Közösség a családban
(A Kisvárdai Szent László Gimnázium csendesnapja; 2005. március 17.)

"Hallgass fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, mert ékes koszorú ez a feje¬den, és ékszer a nyakadon.- Péld 1, 8-9

A feladatom az, hogy beszéljek a családi közösségről.

1. A 12-13 életévtől a 17-18 évig tartó rövid életszakaszt nevezzük serdülő, vagy kamasz¬kornak; az ilyen korú fiút kamasznak, a lányt pedig bakfisnak (a német Backfisch: sült hal - szóból). E korszak életünknek legviharosabb-, hangulatilag a legszélsőségesebb-, a tárgyi tudás és testi fejlődés terén a legnagyszerűbb korszaka. - Külsőtök megváltozása szembetűnő: a növekedés és a nemi jellegek kialakulása terén. - De nagy változás megy végbe lelki téren is. A kamaszkor sok szorongással jár. Talán úgy látod, nem vagy elég csi-nos, nem elég magas, nem tetszel annyira a lányoknak /vagy lányok a fiúknak. Tévedsz! Te egyedüli és megismételhetetlen vagy! Ilyen több nincs! Hihetetlenül nagy érték vagy. Ha most még nem te vagy a lányok, vagy fiúk kedvence, gondolj arra a lányra /vagy fiúra, aki neked született, és ugyanúgy vágyik a szeretetre, mint te. Érdemes várni rá tisztaságban, amíg Isten eléd hozza.
A kamaszok jellemzője, hogy vágynak az elfogadásra, a törődésre. Sok kamasz úgy érzi: vele senki sem törődik igazán. Ezért szenvednek az önbizalom hiányától, életüket ki-látástalannak tartják. Ha hiányzik a szülői szeretet és elfogadás, akkor a fiatal közönyössé lesz. Ezzel pedig együtt jár a depresszió és a tekintély elleni lázadás. - Gondolj arra, hogy Isten számon tart tégedet is! Amikor Jeremiás önmagát túl fiatalnak és erőtlennek látta a prófétai feladatra, Isten így biztatta őt: "Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért ter-jesztettem reád az én irgalmasságomat.- (Jer 31, 3) Születésed, e világi pályafutásod nem a puszta véletlen műve, nem is csupán emberi akaratból történik, hanem benne van Isten szándéka, bölcs és titokzatos akarata. Ahogy elmondja ezt Isten szintén Jerémiás prófétá-nak: "Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek.- (Jer 1, 5) Izgalmas feladat számodra is, kutat-ni Isten akaratát, keresni az Ő bölcs rendelését, hogy megérthesd, téged milyen feladatra te-remtett, néked milyen életformát ajándékoz. Ha ezt megérted, és Istennek engedelmesked-ve, ebben jársz, akkor boldog és beteljesedett lesz az életed. Hiszen Isten rendelkezett a te földi boldogságod és örök üdvösséged felől is. Ha ezt Őnála keresed, akkor megtalálod.

2. A kamasz fejlődésében az otthon légköre meghatározó. Az otthon szabja meg legjobban, mennyire vagytok nyugodtak, kiegyensúlyozottak. Az otthon gyakorolja rátok a legmélyebb benyomást. Csak akkor lesztek képesek a tőletek telhető legjobbat nyújtani, ha érzitek ezt a biztonságot adó szeretetet és elfogadást.
A legtöbb szülő szereti ugyan gyermekét, de sajnos nem juttatja megfelelően kifeje-zésre ezt a szeretetet. Nem is tudja, miképpen tegye azt. Szülőknek meg kell tanulniuk, ho-gyan szeressék gyermekeiket. Igaz, mi szülők nem vagyunk könnyű helyzetben. Hiszen gyermekeink gyakran kihoznak bennünket a sodrunkból, feldühítenek. De mindezzel együtt is maga a gyerek megpróbál meleg, bensőséges kapcsolatot ki-alakítani a szüleivel. Ha ez a kapcsolat nem jön létre, akkor a fiatal szívének ezzel az éhsé-gével is annál inkább társai felé fordul. Talán utálatos és mogorva lesz otthon. Beszélgetni sem lehet vele. Ki sem mozdul a szobájából. Az osztályzatai is leromlanak. Ebben a hely-zetben lassan életunttá válik. Feladja legkedveltebb tevékenységeit. Már sehova sem akar menni, még templomba sem. Még a barátaihoz sem. Sokan közülük még az öngyilkosságig is eljutnak...
A válások növekvő aránya, a megélhetés romló feltételei, a közösség romló légköre felemésztik érzelmi tartalékaikat. A szülők a hajszában egyre kevesebbet tudnak törődni kamasz gyermekeikkel. E nehéz kor legfőbb áldozatai a gyerekek; úgy is, hogy a szülők nem vállalnak gyereket a karrier miatt, és úgy is, hogy a megszületett gyerekkel pedig nem tudnak, vagy nem akarnak kellően törődni. - A hitben élő családban a gyermek nem teher, hanem Isten áldása, ajándéka. "Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.- (Zsolt 127, 3) Boldog család az, ahol Isten kezéből fogadják a gyermekáldást. Ilyen légkörben a gyermek, a fiatal is jól érzi magát, nevelkedése is kiegyensúlyozott, örömteli lesz. A szülők elsődleges feladata, hogy szerető, meleg családi hátteret biztosítsa-nak gyermeküknek.

