Nagy bölcsen azt feltételeztem, hogy George gyakorlatilag sohasem volt kitéve igazi szenvedésnek, és az egyházban betöltött magas pozíciója elég védelmet nyújt neki az élet igazi arcával szemben. George életének egyik komoly tragédiájáról semmit sem tudtam.
Egy este, nem sokkal első találkozásunk után, George és én együtt költöttük el vacsoránkat a Rochester szállóban, a másnapi Asztaltársaság előtt. Jól teleettük és ittuk magunkat (George igen jó asztaltársaság), aztán átvonultunk a nagyobb kényelmet nyújtó fotelokhoz kávét inni. Ekkor mondta el kislányának, Veronica Jane-nek 1947-es halálát.
Akkoriban George gyülekezeti lelkészként dolgozott. A háború alatt, Dél-Afrikában feleségül vette Alixet, és nem messze a Victoria pályaudvartól, a Vincent Square-en laktak kisfiukkal Juliannel, három kapunyira attól a háztól, ahol később nyugdíjas éveiket töltötték. Az élet nagyon szépnek tűnt. George már alig várta az egyházközségi munkát egy hosszú és eseménydús, háború alatti hajós-lelkészi szolgálat után. Nagy vonzáskörzete volt, mintegy tizenkétezer bérházi lakossal és néhány nagyon gazdag nemesi és gyártulajdonos családdal. Elég nagy lehetősége adódott, hogy használja és fejlessze varázslatosan finom kommunikációs képességét. George mindig is kitartott amellett, hogy ha David Jenkinsnek, Durham sok tekintetben ellentmondásos püspökének korábban egyszerű tiszteletesként is része lett volna az életből, az egyszerű emberekről így szerzett ismerete árnyaltabbá tehette volna tudományos képzését, és valószínűleg véleményének sokkal óvatosabb és gondosabb kifejezését eredményezte volna egyes kérdésekben, mint például a szeplőtelen fogantatás és a feltámadás. George működő (
) lelkészként úgy érezte, elengedhetetlenül fontos olyan munkákból is kivennie részét mint a virággondozási névsor elkészítése vagy a padsorok takarítsának rendjét beosztó vita, mivel ezek azok a látszólag triviális, mindennapi alkalmak, ahol emberekkel lehet találkozni, és őket megismerni, és valószínűleg így lehet kivívni a jogot ahhoz, hogy két méterrel a viták fölött állva prédikálhasson nekik. Ő ma is ugyanilyen. Valahogy megtanulja észrevenni olyanok problémáit és magánéletét, akiket mások alig látnak meg. Gyakran, amikor együtt vágtunk keresztül a TVS épületén, mosolyogva ráköszönt a takarítóra, a büfésre, és rákérdezett egészségükre, vagy hogy miképpen boldogulnak, mint barátok, szülők vagy gyerekek.