2014. december
78. szám
Magdi, Pista, vagy....?
– Magdikám, hová is tettük azokat az ezüstös színű girlandokat?
– Tettük? Te tetted el, Pista, amikor leszedted a fát januárban. Nincsenek ott a díszek mellett?
A bejgli már sült, készült a mákos guba, a hagyományos huszonnegyedikei ebéd, Pista pedig egy hokedlin nyújtózkodva keresgélte a szekrényben a fadíszítéshez valókat. Nem volt jó ötlet felállni rá, mert megint belenyilallott a derekába, de most nem törődött vele, nem kezdett jajgatni, mint máskor, amikor egy kis sajnálatra vágyott. Magdi úgysem érzett vele együtt, az évtizedek alatt megtanulta elengedni a füle mellett hites ura panaszait.
– Jut eszembe, még az ajándékok sincsenek becsomagolva, pedig este jönnek a lurkók – morgott bele a gardróbszekrénybe, az asszony mégis meghallotta a konyhában.
– Már hogyne lenne becsomagolva, tegnap elkészítettem mindent, ott van a Mama szobájában az összes csomag, még azt a nagy autópályát is bepapíroztam, pedig kellett hozzá vagy másfél tekercs. Sosem figyelsz rám, mit mondok, pedig szóltam, amikor kint kvaterkáztál a szomszéddal, hogy gyere be, mert kellene valaki, aki lefogja az ujjával a szalagot, amíg megkötöm a masnit. Na, mindegy, megvan minden, neked semmi dolgod vele – zsörtölődött, és magában hozzátette: „Mintha bármikor is csomagoltál volna ajándékot.”
Közben meglettek a girlandok, és Pista fújtatva lemászott a hokedliről. A fát már reggel beleszorította a talpba, persze faragni kellett, de az idén sem vágta el az ujját. „Már semmi nem a régi” – gondolta –, „boldog idők, mikor még a gyerekekkel együtt díszítettünk. De szép is volt!”
Most őrá maradt az egész, mindig összegubancolódik az a fránya égősor, szaloncukrot pedig kimondottan utál kötözni. Csak akkor vidámodott fel kicsit, amikor eszébe jutott, milyen boldogok lesznek az unokák, ha meglátják a majdnem kétméteres fát. Mindig ilyen nagyot vettek, mióta világ a világ. Régen a gyerekek miatt, most meg az ő gyerekeik örömére, hadd ámuljon az aprónép. Januárban meg majd felvagdossa, be lehet dobni a kazánba.
– Elmehetnénk a délutáni istentiszteletre, mire jönnek Éviék, már itthon is leszünk – javasolta, de a felesége rosszallóan nézett rá. – A vacsorát meg majd a Mama csinálja meg, ugye? Nem várhatod el egy ilyen idős asszonytól, hogy helyettem ott álljon a tűzhelynél.
Pista kicsit elszomorodott, de azt nem merte javasolni, hogy akkor elmegy egyedül. Dehogyis hagyja itt őket, másnap egész nap hallgathatja, hogy Magdi mennyit dolgozott, ő meg azalatt csak a templomban ájtatoskodott.
– Az ünneplős fehér ingemet kivasaltad? – kérdezte, de már meg is bánta, mert az ing ott lógott a szekrényajtón. – Jaj, ne idegesíts fel, Pista, olyan vagy, mint aki nem is itt lakik. Egyáltalán észrevennéd, ha rénszarvasagancs nőne a fejemre vagy egyszer lila hajjal jönnék haza?
– Ne morgolódj már annyit, Anyus, örülj, hogy karácsony van!
– De mégis, kinek a karácsonya? Izzadva robotolok, takarítok, sütök, főzök, ajándékot csomagolok, inget vasalok, téged hallgatlak, ahogy dirigálsz…
– Jól van, na, ne haragudj már, a te ünneped is ez. Tudom, néha nem könnyű velem, de ha már ennyit kibírtál mellettem, bírd ki még ezt a karácsonyt is – ölelte át engesztelve a méltatlankodó asszonyt Pista. – Nézd csak, esik a hó! Ha megmarad, holnap elmegyünk egy nagyot sétálni, úgy, mint amikor a gyerekek kicsik voltak. Emlékszel, amikor elszakadt a szánkó kötele, és a lányok ott maradtak az út közepén, mi meg úgy tettünk, mintha nem vettük volna észre? Átmegyünk holnap ebéd után a két kicsiért Annáékhoz, és elvisszük őket is magunkkal. Mint a régi szép időkben, mit szólsz?
A bejgli cseppet megégett az alján, de Magdi mosolyogva tette ki a tepsit az hűvös előszobába. Még hogy ő a zsörtölődő! Ez a morcos medve sem jobb a Deákné vásznánál. Azért jó, hogy itt van vele. Ő maga annyira szédülős, ki mászna fel a hokedlira, ha kell valami a gardóbszekrényből?
Bölcsföldi András
A visszakapott karácsony
Az a karácsony, amihez nem tudsz mit hozzátenni.
Szabóné László Lilla
Eljött szülésének ideje
Jászol helyett klinika
Bölcsföldiné Türk Emese
Kifordított katedrális
Chartres-i advent
Farkas Zsuzsanna
Százéves karácsony
Szenteste a lövészárokban
Szikszai Szabolcs
Az egyformák közt furcsa, aki más
Nincsen számukra hely?
Herbert Dóra
Nagy fényesség
Elvakít vagy megvilágít?
Szikszai Szabolcs
Beérkezés a startvonalba
A végén kezdődik az igazi út?
Pólya Dániel
A meditációról kezdőknek
– egy kezdőtől –
Bíró Anna
Ének az aluljáróban
Ettél-e már cigányasszony konyhájában?
Dósa Loretta
Ajándékcsomagolás
Lépésről lépésre
Tamási Dénes
Az Esernyő
Üres fejjel és kitisztult szívvel ballagott az esőben...
Czapp Enikő
Ház a tónál
A belső képek ereje
Jezsoviczki Noémi
Mégis, kinek a karácsonya?
Magdi, Pista, vagy....?
Záborszky Zsófia
Selyempapírba csomagolt gyűlölet
Karácsony után a semmibe
Székely Tamás
„…Mert mind ez világ csudálja, Istennek szűztől lesz Fia”
A test szent botránya
Szakács Gergely
A lelkészgyereknek is lesz karácsonya, ugye?
Levél a padlásról
Szabó Julcsi
Fel sem tett kérdéseink válasza
„Reményteljes jövőt adok nektek”
Czapp Enikő
A hőssé válás útja (III.)
Megérkezés
Szabó Julcsi
Ami összekapcsol
Megérkezés egy új családba
Miklya Luzsányi Mónika
Várni jó…
Mire, hogyan, miért?
Szabó György
Elhavazva
Képmeditáció
Miklya Luzsányi Mónika
Eső előtt
,,kirobbanás lehetőségével telítődik a lég”
B. Tóth Klára
Tekeredik a kígyó
A tékozló fiú hazatérése
Szoták Orsolya
Advent, fent és lent
Mit csinál decemberben a Szeretetszolgálat?
Pólya Dániel
Kék tó, fehér hattyúk és fekete kávé
Beszámoló a balatonszárszói Közös(s)Ég találkozóról
Látogatóink száma a mai napon: 1265
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57373480
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.