Látni akkor lehet, ha jelen vagy
A "nem nagyon" viszont megtisztelő, több, mint a "nem".

Igen, lehetett volna tovább folytatni, ha a fórum nem lenne olyan tipusú találkozó hely, hogy Bajától, Felvidékig írogatunk rajta

Péter, nem akarnék kötözködni, de a kifelé nyitást első sorban kívülről kell látni.

Nem tudom Bajáról ki írogat, de azt tudom, hogy a felvidékiek lelkesebben járnak találkozóra mint a helybéliek.
üdv
ex

Én láttam a karácsonyi istentiszteletet, a sok gyermeket,- ez sok mindent elmond egy gyülekezetről.

Házi feladat Exnek: ki bajai közöttünk?

Azonkívül a fasori találkozókkal nem szakadt meg a sor: utána volt nálunk, aztán Kamilláéknál, aztán Netéknél....és hogy most hol lesz, azon aktívan gondolkodunk, és arra kérek másokat is, hogy nyugodtan törjék a buksijukat, s tegyenek felajánlást, hol tudnának egy szombati napra egy fűtött helységet biztosítani.
Az uzsonna nem gond, azt megmondta Végh Tamás is , hogy hozunk magunkkal .

Ha nem tartanék attól, hogy a távolság többeket visszariaszt, nyugodtan hívnálak titeket újra hozzánk- Kassára. Azonban az lenne a jó, ha minél nagyobb számban lehetnénk együtt- várjuk tehát az ötleteket. S hogy átlátható legyen a fórum, a találkozós topikba írjunk erről a továbbiakban.

Szabad a gazda!

mivel a fórumon van megfelelő infó a megfejtéshez, ezért csak tessék gondolkodni.

Én tudooooooom Remélem eljön a talira is!!!!

Beszélgetek magammal.

