Presbiter szó jelentése (Wikipédia szerint)

presbiter (főnév)
1. Vallási: Egyházi tanácstag a protestáns egyházakban; erre a tisztségre megválasztott hívő.
A presbiterek összeülnek az egyházközséget érintő ügyben. A presbiterek szavazással hozzák meg a döntésüket.

2. Vallási, történelmi: Egyházi elöljáró az ókeresztény egyházban. Az ilyen személyek felügyeltek a rendre az istentiszteletek alatt, intézték a helyi vallási közösség ügyeit és felügyelték a hívek erkölcsi életét.
A pletykás asszonyt bepanaszolták a presbiternél. A nagy élettapasztalattal rendelkező idős férfit presbiternek választja a közösség.

Eredet [presbiter < latin: presbyter (rangidős pap, „vén”) < görög: preszbiterosz (idősebb) < preszbisz (öreg)]