belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Találkozzunk!

Pólya Dániel

Kék tó, fehér hattyúk és fekete kávé

Beszámoló a balatonszárszói Közös(s)Ég találkozóról

Tizenkét emberrel csapatot építeni trükkös dolog, különösen, ha írókról van szó: ennyi erővel egy tucat macskát is összezárhatnánk egy zsákban, hátha összebarátkoznak. Ha pedig az írókra még egy szerkesztő is jut, garantált a katasztrófa – elméletben ő az író legjobb barátja, de tapasztalatom szerint ez a kapcsolat drámaibb és szövevényesebb, mint egy brazil szappanopera szerelmi viszonyai. Egy péntek este mégis pontosan ebben a szituációban találtam magam, mégpedig Balatonszárszón, egy evangélikus vendégházban, ahol mint a Közös(s)ég többé-kevésbé állandó munkatársai gyűltünk össze a magazin jövőjét megvitatni – másfél nap alatt.

 A magazin, nem meglepő módon, a közösségről szól, a közösség pedig a kapcsolatokról. Amikor bármilyen kapcsolat eljut erre a pontra – mármint a jövő mérlegeléséig –, az egyszerre örömteli és aggasztó: örömteli, mert megkönnyebbülve lehet visszanézni a megtett útra, és aggasztó, mert felmerül a kérdés: és most hogyan tovább? Ami persze hamarosan még többet szül, úgy mint: honnan is indultunk? hová tartunk? mi is tulajdonképpen ez a kapcsolat? Illetve az összes többit megelőzve: hol kapok itt kávét?

 ... A kávé után és a kérdések előtt azonban a csapatépítés volt soron – a Közös(s)ég írói jobbára otthonról, nem a szerkesztőségből dolgoznak, így a legtöbben nem ismertük egymást. Volt már szerencsém néhány ilyen alkalomhoz; az egyetlen különbség, amit a csapatépítés és a spanyol inkvizíció között látok, hogy az előbbit meg lehet indokolni, ettől eltekintve azonban teljesen megegyeznek. Mindenki tudja például, hogy az inkvizíció milyen zseniálisan találékony volt a kínzásban – pedig mi sem maradunk el mögöttük, csak azóta jobb lett a marketing. A jegyezzük-meg- egymás-nevét-játék például a spanyolcsizma modern változata. Meséljetek-magatokról: szöges fotel. Csoportjátékok: vasszűz. És mindez este tízkor, vacsora után, mikor az egyetlen dolog, amit meg akarok ismerni, az az ágyam.

 Mégis, hamarosan azon kaptam magam, hogy élvezem a dolgot. Talán a jól kitalált feladatoktól, talán a hasonló gondolkodás miatt, de hamar megtört a jég, és hajnali egykor még javában a keleti vallásokról, a kivándorlásról és úgy általában minden szóba jöhető témáról beszélgettem néhány későn fekvő kollégával. A magazinnal kapcsolatos ötletelés már az első pohár bornál lezajlott, másnapra csak a pontosítást, az ütemtervet, a szervezést, és egyéb lényegtelen apróságokat hagyva.

 A szombat gyorsan eltelt a fentiekkel, és az este már Budapesten talált minket, a Ráday utca 28. alatt búcsúzkodva. Amilyen hamar megismertük egymást, ugyanolyan hamar el is váltunk ismét, ki-ki haza a saját életébe. A körúton ballagva valahogy álomszerűnek tűnt ez a másfél nap, mintha meg sem történt volna igazán.

 És valóban: hattyúk; köd a víz fölött, és a távolban a Tihanyi-félsziget sötét tömbje – a Balaton a vendégház mögött mintha egy tündérmeséből lépett volna ki, és nem lepődtem volna meg, ha egyszer csak kardot tartó fehér kéz nyúlik ki a tó tükréből. Na és persze a tizenkettő is mágikus szám: csak eggyel marad el a legszerencsétlenebbtől, és pont ennyien próbálták egyszer megváltani a világot. Mi idáig nem jutottunk, de néhány kérdést azért sikerült megválaszolni – talán csak azt nem, hová is tart pontosan a Közös(s)ég, de azt hiszem, erre meg a kereszténységben rejlik a válasz: ülünk a fedélzeten, körülöttünk vihar tombol, és csak a hajóorrban alvó ács ismeri az úti célt.

 

Fotók: Füle Tamás

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 18., hétfő,
Jenő napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bölcsföldi András
A visszakapott karácsony
Az a karácsony, amihez nem tudsz mit hozzátenni.

Gyertyánként

Szabóné László Lilla
Eljött szülésének ideje
Jászol helyett klinika

Bölcsföldiné Türk Emese
Kifordított katedrális
Chartres-i advent

Farkas Zsuzsanna
Százéves karácsony
Szenteste a lövészárokban

Gondolkorzó

Szikszai Szabolcs
Az egyformák közt furcsa, aki más
Nincsen számukra hely?

Herbert Dóra
Nagy fényesség
Elvakít vagy megvilágít?

Szikszai Szabolcs
Beérkezés a startvonalba
A végén kezdődik az igazi út?

Felszín

Pólya Dániel
A meditációról kezdőknek
– egy kezdőtől –

Bíró Anna
Ének az aluljáróban
Ettél-e már cigányasszony konyhájában?

Dósa Loretta
Ajándékcsomagolás
Lépésről lépésre

Magasság

Tamási Dénes
Az Esernyő
Üres fejjel és kitisztult szívvel ballagott az esőben...

Czapp Enikő
Ház a tónál
A belső képek ereje

Jezsoviczki Noémi
Mégis, kinek a karácsonya?
Magdi, Pista, vagy....?

Mélység

Záborszky Zsófia
Selyempapírba csomagolt gyűlölet
Karácsony után a semmibe

Teljesség

Székely Tamás
„…Mert mind ez világ csudálja, Istennek szűztől lesz Fia”
A test szent botránya

Szakács Gergely
A lelkészgyereknek is lesz karácsonya, ugye?
Levél a padlásról

Szabó Julcsi
Fel sem tett kérdéseink válasza
„Reményteljes jövőt adok nektek”

Üzenet

Czapp Enikő
A hőssé válás útja (III.)
Megérkezés

Szabó Julcsi
Ami összekapcsol
Megérkezés egy új családba

Miklya Luzsányi Mónika
Várni jó…
Mire, hogyan, miért?

Áthallások

Szabó György
Elhavazva
Képmeditáció

Miklya Luzsányi Mónika
Eső előtt
,,kirobbanás lehetőségével telítődik a lég”

B. Tóth Klára
Tekeredik a kígyó
A tékozló fiú hazatérése

Kitekintés

Szoták Orsolya
Advent, fent és lent
Mit csinál decemberben a Szeretetszolgálat?

Találkozzunk!

Pólya Dániel
Kék tó, fehér hattyúk és fekete kávé
Beszámoló a balatonszárszói Közös(s)Ég találkozóról

Látogatóink száma a mai napon: 1523
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45769597

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat