"Utaidat, Uram ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.- Zsoltárok 25:4-5

Kedves Testvérek!
Ezen a mai napon szerte a világon, "Boldog új évet- kívánnak az emberek egymásnak. Én is szeretnék most mindnyája-toknak nagyon boldog új esztendőt kívánni, úgy, hogy a szívetekre helyezem a fent idézett két igeverset. Nagyon hasznos kis imádság ez, ha komolyan vesszük. Tehát úgy, ahogyan Isten Igéjében van: "Utaidat, Uram!- Nem arról van tehát itt szó, hogy az én utamat mutasd meg, hanem Isten utjairól az Ő ösvényeiről. Isten utjai és gondolatai pedig nagyon sokszor mások, mint a mi utjaink és gondolataink. Éppen ezért számolnunk kell már most azzal, hogy ebben az új esztendőben nem lesz minden úgy, ahogyan mi szeretnénk. Isten már előre figyelmeztet, hogy nem mindig az teljesül amiről álmodunk, vagy ami után vágyunk. De azt mindenkor tudhatjuk, hogy ígérete szerint Isten valami jobbat, sokkal többet akar nekünk adni annál, mint amit a szívünk kíván. Ez az imádság tehát nem más mint engedelmes meghajlás a hatalmas Isten előtt, ami talán a legnehezebb mindnyájunk számára. Pedig itt kezdődik az egész hívő élet, hogy elfogadom készséggel, annak az Istennek akaratát, aki jobban tudja, mint én, hogy mit miért tesz és eközben el tudom mondani, ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te. Isten mindig mindenkinek az egy napi teher hordozásához adja az erőt. De ha megadja az Ő ere-jét, rá mered-e bízni magad egészen az Ő vezetésére, lépésről-lépésre az Ő utjain? Ha igen akkor nem kell félned az isme-retlentől, a sötétségtől, nem fogsz eltévedni, mindig fogod tudni -ha többet nem is- a következő lépést. Testvérek! Vajon nem elég ennyi? Így szól ez a kis imádság: "Vezess hűségesen, és taníts engem-. Vezess, taníts! Erre a vezetésre, erre a tanításra már csak azért is szüksége van minden hívő embernek, hogy az élet nehéz helyzeteiben, sokféle terhei alatt, kísér-tések között megtalálja mindig a megfelelő magatartást, tudjon úgy viselkedni, ahogyan kell. Felülről való vezetés Isten--i tanítás kell ahhoz, hogy barátok és ellenségek között egyaránt azt tudjuk mondani mindig, ami szükséges. Tehát olyan vezetésre, olyan tanításra van szükség, ami nemcsak, hogy mutatja mindig a következő lépést, hanem erőt is ad hozzá, hogy ezt a lépést meg tudjuk tenni. Drága Testvérem! Hallgass az Úr vezetésére és tanítására, és meg fogod kapni. Azt mondja Jézus: "Én vagyok az út...- Igen Testvérek, Ő jár előttünk 2008-ban is. Az a Jézus, Aki ennek a földi életnek min-den útját megjárta és aki ebben a földi útvesztőben egyedül ismeri igazán az Úr utjait. Az a kis lámpás pedig, amivel a lá-bunk elé világit, az az Ő hozzánk szóló szava, szent beszéde, az éltető Ige, amellyel vezet, tanít, mutatja az utat és ezzel ad erőt. Éppen ezért Testvérek, legyen ez az új esztendő, mindnyájunk számára a sokkal komolyabb, alaposabb Igeolvasás és tanulmányozás áldott éve az Isten házában való rendszeres Igehallgatás által is. Így induljunk neki Testvérek bátran ennek az esztendőnek, ezzel a kis imádsággal: "Utaidat, Uram ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hű-ségesen és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.- Igen, minden nap! Aki igazán minden napját az Istenbe vetett reménységgel a szívében kezdi és úgy várja az Urat és az Ő útmutatását, annak a számára egészen bizonyosan áldott és boldog lesz ez az új esztendő.
