Parókia fórum • Téma megtekintése

pauler

A másik oldalon lévők szerintem nem növekednek, egyszerűen jól érzik magukat Isten társaságában.
Amikor néha mennyei erők áradnak az életemben, akkor abban nincs már fokozás. Akkor egyszerűen ÉLEK, akkor ÉLEK.

Ezért hiszem, hogy ott, az Atyánál VAN az ÖRÖKÉLET.

A földi szeretet ahhoz kell, hogy tudjunk vígasztalni, ahogyan Pál is vígasztalta azokat, akiknek ez nem elmélet volt, mert szinte minden gyülekezetben megtörtént, hogy elveszítettek embereket csupán azért, mert vallották, hogy Jézus az ÚR! (tettekben és szóban)

Szerintem...

nemosinex

Kedves Loisz!

Én nem tudom.
Úgy gondolom, hogy amikor elvesztünk valakit, akit nagyon szeretünk, de mégsem magunk halunk meg, nagyon személyesen és egyénre szabottan találkozunk Istennel, és lehet, hogy Isten olyan módon érteti meg velünk a dolgot, és úgy nyugtat meg, ahogyan mással nem tenné. Én nem merném ilyen általános bibliai-nem bibliai mércére tenni ezt a kérdést, mert ki vagyok én, hogy kétségbe vonjam azt a békességet, amit a halál utáni élet ilyen megértése hozott valaki számára.
Elvileg nem értek vele én sem egyet, de gyakorlatilag el kell ismernem, mert tapasztalom, hogy Isten – aki szuverén Úr – okoz nekünk (meg az elveinknek) meglepetéseket. Én nemrég kaptam valakitől egy karizmatikus katolikus könyvet egy a túlvilágról visszajött nőről (villámcsapás sújtotta). És hát nem egészen olyannak mutatja a túlvilágot, ahogyan a Biblia leírja, ami persze nem azt jelenti, hogy a Biblia hazudik, csak esetleg nem mindent köt az orrunkra.
De azt sem merem kétségbe vonni, hogy ez a nő hazudik (a leírtakkal kapcsolatos minden ellenérzésem dacára) mert ahogy Jézusról beszél, úgy csak egy Jézust szerető és őt követő ember beszélhet. Valami olyan gyanúm van ezzel kapcsolatban, és remélem, nem tévedek, hogy Isten nagyon is tekintettel van arra akár a halál(közeli) élményeinkben is, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk. Ahogy az életünk is nagyon különböző, és egy katolikus hitben nevelkedett dél-amerikai keresztény nőn vagy egy anglikán püspökön nem kérhető számon egy dunántúli református hölgy értékrendje, ugyanúgy a halálunk is „saját halál”. Tehát, még egyszer: nem tudom.
De elviekben, mondom, egyetértek.

pauler

A gyülekezetben van egy házaspár (Nemosinex igen közelről ismeri őket), akiknek a gyermeke meghalt.
Azt tudom, hogy az ő hitük miatt a gyermek betöltötte az Istentől rendelt küldetését és pár hetes kort megélve célba ért. (de megszülethetett, taníthatott az élete sokakat, megtérésre hívhatott orvosokat, stb. nagyon gazdag élete volt itt a földön)
Már haza tért az Atyához, ahol majd egyszer találkozhat a szüleivel. Hogy közben ő ott növekszik, vagy örökre csecsemő marad, passsz.

Loisz

Bocs,--- ezt elszúrtam...töröltem

Loisz

nemosinex írta:

Kedves Loisz!

