Gondolkodjunk együtt, hogy vajon mely indok alapján lehetséges a gyülekezet váltás?
Hol akar látni Isten, ahol szolgálhatom Őt?
Ahová születtem vajon Isten biztos, hogy továbbra is itt akar látni?
Ahol eddig szolgáltam kizárja e a gyülekezetváltást? Ha igen mi alapján? Ha nem, miért?

Ez a kérdés szerintem nagyon egyéni, lehet olyan amikor indokolt a gyülekezet váltás.
- egy biztos, hogy nem szabad sértődöttségből, vagy egyéb önzésből elhagyni azt a gyülekezetet ahol szolgálunk.
- Ugyanakkor egyáltalán nem vagyok abba biztos, hogy amely felekezetbe született valaki, netán valamilyen módon kapocsolódik a megtéréséhez, akkor biztos, hogy továbbra is ott kell maradnia.

Figyelembe kell venni, hogy a hívő embernek a tanításbeli, teológiai látása is változhat az évek során, melyek talán elég hangsúlyosak is lehetnek, ekkor nem biztos, hogy azokat a régi gyülekezetében kéne képviselni és netán szakadást okozni.

Pl: ha valaki a katolikus egyházban tért meg, de idővel nem tud azonosulni az egyház sok felfogásával gyakorlatával akkor szerintem helyes az ha egy biblikus protestáns felekezetbe épül be.
Ez csak egy példa akar lenni, mondhattam volna mást is.

Kedves Lit!

Köszi, hogy megnyitottad ezt a topikot

Az jut még ehhez eszembe, hogy adott esetben a maradás is lehet önzésből. Mert nyilván az évek során beépül valaki egy közösségbe, sok barátot, testvért szerez, otthonosan mozog, netán komoly funkciói vannak. Egy ilyen háttérből továbbállni egy másik, "ismeretlen" terepre, nulláról építkezni mind a kapcsolatok, mind a feladatok terén - ehhez adott esetben bátorság kellhet.

De nyilván a látszatát is el akarom kerülni, hogy bárkit, bármilyen felekezet elhagyására akarnék buzdítani. Az viszont fontos, hogy ha valaki hitből felekezetet vált (én pl otthagytam a katolikus egyházat) ez ne legyen önzésnek meg nem tom minek bélyegezve - minden helyzetben, az egyéni körülményeket figyelmen kívül hagyva. Lehet önzés, meg lehet helyes döntés, esete válogatja.

De ugyanígy tiszteletet érdemelhet valaki, aki Isten vezetését felismerve marad, hogy ott munkálkodjon. Pl. katolikus kispap felismerte egyháza helytelenségeit, de azt mondta, amíg nem zavarják el, addig marad, és próbál szemeket nyitogatni. Ez is lehet egy teljesen OK helyzet.

Üdv:
Indu

Péter:


A valahol kicsit tisztább a tanítás, az nekem se lenne elég indok a továbblépésre. Ha felismernék egy fundamentális tévtanítást, aminek a további gyakorlását nem tudnám bevállalni, és amivel együtt már nem tudnék közösséget vállalni a többiekkel, akkor viszont az lenne hiba, ha nem lépnék tovább. De folyamatosan hangsúlyozom, hogy ezt mindenki Istennel konzultálja meg - mert lehet valakinek bűn, hogy marad, míg egy másiknál erény.

Nem tudom, hogy Isten hogyan tekint a különböző felekezetekre, mert nem vagyok Isten. De a saját emberi véleményem szerint, nyilván vannak olyan közösségek, amik a haragját váltják ki, vannak olyanok, amikben lát feddni és dicsérni valót, és vannak olyanok, amiket csak elismer.
Pont most olvasom a Jelenések könyve ide vágó szakaszait (levelek) ezért ezt az Igéből is megerősítve látom. Még azt is látom ezekben a levelekben, hogy a külső körülményeket is beszámítja, tehát másképp ítéli meg egy nagyon zilált történelmi korszak botlásait, mint enyhébb korszakokat.

