2014. december
78. szám
Szenteste a lövészárokban
Minden évben lelkesen várom a decembert, a mézeskalács-illatú adventi időszakot és a karácsonyt. A várakozásnak minden percét szeretem, mert van valami mesébe illő ezekben a hetekben. Tudom, néha túlzottan idealistának tűnök a családtagjaim és a barátaim szemében, de a mai napig hiszem, hogy a karácsonykor eljön a csodák ideje. Nem mintha az év más szakában nem történhetnének csodák, de ez valahogy mégis más.
1914 decemberében már csaknem fél éve tartott az I. világháború. A frontra vezényelt katonák olyan kihívásokkal találták szemben magukat, mint soha azelőtt. Családjuktól elszakított férfiak vívták elkeseredett csatájukat a családjaiktól szintén elszakított férfiak ellen. A feszült, forrongó Európában ebben a kilátástalan helyzetben elképzelhetetlen volt, hogy méltósággal megünnepeljék a karácsonyt, már csak azért is, mert XV. Benedek pápa fegyverszüneti felhívását a nagyhatalmak mind elutasították. Ilyen szürke hangulatban virradt fel december 24-e. A katonák későbbi visszaemlékezéseiből és családjaiknak írt leveleikből azonban megtudhatjuk, mi történt karácsonykor a fronton.
A nyugati fronton szenteste elhallgattak a fegyverek és csönd ereszkedett a tájra. A német katonák gyertyákat gyújtottak a lövészárkokban és karácsonyi dalok éneklésébe kezdtek, néhány helyen pedig karácsonyfákat is sikerült felállítaniuk. Másnap a katonák kimerészkedtek a lövészárkokból és jókívánságokkal köszöntötték angol és francia társaikat. Lassan mindenki meggyőződött róla, hogy a gesztusok mögött nincs semmiféle hátsó szándék, így jó hangulat kerekedett. A pár nappal azelőtt még ellenséges oldalon álló katonák karácsony napján megajándékozták egymást a náluk lévő apróságokkal, például szivarral, édességgel vagy gombokkal. A hirtelen jött fegyverszünet jó alkalmat adott arra is, hogy mindenki összegyűjthesse és tisztességgel eltemethesse halottait. A nap folyamán a lelkesebbek egy improvizált focimeccsre is rávették társaikat, majd újra karácsonyi dalokat énekeltek. Azon az estén szolid gyertyafények gyúltak a fenyőfákon. 1914 karácsonya meghitten telt a fronton.
Valószínűleg később mindenki visszatért a saját lövészárkába és (talán nehéz szívvel) újra ellenségekké váltak. Az, hogy ez a történet háborús időben játszódott, magában hordozza a keserű tényt, hogy a végkifejlet nem lehet boldog. Egy háborúnak összességében csak vesztesei vannak, ez különösképpen igaz az I. világháborúra. Rengeteg katona halt meg a harcokban, akik pedig mégis hazatértek, nem tudták kiheverni az átélt borzalmakat. Azonban egy ilyen sötét, kilátástalan helyzetben is megállt egy kicsit az idő karácsonykor.
Pont ezért hiszem, hogy ilyenkor eljön a csodák ideje. Nyitottabbak a szívek, könnyebben tudunk újra gyerekként vágyakozni és könnyebben tudunk hinni is. Igazából a karácsony maga a csoda, amit várunk, hiszen Isten szeretetének kiteljesedését ünnepeljük, amivel elküldte hozzánk egyetlen fiát. Ezt a szeretet nem lehet nem érezni. Egy évszázada is ebből az áradó szeretetből érezhettek meg valamit az egymás ellen harcoló katonák, akik mind meghajoltak ez előtt és – ha csak pár napra is, de – letették a fegyvert.
Ezt a történetet feldolgozta Paul McCartney a Pipes of Peace című dalának klipjében, a Fegyverszünet karácsonyra című film, és idén egy angliai szupermarketlánc reklámja is. Fontosnak tartottam én is, hogy megemlékezzünk egy kicsit a 100 évvel ezelőtt történt karácsonyi eseményekről, nem csak a kerek évforduló miatt. Van valami mélységesen megható abban, ahogy vadidegen ellenfelek, a hazájuktól távol, idegen földön, együtt tudtak ünnepelni. Ők képesek voltak emberségesen, alázattal és tisztelettel fordulni egymás felé a szeretet ünnepén. Mi, 100 évvel később, pedig azt tanulhatjuk meg a történetükből, hogy ha a háborúban képes csodát tenni Isten szeretete, akkor ma is képes. Karácsonykor könnyebb elhinni, de ugyanúgy igaz ez életünk minden napjára.
Bölcsföldi András
A visszakapott karácsony
Az a karácsony, amihez nem tudsz mit hozzátenni.
Szabóné László Lilla
Eljött szülésének ideje
Jászol helyett klinika
Bölcsföldiné Türk Emese
Kifordított katedrális
Chartres-i advent
Farkas Zsuzsanna
Százéves karácsony
Szenteste a lövészárokban
Szikszai Szabolcs
Az egyformák közt furcsa, aki más
Nincsen számukra hely?
Herbert Dóra
Nagy fényesség
Elvakít vagy megvilágít?
Szikszai Szabolcs
Beérkezés a startvonalba
A végén kezdődik az igazi út?
Pólya Dániel
A meditációról kezdőknek
– egy kezdőtől –
Bíró Anna
Ének az aluljáróban
Ettél-e már cigányasszony konyhájában?
Dósa Loretta
Ajándékcsomagolás
Lépésről lépésre
Tamási Dénes
Az Esernyő
Üres fejjel és kitisztult szívvel ballagott az esőben...
Czapp Enikő
Ház a tónál
A belső képek ereje
Jezsoviczki Noémi
Mégis, kinek a karácsonya?
Magdi, Pista, vagy....?
Záborszky Zsófia
Selyempapírba csomagolt gyűlölet
Karácsony után a semmibe
Székely Tamás
„…Mert mind ez világ csudálja, Istennek szűztől lesz Fia”
A test szent botránya
Szakács Gergely
A lelkészgyereknek is lesz karácsonya, ugye?
Levél a padlásról
Szabó Julcsi
Fel sem tett kérdéseink válasza
„Reményteljes jövőt adok nektek”
Czapp Enikő
A hőssé válás útja (III.)
Megérkezés
Szabó Julcsi
Ami összekapcsol
Megérkezés egy új családba
Miklya Luzsányi Mónika
Várni jó…
Mire, hogyan, miért?
Szabó György
Elhavazva
Képmeditáció
Miklya Luzsányi Mónika
Eső előtt
,,kirobbanás lehetőségével telítődik a lég”
B. Tóth Klára
Tekeredik a kígyó
A tékozló fiú hazatérése
Szoták Orsolya
Advent, fent és lent
Mit csinál decemberben a Szeretetszolgálat?
Pólya Dániel
Kék tó, fehér hattyúk és fekete kávé
Beszámoló a balatonszárszói Közös(s)Ég találkozóról
Látogatóink száma a mai napon: 10446
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57797183
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.