Én nem tudom.
Úgy gondolom, hogy amikor elvesztünk valakit, akit nagyon szeretünk, de mégsem magunk halunk meg, nagyon személyesen és egyénre szabottan találkozunk Istennel, és lehet, hogy Isten olyan módon érteti meg velünk a dolgot, és úgy nyugtat meg, ahogyan mással nem tenné. Én nem merném ilyen általános bibliai-nem bibliai mércére tenni ezt a kérdést, mert ki vagyok én, hogy kétségbe vonjam azt a békességet, amit a halál utáni élet ilyen megértése hozott valaki számára.
Elvileg nem értek vele én sem egyet, de gyakorlatilag el kell ismernem, mert tapasztalom, hogy Isten – aki szuverén Úr – okoz nekünk (meg az elveinknek) meglepetéseket. Én nemrég kaptam valakitől egy karizmatikus katolikus könyvet egy a túlvilágról visszajött nőről (villámcsapás sújtotta). És hát nem egészen olyannak mutatja a túlvilágot, ahogyan a Biblia leírja, ami persze nem azt jelenti, hogy a Biblia hazudik, csak esetleg nem mindent köt az orrunkra.
De azt sem merem kétségbe vonni, hogy ez a nő hazudik (a leírtakkal kapcsolatos minden ellenérzésem dacára) mert ahogy Jézusról beszél, úgy csak egy Jézust szerető és őt követő ember beszélhet. Valami olyan gyanúm van ezzel kapcsolatban, és remélem, nem tévedek, hogy Isten nagyon is tekintettel van arra akár a halál(közeli) élményeinkben is, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk. Ahogy az életünk is nagyon különböző, és egy katolikus hitben nevelkedett dél-amerikai keresztény nőn vagy egy anglikán püspökön nem kérhető számon egy dunántúli református hölgy értékrendje, ugyanúgy a halálunk is „saját halál”. Tehát, még egyszer: nem tudom.
De elviekben, mondom, egyetértek.

-Most már értem,- mit jelentett a másik leveled.-
Sajnos, bizony itt nem értünk egyet, különösen is abban, hogy az a megállapításom, amit először írtam, csupán "egy dunántúli református hölgy értékrendje"lenne. - És pedig, hogy az író által ott leírtak nem bibliai alapon állnak.

-Röviden, csak azért gondoltam ezt kiemelni, mert a Csendes percek -szerintem legalább is- azt a tartalmat hordozzák, mintha az ott leírtak a keresztyének által tartott napi - Isten előtti csendes percek része lenne.-

-Ami pedig a lelki élet valóságos dolgait illeti, - nem vagyok a pluralizmus híve.-
Nem azzal szeretem a másik embert, ha mindent ráhagyok, mert "ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem",... pld. hogy a békessége jó alapokon áll, vagy "álbékesség." - Ha valóban a keresztyéni hitünket adjuk tovább,- az nem a mi értékrendünk, hanem a Jézus által parancsolt misszió,- ill. az Ő privilígiumát hirdeti.

Üdv.
L.

Loisz

pauler írta:

A másik oldalon lévők szerintem nem növekednek, egyszerűen jól érzik magukat Isten társaságában.
Amikor néha mennyei erők áradnak az életemben, akkor abban nincs már fokozás. Akkor egyszerűen ÉLEK, akkor ÉLEK.

Ezért hiszem, hogy ott, az Atyánál VAN az ÖRÖKÉLET.

A földi szeretet ahhoz kell, hogy tudjunk vígasztalni, ahogyan Pál is vígasztalta azokat, akiknek ez nem elmélet volt, mert szinte minden gyülekezetben megtörtént, hogy elveszítettek embereket csupán azért, mert vallották, hogy Jézus az ÚR! (tettekben és szóban)

Szerintem...

