Az inforadio.hu internetes portálon olvasott cikk:

"SZERETETRE ÉS MEGBOCSÁTÁSRA VÁGYIK AMERIKA"

"A mélyebb jelentésű szeretet, kölcsönös megértés és megbocsátás azok az értékek, amelyeket a Fetzer Institute felmérése szerint együttesen vallanak az amerikaiak. A kutatás szerint a lakosság úgy érzi, a világ túl megosztott, de ha jobban értenénk a más nemzetek által vallott értékeket, kevesebb konfliktus lenne.

Bár sok az, ami elválaszt, számos dolog összeköt a Fetzer Institute közelmúltban közzétett kutatása szerint. A közös amerikai értékek feltárását célul kitűző, reprezentatív vizsgálat eredményei szerint az Egyesült Államok lakossága gyakorlatilag egyetemes vágyat fogalmaz meg a szeretőbb és egységesebb világ iránt.

Tízből kilenc személy szerint több megbocsátásra és szeretetre lenne szükség világszerte, tízből hatan pedig úgy vélik, hogy ha az egyes emberek jobban értenék a más nemzetek által vallott értékeket, akkor kevesebb konfliktus lenne a világban. Jelenleg azonban tízből kilencen úgy látják, a világ ma túlságosan megosztott és széthúzó - számol be az ELTE TÁTK hírlevele.

A globális elképzelések mellett személyes igényeiknek is hangot adtak a megkérdezettek. E szerint 82 százalék vágyik arra, hogy valahová tartozzon, 68 százalék érzi szükségét annak, hogy mélyebb szeretetben éljen, míg 62 százalék kicsit több megbocsátást szeretne látni maga körül.

A válaszadók saját környezetüket többnyire barátságosnak és békésnek minősítik, ugyanakkor 40 százalékuk saját érzete szerint megosztott, 31 százalék szerint intoleráns, 27 százalék szerint pedig bizalmatlan környezetben él."

(InfoRádió 2010. november 9. 20.000)

GOLDOLATOK

"Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson.
Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy."

"A barát az az ember, aki mellett hallgathatok..."

"A mosolyban egymásra találunk, nyelvek, kasztok, pártok felett."

Antoine de Saint-Exupéry
(internetröl)

"Nők a Bibliában" Gien Karssen

"A Bibliából vett történelmi (női) alakjait úgy mutatja be, mint élő személyeket. Élettörténetek elevenednek meg az olvasó előtt, amelyekben önmagunkra ismerünk.
Ha Isten a neki járó helyet elfoglalhatja egy ember életében, ez az élet tartalmassá, érdekessé és hasznossá válik.- Szinte mindegyikükre ez a két fogalom a jellemző:
valóságérzék és lelkesedés."

"...igazából nincs olyan ember az Úr Jézuson kívül, aki mindent a valóságnak megfelelően gondol, tehát folyton gyomlálni kell a hamis gondolatokat, és erre a Biblia-tanulmányozás jó módszer."
(Gábor - MERA Antenna 2010/5)

Ha ez utalás akart lenni a fenti könyvajánlásban szereplő jellemzésre, akkor ez nem igazán talál,- mert: a valóságérzék nem azt jelenti, hogy a "valóságnak megfelelően gondol".- A valóságérzék -szerintem- azt jelenti, hogy : két lábbal a földön él. - A folytatás szerint: lelkesedés - tölti el, ami a lelki dolgok iránti érzékenységet jelzi.

-Mint ahogy a ker.hívőt is ez jellemzi általában. A föld és a menny találkozásában áll. Lábával a földön, de hitével (fejével) már a mennyben is.
-Egyetértesz ?

Üdv.
L.

ha nem tűnt volna fel: szj "nem száll be" az adok-kapok mérkőzéseinkbe (milyen kellemes lenne többesszám másodikban, csak nem igaz :S)

beírt egy idézetet a te idézeted után

mint ahogy a verseket se "válaszul" szokta beírni


picit mindnyájan lehetnénk kevésbé paranoiásak: jót tenne a fórum hangulatának!

Szabó István püspök értékelése
Paul Young A viskó c. könyvéről
a Parókia mai (2010.11.26)
számában olvasható. -
Irányadó a könyvvel kapcsolatos sok vitában !

Egy gondolat kiemelése:

Hát ez tényleg jó! Az egyik kolléganőm olvastatja velünk a Viskót, amelyet egy kolléganőm már el is olvasott. Én csak felszínesen belenéztem az elektronikus szövegbe. Ugyanakkor Sipos Ete Álmostól olvastam tegnap egy kritikát a könyvről és éppen be akartam írni ide, hogy egyáltalán valaki ismeri-e már, na és mit szól hozzá, milyen a könyv, amikor látom, hogy itt nagyágyúk vitatkoznak róla. Még nem néztem meg a püspökünk írását, előtte írok be.

Előbb-utóbb úgy látom, hogy időt kell a Viskóra szakítanom, merthogy olyan, mint egykor volt a Harry Potter, hogy már csak én nem tudom miről is folyik a vita...

--Ha elolvasod püspökünk briliáns véleményét, megtudod...

Hát nem véletlenül lett püspök....