Vannak ennek előnyei. Talán nem vágok a szavamba (betűmbe), nagy valószínűség szerint egyetértek velem, s van, aki bizonyosan osztja a szomorúságomat is. Mert borús bensőmről szeretnék számot adni  kifelé ( ki felé?), de még inkább Felfelé.
Nem hangulatról van szó, annál ez sokkal mélyebben gyökerezik. Nem is lelkemen kívánok emígyen könnyíteni á lá pszichológia… Pusztán a pusztába kiáltott szón szeretnék kissé túlmutatni!
Jó ideje a legutóbbi fórumtalálkozó jár az eszembe. Vajon ott volt-e köztünk az ÚR? Vagy csupán testiesen örvendezgettünk egymásnak, mint bármely világi bratyizás? Ki, milyen aktívan forgatja a Bibliát, mint élő, mindennapos kenyeret? A megnyilvánulások elég árulkodóak. Mennyire minden tekintélyen felülálló számunkra Isten Igéje? Vagy vaskalapos bigottság kell annak komolyan vételére? János és Jakab nem egy helyen szól a világtól való elkülönülés szükségességéről. Pál a Róma 12,2-ben ennek gyakorlati megoldására szólít fel. De van, akinek a bibliájából hiányzik az 1Kor 11,14 – illetve figyelmen kívül hagyható (nem feltétlenül fideszes politikusra gondolok, aki aktív református).
Hiába ajánlja az efezusi levélben az apostol a lelki fegyverzet használatát, ami elengedhetetlenül szükséges a mindennapos hitharcban, mi mégis védtelenül hagyjuk magunkat Sátán támadásai ellen – legyen az tüzes nyíl, vagy „mézes-mázos” beszéddel félrevezetés (ugye Cilla emlékszel, mit mondtam GABRIEL 777 iránti nosztalgiás szavaidra?). Net2rist Jan Palmert „istenítése” is úgy ért, mint egy lórúgás. Gyanútlan tapasztalatlanságom idején én is hasra estem az ő különlegességeitől. Voltam egy hetes, közös gyülekezeti nyaraláson az ő „népével”, ahol ő is megjelent vagy két estén. Este transzba esett. Magam láttam, hogy kb. 3-4 métert hátrafelé, természetellenes módon tett meg (nem lépett, mégis, mintha futószőnyegen rántották volna hátra), s halomra dőlve rángatózott. Persze mindenki hallelújázott, Szent Szellemet emlegetett. Én is „el voltam varázsolva”, vágytam a szellemkeresztségre, s odahanyatlottam Palmerhez, érintettem őt, imádkozva-vágyakozva a látott élményben részesülésért. Csalódásomra semmi sem történt. (Szabad azt mondanom; megőrzött az ÚR egy vaskos tévedésbe betonozódástól?). Vajon mennyire lehet Isten embere ő, aki arról prédikál, azt tanítja, hogy mikor a bankszámlája mínusz 1000 dollárhoz közelít, vadul elkezd adakozni, amit Isten jó szemmel néz és megjutalmaz, bőségesen jön a pénzáldás? (Ezek szerint, ha sosem negatív a szaldó, sosem adakozik). Az már csak hab a tortán, hogy egy ízben azon értetlenkedett, hogy mi végre strapálják magukat a magyar zenészek külföldi dalok átírásában, magyar szöveggel való ellátásában a dicsőítésekhez – amikor ott van a sok-sok magyar nóta (sic!), amikhez csupán „istenes” szövegeket kéne írni és passz..!!!!
Tamás szentföldi turizmusával kapcsolatban eszembe jutott néhai Zimányi Józsi bácsi egyik magnókazettás felvétele. Ezen elmondja, hogy az Éjféli Kiáltás Misszió, ahol ő rendszeresen szolgál igehirdetéssel, felkínálta, hogy egyszer ingyenesen elviszi Izraelbe (merthogy visszatérő programjuk ez a fajta /turizmus? Zarándoklat?/ utazás-szervezés). Ő pajkosan (ám jelzésértékkel) azt mondta: adjátok oda az árát, s majd én hasznosítom! (A saját missziójába fektette volna nyilván, ami a világ minden tájára ment, mint kazettás igehirdetés, vagy anyagi adakozás). Szerintetek melyik az Istennek tetszőbb: a szentföldi zarándoklat, vagy annak az árát önzetlenül „beáldozni”?
Örültem, hogy találkozhattam személyesen Nemosinexszel. Erős túlzás lenne azt állítani, hogy sok-mindenben egyetértünk. Az egyik ilyen nézetkülönbség köztünk az Adrián Plass megítélése könyvei alapján. Tudom, sokan „hasraesnek” könnyed hangvételű, vicces stílusától. Én nem tartozom közéjük, noha kifejezetten kedvelem, sőt igénylem a humort. A ripőkséget viszont ki nem állom.
Kisgyerek koromban, katolikusként kötelező kurzus volt az ún. szent-gyónás, illetve az arra való készület. Ebben (anyám-e vagy a pap – már nem tudom) versikeszerűen mondatta visszatérően a gyóntatószékben (jut eszembe; mitől szék, hiszen csak a pap ül, a delikvens térdel a fülke másik oldalán) ezeket: „Civakodtam, veszekedtem, templomban beszélgettem, szüleimnek, testvéreimnek nem fogadtam szót, szent dolgokból tréfát űztem” (kiemelés tőlem – M. Z.). Most nem a gyónás értelmét, hasznosságát, őszinteségét, stb. vizsgálnám (sok jó nem származna egyébként sem belőle), hanem az utolsó megfogalmazást venném górcső alá.
Két dolgot is jelent. Egyrészt a gyerek viselkedéséhez - mint általános kilengés – kapcsolja. Másrészt megállapítja, hogy ez helytelen, bűnös, Istent sértő. És itt jön a képbe Adrián Plass, és az, amivel engem felháborít. Talán az elsőnek megjelent könyvében (fogalmam sincs a címéről, de nem is érdekel) számol be arról, hogy amikor ő gyerekként (tizenévesen?) templomban volt, miként viháncolt társaival a pad alatt, hogyan gúnyolta ki a prédikáló papot. A szülők, felnőttek ezzel kapcsolatos felelőssége, szemet hunyása (?) most nem szempont. Az bőszít engem, hogy nem sajnálkozik akkori viselkedésén Plass, nem mondja, hogy éretlen volt, noha vannak akár tíz év alatti gyermekek is, akik megtérten értik és érzik Isten jelenlétét (ld. Zimányi Józsi bácsi). Vallásos bohóckodás, nyegleség az a szellemiség (állítom a tévedés minimális kockázatával), amit Adrián Plass képvisel. Mocskos kezét törli az oltárterítőbe…
Istennel nem lehet bratyizni. Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni. Nincs bennem görcs, félelem, rettegés az Úr iránt, de köteles tisztelet, hódolat, alázat – reményem szerint valamelyest…

Remélem, mindezek után is szóba állok magammal!

hát igen: szűk körű, de válogatott társaságod van...