--Szerintem is,- és ami a testi halál és mennyei lét dolgait illeti Pál ap. sok helyen leírja, de különösen is az 1.Kor 15,35-56-ot érdemes áttanulmányozni.

nemosinex

Nem tudom, mondom. A békesség és az Isten akaratában való megnyugvás bibliai alapú, vagy nem? Kitartott Isten mellett a püspök a gyereke halála után vagy nem?
Lehet, hogy sok minden nem úgy van odaát, ahogy mi elképzeljük akár a Biblia alapján is, mert amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív meg sem gondolt, azt készítette el Isten az Őt szeretőknek... Olyan reménytelen és hiábavaló fáradozásnak tűnik nekem néhány tucat bibliai igéből kitalálni azt a gazdagságot, ami ott vár bennünket. A lényeg, hogy jó lesz, tökéletes lesz, mert az Úr készíti nekünk, személyre szabottan.
Az, hogy növekedik valaki a túloldalon testben vagy nem, szerintem nem olyan fontos kérdés, hogy érdemes lenne rajta hajbakapni, bibliai alapon. A lényeg, aki ezt vallja, szereti-e Jézust, szereti-e Istent vagy nem. Ha igen, akkor nincs baj, mert akkor Isten előbb-utóbb el fogja neki magyarázni, amennyiben fontosnak tartja, hogy tévedett.
Amit én vallok, az nem pluralizmus, mert elég határozott képem van dolgokról, ami legtöbbször abban az elvben kristályosodik ki, hogy nem tudom. :wink:

Szerintem ugyanis bármely keresztény vallás bizonyos mértékig téveszme (vagy legalábbis tartalmaz téveszméket), és Istennek elég sokat kell dolgoznia rajtunk megtérésünk után (persze, csak ha hagyjuk, mert jobban ragaszkodunk hozzá, mint a vallásunkhoz), hogy megtisztítson bennünket ezektől a téveszméktől, hogy egészen közel tudjunk kerülni hozzá és a felebarátainkhoz. Hogy egészen személyesen foglalkozhasson velünk, némelyik kedvenc, biztonságot eszménkről bizony le kell mondanunk. Persze, ezt a biztonságot nem szívesen adjuk fel sokan, pedig ez a valódi hit... szerintem.

Adrian Plass is jön később. Sajnálom, hogy ez most fontosabb lett.

nemosinex

Még ennyi jutott eszembe, hogy a Biblia nem a cél. A Biblia eszköz, hogy az ember közelebb jusson Istenhez és a testvéreihez, de még akár az ellenségeihez is.

nemosinex

George és a tragédia valahogy nem illett össze. Öröm volt vele dolgozni a műsorokon. Ki sem fogyott a nagyszerűen előadott mókás történetekből. Sőt, sohasem zavarta, ha egy sztori közepén le kellett állnia, és másodszor vagy harmadszor is el kellett ismételnie. Az a képessége, hogy az öreguras stílusból képes volt egy vidám kisfiúvá vedlenie, nagymértékben gazdagította és tette kedvesebbé összejöveteleinket, különösen akkor, amikor erőtlennek és ötlettelennek éreztük magunkat. Ha arra volt szükség, George a világ zavaros dolgait nagyon nagy rendbe tudta összerakni. Észrevettem, hogy George rájött egy nagyon hatásos érvelési trükkre vitái és megbeszélései közepette. Álláspontját nagyon határozottan és keményen képviselte, majd agresszívan vitapartnere szemébe nézett , és azt sejtető hangon, hogy bármiféle egyéb véleménnyel való előhozakodás súlyos mentális károsodásra utal, megkérdezte: "Nem értesz velem egyet?" Ezt egyszer kedvesen meg is jegyeztem George-nak, aki az elvárható hálával fogadta figyelmeztetésemet, ám emlékszem, hogy ezután a kérdését másképpen tette fel: "Egyetértesz velem?" Ez legalább valódi kérdésnek hangzott. Várta az alkalmat az elégtételre. Ez el is jött egy napon, amikor az egyik szombat esti műsorban arról a gondolatról kezdtem beszélni, ami az előző este egy kocsmában jutott eszembe.
- Már a második korsó vége felé jártam - mondtam -, amikor tényleg megláttam, mit értett Jézus azalatt, hogy...