Csak pár kiragadott példa:


Ha van is olyan felekezet, ami mindenestől nem tetszik Istennek (ezt ítélje meg Ő) még ebben a helyzetben is el tudom képzelni, hogy valakinek maradni kell benne valameddig, valamilyen céllal.

De ugye van olyan ige is, hogy "fussatok ki belőle én népem", ami tulképpen választ is ad Péter felvetésére.

Más a beleszületik és az ott tért meg!
Nagyon más....
Ha ott tért meg, akkor az ÚR ott dolgozik ebben a közösségben és ez lényeges szempont a továbbiakban.



pl. fordítva?



Ha elküldik, az más. De az Atyát sokkal bölcsebbnek ismertem meg, mint hogy minden áron szakadást kellene okozni.
Mi történt Naámánnal, kedves Literaty? Csak hogy a Bibliánál maradjunk!

Ez a Misszió Indu! Te erről beszélsz, de ez az ember benne marad abba a gyülekezetbe.
Mert belenőtt Krisztus testébe. Ez nem egy emberi "barátkozzunk" társaság, a gyülekezet Krisztus teste.



Igen, csak ne legyen követendő példa, mert vannak olyan hitben élők, akik ott maradnak és hirdetik a Krisztust. Nekik ez adatott és hidd el, ott vannak, annak ellenére, hogy nem látod most őket!
Az Úr megengedte neked, hogy elhagyd a gyülekezetedet, de ez ne legyen sablon, sőt.



A Thiathirai gyülekezettel azonosította Ex a katolikusokat. Olvastad a bevezetőt erre a felekezetre vonatkozóan? Isten szeretettel néz ÖSSZES felekezetre, hiszen a Fia teste!



Igen ez Babilon, egyedül Babilon, de ez nem a Krisztus teste az Egyház!
Olvastad a linket, amit Csaba bemásolt erről. Arról az emberről, aki visszavonta könyvét?
Le

Mindenhol dolgozik az Úr, sok olyan történet forog közszájon, hogy valaki rock koncerten, kocsmában etc. tért meg. Megszólíthat Isten a legextrémebb helyeken is, egy ember direkt elhatározta, mikor elráncigálták egy gyülibe, hogy nem fog odafigyelni, mert nem érdekli. A plafont nézte, és máson járatta az agyát. A 4 karú csillárban az egyik izzó ki volt égve. És egész nap nem ment ki a fejéből ez a kép, mert az dolgozott benne, hogy a családja többi része a világító izzó, ő meg, ami ki van égve. És megtért. És még a Jehováknál meg a mormonoknál is megtérnek. Maradjanak ott?


Én jelenleg más meglátáson vagyok ezzel kapcsolatban. Szerintem ezek keresztény korszakok, az első levél az őskeresztények, a második az üldözések, a harmadik a Konstantinuszi fordulat ... a laodicea a mai kereszténység. Erről egyébként szívesen nyitnék egy topikot, mert szívesen megismerek más értelmezéseket is, mert abból is lehet tanulni.

Pl. az Armageddon-ra eddig egy olyat ismertem, hogy Har Magiddo - Magiddó hegyei - helymeghatározás. Aztán később hallottam egy olyat, hogy ennek jelentése "Gedeon harca" és hogy az a lelki tapasztalat, amikor Isten 300-ra fogyasztja le őket, és még ezzel együtt is úgy nyerik meg a csatát, hogy Isten küzd helyettük. És ez az értelmezés nekem nagyon tetszik, nagyon valószerűnek tűnik. Szóval érdemes több lehetőséget megismerni.

Babilonra meg a parázna asszonyra csak annyit: az asszony, menyasszony stb az egyház jelképe. A parázna nő is ez volt, csak félrelépett úgymond. Tehát nem olyanról van szó, amihez köze nem volt Istennek, hanem amihez volt, de elbukott.

A könyvet is olvastam, meg a visszavonást is. Ami nekem lényegnek lejött, hogy helytelen dolog bizonyítékot gyártani, sok téves, nem ellenőrzött forrás van a témában - de ettől még a szerző sem állítja, hogy innentől tök jó minden. És a szimbólumok beazonosításának azért sok száz éves írott előzménye, reformátori igekutatáson alapuló történelme van, amit én nem söpörnék le az asztalról egy mozdulattal.

Hogy vág ez össze - lehet, hogy fáradt vagyok, de nem értem. Teljesen más a szövegkörnyezet és a mondanivaló.

A távozása közben volt egy súlyos kérdése, miután megvallotta az egy Istenbe vetett hitét.
Vissza kellett mennie egy tényleg pogány templomba....

Találkozhat valaki bárhol Istennel, de megtérni, újonnan születni csak Élő Ige által lehet.
Ige és Lélek kell hozzá, enélkül csak egy szimpla találkozás az Istennel.



Csak ne úgy legyen magyarázva, hogy milyen igazságomhoz kell alátámasztás, akkor benne vagyok.



Ezzel a magyarázatoddal semmilyen szinten nem akarok azonosulni.
Krisztus menyasszonyát Krisztus védi. Szent az Egyház és az is marad Krisztus visszajöveteléig. A nagy parázna biztosan nem az Egyház.
És ha el is bukik az Egyház az Úr megtisztítja.

Való igaz, hogy Krisztus megörzi az Ő Egyházát, és tökéletesen, szeplő nélkül állítja majd maga elé. (Efez 5:27) így állítja maga elé az egyházat dicsõségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen.
Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy ez az Egyetemes Egyházra, vagyis az Ő Test-gyülekezetére/egyházára igaz.
Az egyes látható helyi gyülekezetek, egyházak el tudnak hajolni az igazság útjáról, úgy hogy feléjük Krisztus szava a Jelenések könyvében tett igéi alá esnek:(Jel 2) Térj meg tehát, különben elmegyek hozzád hamar, és harcolok ellenük számnak a kardjával!
De az a panaszom ellened, hogy eltûröd Jezábelt, azt az asszonyt, aki prófétának mondja magát és tanít, és eltántorítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak és bálványáldozati húst egyenek; pedig adtam neki idõt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából. Íme, betegágyba vetem õt, és a vele paráználkodókat nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek cselekedeteikbõl
Jel 3:16 Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.

Kössz Lit!
Kössz, hogy nem nekünk kell kioktatni elemi dolgokról, különben azt hinné, hogy megint a karizmatikus meg szombatista szektákkal van baja, Nem pedig Isten igéjével.
üdv
ex

Kedves Lit!

Sajnálom, hogy kiollózod az Igét, kérlek ne tedd, nem illik ez Krisztus Menyasszonyához.
Miért nem másoltad be az egész részt? A fél igazság nem az Úr szerint való!

18. A Thiatirabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Isten Fia, a kinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és a kinek lábai hasonlók az ízzó fényű érczhez:
19. Tudom a te dolgaidat, és szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet és tűrésedet, és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél.

Ma beszélgettünk testvérekkel arról, hogy Krisztus kereszt halála eseményei előtt olyan volt a környezete, mint "Alíz csodaországban".
Pilátus rá is kérdezett, mi az Igazság, mi a valóság?
Hát abban a helyzetben mindenki ezen kívül volt, kivéve a mi Urunkat! (Júdás, Péter, főpapok, Pilátus, tömeg)
És utána arról beszélgettünk, hogy akkor is kívül vagyunk az Igazságon, ha csak részben vagyunk benne.
Ezért fontos az Igét teljes hosszában használni, mert különben csak a mi valóságunkat/igazságunkat "támasztja alá" ami pedig nem fog üdvözíteni.

A katolikus felekezetben élők benne vannak abban az Egyházba, ami Krisztus teste.
Aki ezt nem látja, az vak. Vagy még, vagy már.
És az ebben a felekezetben/gyülekezetben élőket Ő igazítja meg, de nem úgy, hogy Igék részeit használja emberi igazságok alátámasztására.
Hanem az Ő lelkével és Igéjével fogja szeplő nélkülivé tenni azokat, akik ezekben a felekezetekben élnek.
Nagy ígéret ez nekünk is (talán még a pünkösdista testvéreknek is)

Kedves Péter!
Én nem írtam fél igazságot.
Hanem kettős, egyensúlyban lévőt. Krisztus egyetemes Testéről és a földi látható helyi gyülekezetről, egyházról, egyházi szervezetről.
Krisztus dicsérő szavai, az idézet részben elégtelenek a helyi gyülekezetre nézve, mégis megtérésre hív az Úr.

Mindenki, aki Krisztusban, mint megváltójában hisz, tartozzon is bárhová az része az Egyetemes Egyháznak, Így az legyen akár római katolikus vallású is.
Én nem a római egyházról írtam, hanem minden látható helyi gyülekezetről, látható egyházi szerveződésről mely, le tud térni Krisztus útjáról. Nem az egész felekezet része Krisztus testének, hanem csupán azok, akik hisznek, megtértek. Ez miden felekezetre igaz, nem az egyházi szervezet, organizáció Krisztus Egyháza, hanem az az élő organizmus mely minden keresztyén felekezetben megtalálható.
Remélem ez nem félreérthető, "megúszva" az újboli intésedet, de azért köszi

Talán hasznos link:
http://www.gotquestions.org/Magyar/mi-az-egyhaz.html

"Mikor hagyhatja el egy keresztyén a gyülekezetét?"

Már bocsánatot kérek, hogy elsős teológushallgatóként igazságnak látszó tárgyakat próbálok itt írni. De szerintem a válasz egyszerű.

Ha az Úr erre kéri.

Ennyi a válasz.
Ha valakinek van még ideje, akkor olvashatja tovább is...

Ez független egyrészt attól, hogy az a gyülekezet élő közösség-e vagy sem.
Ha megnézzük Pált, akkor végigjárt jónéhány gyülekezetet, és el is hagyta őket úgy, hogy először nem is léteztek, azután létrejöttek és élő közösségekké váltak.

Másrészt független attól, hogy én, személy szerint hívő vagyok-e vagy sem.
Ha nem vagyok hívő, akkor úgysem lesz fogalmam arról, hogy jó helyen vagyok-e. Fogalmam sem lesz arról, mi Isten akarata velem, tehát molyolni sem nagyon érdemes a kérdésen, elég, ha megtérést és világosságot kérek magamnak folyamatosan.

Ha hívő vagyok, akkor pedig bármilyen közösségben, vagy akár azon kívül, "remeteként" is meglehet a feladatom. És, persze meglehet az a közeg, ahová rendszeresen feltöltődni érkezem. Nem mindig adatik ez meg, de ettől még működőképes a rendszer.

Szerintem, az ember-gyülekezet kapcsolat olyan, mint a házassági kötelék. Örökre szól. Érvényes rá az "Amit Isten összekötött, ember el ne válassza".
Függetlenül attól, hogy néha lehetnek mosolyszünetek, konfliktusok, eltávolodások vagy közeledések. Imáimban ők mindig ott vannak, és reményeim szerint én is az övéikben.

Súlyos döntés, amikor úgy hagyom el a gyülekezetemet, vagy akár csak egyetlen embert is belőle, hogy többet nem tekintem hívőnek. Ilyen is létezhet. Amikor az Úr már sokadjára figyelmeztet rá, hogy ez a helyes út, nincs más választásom.

Én azt hiszem, nem rajtunk múlik, és nincs is olyan élethelyzet, amikor érvényesen, szabad akarattal feltehetnénk ezt a kérdést.