Illik tudni, hogy minden év február 24-én a Mátyás nevű barátainkat köszönthetjük fel. Ezt gondolom mindenki jó kedvvel teszi, hiszen ekkor már akaratlanul is az motoszkál a fejünkben, hogy tavaszig már csak pár nap van hátra.

Emellett azt is illik tudni, hogy Mátyás király Kolozsvárott született, abban a városban, amelyikről így szól az ének: “Kolozsváros olyan város, A kapuja kilenc záros...-
Ki ne hallott volna Mátyásról, az igazságosról?! Azóta is várjuk méltó utódját a trónra, ahogyan ezt a zilahi gyerekek is hallhatták 2002 novemberében attól a kis mesemondó csapattól, akiket László Bakk Anikó kísért el városunkba, az első KATAKOMBA napokra . Nos, ez az a híres “kolozsvári Anikó néni- az ottani zeneóvoda jó tündére és egyben az Amaryllis Társaság vezére. S itt újra fontos dologhoz értünk: illik tudni, hogy az amaryllis volt Mátyás király kedvenc virága, s mint ilyen, az Amaryllis társaság a Reneszánsz kor hagyományait igyekszik megtartani, ápolni, amelyben a mi nagy királyunk is a XV. században élt. Mondanom sem kell tehát, hogy Mátyás nap körül Kolozsvár lakói szép ünnepségsorozaton vehettek részt. Anikó néni és kis csapata ilyenkor minden évben összehívják a zenészeket, festőket, táncosokat, mesemondókat, tudósokat, úgy,
ahogyan annakidején a Mátyás udvarában is évente többször összehívták, és elosztják, hogy ki mikor szerepelhet az ünnepségen, (rendezvényen). Volt is ott fejedelmi felhozatal: képkiállítás, kórus-hangverseny, bábszínház, hangszeres zene, tánc, tudományos értekezések. A gyermekrajz-kiállításon csodálatos képeket láthattunk a királyról és a hollóról is. Ugyanis: illik tudni, hogy Mátyás király címerén egy holló látható. A héber napon a régi zsinagógában újra felzendültek a héber énekek és arról meséltek, hogy Mátyás idejében ők is békében éltek Magyarországon. A francia és német napokon reneszánsz zenét hallhattunk. Az Amaryllis tánc- és z e n é s z c s a p a t á v a l bebarangolhattuk a Reneszánsz-kor világát. A tudósok könyvbemutatót rendeztek, a Mátyás királyról szóló krónikákról beszéltek. A vendégek pedig a szem és fül gyönyörködtetése, illetve az agy okosítása mellett a szájnak is találtak kellemes elfoglaltságot: zsidó, német, francia, magyar süteményeket kóstolgathattak. Természetesen nem maradhatott el a hagyományos óriástorta sem, noha az idén a krém kissé folyékonyra sikerült. De sebaj, a jókedvű társaság a poharakból szürcsölte a piskóta mellé. Ezt én magam is láttam, hisz az én kezemben volt a merítőkanál! Folyékony torta előtt a budapesti Csörsz Rumen István, barátaival együtt (Musica Historica együttes), reneszánsz énekekben mesélt nekünk a “DÁMÁKRÓL és BANYÁKRÓL - azaz Lányok, Asszonyok, Vén- lányok s Vénasszonyok jeles Erköltséről való HISTORIAK- keretében. Jó kacifántos a cím, ugye? A fő az, hogy ezeket az énekeket végignevettük, utána pedig a közönség, banyáknak és asszonyoknak öltözve, táncra perdülhetett, mert eszünkbe jutott, hogy a maszkabálok ideje van. Legalábbis akkor még az volt. Így aztán Kolozsváron még a Farsang is reneszánsz álarcot kapott. Remélem most már ti is kedvet kaptatok arra, hogy jövőre együtt mulassunk a Mátyás napokon. Viszlát egy év múlva Kolozsváron!

Gáspár Anna