belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat

Bölcsföldi András

A Balaton az enyém

A tenger sosem.
Nekem a Balaton a Riviéra...  hangzik a jól ismert sláger.

Egyszerre szimpatikus mondat, s egyszerre elgondolkoztató. Mennyire értékeljük fel, ami a miénk, vagy mennyire keltünk hamis illúziót? Kicserélnénk a Balatont a Riviérával? Szeretjük a Balatont? Ha igen, miért?

Én azért, mert nagyon klassz. Van hangulata, ma azt mondanánk feeling-je. Nem pusztán a nosztalgia, valami elérhető nyaralásra a 70-es évekből, amikor a kocsi mellett, zacskóból ettük az otthon elkészített rántott csirkét, s ittuk hozzá a Traubiszódát. S nem is a lángos különös hangulata, amint látjuk, hogyan mozog a nagy zsírörvényben, s jól megsózva még a fokhagymát is mi kenhetjük... S nem is csupán a 80-as évek furcsa kettőségére, ahol már lehetett egy kis gebin, lángossütő, s egyetemet végzett értelmiségiek is ezen gazdagodtak meg... (akkor még lehetett), hanem az egy kertben egymás mellett álló D-s és DDR-es kocsik találkozási pontjára.

S nem is azért szeretjük, mert Közép-Európa legnagyobb belső tava, ez egyedelálló a környéken. Nem a méretek, nem a teljesítmény, nem csupán a földrajzi adottságok miatt. Nemcsak a sajátos hangulat miatt, amit nem lehet visszaadni. A titoknak, a sokféleségnek csodája. Nem csupán a hangulatok, az ezernyi szín, ezüsthíd, aranyhíd, napfogyatkozás, tűzijáték...

A Balaton a miénk! Mondhatni: egy kicsit az enyém is.
Nem véletlenül lett évek alatt egyik legnépszerűbb fesztivál a Balaton Sound.

Én nagyon szeretem a tengert, úgy mindenestül. Nem tudom, hogy volt-e tényleg valami ősóceán, s azt sem gondolom, hogy valamelyik ősöm onnan mászott ki a partra, de hogy van valami különös vonzódásunk az egyik őselemhez, a vízhez, az biztos. Időnként szeretek elterülni, belesimulni a víztükörbe, és eggyé lenni vele. Akkor megszűnik minden más. Ha pihenésre, vagy szabadságra gondolok, mindig ez a kép van előttem: fekszem a víz felszínén, a parton a fűben, vagy egy stégen és nem csinálok semmit. Élvezem, hogy süt a nap, hogy vízközelben vagyok, s a következő pillanatban már csobbanok az első pillanatra brutálisan hideg vízben, majd úszom és úszom a végtelen vízárban...

A gumimatracról ne is beszéljek, azon feküdni, és megszáradni, majd belefordulni a vízbe, na, annál nincs jobb.

Fürdőkultúra. Ismered a Balaton fürdőkultúráját? A régi képeket, a kabinokkal, komikus fürdőruhákkal, az írók-költők víz melletti csoportképét? És hát Szárszó, mégiscsak nem akármilyen hely. Balatonszárszó.

Szóval ott tartottam, hogy szeretem a tengert. Számtalan helyen voltam, Óceánnál, északon, délen, homokos, kavicsos és sziklás partokon, de mind más. Horvát tengerpart? Hering módjára hevertünk, alig tudtunk valamilyen nyelven szót érteni, minden hót drága volt, a tenger meg sziklás. Ezért van oda valaki? Én mondjuk ott is élveztem az amatőr búvárkodást, de hogy jön ez Balatonhoz. A Balaton mégiscsak más.

A Balaton az enyém. A tenger sosem. Az túl nagy. Túl mély. A Balaton átlátható perspektíva. Nem mennék végig mindenen, de mondjuk Zamárdiból Tihany naplementében... Nem tudom. Vagy Badacsony a déli partról...

A Balaton a tiéd.

Nekem a magyarságról is szól, mégiscsak ott van Tihany, az Alapítólevél, magyar szavakkal, a barlanglakások, a Pogány Madonna..., a második világháborús repülők roncsai.

Nekem a megelégedésről is szól. Mert a Balaton átlátható. És szól az egyszerűségről is, mert a Balaton egyszerű. Az emberek is. A telkesek, a kirándulók. A tengerparton sohasem volt felhőtlen. Mindig csórónak éreztem magam, még ha volt is (elég) pénzem. Sajnáltam kiadni. Triesztben egy kávéra, Lido de Jesoloban egy jégkrémre, a Cote d' Azuron egy croissant-ra. Tudom, hogy a Balaton is drága, hogy sok haszonszerző kereskedő. De az akkor is miénk. Ahogyan a visszahozhatatlan hangulatú kártyapartik, beszélgetések, diszkóhajó távoli tompa dübörgése.

Nekem a Balaton a szépség, a nyugalom, a közösség magyar tengere.

Cikkek ebben a számban:
2020. november 25., szerda,
Katalin napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
„Elmossa bánatod az Esőkirály”
Kánikula van. Az a fajta rekkenő hőség, amiben az ember csak feküdne a vízparton

Turcsik Ferenc
A víz…
Olyan… olyan… tudod: olyan!

Magasság

Turcsik Ferenc
Step by step
"Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba."

Mélység

Réz-Nagy Zoltán
Az élő vizek folyamai és a lélek
A víz valami egészen furcsára képes...

Nagy László
Vízben az igazság?
Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt...

Teljesség

Tóth Sára
Tűz és víz - pusztulás vagy tisztulás?
Jézus a legtöbb esetben nem válaszol a kérdésekre...

Üzenet

Fekete Ágnes
Szarvas
Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!"

Áthallások

Hajdúné Tóth Lívia
Jólesik ez az eső
Az a lány is nekiindult ernyő nélkül. Csak úgy zúdul nyakába az eső...

Czapp Enikő
Közelítés
Nincs gondolat, érzés, mely ne lenne megszelídíthető.

Gueth Péter
Víz és ár
Így hát két választásunk maradt: megpróbálunk egyre magasabbra mászni, lerángatva, félrelökve az utunkba állókat, vagy...

Turcsikné Révész Judit
Víz, víz, víz...
Van az a mélység, ahonnan már csak felfelé van út

Riport

Szerkesztő
A titok
Mintha most oltották volna szomjukat egy pohár tiszta vízzel...

Szerkesztő
Közel menni
Mint aki közel van: emberhez, élményhez...

Kitekintés

Kovács Szilvia
A félig pakolt bőrönd
Jó lenne, ha maradna hely...

Pete Violetta
Csodavíz, vagy víz ízű csoda?
...élő víz helyett vízi vidámpark...

Pete Violetta
Születésnapi Közös(s)Ég
Sokszor nem is sejtjük, hogy egy honlap mögött hús-vér emberek, kézzel fogható helyszín és történetek állnak.

Látogatóink száma a mai napon: 1490
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 47996415

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat