A paradicsomi bűneset és következményei

Manapság ha a "paradicsom- szót
halljuk, akkor elsősorban a piacon
megvásárolható, ízletes, pirosló
zöldségre gondolunk. Régen ezzel a
szóval az Éden kertet, és a
mennyországot jelölték. Az Éden kert
az a kert, melyet Isten ültetett az első
emberpár lakóhelyéül. Ebben a
kertben élt gondtalanul, habár nem
henyélve az első házaspár. Nem
lustálkodhattak, mert Isten rájuk bízta
a csodálatos kertet, hogy műveljék és
őrizzék azt (1Móz 2,15).
Ennek a csodálatos életnek is -
bármilyen furán hangzik - megvoltak
a jól meghatározott szabályai. A
teremtő Isten megengedte, hogy
bármely fáról egyenek, de megtiltotta
a jó és a rossz tudásának fájáról való
lakmározást. Isten nem akarta, hogy
buták maradjanak teremtményei, de
megkímélte volna őket sok-sok
kellemetlenségtől, ezért azt mondta,
hogy ha esznek arról a fáról, meg kell
halniuk. Olyan volt ez, mint
mostanában a kapcsolt áru: meg
szeretnél vásárolni valami fontosat,
de azt összekötik egy másik áruval,
amire nincs szükséged, így meg kell
venned mindkettőt, ha az egyiket
birtokolni akarod. A jó és gonosz
tudása össze volt kötve a
halállal. Bizonyára nem tudták
még pontosan, hogy mit is
jelent meghalni, de azt
értették, hogy engedelmeskedniük
kell.
Telt-múlt az idő, és az ember
nem fért a bőrébe, nem
nyugodott jóléte közepette.
Alig olvasunk néhány
fejezetet a Szentírás elején, és a
harmadikban már valami nagyon
szomorú tárul elénk. Megjelenik a
kígyó, amely ravaszabb a mezei
állatoknál. Ez egy furcsa kígyó, mert
beszél. Megszólítja az asszonyt, és
máris egy hazugsággal környékezi
meg. Első kérdése kételyt akar
ébreszteni a nőben. Figyeljük csak jól
meg a leírást: a kígyó egyetlen betűt
változtat meg Isten rendeletéből, de
azzal éppen az ellenkezőjét állítja,
mint Isten. Egyetlen fáról sem, vagy
egyetlen fáról nem enni, óriási
különbség. Az ördög mindig csúsztat
egy kicsit, és ha nem figyelünk
eléggé, kész a baj. Az asszony itt
még résen van, kijavítja a kígyót, de
már egy hibát is elkövet, többet állít,
mint Isten parancsa, szerinte meg
sem szabad érinteniük a fát, pedig
erről eddig nem volt szó. Most már a
kígyó nyílt támadásba lendül, és
határozottan cáfolni igyekszik Isten
parancsát, aláássa tekintélyét, és
mézesmadzagként kimondja a
varázsmondatot: "olyanok lesztek,
mint az Isten-. Ez a mondat
végigkísérte az emberi történelmet.
Mindenki mindenkor és mindenhol
olyan akart lenni, mint Isten.
Gondoljunk csak a filmhőseinkre,
Superman-re, Batman-re, a sötét
zsarukra, X-menre, Pókemberre, a
Fenegyerekre, Hulkra, a Fantasztikus
négyesre, vagy Amerika kapitányra.
Hányszor álmodoztunk arról, hogy
repülni fogunk, verhetetlenek leszünk,
a legszellemesebbet mondjuk, a
legszebbet rajzoljuk, a legdallamosabbat
énekeljük stb.
A kígyó mindig ott támad, ahol a
leggyengébbek vagyunk. Ezúttal az
asszony kíváncsiságát, tudásvágyát
kezdte ki sikeresen. A kíváncsiság
lehet jó és rossz. Most éppen rossz,
mert Isten határozott parancsát nem
veszi figyelembe. Éva szerette volna
tudni mi a jó és mi a rossz, okos akart
lenni. Elfelejtette, hogy ennek ára
van. Prédikátor 1,18-ban (Károli: 2,1)
azt olvassuk, hogy "aki gyarapítja az
ismeretet, gyarapítja a szenvedést is-,
és 12,12-ben "a sok gondolkodás
(Károli: tanulás) elfárasztja a testet.-
Ezt az igazságot nem kell
bizonyítanom, gondoljatok csak a
tanulásra, a házi feladatok
megoldására. Az ismeret óhajtása is
lehet isteni ("az Úrnak félelme az
ismeret kezdete- - Péld 1,7), vagy
ördögi indíttatású ("egy Simon nevű
ember pedig már előbb gyakorolta
abban a városban az ördögi
tudományt-- ApCsel 8,9)
A kígyó meggyőzte, a kíváncsiság
legyőzte Évát és engedetlenné vált
Urával szemben, sőt férjét is bevonta
lázadásába, aki ezúttal ugyanolyan
gyengének bizonyult, mint neje.
