen meghozták a tizedet is mindenből.
2Krón. 31,6
A Júda városaiban lakó izráeliek és júdaiak is hoztak tizedet szarvasmarhából és juhokból, és az Istenüknek, az ÚRnak szentelt dolgokból is elhozták a szent tizedet, és garmadákba rakták.
2Krón. 31,7
A harmadik hónapban kezdték el lerakni a garmadákat, és a hetedik hónapban végezték be.
2Krón. 31,8
Amikor Ezékiás és a vezető emberek odamentek, és látták a garmadákat, áldották az URat és népét, Izráelt.
2Krón. 31,9
Ezékiás kérdezősködött a papoktól és a lévitáktól a garmadák felől.
2Krón. 31,10
A Cádók házából való Azarjáhú főpap így felelt neki: Amióta elkezdték hordani a felajánlásokat az ÚR házába, eleget eszünk, sőt még maradt is bőségesen, mert az ÚR megáldotta népét, úgyhogy megmaradt ez a nagy mennyiség.
2Krón. 31,11
Akkor meghagyta Ezékiás, hogy rendezzenek be kamrákat az ÚR házánál; és berendezték azokat.
2Krón. 31,12
Majd behordták becsületesen a felajánlást, a tizedet és a szent adományokat, és ezeknek a felügyelője Kónanjáhú lévita lett, helyettese pedig testvére, Simei.
2Krón. 31,13
Jehiél és Azarjáhú, Nahat és Aszáél, Jerimót és Józábád, Eliél és Jiszmakjáhú, Mahat és Benájáhú pedig Kónanjáhúnak és testvérének, Simeinek a beosztottai voltak, Ezékiás királynak és Azarjáhúnak, az Isten háza felügyelőjének a rendelkezése szerint.
2Krón. 31,14
A lévita Kóré, Jimná fia, a keleti kapu őre, az Istennek adott önkéntes adományokra ügyelt. Ő osztotta szét az ÚRnak felajánlott és igen szent dolgokat.
2Krón. 31,15
Mellette hűségesen szolgált Éden és Minjámin, Jésúa és Semajáhú, Amarjáhú és Sekanjáhú, a papok városaiban. Ők végezték az elosztást testvéreik között, beosztásuk szerint, a nagyoknak és a kicsiknek egyaránt, [Józs 21,1]
2Krón. 31,16
a származási jegyzékbe beírt férfiaknak, a háromévesektől fölfelé mindenkinek, akinek bejárása volt az ÚR házába napi teendője végzésére, bármilyen szolgálatban, hivatalban, vagy beosztásban voltak.
2Krón. 31,17
A papokat családonként írták be a származási jegyzékbe, a lévitákat pedig húszévestől fölfelé kötelességük és munkabeosztásuk szerint.
2Krón. 31,18
A származási jegyzékbe be kellett írni egész közösségüket minden családtaggal, az asszonyokkal, a fiúkkal és a leányokkal együtt, mert a szentélynél végzett hűséges szolgálat megszentelte őket.
2Krón. 31,19
Áron fiainak, a városaikhoz tartozó legelők vidékén lakó papoknak minden városban voltak név szerint kijelölt embereik, akik a papság férfi tagjainak és a származási jegyzékbe beírt minden lévitának kiosztották a rájuk eső részt.
2Krón. 31,20
Így járt el Ezékiás egész Júdában. Azt tette, amit jónak, helyesnek és igaznak tartott Istene, az ÚR.
2Krón. 31,21
Minden munkáját, amit az Isten háza szolgálatában, a törvénynek és a parancsolatnak megfelelően elkezdett, Istenét keresve, tiszta szívből végezte, ezért sikerült neki."


Jövevényekről, árvákról, özvegyekről való gondoskodásról mondjuk itt sincs már szó, de ez is valami.

üdv
fony

Azért nincs szó, mert ez teljesen más téma. A bevonuláskor Isten nem adott földet a Lévitáknak, mert az ő dolguk a papi szolgálat volt és a tizeddel őket kellett eltartani a többieknek.
Ez azért más mint a hajléktalanok és munkanélküliek segélyezése.
üdv
ex

azért ez most megdöbbentett! :O

én "azt tanultam" (jó HitGyülisként, de már ELŐTTE is a tanítványság-mozgalomban), hogy a TIZED, meg az ADOMÁNY az annyira két különböző dolog, hogy a tizedet "tilos másra használni", be kell adni, azt kész, hogy mit kezdenek vele, nem az én dolgom...

erre nem "szembejön" egy olyan ige, ami HOMLOKEGYENEST ellenkezőt mond? :O

Engem nem ez döbbentett meg mert igazából én soha nem választottam szét magamban és a gyakorlatban sem a kettőt. Az újdonság az és nem is értem, hogy ez mit jelent pontosan: "a harmadik esztendőben, a tizedadás évében".
1. Csak minden harmadik évben kellett tizedet fizetni?
2. A harmadik évi tizedet máshová kellett adni, vagy másként kellett felhasználni? És akkor azt kinek kellett csinálni?
3. A többi év tizede is a lévitáknak ment, azok meg akkor is adhattak belőle az árváknak, jövevényeknek stb.
üdv
ex

hű!!! ez NAGYON izgalmas!!

(eddig is tanítottam már "Isten gazdasági modelljéről", de ez alatt eddig főleg az elengedés évét meg a hétéves ciklusokat értettem... most látom, hogy ez a tized-kérdés is szépen illeszkedik a modellbe!)

(bocsánat, az ilyesmin mindig nagyon fel tudok lelkesülni :D:D)


nocóval

KÉTFÉLE tizedről beszélhetünk, amelyek NEM KEVERENDŐK:

az egyik a közismert, "lévitáknak adandó" tized:


viszont van egy MÁSIK is, ez került most szóba:



tehát EZT a fajta tizedet az ember MAGA fogyasztotta el, egyfajta "bulitized" volt, felvitte az ember az Istentisztelet helyére, és OTT elfogyasztotta, részt adva belőle a lévitának és a szolgáknak is, nem csak a családjának.

látom az ARCOTOKAT a "bulitized" beszólásra... de most nézzétek meg:



hogy a "kétféle tized" hogy viszonyult egymáshoz: nem tudom!
utánanéztem, van egy olyan értelmezés, hogyaszongya:



vagyis: az ELSŐ tized a lévitáknak ment, a MÁSODIK (a tizedadás utáni MARADÉK tizede) Jeruzsálembe, természetben, vagy "pénzre váltva"

hogy ezt honnan szedte a kommentár: nem tudom :O
(hogy a FÖLDESURAK honnan szedték a KILENCEDET, arról már van sejtésem ezek után!)

jelenlegi információim alapján úgy látom, hogy ez a kettő UGYANAZ, és volt bizonyos RUGALMASSÁG a tized felhasználásában.

OK, így már érthető.
üdv
ex

Ex, azt gondolod, hogy nem közösségi feladat (az egyéniben egyet értünk) a hajléktalanok és a munkanélküliek segélyezése, segítése?
Ezt az adókból nem kellene támogatni?

Miért nem TUD valaki dolgozni? Mi lehet a "nemdolgozásának" az oka, hogy segítségre szorul?

Minél kollektívabb egy segítség, vagy szervezet, annál személytelenebb és ebből következően annál eredménytelenebb, sőt kontraproduktív a valódi segítség, a talpra állítás vonatkozásában.

Ez jó kérdés, kíváncsi vagyok, hogy te mit gondolsz?
Aztán majd én is válaszolok.
üdv
ex