(csak jelezném: néhány emberbe elfelejtettél belerúgni, de üsse kő: megbocsátjuk...)

mi is örülünk, hogy ott voltál, sokat épültünk a jelenlétedből...



fórumtalálkozóra visszatérve: nekem eddig ez volt a LEGJOBB ilyen élményem...

a sok pozitívum közül kiemelve párat:
annyira jól esett "MÁSKÉPP dicsőíteni"... annyira éreztem és élveztem benne az őszinteségeteket (tisztelet a kivételnek, a fentiek szerint :S )

RENGETEG tanulnivalónk van arról, hogy nem csak PONT ÚGY lehet, ahogy "az én látásom szerint helyes"

rendkívül élveztem, ahogy Isten gondoskodott KÜLÖN adventista testvéreink "közösség-élményének" lehetőségéről (és azt is, hogy NEM KELLETT a "bor a bibliában" c. témán hajba kapnunk )

a kereszténység és magyarság témában kialakult EGYSÉGES "állásfoglalást" már nem is merem ideírni, de NAGYON élveztem!

AP egy 20 danos fekete öves bűnnel veszi fel a harcot, eszköze a humor és az Ige.
Nem lebecsülve a többi bűnt (hazugság, lopás, házasság törés, idegen istenek után ácsingózás, stb...) ez a bűn alattomos, sunyi és az egyik legtöbbet előforduló a hívő emberek körében.
Ez a bűn a hívő ember életét teljesen meg tudja mérgezni, átitatja az élete minden területét és kifejezetten azokat támadja, akik jól ismerika za írást és vezetői (vagy vezetői akarnak lenni) egy közösségnek.



Én ezért "esek hasra előtte" (inkább úgy fogalmaznék, hogy dicsérem az Urat miatta), mert az Úr olyan ellenség ellen indította harcba, ami az egyik legfélelmetesebb.

És ez nem te vagy Figyelő, még akkor sem, ha folyton ennek akarod magad beállítani!

A lelki fegyverek közé pedig bele tartozik az üdvösség tudat, a megigazulás tudat, a békesség saruja.

Zimányi József Igehirdetéseit szívesen hallgatom, de ő is tudott nagyon laza hangvételben beszélni az Úr munkájáról, miközben mélységesen tisztelte az Urat!

Nagyon jó dolog az Élő Isten kezében lenni, belesimulni a "ráncaiba", az ujj hajlatokba. Nincs job bhely a világon, mint Benne lenni!

AP soha nem emelte fel magát Jézus Krisztus fölé! Önkritikát gyakorol humoros formában és a gyülekezetekben élőket sem kíméli, de Jézus Krisztusról eddig SOHA nem hallottam tiszteletlenül írni. Ha valaki ilyet tud idézni, akkor elgondolkozok azon, hogy milyen lélek által ír!

nem baj! ({)

Sziasztok!

Szomorú volt végigolvasni, mert mindannyiótokat kedvellek, és fáj a szívem amikor ilyen megosztottság és szeretetlenség van. (Ezt most nem ítélkezőleg mondom, tegnap pont egy ilyet produkáltam én is).

Olyan furi, mert egyfelől végig az volt bennem, hogy most szépen meghúzni magam - hiszen kóbor ebet ragad fülön, aki más vitájába beszáll.
Én csak érintőlegesen beleolvasás szinten ismerem AP-t, tehát nem tudok egy fél véleményt se mondani róla. Nem is ezért írok, hanem azért, mert azon morfondírozom egész délután, hogy hogyan lehetett volna ezt a témát úgy megbeszélni, hogy ne ilyen pengeváltásos legyen. (Valszeg valahogy nagyon személyes támadásként magát behelyettesítve élte meg néhány ember az AP-nek szóló kritikát?)

