vannak még, négyen voltak...
képzeld, az jutott eszembe, hogy én valamikor olvastam ezt, de tudtam, hogy a könyveimet - főleg a jókat - sorra elajándékozom, úgy hogy MINIMÁLIS hittel keresgélni kezdtem és megtaláltam, aztán begépeltem és alig volt benne piros aláhúzás, szóval én olyan boldog voltam közben, ha másoknak is jutott belőle, még jobb...
Csupaszív:
Én is előkészítettem az Igét, hogy felolvassam a családnak. Éppen készülődtünk a gyertyagyújtáshoz, amikor az egész környéken kialudt a villany. Koromsötét lett az utca, a házak. Apu káromkodott, anyu szidta azt, aki miatt most nincs áram. A bátyáim is fertelmesen beszéltek. Én meg örültem és mondtam is nekik, hogy szerintem egyenesen szándékosan kapcsolták ki a villanyt, hogy lehessen gyertyát gyújtani! Igazán remek volt, igazi karácsonyi hangulat!
Javasoltam nekik, hogy legalább egyszer az évben üljünk le és beszélgessünk, amire soha nincs idő.
A gyertyák is elől voltak. Szerintem rendezni se lehetett volna jobban a karácsonyt!
Mondtam, hogy most éppen olyan, mint volt a pásztoroknak, akikről a betlehemi történet is szól. Hogy akkor én azt fel is olvasnám....
Erre mondták, hogy kinek olvassak és hova menjek.... Aztán gyertyát sem gyújtottunk, mert szerintük idétlen szentimentalizmus az egész. Elmentek aludni. Én meg átjöttem tízre a templomi áhítatra. Útközben arra a rabra gondoltam, akinek a csomagot is küldtem, hogy vajon örül-e neki.- zárta Csupaszív, aki mindig első a jótékonyságban.
A szívét osztogatja szerteszét.