Az Igei bíztatás után pedig Isten segítségével, tekintsünk vissza az elmúlt esztendő eseményeire. Sajnos a 2006. évi eredmények 2007-ben is pontosan ugyan úgy megismétlődtek. Keresztelés, konfirmáció és házasságkötés nem volt. A vi-gasztalás evangeliumát 2 férfi és 1 nő összesen: 3 lélek ravatalánál hirdettük. Úrvacsorával élt, Bátorligeten: 39 férfi, 34 nő összesen: 72 lélek. Teremen: 14 férfi, 20 nő összesen: 34 lélek. Sárgaházán: 7 férfi, 25 nő összesen: 32 lélek. Mind a három helyen összesen: 60 férfi, 79 nő, összesen: 139 lélek. Isten segítsen bennünket a jövőben, hogy a megtisztulni vá-gyók száma gyarapodhasson! Együtt örültünk az örülőkkel és együtt sírtunk a sírókkal, a gyászban és a szomorúságban is Isten vigasztalását hirdettük. Hála van a szívünkben Isten iránt azért, hogy az istentiszteleti alkalmakat mind megtarthattuk, annak ellenére, hogy a gyülekezetet és a szórványközösségeket gondozó lelkipásztorok nem laknak helyben. A lelkipásztor asszony és hitvestársa Csoma Zoltán nyírkátai lelkipásztor végezhették 2007-ben is a szolgálatokat. Köszönjük Csonka Tibor őri beosztott lelkipásztor helyettesítési szolgálatait is. Lőkös Gyuláné


gondnok asszonytestvérünk is lehetőségei és egészségi állapota szerint igyekezett minden olyan feladatot ellátni, amely-re elhívatott. Amiben gondnok asszonytestvérünk már beteg gondozási kötelezettsége miatt nem tudott helytállni, köszön-jük, hogy azoknak a feladatoknak az elvégzésében számíthattunk Deme Jánosné asszonytestvérünkre. Ha pedig több em-bert igénylő munkálatokat végeztünk, akkor úgy a gyülekezetünk férfi, mind nő tagjaira egyaránt számíthattunk. Isten ve-zetésével és segítségével és az összefogás által minden elvégzésre váró feladatot sikerült megoldani. Köszönjük minden testvérünknek a közreműködését! Kérjük, hogy Isten erősítsen meg bennünket a jövőben is a további munkálatok elvégzé-sére.
A 2007. év elején sikerült a 2006. évről elkészített beszámolót átadni mindazoknak, akik rendszeresen látogatják alkal-mainkat. Ezzel együtt kaphattuk meg a 2007. évre szóló istentiszteleti beosztásokat, és a falinaptárt, melyet a Nyírkátai Református Egyházközséggel szoktunk elkészíteni. A falinaptáron szereplő képek mindig segítenek bennünket visszaem-lékezni az előző év jelentősebb eseményeire. De másrészről bíztatnak és bátorítanak mindnyájunkat arra is, hogy a kínál-kozó újabb alkalmakat el ne szalasszuk!
Húsvét, pünkösd és a karácsonyi ünnepek alkalmával a lelkipásztor házaspár állt helyt a szolgálatok terén, hiszen ünnepi követ már évek óta nem érkezik gyülekezetünkbe. Ha egy-egy legáció alkalmával pénzben elég keveset tudunk nyújtani, de szeretetből és gyakorlási lehetőségből annál többet tudnánk. Reméljük, egyszer majd mi is kedvesek leszünk a lelkipásztor jelöltek számára.
Január hónapban amint az már rendszeressé vált a gyülekezetünkben presbiteri gyűlést tartottunk. Számszakilag meg-vizsgáltuk a 2006. év eredményeit és Isten iránti hálával állapíthattuk meg, hogy ha kevés is az, amiből gazdálkodhatunk, de mindig tudunk egy kis fejlesztést csinálni a templomunk körül és még ezen túl valamennyi tartalékunk is marad. A 2007-es esztendőnek a költségvetésében is volt egy parányi fejlesztésre pénz előirányozva az alapfeladatok ellátásán túl. Az év végéről visszatekintve elmondhatjuk, hogy a terveink megvalósulhattak. A gyülekezetünk taglétszáma az év eleji állapotot tekintve nem is fogyott, de nem is gyarapodott.
Februárban egy régóta várt tervünk válhatott valóra. A templomi nagyon szerény világítótesteket kicserélhettük igazán színvonalas csillárokra, amelyeket energiatakarékos izzókkal szerelhettünk fel. Összehasonlíthatatlanul jobb a templomban a világítás. Már nem kell vaklálva nézni az énekeskönyvet. Ez a magas fény a templombelsőt egyenletesen tölti be. Ezen túl esztétikailag is felemelő látványt ad. Köszönjük azoknak az adományait, akik kisebb-nagyobb összeggel hozzájárultak a csillárok megvásárlásához. Köszönettel tartozunk azoknak is, akik a felszerelésében voltak a segítségünkre.
Március hónap fájdalmat hozott számunkra, hiszen a hónap 21. napján özv. Ravasz Gyuláné asszonytestvérünk koporsója mellett kellett megállnunk, aki 81 esztendőt élhetett közöttünk. Benne is olyan valakit veszíthettünk el, aki évtizedeken keresztül hűséges gyülekezeti tagként, majd az utóbbi 14 esztendőben presbiterként is szolgált gyülekezetünkben. Mint a templomunk szomszédságában lakóra, mindenben számíthattunk a segítségére. Ha vízre, vagy bármilyen szerszámra volt szükségünk mindig szolgálatkész volt. A templomunk belső felújítása során is hozzá mindent bepakolhattunk. A parókia nélküliség állapotában az Ő lakása volt a menedékünk. Isten áldja meg az emlékét közöttünk, családja tagjainak pedig ad-jon vigasztalódást!
Április hónapunkat a virágvasárnapi, nagypénteki és a húsvéti ünnepek tették színessé. Különösképpen a húsvét ünnepe az, amikor nemcsak a lelkünk megtisztulásának az élményét élhetjük át, hanem a feltámadás hitében is megerősödhetünk. Reménnyel tekinthetünk vissza azoknak az életére, akik eltávoztak közülünk, és reménnyel tekinthetünk előre a még élők és a magunk sorsa felől is. Sajnos ebben a hónapban is elveszítettünk egy értékes testvérünket id. Simon István atyánkfiát. Őt a hónap 14. napján temettük el, igen népes gyülekezet jelenlétében a teremi köztemetőbe, életének 83. évében. Míg bírta magát, addig segített az itt szolgáló lelkipásztoroknak összefogni a tanyavilágban élőket. Az egyházfenntartást mindig Ő gyűjtötte össze Teremről és Sárgaházáról. Az istentiszteleteken is rendszeresen részt vett. Jobb időben többször Nyírkátára is elment a templomba kerékpárjával. Nemcsak az igehallgatók, hanem az úrvacsorával élők közösségének is rendszeres tagja volt. Köszönet jár István fiának, hogy betegsége idején hűségesen gondozta édesapját édesanyjával együtt. Emlékét szívünkben hordozzuk továbbra is, és családja tagjai részére Isten vigasztalását kérjük imádságainkban.
Május hónapunkat az áldozócsütörtök és a pünkösd ünnepeinek a megünneplése tette örömtelivé és változatossá. Mióta a pünkösd másod napja munkaszüneti nap, azóta azt tapasztalhatjuk, hogy a pünkösd ünnepe jelentőségének a felismerése javuló tendenciát mutat az emberek életében. Reméljük, hogy ez az ünnepkör is lassan a méltó helyére kerül nemcsak a gyülekezeteinkhez tartozó emberek szívében, hanem a világiakéban is. Mi akik már tapasztaljuk, hogy mit jelent az, hogy az Isten Szent Lelke jelen lehet az életünkben, tegyünk bizonyságot erről azoknak, akik az Isten Lelkének a jelenlétét és áldásait még nem tapasztalták meg!
Június hónap 10. napjának délutánján Rohodon Csendes Délutánon vehettünk részt. Itt ki kell, hogy emeljem sárgaházi testvéreinket, akik minden ilyen együtt imádkozási alkalmat kihasználnak, és szép számban vesznek részt az ilyen jellegű alkalmakon. A legtöbb alkalommal ők képviselik a Bátorligeti Református Gyülekezetet. Isten adjon nekik további erőt és kitartást, hogy az elkövetkezendő alkalmaknak is résztvevői lehessenek, a bátorligeti és a teremi testvéreinknek, pedig vá-gyat a szívükbe, hogy ők is velünk együtt lehessenek az ilyen alkalmakon! Rohodon közel ötszáz ember gyűlt össze ezen a délutánon. Nagyon meleg volt, de ennek ellenére mégis jó volt ott lenni, mivel több értékes igehirdetést és bizonyságtételt hallgathattunk meg. A gyülekezeti énekkarok mint mindig így ezen a délutánon is megszínesítették együttlétünket. Itt ta-lálkozhattunk utoljára Dr. Csiha Kálmán püspök úrral, aki ezen az istentiszteleten is mindannyiónk lelkét értékes igehirde-tésével gazdagíthatta. Egy pár hónappal később bizony, már az Ő eltávozásáról kellett, hogy értesüljünk. Így válnak még értékesebbé azok a hang és videó felvételek, amelyek szolgálatairól készülhettek. Ebben a hónapban fejeztük be a bátorli-geti és a teremi iskolákban a 2006/2007-es tanévben a hitoktatás munkáját. Ez egy emlékezetes tanév volt, hiszen a követ-kező tanévben már ezek az iskolák önállóságukat elveszítik és a hittanórák megszervezése igen nehéz és körülményes fel-adat lesz. De bízunk Isten segedelmében.
Július hónapban a templomunk körül tevékenykedtünk. A templomunk bejárata két oldalán lévő elburjánzó sövényektől szabadulhattunk meg. Sikerült a két kiskapura és az egy nagykapura felszerelni a zárakat és a léceket is. Így hála Istennek a kerítésünk teljesen elkészült, és egységes képet mutat a templomunk körül. Ha lassan is, de csakhamar a végére juthatunk a templomunk és annak környezete felújítási és szépítési munkálatainak.
Augusztus hónapban az egyházlátogató és számvizsgáló járt a gyülekezetünkben, Baracsi István személyében. A vizsgá-lat során mindent rendben talált, amit jegyzőkönyvbe is foglalt. Örömét fejezte, hogy bármikor is jön, mindig láthatja a fejlődésnek és a gyarapodásnak a jeleit. Isten áldását kérte a lelkipásztor házaspár, a gondnok, a presbitérium és a gyüleke-zet tagjainak életére és további szolgálatára.
Szeptember hónapban indítottuk el a tanintézményekben a hitoktatás munkáját. A bátorligeti és a teremi iskolák a tanu-lók alacsony létszáma miatt elveszítették az önállóságukat. A nyírcsászári iskolához kellett csatlakozniuk. A gyermekek és a pedagógusok is ingáznak a három iskola között. Ez nagyon megnehezítette a hittanórák megszervezését. De mégis az Isten csodája folytán a megszokott csütörtöki napon és a már évek óta bevett időpontokban meg lehet tartani az órákat. Teremen a kijelölt teremben minden csütörtökön 13.00-13.45 -ig és ugyanezen a napon Bátorligeten 14.00-14.45-ig, szin-tén a kijelölt teremben. A változás csupán annyi, hogy úgy Teremen, mint Bátorligeten a gyermekek vegyesen vannak je-len az órán. Tehát ez azt jelenti, hogy Teremen a megadott időben vannak bátorligeti, teremi és sárgaházi gyermekek is 1-8 osztályig és Bátorligeten ugyan így. Azt képtelenek voltunk megszervezni, hogy egy órán csak egy községből legyenek jelen a gyermekek. Sajnos az iskolai helyzet évről-évre csak rosszabb lesz és nekünk mindig alkalmazkodni kell az adott körülményekhez. Ebben a hónapban volt az Egyházmegyei Közgyűlés is, amelyen gyülekezetünk sajnos nem tudta magát képviseltetni, mivel ez alatt az idő alatt Erdélyben kirándultunk. Ezen a kiránduláson a Nyírkátai Református Gyülekezet tagjaival együtt vehettünk részt. ( Itt a bátorlige- tieket ismételten a sárgaháziak képviselték!) A hónap 21. 