3. A családon belül pedig a házastársi közösség a legfontosabb; megelőzi még a szülő-gyermek kapcsolatot is. A kamasz biztonságérzete és a szülő-gyermek kapcsolat nagymértékben függ attól, hogy milyen a szülők házassága. Fontos, hogy a szülők kiegyen-súlyozott házasságban éljenek, tiszteljék és szeressék egymást és tudják megosztani egy-mással örömüket és bánatukat. - Nincsen házasság megpróbáltatás nélkül. De a próbának kétféle eredménye lehet: vagy megerősíti a házasságot, vagy rombolja azt. Hogy végül me-lyiket teszi, az a házasfelek magatartásán múlik.
Korunkban sokan úgy házasodnak (már, hogyha házasodnak), hogy "majd meglátjuk!- "Megpróbáljuk, és ha nem megy együtt, akkor elválunk.- Nincs olyan házasság, amelyik ezen az alapon boldog és hosszú életű lehetne. Ma Magyarországon a megkötött házassá-gok mintegy a fele válással végződik. - A házastársak hűsége szóljon egy életre, és ragasz-kodjanak feltétlenül egymáshoz. "Amit tehát az Isten egybekötött, azt ember el ne válasz-sza-- mondja Jézus (Mt 19, 6).
A házastársak egymás iránti szeretete az a meleg, családi tűzhely, amely köré a család odatelepedhet, életük kibontakozhat és növekedhet. A szeretet légkörében meg tudnak nyílni egymás felé. Tudnak segíteni egymás kérdéseinek megoldásában, szorongásainak feloldásában és terheinek hordozásában. - Ahol ez a szeretetteljes közösség hiányzik, ott a gyermek családban is magánossá lesz, elidegenedhet az otthontól. Máshol keres vigaszt, örömet lelkének. Könnyen rossz társaságba keveredhet.

4. Közösség Istennel. A gyermekek hitre való nevelése elsősorban a szülők feladata. Isten így szól választott népéhez: "Maradjanak szívedben azok az igék, amelyeket ma pa-rancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz.- (VMóz 6, 6-7). Fontos kérdés, hogy a szülők megismerték-e Urunkat úgy, mint személyes Megváltójukat? Tudnak-e így hiteles útmuta-tókká lenni gyermekük számára? Ha az Istenbe vetett hit a szülő életének biztos alapja, amelyre az életét felépíti, akkor ez a hit a gyermek számára is követendő és követhető pél-da; "Ha a gyökér szent, az ágak is azok- (Róm 11, 16).
Az a fölbecsülhetetlen értékű vigasz, békességet adó kincs, amely után minden szív sóvárog, nem egyéb, mint egy személy: maga Jézus Krisztus. Ővele egészen bensőséges közösségben lehetünk. Ő a nehézségekben erősít, a szomorúságban vigasztal, a zűrzavar közepette bölcsességet ad, ha hibát követtünk el, kiigazít. Folyamatosan vezet, és közelebb van hozzánk, mint a tulajdon testvérünk. A Reformáció idején, és nagy ébredések alkalmá-val is mindig Jézus Krisztus arca fényesedett ki az emberek szeme előtt. Felismerték az üd-vösséget, amit Isten csak Jézus Krisztus által adott ennek a világnak: "Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözül-hetnénk.- (Ap Csel 4, 12). A kétkedő szíveket, a tanácstalan fiatalokat, a bűneik súlya alatt roskadókat, a terheikben, küzdelmükben magára maradt szíveket ma is Jézus Krisztushoz küldi az Atyai szózat: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok.- (Mt 17, 5).
Az Úr Jézus feladatokkal bíz meg bennünket, és azok jutalmát ígéri az Őt szeretők-nek. Időnként veszteségekbe, csalódásokba és fájdalmakba is beleenged, de ilyenkor min-dig valami jobbat ad, a helyett, amit elveszítettünk. Nem erőlteti ránk akaratát, de türelme-sen vár, hogy mi hívjuk be Őt az életünkbe. Nem kényszeríti ránk akaratát, de mélyen fáj neki, ha a rossz utat választjuk. Azt akarja, hogy szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett min-ket. De szabad akaratot adott, hogy mi döntsük el; elfogadjuk, vagy elutasítjuk Őt! Gon-dunkat akarja viselni, de csak akkor, ha mi is akarjuk. Türelmesen vár ránk, hogy gyerme-keivé fogadhasson. Mert Ő Mennyei Édesatyánk. -
A fiatal kor a nagy döntések ideje. Ekkor választ a fiatal magának hivatást, házastár-sat. De lehet az ifjúkor a léhaság, a tékozlás ideje is. Ezért figyelmeztet a prédikátor ben-nünket: "Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vá-gya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged. Távo-lítsd el szívedből a bosszúságot, és tartsd távol magadtól a rosszat, mert az ifjúkor és a fia-talság múlandó. Gondolj Teremtődre ifjúságod idején.- (Préd 11, 9-; 12, 1) - Én is 13 éves voltam, amikor megszólított az Úr, elhívott gyermekének, eljegyzett a maga számára. Ak-kor hallottam meg az Ő szavát: "Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én utaimat megőrizzék.- (Péld 23, 26) Így lettem Isten gyermekévé, Jézus által. - Hívlak tite-ket is Megváltónkhoz! Az ifjúkor számotokra is e nagy döntés ideje. Erre buzdít benneteket az ige: "Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek.- (Róm 12, 1)
Isten elsősorban a szülőt bízta meg a gyermekek hitben való nevelésével. Ennek eredményét is tőlük kéri számon: "Ti apák... gyermekeiteket... neveljétek az Úr tanítása és intése szerint.- (Ef 6, 4) "Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöreg-szik, akkor sem tér el attól.- (Péld 22, 6) Isten irgalmazzon azoknak a szülőknek, akik nem nevelik keresztyén hitben a gyermekeiket.
Meg kell tanulni a gyermeknek eligazodni ebben a kaotikus világban, hogy ne essen szélsőséges csoportok, szekták csapdájába. Sok szülő egy vagyont áldoz gyermeke szakmai nevelésére, vagy protekcióra, de az élet legfontosabb dolgaiban, lelki téren semmiféle el-igazodást nem nyújt számára.
Az otthon melege kiválóan alkalmas arra, hogy a szülő rávezesse gyermekét hitünk titkainak megértésére. A gyermeknek nem csak testi, hanem lelki szükségei is vannak. En-nek betöltésére időt kell szakítani a családban. - Fennálló követelmény ez ma is. Ma, reáli-san szemlélve, sok szülőről azt mondhatjuk el, hogy sajnos nem tud eleget tenni ennek a feladatának.
A szülők osszák meg gyermekeikkel hitbeli tapasztalataikat. - Azok az ismeretek, amelyeket a kamasz hívő közösségben, a hittanórán és otthon szerez, csupán a lelki fejlő-déshez szükséges "nyersanyagot- biztosítják. Ahhoz, hogy hitben érett emberré váljon, meg kell tanulnia ezeket az ismereteket helyesen és hatékonyan alkalmazni. Ehhez elen-gedhetetlenül szüksége van azokra az élményekre, amit az Istennel való kapcsolat napon-kénti megélése, és a személyes ráhagyatkozás nyújt. E téren úgy segíthetünk neki, hogy megosztjuk vele saját lelki élményeinket. El kell mondani a gyermeknek, mennyire szeret-jük Istent, milyen jó Vele élni, bízni benne, hogy életet és üdvösséget készített számunkra. Hadd lássa a fiatal, hogyan munkálkodik Isten a mi életünkben; és így munkálkodhat az ő életében is. - A gyermek a család közösségében tanulhatja meg az első imádságot, bibliai történeteket, kedves, lelki énekeket, zsoltárokat és dicséreteket. A szülők vezethetik be a gyülekezet közösségébe, gyermek és ifjúsági csoportokba, hogy ott lelki otthont találjon, hitben társakra leljen. - Ha a gyermek nem látja, hogy szüleinek az ige lelki kenyér; ő sem fog éhezni erre az eledelre. Ha nem látja szüleit imádkozni, Istent dicsérni, az Isten népével együtt élni, akkor ő sem keresi ezeket a drága kincseket.
A szülők mutassanak példát a megbocsátásban. A gyermek csak a szülők példáján ta-nulhatja meg, hogyan kell megbocsátani, és a bocsánatot elfogadni Istentől és emberektől. Ha a szülők követnek el hibát, vagy megbántják serdülő gyermekeiket, ismerjék el hibáikat, és kérjenek tőlük bocsánatot. - Ez nagyon fontos dolog! Sok ember szenved ma attól, hogy nem tud megbocsátani, és bocsánatot kérni; képtelen felszabadulni a bűntudat érzése alól.
A hitben való nevelés - növekedés a családi közösség mellett és után folytatódik a gyülekezeti alkalmakon, hittanórán és egyéb lelki alkalmakon.

5. Drámai mértékű változás a kamasz életében, ha elkerül a kollégiumba: közép-, vagy felsőbb iskolába. Ahhoz, hogy ott önállóan helyt tudjon állni, a családi közösségben kell felkészülnie. Otthon tanuljon meg mosni, vasalni, egészséges ételeket főzni, pénzét he-lyesen beosztani, az idejével jól gazdálkodni. Törekedjen céltudatos életre. Tudjon szelek-tálni fontos és kevésbé fontos dolgok között. Tanuljon önfegyelmet, és legyen felelősségér-zete.
Sok csapda vár az önállósodó életben a fiatalra: alkohol, kábítószer, a szexualitás te-rén jelentkező csapdák, a lelki értékek elutasítása, a szekták hálója, vagy az egoizmus. Az otthon töltött évek alatt kell megtanulni, hogyan álljon ellen a csábításnak, hogyan álljanak meg magukban ezen a téren is. Egy tizenéves gyermekre a szülő van legnagyobb hatással, különösen az értékrend és az életrend kialakítása terén. Az iskola és a gyülekezet segíthet ebben, de a feladat oroszlánrésze a szülőké. - Sok tizenévessel otthon semmi baj nem volt. De amikor kikerült a szülői felügyelet alól, megvadult. Ennek az az oka, hogy otthon nem tanulták meg, hogyan lehet helyesen, fegyelmezetten élni a függetlenséggel és a szabad-sággal. Érezniük kell, hogy ebben a tanulásban a szüleik partnerek; velük együtt fáradoz-nak azon, hogy a fiatal minél hamarabb önálló lehessen.
Az élet alaptörvénye a növekedés. Ezt jelzik az évenként kinőtt ruhák, cipők. De hogy valaki már "igazán nagy;- - ezt csak itallal, cigarettával, festékkel, káromkodással, zavaros kalandokkal, önmagunk tönkretételével, hőzöngéssel, pénzszórással lehetne bizo-nyítani? - ez nem igaz! - Mitől lesz valaki felnőtt?
a. Különbséget tud tenni jó és rossz között. - Éretlen, gyermekes dolog, ha valaki nem tudja eldönteni, mi válik hasznára, és mi kárára, neki és embertársainak. Mi rombolja egészségét, testi-lelki épségét.
b. Felnőtt az, akiben van szeretet embertársai iránt. Aki önző módon nem csak arra gondol, mi hasznos, előnyös nekem, hanem felelősséget érez a körülötte lévő emberekért. Nem zsarnokoskodik kisebb testvérei fölött, hanem inkább védi, segíti őket. Lányokkal szemben nem viselkedik felelőtlenül, csak a saját örömét keresve.
c. Felnőtt az, aki a felismert igazság mellett állhatatosan kitart. Nem forog minden vé-lemény után, mint a szélkakas. Nem másítja meg szavát, nézetét percenként. Mert Jézus azt akarja, hogy "többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda há-nyódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától. Hanem az igaz-sághoz ragaszkodva, növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisz-tus.- (Ef 4, 14-15) Ahogyan Jézus is "Gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és embe-rek előtt való kedvességben.- (Luk 2, 52)

