Anyák napi ajándék

Anyák napja volt. Reggeli óráktól már a telefon mellett ülve vártam a köszöntést, mind hiába. Nagyon szomorú voltam.

Az erőm is elfogyott, a mély szomorúság eluralkodott rajtam. Egyszer csak dél tájékán csörrent a telefon, de nem onnan, ahonnan reggeltől vártam, hanem egy kedves gyülekezeti testvértől: Nem akarok-e Pásztóra menni a szórvány gyülekezeti találkozóra? Nem tudtam az egészről semmit. Felsóhajtottam, és boldogan igent mondtam. Olyan erőre kaptam, és örömmel készülődtem, mondhatom, hogy igen szép anyák napi ajándék volt a számomra.  A fogadtatás és az előadás jókedvvel és erővel töltött fel.

Ezzel a bizonysággal azt akarom kifejezni, hogy az Úr meg tud vigasztalni még akkor is, amikor azt hiszem semminek nincs értelme. Mert, igenis van! Tehát ne add fel testvérem a reményt, mert segítség jön, csak kérni kell. Köszönöm az Úrnak a mások által jött hívó és vigasztaló segítséget.

Jobbágyi, Vné B