Itt benn csikorgat, de nem tudom értelmesen megfogalmazni, bocs, ha nehezen lesz érthető:
Talán, ha valaki "lezser" akkor könnyedebben és nagyvonalúbban kéne vennie a vonalasságot, hiszen ő nem vonalas. Ez az egyik. A másik, meg, hogy tényleg meg kell fontolni, hogy vajon az Isten, akinek a szentségétől mint holtak esnek össze a (hívő!) emberek, Dániel, Ezékiel, János apostol példái - szóval tényleg jó dolog gondolkodni Isten szentségén, hogy mit jelent az, hogy annyira szent, hogy azért nem láthatjuk Őt, mert nem tudnánk elhordozni. És, mivel már régóta távol van tőlünk, a képe egyre halványabb itt a Földön. És egy utolsó töredékes gondolat, amit egy tegnapi veszekedésem után szűrtem le, hogy ha magam vagyok az igazságom mércéje, akkor nagyon is igazam van (betű szerint igazam volt a vitámban) de ha Isten mércéjéhez mérem a magam betű szerinti igazát, rögtön eltörpül, és hamissággá változik.

Péter a legjobban azt szeretném, ha te megértenéd, amit írni szerettem volna - léci jelezz vissza, ha olvasod, hogy mennyire volt érthető. Thx.

Isten szentsége, tisztasága nem tévesztendő össze az Őt követők tisztaságával.
Nagyon más!

Más az alapja, más forrásból származik és aki a kettőt összekeveri, nagyon sokat árt.

Az Úr önmagában Szent, tökéletes és tiszta. Soha sem volt semmi mocskos Benne!
Én ezt nem mondhatom el magamról, MOST SEM és SOHA itt a földön.
Én azért vagyok tökéletes, mert Jézus Krisztus megfizetett értem és azért vagyok tiszta, mert a vére megtisztít.
Tudom te is ebben hiszel, nem újdonság ez a számodra.

Indu, AP mindig is tisztelettel beszél Jézus Krisztusról. Leborul előtte, de CSAK ELŐTTE!

És ez sokaknak fáj, mert keményen harcol a keresztyéneket mérgező egyik bűn ellen, akár csak Zimányi József. Tudod mi az? Ezért ilyen nagy a hadakozás!
A humor az eszköze, de hát miért ne adhatna ilyen eszközt is az Úr?

Olvass tőle, ha mást nem, amit Nemosinex beírt. Utána várom a gondolataidat.

Én pedig nem mernék az Élő Isten színe elé menni a "legszentebb" pillanataimban sem, ha nem Jézus Krisztusban mennék elé! Benne viszont áldás a Mindenható jelenléte!

Majd olvasok tőle, de ezt a szentséges értekezést arra írom, hogy vajon van-e helye bratyizásnak a szent dolgokkal? Vajon Isten is viccesnek találja ha a szenttel viccelődünk. De persze nyilván érzékeny a határvonal, és van előre mutató, tanító jellegű irónia vagy vicc. Csak, hogy nem formáljuk-e Istent a saját képünkre és hasonlóságunkra, amikor azt feltételezzük, hogy milyen jót mulatna a mi kis poénjainkon - holott lehet, hogy inkább szinte megsemmisülnénk a jelenlétében és nem viccesre vennénk a figurát. De ezt már nem csak neked írom persze

Amit neked szántam az az volt, hogy a kedves Péter képemből kilógott ez a keménység, amivel kaszáltad Figyelőt. Pedig ha neked van igazad, és Figyelő téved - akkor nincs miért haragudnod rá (hiszen neked van igazad), ha pedig Figyelőnek van ebben-abban igaza, akkor üdvösség kérdése, hogy ezt észrevegyük. Mondom ezt úgy, hogy ez a vita AP személye felett áll. És annak hátterén, hogy tegnap ugyanebben elbuktam én is, úgyhogy nehogy haragudj rám, hogy szóvá teszem. Csak szeretlek, és azért

Kedves Indu!



Nincs!



Nem!



Igen, pl. amikor nem a katolikusokon ironizálok!
Hanem ÖNMAGAMON! Ezt teszi AP, öniróniát használ, és első renden magán és a saját gyülekezetén. Ez segít abban, hogy ne legyek én se képmutató! Friss levegő az írása!



Jézus Krisztus jelenlétében egyszer/többször már megsemmisültem, de ez nem rossz.
Mert Ő felemelt, bekötözött, meggyógyított.
Ő azért jött, hogy ne rettegjünk az Istentől, hanem Atyánk legyen!
És Vele még viccelni is lehet. Melyik apa az, amelyik nem humorizál a fiaival. Szomorú ott az élet, ha élet egyáltalán!




Mondtam, hogy gerendát vett ki a szememből az Úr!
Tudod mit tesz a béres, ha jön a farkas? (Nem Figyelő a farkas, nem ő az én ellenségem)

És én is azért, mert szeretlek és nem csak téged!