Bizonyságtétel egy lelkigyakorlatról

Bizonyára ti is jól ismeritek Ady Endre versének néhány sokat emlegetett sorát: "Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten." Ennek a megtapasztalására volt alkalmam a Leányfalun megtartott Kékkereszt Egyesület lelkigyakorlatos hétvégéjén (2010. február 4-7).

A program témája ez volt: Életemnek ereje az Úr! A gondolatébresztő előadások és csoportos megbeszélések lehetőséget adtak arra, hogy átérezzük erőtlenségünket és szívünkben fellángoljon a vágyakozás Isten felé: „Kívánjátok az Urat és az Ő erejét; keressétek az Ő orcáját szüntelen" (Zsolt 105,4).

Hogy is állok én most ezzel? - vetődött föl bennem a kérdés. Vágytam az Úr után, aki megvilágosítja az értelmemet és segíti cselekedeteimet. Mert sajnos időközben ismét beleestem abba a csapdába, hogy én akartam valamit megoldani és kudarcba fulladt a tervem. Most azonban itt volt a jó alkalom, hogy Gulyás Zsolt igazgató atya és Némethné Balogh Kata vezetésével, gyengeségeimet átgondolva elérkezzek a nulla pontra, hogy őszinte bűnbánatban újra Jézus felé fordítsam szívem és megérezzem, hogy általa lehetek igazán erős. Ahogyan Pál apostol is megfogalmazta: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít"(Fil 4,13).

A kegyelmet és a bocsánatot Ő adja: és akkor szemem az Ő ereje által csilloghat. Önmagamban befejezetlen vagyok, ezért újra és újra szükségem van Istenre, hogy helyreállítsa bennem a rendet. Jézus tőlem is megkérdezte: „akarsz-e meggyógyulni?" Gyógyulásom első lépése az, hogy megbocsátok embertársamnak. Ám nem egyedül kell elmennem és a másik elé állnom, mert Jézus is ott van velem! Ítélkeznem, sajnos, sokkal könnyebb, mint megérteni embertársaim életét. De igyekszem elfogadni, hordozni őket a szeretetben, ahogy Jézus is tette: én is adok időt magamnak, hogy érzelmileg is kimászhassak a gödörből. Két út van mindig előttem is: Jézus Krisztussal teljesen eggyé válok, vagy az Ő ereje nélkül élek: ami tulajdonképpen nem élet, csak vegetálás. A helyes önértékelés mindennek az alapja. Akkor tudok segíteni másokon, ha a szenvedő Krisztust nem csak a másikban, hanem önmagamban is látom. Erőforrásaink három színtéren lehetnek: Isteni erőforrás, önmagam iránti helyes szeretet, kapcsolataim embertársaimmal.

Délutánonként filmeket nézhettünk meg: Cascia-i Szt. Rita, a lehetetlenségek védőszentjének élettörténetét feldolgozó film mély mondanivalója számomra, amit Szt. Ágoston így fogalmaz meg: „Mindenkinek megadatott, hogy megváltoztassa az életét." A hétköznapi mennyország c. filmből megértettem: ahhoz, hogy harmónia legyen bennem újra és újra az „alaphangra" kell hangolódnom, így felszabadítom a szívemet a Szentlélek számára.

Befejezésképpen hálát adok az Úrnak, hogy lehetőséget adott az elcsendesedésre, a töltekezésre, az Úrban való gyönyörködésre.

Horváthné Magdi (Hatvan)