George humorát annyira felpiszkálta az az elképzelés, mely szerint az isteni kinyilatkoztatások két korsó után kezdtek jelentkezni, hogy később is emlékeztetett a mondásomra:
- Tudod, Adrian - mondta egy napon -, te aztán szerencsés fickó vagy. A legtöbb embernek egy egész estén keresztül innia kell, hogy látomásai legyenek. -Egy pillanatra megállt, és szúrós szemmel rám nézett. - Nem értesz velem egyet?

pauler

Nekem a Pálnak adott kijelentés által az Úr arról beszél, hogy odaát nem lesz "nirvána", azaz nem oldódunk fel egy közös testbe minden létezővel, sőt egyéniségünk lesz, "külön arcunk".
(Pedig már kezdtem reménykedni, hogy esteleg odaát mindenben egyezőek leszünk. :wink:

)

Ugyan akkor arról is beszél az Úr, hogy az a test nem olyan lesz, mint amiben most benne vagyok. Valami sokkal szuperebb "karosszéria" lesz. :-)

Szerintem....

pauler

Milyen üzenet van még az 1Kor.15. 35.-56.-ban? Nektek mit mond ez az Igeszakasz? És mit nem? :wink:

(de ez talán egy másik topicba való)

Loisz

nemosinex írta:

Kedves nX!

Idézet:

Nem tudom, mondom. A békesség és az Isten akaratában való megnyugvás bibliai alapú, vagy nem?

--Az én tapasztalatom szerint lehet tudni. Sokszor volt régebben olyan un. békességem, ami egyszer csak elszállt,-- és nem lehetett ujra megtalálni.- De, ha
'a szív békessége a bűnbocsánat kegyelmént nyugszik, AZ JÉZUS BÉKESSÉGE, ÉS ELVEHETETLEN, ÉS NEM TŰNIK EL, AMIG A KEGYELMÉBEN VAGYOK!

-Természetesen ez csak önmagunkra vonatkozó,- azt tényleg nem tudhatjuk, hogy a másik békessége min nyugszik,--- kivéve, ha kijelenti, akkor már megítélhetjük.
Nem ítélkezésből, hanem a "nem tudom" helyébe, az "ismeret" léphet. "Vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől valók-e?"- mondja az ige. És a "jó" és a "rossz" közötti különbségtétel is ránk bizatott !

Idézet:

A lényeg, hogy jó lesz, tökéletes lesz, mert az Úr készíti nekünk, személyre szabottan.

Ez teljesen igaz ! - Csak mégis igen furcsa elképzelés az, amit az író a jelenlegi élet és az örökkévalóság közötti PÁRHUZAMMAL állít. Ennek semmi bibliai alapja nincs, sőt szerintem ellenkezik vele,- ez azért fontos, mert akkor nem fogadom el, tehát nem engedem be a szívembe az ilyen gondolatokat, elméleteket, amelyek csak megzavarnak.- Szerintem az előbbi teljesen antropomorf gondolkodás a túlnani világról,- ezért a hitemet nem erősíti.

-Előbbre azt mondod -csak nem sikerült behoznom- , hogy nem vagy pluralista, van kikristályosodott véleményed, de a végén mégis azt írod....nem tudom.

Lehet hogy rosszul értem, amit mondasz, - de a pluralizmus: (tudtommal:eltérő nézetek jogosságát hirdető revizionista irányzat. - Vagyis, ha akinek MÁS istene van, nem Jézus és az Ő Atyja,- "az is igaz," - és bár az én Istenem: Jézus Krisztus és az Atya a Szentlélek közösségében,- ezt hiszem és meg vagyok győződve, mert maga az Úr meggyőzött engem, a Lélek bizonyosságával,- De ráhagyom a másikra, "te csak maradj meg a bálványodnál"...."Jogod van hozzá és én ezt a jogodat tiszteletben tartom, ezért nem beszélek neked a Biblia Istenéről, a Megváltóról." --- Szerintem: ez a pluralizmus.- Ez ellentétes a keresztyén szeretettel és Jézus missziói parancsával.

