Tekintve, hogy lapunk első száma egyfajta visszatekintö, mindenképpen szükségesnek tartottuk, hogy "Interjú“ sorozatunkat Szabó Valéria lelkipásztorral indítsuk el. Mint mindannyian tudják, Ő szolgálta gyülekezetünket közel negyed évszázadon át. A most következö interjúból többek között azt is megtudhatják, hogy miként került gyülekezetünkhöz, és hogy hogyan érez az egyházközség tagjai iránt.

Mikor és hogyan került a kulcsodi gyülekezethez?
Egészen pontosan 1981. február 8-án szolgáltam először a kulcsodi gyülekezetben, vasárnap délután 14 órakor. Boross Kornél csilizradványi lelkésztől vettem át a gyülekezet beszolgálását. Az előző év őszén helyeztek Csilizpatasra, onnan jártam át autóbusszal Kulcsodra, kisegítve ezzel az akkor már idős lelkipásztort, akinek még így is maradt beszolgáni való gyülekezete. A kihelyezés állami hozzájárulás alapján történt, hisz mindez az előző rendszer idején volt.
Ismerte előtte a gyülekezetet?
Hírből se hallottam felőle. Kelet-Szlovákiából származom, ez a vidék számomra teljesen ismeretlen volt.
Nyaranta mindig megrendezték a tábort. Mit jelentett ez Önnek?
Igen, a rendszerváltás után lehetőség nyílt az ifjúság körében is tevékenykedni. Az elsők között voltunk, ahol ilyen alkalmakra sor került. A már korábban beindult egyházmegyei tábor nem tudott minden érdeklődőt fogadni, innen jött az ötlet gyülekezeti szinten megvalósítani. Nagy lehetőség volt, hogy az egészen kisgyermekek halljanak az evangéliumról, persze nem csak arról szólt a tábor. Sok volt benne a játék, a közös program.
Van valamilyen kalandos utazási élménye a Nagymegyer - Kulcsod közötti szakaszról?
1987-ben Nagymegyerre költöztünk. Onnan már csak átszállással lehetett közlekedni Kulcsodra. Hétköznap bibliaórát, illetve kátéoktatást tartottunk. Egyik alkalommal télen úgy behavazott az idő, hogy nem tudtam hazajutni, végül sok próbálkozás után traktorral vittek haza, így is csak éjjel fél 2-re érkeztem meg.
Mit jelentett az Ön számára a gyülekezeti élet?
Itt Csallóközben általában nehezen lehet gyülekezeti életről beszélni. Engem, mikor ide kerültem, egészen más kép fogadott, mint amit addig láttam. A templomba 8-10 idős emberen kívül senki nem járt. Ezen az se változtatott, hogy fiatal, új lelkész jött, ráadásul nő. Sokan úgy néztek rám, mint csodabogárra. De annak a pár embernek a szeretetét éreztem, olyan jó szívvel jártam közéjük, mintha tömve lett volna a templom. Egyébként mindig nagyon szerettem az öregeket. Sajnos, mivel nem a községben laktam, a találkozásom a gyülekezettel csak heti két alkalomra korlátozódott.
Mit üzen a gyülekezetnek?
Most sem tudok a kulcsodiaknak mást mondani, mint amit köztük szolgálva mondtam. Közeledjenek az Istenhez, és Isten is közeledni fog hozzájuk. És talán még egyet hozzátennék: "... becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek...“ 1. Thess. 5, 12
Szabó Valéria lelkipásztornak nagyon szépen köszönjük segítökészségét, valamint ezúton is szeretnénk megköszönni, hogy annyi éven át szolgálta gyülekezetünket, a továbbiakban pedig Isten áldását kérjük életére! Köszönjük! - pandi -