22. és a 23. napját töltöttük ott. Nagykároly felé indultunk, majd megálltunk Kolozsváron, ahol igyekeztünk minden nevezetességet megtekinteni. Gyergyószentmik- lósra mentünk tovább, ahol volt is a szállásunk egy kényelmes panzióban. Másnap láthat-tuk a Gyilkos tavat, a Békási szorost, a Gyergyó medencét és Csíkszereda környékét. Harmadnap voltunk Parajdon a sóbá-nyában, s majd ahogy igyekeztünk Farkaslaka felé, hogy megnézzük Tamási Áron sírját, balesetet szenvedtünk. Egy erdé-lyi ember családja tagjaival utazott azon az úton velünk szemben, hírtelen rosszul lett és sajnos belénk hajtott. Sérültje en-nek az esetnek igazán csak Ő volt, három nap múlva meg is halt. Nagyon megviselt mindenkit ez az esemény, ezért tovább nem tudtuk folytatni programunkat. Igyekeztünk haza, hiszen a sérült autóbusszal és a gyenge világítással még minél hosz-szabb utat napvilágon kellett megtenni. Isten hazavezetett bennünket, megérkezésünkkor hálát adtunk neki, hogy épségben megjártuk ezt az utat. Hisszük, hogy a résztvevőkben nemcsak a rossz érzés, hanem a szép élmények is megmaradtak.
Október hónapban, a gyülekezetünkben kialakított rend szerint elkezdtük a gyűjtést a Magdaléneum lakói számára. A gyűjtés elkezdésekor számítottunk arra, hogy a mezőgazdaságból származó természetbeni adományokat egyáltalán nem tudnak testvéreink erre a célra felajánlani, mivel a kedvezőtlen időjárás miatt sokan, a saját szükségleteik fedezésére valót sem tudták megtermelni. Más jellegű természetbeni adománnyal, illetve pénzben nagyobb áldozatvállalással ezt lehet pó-tolni. Sajnálattal értesültünk és késve Csökmei Lászlóné, volt bátorligeti lelkipásztorunk özvegyének a haláláról. A hónap 17-én halt meg és már 19-én el is temették Törökszentmiklós- on. Úgy gondolom, ha hamarabb tudomásunkra jut a hír, akkor legalább öt fővel tudtuk volna képviselni a gyülekezetünket. Így csak templomunkban a hír vétele utáni következő istentiszteleti alkalmon tudtunk megemlékezni róla és kértük Isten vigasztalását a család tagjai számára. Sajnáljuk, hogy asszonytestvérünk nem élte meg a templomunk építésének az ötvenéves jubileumát. Pedig férjével együtt rengeteget fára-doztak azért, hogy legyen református templom bátorligeten is.
November 11-én vasárnap délután Nagydoboson voltunk együtt csendes délutáni közösségben. A templomon kívül hideg volt, de a templombelsőt és a jelenlévők lelkét az elhangzó Igék, énekek és imádságok felmelegítették. Itt emlékez-hettünk Dr. Csiha Kálmán püspök úrra is, aki néhány nappal ezelőtt az alkalom előtt hunyt el és ekkora már el is temették Marosvásárhelyen. A hónap végén jutott el gyülekezetünk adománya a Magdaléneumba. Pénzben 12.000 Ft azaz tizenket-tőezer forint, természetben pedig 96.000 Ft azaz kilencvenhatezer forint értékben. Köszönjük az adományozók felajánlása-it, Isten áldja meg továbbra is életüket!
Decemberi hónapunkat az adventi vasárnapok és a karácsonyi ünneplésünk tette emlékezetessé. Megköszönjük a két hűséges gyermeknek Vadász Tímeának és Vadász Jánosnak , hogy a szent esti istentiszteleten verseltek közöttünk! Emel-ték az istentiszteletünk színvonalát! Végezetül megköszönjük minden testvérünknek a szolgálatát, akik valamit hozzátettek ezekhez az elért eredményekhez. Isten áldása legyen mindnyájuk életén!
"Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját!-
Zsoltárok 67:2

Áldás békesség!
B á t o r l i g e t, 2008. január 1.

Csoma Zoltánné Gáspár Katalin
Csoma Zoltán lelkipásztorok