Mi ez, ha nem gondviselés?

1993 óta nyugdíjas nővér vagyok. Számtalan negatív esemény történt a családomban.

Férjemet két ízben operálták gerincproblémákkal, röviddel utána gégerákban 53 évesen elment. Abban az időszakban, munkahelyi baleset kapcsán, engem kellett gerinccserére megoperálni. Még abban az évben hasi műtét következett. Szinte lenullázódtunk minden téren.

Kamasz fiam egy amatőr zenekart alapított, és nagyon szeretett volna egy komolyabb gitárt, de tudta, hogy nincs miből. Megbeszéltük, hogy az eddig tartott kismalacokat el kell adni, mert már a takarmányt sem tudjuk nekik biztosítani. Csak nem akart jönni a vevő - amikor egy késői órában, csöngetett valaki és közölte, hogy az egész állományra szüksége van, és másnap elviszi mindet. Sok más esemény kapcsán érzem a GONDVISELÉST.

Az utóbbi években - mint sokan másokat, a devizahitel súlyt minket is. Nyugdíj mellett kénytelen vagyok otthoni ápolási munkákat vállalni. Volt egy hosszabb időszak, semmilyen kérés nem érkezett. Már kezdtem feladni, amikor megszólalt a telefon: kérték segítsek, mert egy súlyos betegnek van szüksége rám. Nekem a gondviselés segít, én pedig a rászorulókon.  Köszönet érte, ahogy a kórusban is énekeljük: „Uram, én mindenért hálát adok".

Laczik Ferencné Ili