Szórvány-gyülekezetekben szerzett élményeim

Évekkel ezelőtt munkahelyünk a falunkhoz kötött. Mezőgazdasággal foglalkoztunk, így volt alkalmam megismerni az ott lakó embereket. Mit is tapasztaltam köztük? Sok jót és szépet!

Szerető készséget és jószívű segítségnyújtást a bajba jutottaknak. Sok év után ismét találkozhatom a kis falvak szerető népével. Szórvány-gyülekezeteinket nagy örömmel látogatom. Szeretem az őszinte és kedves embereket. Nem felejtem el a múltkori Jobbágyiban tett látogatásunkat. Megérkezésünkkor elénk jöttek, megöleltek bennünket, nagy mosoly ragyogott arcukon, s láttam, hogy egyik testvérünk a Bibliáját szorongatja. Igen, hozta magával, mert mindig kikeresi a felolvasandó bibliai szakaszt a Szentírásból.

Herédre a múltkor szakadó esőben érkeztünk meg. Láttam, hogy ernyővel 4-5 személy igyekezett a kis templom felé, hogy el ne késsenek. Az evangélikus templomba érve olyan nagy lelkesedést tapasztaltunk, hogy a hideget nem is érzékeltük. Szeretett Jolikánk nyitott ajtót, még harangozott is, egy köszönetért.

Szeretném a Csányi Idősek Otthonát is megemlíteni. Nagy Kornélia beosztott lelkipásztorunk fedezte fel a közösséget jó pár évvel ezelőtt. Öt éven át rendszeresen járt oda, majd családi körülmények miatt hagyta abba. Így én kaptam meg megbízást lelkipásztorunktól bibliaórák tartására. Nagyon sokszor velem jön Bornemisza Péterné, Margitka is. Tehát egy állami intézetben engedéllyel, havi egy alkalommal beszélhetünk az evangéliumról. A 20-25 fős csoport az adott időben mindig vár bennünket. Időnként kérik az úrvacsorát is. Be szoktunk menni a betegszobákba is, hogy ők is részt vehessenek az úrvacsorai közösségben, illetve, hogy imádkozzunk értük. Mindenért nagyon hálásak.

Szeretem a szórványokat. Kérem presbiter társaimat, hogy kapcsolódjanak be szórvány-gyülekezeteink felé végzett szolgálatba, mert ez ma a misszió egyik fontos formája. Ámen

Boros Tiborné (Hatvan)