A családi fészektől, a szülőktől való elszakadás a kamasz számára sem könnyű. Jó, ha ez fokozatosan történik meg. Ha a szülők rendszeres kapcsolatot tartanak gyerekükkel, ha szobájukon, otthonukon nem változtatnak ebben az időszakban. Ha a fiatal oda térhet visz-sza újból és újból, ahonnan elindult. Ez számára biztonságot, megnyugvást jelent.
Sajnos, sok házasság megromlik, és a szülők csak arra várnak, hogy a gyerek elke-rüljön otthonról, azután azonnal elválnak. Ez az egyik legnagyobb csapás, ami a frissen ki-került kamaszt érheti. Egy világ omlik össze benne ilyenkor. Gyökereit kiszaggatták, és ezt éppen olyankor tették, amikor a támaszt legjobban igényelnék. Az esetek nagy részében a kamaszt bűntudat gyötri a válás miatt. Úgy érzi, felelősség terheli a rossz házasságért, vagy a válásért. - A fiatal a maga részéről tegyen meg minden tőle telhetőt a család békességéért és egységéért. "Ha lehetséges, amennyiben rajtatok áll, minden emberrel békességben élje-tek- - mondja az ige. Ám ha mégis válásra kerül a sor a szülők esetében, a gyermekek an-nál inkább kapaszkodjanak mennyei Atyánk feléjük nyújtott kezébe. Hiszen a válást legfő-képpen a gyermek sínyli meg: az otthon, a családi közösség, a szülői szeretet és biztonság hiányában, amelyekről bizonyára már azelőtt sem lehetett beszélni. Biztasson bennünket Urunk szava: "Nem maradok el, és el sem távozom tőled.- "Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg - mondja könyörülő Urad.- (Ézs 54, 10)
Mindenek felett biztat bennünket Jézus: "Boldogok, akik békét teremtenek.- (Mt 5, 9). A békesség tehát nem kész adottság; újból és újból meg kell teremteni. Fáradozni kell érte, áldozatot kell érte hozni. A békességet az vigye a környezetébe, aki kapta azt Jézustól. Olyan békesség ez, amelyik független a körülményeinktől. - Ha a család tagjai közt fe-szültségek lépnek fel, a mi feladatunk békíteni, és nem uszítani egymás ellen. - Azt tapasz-talod, hogy testvéreiddel is baj van a családban? Szeresd őket, és próbáld őket megérteni, amint az tőled, mint hívő fiataltól elvárható. Jézus tanítványaként légy ismert a szelídsé-gedről.
Isten igéje a gyermekeket a szülők iránti engedelmességre tanítja: "Gyermekek! En-gedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. Tiszteld apádat és anyádat; - ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez: Hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön.- (Ef 6, 1-3) - Isten szüleitekre bízott benneteket. Tőlük kéri majd számon a ti életeteket. Ezért Isten iránti felelősségetek, hogy szüleitek felé engedel-mességet tanúsítsatok. Jézusról vehettek példát, akiről azt olvassuk, hogy engedelmeskedett földi szüleinek. (Luk 2, 50).
Az engedékenységnek azonban van Istentől szabott határa. Ha egy hívő fiatalnak nem hívő szülei vannak, akik őt a keresztyén hittől akarják eltiltani, vagy abban gátolni, akkor Jézusnak ez a szava irányadó: "Aki jobban szereti apját, vagy anyját, mint engem, az nem méltó énhozzám.- (Mt 10, 37)
Nekünk kell szeretetet vinni a családba, ám ez sokszor nem sikerül. Jézus biztat ben-nünket e feladatban is: "Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem tud gyümölcsöt teremni magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem marad-tok énbennem.- (Ján 15, 4-5)
Végül az ige beszél arról is, hogy a házasság, a családi élet "csak- e földi életre szól: "Mert az emberek, amikor már feltámadtak a halálból nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok, mint az angyalok a mennyben.- (Mk 12, 25).

Kívánom, hogy családodban valóban áldássá légy!


Gergelyiugornya-Kisvárda, 2005. március 17.
(Nyíri János)
lelkész