Loisz írta:
nemosinex írta:
Idézet:
Na ezzel nem tudok egyetérteni Veled, - mert ha nem így értette, -akkor, hogy értette ? -és bizony, marad az önellentmondás. Ezért is "bökött" meg ennyire a szerdai vezéroldalon...
Egyszerűen csak pontatlanul fogalmazott. De ha értjük a szándékot, a szavak többé nem a legfontosabbak. Csak akkor, ha nem akarunk hozzáadni a magunkéból.
Üdv
nX
-Bocsi ! - Ez csak a Te feltételezésed ! Honnan tudod, mi az ő szándéka ???
Mi az, hogy a szavak nem a legfontosabbak ? -
A szavak hordozzák a szándékot.-Éppen akkor "adok hozzá a magaméból",- ha belemagyarázom a szándékot!
Persze,- tulajdonképen ez "eldönthetetlen"... feltételezhetem a "jó szándékot", de visszajelzés nélkül nem biztos találat. Az lenne a biztos, ha ő maga igenelne, vagy tagadna...
-Addig is, maradok annál, hogy bárki, aki olvas valamit, csak azt értelmezheti, ami szavakkal le van írva.
-Végül is szerinted mit akart mondani, mi volt a "szándéka" ???????
Üdv
L
Van a nyelvészetnek egy külön ága, a pragmatika, amely a szavak, de inkább a kijelentések mögöttes jelentésével, a beszédaktusokkal foglalkozik. A szavak szemantikai (általános) jelentésén túl minden kijelentésnek van egy konkrét értelme, amit az a szándék körvonalaz, amellyel létrehozzák. Minden kijelentés egyben tett is. Ez nyilvánvalóan látszik az olyan igéken (performatív igék), amelyeknek a kimondása egyben egy cselekedet is, pl. megígérem, házastársaknak nyilvánítalak, érdeklődöm, stb. De legjobban talán a teremtés Igéjén látszik ez a beszéd-tett. Mondta Isten, hogy legyen, és lőn.
Kevésbé nyilvánvaló a beszéd és a szándék összetartozása más kijelentéseken, különösen azokon, amelyek közvetett beszéd-tettet hajtanak végre. Ezek a leggyakrabban félreérthetők. Mondok példát:
„Hányszor mondjam még neked, hogy ne dobd a csikket a szemeteskukába?”
Válasz (amennyiben a címzett félreérti a beszélői szándékot):
„Ötször”.
A beszélő szándéka (közvetett beszéd-tett) itt nyilvánvalóan a tiltás volt. Lefordítva: Ne … ! stb. A címzett pedig információkérésként értelmezte (félre). De vannak ennél sokkal összetettebb példák is, a fórum is jó kincsesbányája ezeknek.
A kiegészítésről, a magamé hozzáadásáról:
Minden értelmezés hozzáadás. De ez is kétféle lehet. Vagy odamegyek, ahol ő van; vagy átrántom őt oda, ahol én vagyok. Vagy megpróbálom megérteni, hogy hogyan érthette, megkeresni a szándékot, amivel tette a kijelentést, kiegészíteni a hiányosságait, vagy nem érdekel az ő szándéka, nem akarom megérteni, belekötök a szavaiba. Ilyenkor kész van a fejemben a válasz, tudom már, hogy hogyan értette. A kiegészítés itt úgy történik, hogy hátsó szándékokat tulajdonítok neki. Ez a belemagyarázás, projekció, összeesküvéselmélet-gyártás (egy magasabb szinten).
Azt, hogy szerintem mi volt a szándéka, a legelső ezzel kapcsolatos hozzászólásomban már elmondtam, de elismételem: a tantételeket az élő Isten elé állítani.
exrefis írta:
Loisz írta:
Idézet:
"A hit objektív igazságait" előtérbe állítani nem egyéb, mint az imádhatót az érthetővel felcserélni."
Visky András
Sokszor előfordul, hogy valaki szeretne valami nagon okosat mondani, hogy emlékművet állítson saját intellektusának, aztán hülyeség születik belőle.
Loisszal értek egyet, a két dolgot (érthető, imádható), nem lehet elválasztani egymástól.
Az objektív igazság Istenről, hogy Ő teremtette a világot, minden létezőnek a forrása, jó és Ő maga szertet. És ettől imádható.
üdv
ex
Hülyeség. Igen.
Köszönöm a szemléltetést .