Idézet:

Szerintem ugyanis bármely keresztény vallás bizonyos mértékig téveszme (vay legalábbis tartalmaz téveszméket), és Istennek elég sokat kell dolgoznia rajtunk megtérésünk után (persze, csak ha hagyjuk, mert jobban ragaszkodunk hozzá, mint a vallásunkhoz), hogy megtisztítson bennünket ezektől a téveszméktől,

--- Ezzel nem tudok egyetérteni! Nincs " bármely" - tehát többféle "keresztyén " vallás, csak egy: AZ EVANGÉLIUMON álló Krisztus egyháza.- Az pedig nem vallás !
---A vallás az, ha az ember alulról felfelé keresi istenét, vagy az Istent !
---Az evangélium pedig, hogy az egy igaz ISTEN felülről keresi az embert Jézus Krisztusban.

-A vallások tartalmazhatnak téveszméket, a Krisztus egyháza, a keresztyén egyház az igét tisztán hirdető egyház,- nem tartalmazhat, mert Krisztus a feje.
"Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." Ján 14,6 - EZ JÉZUS KRISZTUS PRIVILÍGIUMA.

-Téveszmék vannak a "vallásokban" persze, de a "megtérésünk" Jézus által az Atyához, az egy IGAZ keresztyén egyházba fogad be és az igével tisztogat.

Idézet:

Persze, ezt a biztonságot nem szívesen adjuk fel sokan, pedig ez a valódi hit... szerintem.

-Milyen biztonságra gondolsz ? - Ha az a "valódi hit" , - azt nem szabad feladni, semmilyen szellemi áramlat kedvéért.-

Bocsi, hogy hosszú lettem, de olyan sok gondolatot vetettél fel, ami fontos!

Üdv
L.

Loisz

pauler írta:

Milyen üzenet van még az 1Kor.15. 35.-56.-ban? Nektek mit mond ez az Igeszakasz? És mit nem? :wink:

(de ez talán egy másik topicba való)

--Ez nagyon jó ! - A Biblia,- igetanulmányozásban válaszolok.

üdv
L.

Loisz

nemosinex írta:

Még ennyi jutott eszembe, hogy a Biblia nem a cél. A Biblia eszköz, hogy az ember közelebb jusson Istenhez és a testvéreihez, de még akár az ellenségeihez is.

---Hát így is lehet mondani,- én jobban szeretem a Ravasz László által írt megállapítást:
"A Biblia HORDOZZA ISTEN IGÉJÉT. - Ezért, ha a Bibliára hivatkozunk, hogy "meg van írva", Isten kijelentett igéjére utalunk. - Ebben az értelemben a Biblia: cél, mint Isten igéje, ami mindazt elmondja nekem, amit a földi és az örökkévaló életemhez tudnom kell.- Ez egyben az a boldogság, amire teremtettünk. Ld. Hegyi beszéd: Kik a boldogok?

nemosinex

Kedves Loisz!

Nincs most időm reagálni arre a sok gondolatra. Én értem, hogy amit mondasz, az bibliai, csak kérdés, hogy a Bibliának melyik, az elméleti vagy a gyakorlati rétegéből való. Az elméleti réteg felemlegetése - vagyis hogy így kell gondolni, élni, pontosabban így kell HELYESEN gondolni, élni (ahogy én megértettem :wink:

) - az, ami eltávolít testvéreket, felekezeteket egymástól. A gyakorlati - így élt Krisztus, és Isten Lelke által én is úgy kívánok élni - az, ami összehoz. Engem ez a megélt Ige sokkal jobban érdekel magamban is, másban is, mint a másik, a fejbevágásra használt. Itt akkor elmondom még, hogy mi frusztrál engem - és tudom, hogy a legtöbb embert szintén ez frusztrálja - az, ha valakiben megérzem azt, hogy folyamatos elvárás érkezik irányomba, hogy legyek valamilyen - legyek olyan, amilyennek ő elképzeli, hogy lennem kellene. Ezért nem működik legtöbb esetben az ige felmondása. Én legalábbis így tapasztalom.