Keresztelő Jánosról

(Elolvasásra: Máté 3; Márk 1,1-11; Lukács 3,1-20; János 1,19-34)

Van a bibliában, mégpedig az Újszövetség elején egy furcsa ember. A neve Keresztelő János. Hogy miért furcsa, erre több válasz is adható.
a) Teveszőr ruhát viselt, derekán bőrövvel. Ez a ruha kétezer évvel ezelőtt sem volt túl menő ruci, azon kívül irtó kényelmetlen lehetett. b) Erdei mézet és sáskát evett. Amint azt tudjuk, a mézet Micimackó sem veti meg, de a sáskáról nem igen hisszük, hogy reggelire való ínyencség lenne, talán ez a magyarázata, hogy még a Mc’Donalds sem vette fel az étrendjébe. c) A pusztában lakott. Így nevezték abban a korban a sivatagot, ahol sem fű, sem fa, viszont rengeteg vadállat volt, éjszaka nagyon hideg és nappal nagyon meleg volt. Keresztelő Jánosnak pedig nem volt hálózsákja, sem napernyője. Ezekről szó szerint nem szól ugyan a Biblia, mert nem ez a lényeg, de el tudjuk képzelni, hogy leginkább a mai hajléktalanokhoz, a csövesekhez hasonlított, büdös és ápolatlan volt. Vajon miért tartotta mégis fontosnak Isten, hogy a Szentírás beszéljen erről a szolgájáról? Sőt, Jézus azt is mondja róla, hogy nem volt nála nagyobb próféta (Luk 7,28).
Próbáljuk meg ezek után kinézésétől, ruházatától és étrendjétől elvonatkoztatva megvizsgálni Keresztelő János személyét, mert mindezeknél fontosabb, hogy Isten milyen feladatra hívta el az ő prófétáját. Ezt úgy írják le az evangéliumok (Máté, Márk, Lukács, János), hogy ő tulajdonképpen az utat készítette az eljövendő Jézus Krisztusnak, aki azért jött, hogy megváltsa a bűnös embert. Ezt az útkészítést egyáltalán nem úgy kell elképzelni, hogy Keresztelő János egy útépítő brigád főnökeként útépítési előtanulmányokat és munkálatokat végzett Izráelben, hogy majd Jézus tudjon eljönni az egyik legújabb Mercedesével. Keresztelő János az emberi szívekhez készítette az utat, mégpedig egy különleges szolgálattal. Hirdette a keresztséget, ami azt jelentette, hogy meg lehet tisztulni a bűnöktől és ezentúl már nem kell szennyes és bűnös életet élni. A Jordán folyóban alámerített sokakat, hogy érezzék át, ahogyan a víz lemossa a testi szennyünket, úgy Isten is hajlandó megmosni minket bűneinktől és engedetlenségeinktől. Az alámerítés vagy más néven a keresztség azt jelentette, hogy alámerül a bűnös ember és kijön a vízből az új ember, akit az Isten Lelke teremt újjá. Természetesen nem a víztől változott meg aki alámerült, de ez a cselekedet kiábrázolta az újjászületés fontosságát. Egyébként innen ered Keresztelő János neve is, tudniillik, hogy sokakat megkeresztelt.
Arról is olvasunk a Bibliában, hogy miután megkeresztelte az embereket utána elmondta nekik, hogy mitől kell megtisztuljon az életük. Mit kell másképpen csinálniuk ezentúl. (Lásd Lukács 3,10-14). Ugyanígy adja nekünk is tudtunkra Isten, hogy mit kell másképp csinálnunk, ami esetleg helytelen cselekedet az életünkben. Ezek után megállapíthatjuk, hogy Keresztelő János legfontosabb feladata az volt, hogy Jézus Krisztusra mutasson.

Ezek után térjünk át a Bibliaismeretről a művészetekre és vessünk egy pillantást a nagy olasz képzőművész, Leonardo da Vinci munkáira. Van egy nagyon kifejező festménye Keresztelő Jánosról, egy telitalálat. Mai szóhasználattal beletrafált a közepébe. No, nem azzal, hogy esetleg a mosolygó fiatalember hasonlítana az igazi Keresztelő Jánosra, hanem azzal ahogyan Jánost elhelyezte ezen a képen. Ha jól megfigyeled, nem ő a lényeges a képen, mert a jobb keze mutató ujja egy keresztre mutat. Ez a Leonardo da Vinci megértette János küldetésének a lényegét, mégpedig azt, hogy ő Krisztusra mutatott. Mindebből az a legfontosabb üzenet, hogy Isten minket is arra rendelt, hogy egész életünk "egy mozdulat- vagy "egy irány- legyen:
Jézus Krisztus.

Az emberek mindig önmagukra terelik a figyelmet. Te tereld Krisztusra.

Szász Zoltán