Kitartás, szorgalom, jóindulat, önfeláldozás... Ezek a jelzők csak ritkán találhatóak meg egyszerre egy emberben. Bölcskei Laci bácsi azon kevés ember közé tartozik, akiről bizton állíthatjuk, hogy ezeknek a tulajdonságoknak birtokában van. Sőt! Laci bácsi idős korának ellenére - ugyanis már 79 éves - az utóbbi időben egyfolytában szűnni nem akaró tettvágyáról tesz tanúbizonyságot. Készített egy Bibliatartót, vagy ahogy Ő nevezi, egy pódiumot, egy kaput, majd még egyet, és még egyet. Kérés nélkül, saját ötlettől vezérelve, mindenféle anyagi támogatás nélkül sorra ajándékozta meg közösségünket a fent említett dolgokkal. Ezekért a dolgokért semmit sem várt. Nem kért pénzt, nem kért segítséget, csupán egy pár kedves, köszönő szót.

A most következő interjúban beszél az okokról, a motivációról, és a készítés apróbb részleteiről...
- Laci bácsit alapvetően mindenki ezermesterként tartja számon, de csak kevesen tudják, hogy mi is az igazi mestersége...
- Az eredeti foglalkozásom cipész. 5 évet dolgoztam ebben a szakmában Komáromban, majd könyvelői iskolára mentem, és könyvelői jogosítványt szereztem. Ez a két alapvető jogosítványom van, ezen kívül sokféle mesterségben dolgoztam, mert az élet úgy hozta, hogy mindig azt a munkát kellett választanom, ami esetleg több lehetőséget nyújtott. Így voltam könyvelő a szövetkezetben, titkár a Helyi Nemzeti Bizottságon, majd elnök 3 vá-lasztási időszakban. Ezután újra mint könyvelő, majd mint belüzemi ellenőr dolgoztam.
- Laci bácsi első "műve- a temetőn található kapu volt. Honnan jött az ötlet, hogy egy ilyet készítsen?
- Úgy történt, hogy a sírkertjeinket rendeztettük. Idegenek dolgoztak vele, és munka közben - nem tudom, hogy akarva vagy akaratlanul-e, de többször is megjegyezték, hogy nagyon rossz állapotban van a temető, rendezetlen, csúnya, nincs takarítva... Én akkor ezekre a megjegyzésekre nem szóltam semmit sem, mert csak megerősíteni tudtam volna az ő ál-lításukat. A nagykapu akkor is dróttal, kötéllel volt kikötözve, kiskapu nem is volt. Ak-kor elhatároztam, hogy saját forrásaimból azt a kaput elkészítem. Körülbelül 1 hónap alatt el is készült. A visszajelzések alapján az embereknek tetszett a kapu, én pedig öröm-mel vettem, hogy volt erőm elkészíteni. Ez legalább van.
- A temetőben található Bibliatartó ezután a kapu után készült, és úgy tudom, hogy en-nek is megvan a maga története.
- Ennek az ötlete úgy adódott, hogy 2005. áprilisában egy rokonunk temetésén voltunk a feleségemmel Csilizradványon, és ott láttam ezt a Bibliatartót, ahogy az ottani polgár-mester előkészítette a szertartás előtt. Nekem akkor nagyon megtetszett ez az egész do-log, egyrészt a kivitelezés, másrészt a szertartás előkészítése. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy miért lehet ez csak Csilizradványon, és miért ne lehetne nálunk is Kulcso-don?! Innen az indíttatás, és már 2005. májusában nekiláttam a munkának. Körülbelül 1 hónap alatt készültem el vele. Saját szerszámaimmal készítettem el, többek között 1 álta-lam átformált konyhakéssel, mert azokat a betűket és díszeket, amik azon vannak, mind kézileg faragtam. Mialatt készítettem, feleségem többször is megjegyezte -- általában vic-celődve -- mikor nem akartam még abbahagyni a munkát, hogy "vigyázz ember, nehogy valamelyikünkön legyen felavatva!-, de hát sajnos mégis így alakult...
- Ezután Laci bácsi még mindig tettre késznek bizonyult, hiszen nekilátott további két kapu elkészítésének, melyek a parókiát díszítik.
- Én már évek óta, akárhányszor elmentünk a parókia előtt, mindig kifejeztem nem-tetszésemet, hiszen a kapukat szinte nem lehetett kinyitni, és a kerítés sem nyújtott túl bíztató látványt. Már akkor meg-fogalmazódott bennem a gondolat, hogy valamit kellene tenni, de hát éveken keresztül nem kerültem olyan kapcsolatba az ott lévő embe-rekkel, hogy meg lett volna a kellő motiváció arra, hogy valamilyen formában sor ke-rüljön azoknak a kapuknak az elkészítésére. Ehhez kellett az, hogy községünkbe új se-gédlelkész házaspár költözzön. A tiszteletes úr és a neje úgy bántak az emberekkel, hogy azt nem lehetett nem észrevenni. Kedvesek voltak, figyelmesek, bátorították az embert a nehéz időkben, és meglett a motiváció ahhoz, hogy amennyiben ilyen az ő részükről a hozzáállás, megpróbálok én is az ott lévő dolgokon javítani. Így született meg bennem a két kapu elkészítésének gondolata. Elég helyesen sikerültek, bár nem volt meg minden a-nyagom hozzá. Amit tudtam megvásároltam, amit pedig nem tudtam ilyen módon be-szerezni, azt egy másik helybéli kollégámtól sikerült bebiztosítani, aki ugyanolyan néze-ten volt, mint én. Kisegített amikor valami hiányzott, és így sikerült a kiskapukat elkészí-teni. Az egyik kiskapun az "Isten hozott-, a másikon pedig az "Áldás békesség- felirat található.
- Ezek után már csak azt szeretném kérdezni, hogy vannak-e valamilyen tervei a jövőt illetően, tehát tervez-e még valamit?
- Igen, tervezek. Ha sikerül, szeretnék még készíteni egy állványt a parókiához, hogy ami-kor templomba mennek az emberek, ne a falnak, vagy a kerítésnek kelljen támasztani a kerékpárokat. Ezt a tervet még dédelgetem magamban, pillanatnyilag még csak terv.
- Laci bácsinak szeretném megköszönni, hogy válaszolt a kérdésekre, és kívánom, hogy a jó Isten még nagyon sokáig tartsa meg közöttünk erőben és egészségben!
- pandi -