Az isaszegi református gyülekezet története

A döntő többségében római katolikusok lakta Isaszegen az 1900-as évek elején - a rohamosan fejlődő és iparosodó Budapest közelségének vonzására - az ország minden tájáról telepedtek le vasutas, iparos, tisztviselő, tanító és kereskedő családok, akik közül többen a református hit követői voltak. Ők eleinte a Péceli Református Egyházközség szórványaként, majd 1914-től isaszegi fiókegyházközségeként gyakorolták vallásukat. Első presbitériumukat 1906-ban hozták létre. Az Istentiszteleteket többnyire péceli, időnként gödöllői lelkészek szolgálatával az 1905-ben új épületbe költözött elemi iskolában, majd az 1930-as évek elejétől a gyülekezet egyik tagjától örökölt, s imaházzá átalakított épületben tartották.

A reformátusok számának növekedése az első és második világháború borzalmai után ugrott meg, amikor a történelmi Magyarországnak a trianoni békediktátummal elszakított részeiből Isaszegre is számos, magyar nemzetisége miatt otthonából menekülni kényszerült család költözött. Ennek hatására 1947-ben a gyülekezet önálló, helyben lakó lelkészt kapott, majd 1948-ban - elszakadva a Péceli Református Egyházközségtől - önállósodott, megalakítva az Isaszegi Református Missziói Egyházközséget. A missziói jelző azt mutatja, hogy a gyülekezet anyagilag még nem tudta önmagát eltartani, s ezért rendszeres egyházmegyei támogatásra szorult. Emiatt lelkészüket sem a gyülekezeti tagok választhatták meg, hanem az egyházkerület püspöke nevezte ki. Ennek ellenére a gyülekezet hite, lelkesedése és utánajárása eredményeképpen, a magyar kormány támogatása, a református hívek országos méretű adakozása, és a helyben lakók kétkezi munkája révén, az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc századik éveiben, 1949 szeptemberére felépítették saját templomukat, a „Szabadságtörekvések emléktemplomát".

A kommunista és szocialista pártállamok vallásellenes évtizedeiben a gyülekezeti tagok száma jelentősen csökkent, s ez a tendencia csak az 1980-as évek második felében váltott át növekedésre. 1995-ben jutott el a gyülekezet arra a szintre, amikor működési költségeit a tagok egyházfenntartói járulékai, perselypénzei és adományai már teljes egészében fedezni tudták, s így missziós egyházközségből önfenntartó, teljes jogú egyházközséggé alakulhattak. Ez ad jogosultságot arra is, hogy ettől kezdődően az Isaszegi Református Egyházközség a megüresedett lelkészi állását a tagjai által történő választással tölthesse be.

Az Isaszegi Református Egyházközség szórványához  a Dány, Dány-Szentkirály, Valkó, Vácszentlászló és Zsámbok településeken élő református vallású személyek tartoznak.

Az Isaszegi Református Gyülekezet lelkészei:

1906 - 1910. Murányi János péceli lelkész
1910 - 1923. Forgács Gyula péceli lelkész
1924 - 1925. Bereczky Albert péceli lelkész
1926 - 1947. Deme László péceli lelkész
1947 - 1951. Nagy Zoltán
1951 - 1956. Peterdi Béla
1956 - 1959. Tánczos Dezső
1960 - 1984. Szikszai János
1984 - 1993. Majsai Tamás
1993 - 2015. Bajusz Árpád
2015 - től      Gergely Szabolcs

Az Isaszegi Református Gyülekezet
Presbitériumának világi elnökei (gondnokai):

1906 - 1919. Tóth Lajos
1920 - 1923. Mikes Sándor
1923 - 1932. Hajdú András
1932 - 1935. Czövekh Árpád
1935 - 1946. Balogh József
1946 - 1953. Szathmáry Zoltán
1953 - 1957. Kiss Gusztáv
1957 - 1963. Jakócs Dániel
1963 - 1964. Hegyi József
1964 - 1968. Baranyai Sámuel
1968 - 1985. Jakócs Dániel
1985 - 1999. Szabó Sándor
1999 - 2023. Szendrő Dénes
2024 - től      Szabó Róbert

A gyülekezet részletesebb története, a korábbi presbitériumok tagjainak nevei, és az előző ciklus presbitereinek életrajza az alább csatolt dokumentumokra kattintva olvashatók.