Karácsonyi, élő gyertyák

A karácsony és a szilveszter közötti álmos, nyomott napok szerdának nevezettjén a szokott időben jöttek bibliaórára a huszonévesek. Kevesebben, mint máskor, csak négyen. A többiek síeltek, aludtak, elutaztak, elfelejtették – ki tudja? Ők jöttek négyen, akik jöttek vasárnap is, kedden is, szerdán is, segíteni is, imádkozni is, mások ügyében is, mindig.
- Hogy telt a karácsony?
A lelkipásztor banálisnak tűnő kérdését jól értették. Íme, válaszaik:

Kovász:
- Úgy vártam első hívő karácsonyomat, mint egy gyermek! Bizonyos voltam benne, hogy megtérésem révén egészen más lesz, mint korábban. Már novemberben fájt, amit korábban úgy élveztem: a boltok csillogó kínálata, a sok megvadult ember. Jót mosolyogtam utólag, jé tavaly én is így megőrültem karácsony előtt a vásárlástól?
Anyámnak megmondtam, hogy ne vegyen nekem ajándékot. Hiszen mindennél nagyobb ajándékot kaptam, amikor a tavaszon megismertem Isten szeretetét.
Szörnyen készültem, hogy neki is elmondjam, mi az igazi kincs. Alig vártam, hogy a csöndes estén felolvassam az Igét és pár szóban elmondjam: mi történt karácsonykor. Oda is tettem a jelzőt a János 3.16-hoz. De anyám már a gyertyákat is durcásan gyújtotta meg. Utána pedig jött a hisztériás sírása. Hogy ő milyen nyomorult, nem elég, hogy a férje elhagyta, most a fiát is elveszítette!
- A fiadat? Hiszen itt vagyok! - mondtam.
- Igen, téged! Elment az eszed! Ahelyett, hogy a barátaiddal szórakoznál, bibliaórákon ülöd el az estéidet. Mit? Hogy az én életemet is Jézus oldaná meg? Köszönöm!Meg tudom én magam is oldani. Én még normális vagyok, nekem még nem ment az agyamra a vallás! És soha, de soha nem fogok belenyugodni abba, hogy hívő lettél! - sikította anyám, és elvonult.

Hát, így telt a szenteste – zárta a fiú, akinek élő hitén keresztül annyi áldást kapott már a kis gyülekezet.

Köszönjük szépen.

vannak még, négyen voltak...


képzeld, az jutott eszembe, hogy én valamikor olvastam ezt, de tudtam, hogy a könyveimet - főleg a jókat - sorra elajándékozom, úgy hogy MINIMÁLIS hittel keresgélni kezdtem és megtaláltam, aztán begépeltem és alig volt benne piros aláhúzás, szóval én olyan boldog voltam közben, ha másoknak is jutott belőle, még jobb...


Csupaszív:
Én is előkészítettem az Igét, hogy felolvassam a családnak. Éppen készülődtünk a gyertyagyújtáshoz, amikor az egész környéken kialudt a villany. Koromsötét lett az utca, a házak. Apu káromkodott, anyu szidta azt, aki miatt most nincs áram. A bátyáim is fertelmesen beszéltek. Én meg örültem és mondtam is nekik, hogy szerintem egyenesen szándékosan kapcsolták ki a villanyt, hogy lehessen gyertyát gyújtani! Igazán remek volt, igazi karácsonyi hangulat!
Javasoltam nekik, hogy legalább egyszer az évben üljünk le és beszélgessünk, amire soha nincs idő.
A gyertyák is elől voltak. Szerintem rendezni se lehetett volna jobban a karácsonyt!
Mondtam, hogy most éppen olyan, mint volt a pásztoroknak, akikről a betlehemi történet is szól. Hogy akkor én azt fel is olvasnám....
Erre mondták, hogy kinek olvassak és hova menjek.... Aztán gyertyát sem gyújtottunk, mert szerintük idétlen szentimentalizmus az egész. Elmentek aludni. Én meg átjöttem tízre a templomi áhítatra. Útközben arra a rabra gondoltam, akinek a csomagot is küldtem, hogy vajon örül-e neki.- zárta Csupaszív, aki mindig első a jótékonyságban.
A szívét osztogatja szerteszét.

IGAZI BARÁTSÁG (történet az internetről)

Wisconsin államban, Milwaukee-ben egy tizenéves fiú rákos volt, és több hetet töltött a kórházban, ahol sugárkezelésnek és kemoterápiának vetették alá. Közben kihullott a haja. Amikor hazafelé tartott a kórházból, aggódott - nem a rák miatt, hanem a szégyenérzet miatt, hogy kopaszon kell visszamennie az iskolába. (Azt már korábban elhatározta, hogy nem fog parókát viselni vagy sapkát hordani.)

Amikor hazaért, belépett az ajtón, fölkapcsolta a villanyt. Legnagyobb meglepetésére sok-sok barátja ugrott fel és üdvözölte:
- Isten hozott itthon! - kiáltották.
A fiú körülnézett, és alig akart hinni a szemének:
barátai mindnyájan kopaszra nyiratkoztak...

**************************************************

"Ő megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett..." (Fil 2:7)