Rettenetes következményei lettek
ennek az engedetlenségnek. Kíváncsiságuk
nemhogy csillapodott volna,
hanem még jobban felfokozódott, és
rossz irányba fordult. Gondoljunk itt
azokra a filmekre, melyeken
megjelenik a "csak 16 éven
felülieknek- felirat. Milyen kihívás ez
számunkra. Minden, amit tiltanak
tőlünk, annál kívánatosabb. A
beszédünkre, viselkedésünkre,
tetteinkre, gondolkodásunkra és
akaratunkra egyaránt rányomta
bélyegét az egykori engedetlenség és
lázadás.
Vegyük sorba a következményeket
a történet fonala szerint. Először
is észrevették, hogy meztelenek.
Eddig is azok voltak, de észre sem
vették. Megnyílt a szemük olyan
dolgokra, amelyek eddig természetesek
voltak. A meztelenség kérdése
azóta is zavarja, izgatja az embert,
szégyelljük magunkat, de leküzdhetetlen
vágyat is érzünk iránta. A
második következmény a félelem
volt. Hirtelen elrejtőznek a kertben,
mint a gyermek, aki rossz fát tett a
tűzre és menekül a számonkérés elől.
Ez a félelem azóta is bennünk
lappang és ilyen-olyan formában
felüti fejét életünkben. Harmadszor
elvesztik felelősség-érzetüket és
hitvány alakokként másra hárítják a
bűnt. A férfi az Isten által adott
asszonyra mutat, mintha Isten lenne
a felelős ezért a fiaskóért
(kudarcért), a nő pedig a kígyót
okolja. Olyanok akartak lenni, mint
Isten, most pedig nem csupán
emberek maradtak, hanem ráadásul
meztelen emberek, akik elveszítették
bűntelenségüket. Ezek után három
büntetés jár a három bűnösnek. A
kígyót megátkozza Isten (csak őt, az
embereket nem!), hasán kell járnia,
port kell ennie, és fejére fog taposni
az ember utódja (Krisztus). Nemrég
egy olyan őshüllő csontvázára
akadtak, amelynek lábai voltak.
Elképzelhető, hogy a bűneset előtt a
kígyó lábakon járt, és csak a csábítás
után büntetésként maradt lábak
nélkül. A nő büntetése: terhességének
fájdalma nő (nesze neked
fájdalom nélküli szülés-mozgalom!),
vágyakozik férje után, aki uralkodik
rajta. Már a serdülő lányok is
ábrándoznak, vágyakoznak társuk
után, a házasságban pedig sokszor
annak uralkodásától szenvednek. A
férfi büntetése: a föld átkozott lesz
miatta, tövist és bogáncsot terem,
fáradsággal kell élnie belőle, és végül
meg fog halni. A fáradságos
munkára nézve figyeljétek meg
szüleiteket, ugyanennek gyermekváltozatát
a tanulás nyújtja.
A büntetés kiszabása után Isten
bőr ruhákat adott az embernek, nem
hagyta őt meztelenül, gondoskodott
róla. Még ma is vonzódunk a bőrből
készült ruhák után, amely bűneikre
emlékeztethet. Az első emberpár -
és velük együtt mi is - elvesztette az
örök életet itt a földön, nem
szakíthatott többet az élet fájáról
(mely korábban meg volt engedve),
elvesztette a gondtalan élet
lehetőségét és kiűzetett az Éden
kertjéből. Ennek a bukásnak mai
napig érezzük következményeit,
amikor az értetlenséget, a gyűlöletet,
az engedetlenséget, a rosszaságot, a
viszályt, a versengést, a betegséget
és a halált tapasztaljuk. Folytathatjátok
a felsorolást mindazzal, ami bánt
titeket. Megoldást csak az ember
utódja, Krisztus hoz, aki a régi kígyó,
az ördög fejére tapos, legyőzi őt és
megajándékozhat az általunk
eljátszott jelenlétével és az örök
élettel.

Lészai Lehel